Aradi Közlöny, 1931. május (46. évfolyam, 97-120. szám)
1931-05-01 / 97. szám
. 2 ARADI KÜZDÖNY Iszeszesek elleni kíméletlen harcot helyezte kilátásba. _ 11. Békés külpolitika. Barátságos magát altas különösen a szomszédos államokkal, a jelenleg érvényben levő szerződések abszolút tiszteletben tartásával. "Azután igy folytatta szavait:* t—■ Tiszteletlenség volna azt kívánnom, hogy Önök ezt a programmot támogassák. Éppen ezért el kell válnunk. Két hétig mindent megtettem, hogy ez ne következzék be. Felajánlottam az együtműködést a nemzeti parasztpártnak, azonban olyan páratlan partikularizmussal találkoztam, amely minden igyekezetemet meghiúsította. Ezért a nemzethez apellálok,, annak döntésére bízom, hogy, megadja-e a ratifikációt a programmomhoz. Kamarai választás június 1., szenátorválasztás júinns 4. Hatalmas izgalom közepette, emelt hangon felolvasta azután azt a királyi dekrétumot, amely a parlament feloszlatását tartalmazza. — A választási törvény 4 11. és 72-ik és az alkotmány 90-ik paragrafusa értelmében elrendeljük a parlament mindkét házának a feloszlatását. Az új kamarai választást június 1-ére, a szenátorválasztást június 4-re, a községi és megyei tanácsok szenátorválasztását június 6-ára, a kereskedelmi és mezőgazdasági kamarák szenátorválasztását pedig június 8-ára tűzzük ki. Az új törvényhozó testület június 15-érn ül össze. Meglepetésszerű morajlás hangzott fel a Házban a váratlan királyi dekrétum tartalmának hallatára. Többen Argetoanut aposztrofálták, mert neki tulajdonították a parlament mindkét házának hirtelen feloszlatását. Ezzel egyszers mint Argetoianu és Iarga önmaguk között kompromisszumos megoldást találtak a parlament sorsára vonatkozólag, Iarga mégis elérte azt, hogy bemutatkozzék kormányával a parlament előtt, de Argetoianu is megkapta, amit kívánt: a Ház feloszlatását. A jóllakott kecske és megmaradt káposzta politikai regéje elevenedett meg aparlamentben. " PÉNTEK, MÁJUS. Arad kereskedőinek parlamentje súlyos bírálatot mond a kényszeregyezségi törvényről Az aradi Kereskedelmi és Iparkamara közgyűlése — Az Iparkamara cégkönyvet vezet — Gyorsított eljárás az adósságok behajtására Az aradi Kereskedelmi és Iparkamara ma délután öt órai kezdettel tartotta meg nagy érdeklődés mellett rendes havi közgyűlését. A gyűlést Vlad Sándor, a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke nyitotta meg, aki, miután üdvözölte a megjelent tagokat, bejelentette a közgyűlésnek, hogy a kamara táviratban üdvözölte Iorga miniszterelnököt, Manoilescu kereskedelmi és Vacovici közlekedésügyi minisztereket, Iorga miniszterelnök meleghangú táviratban válaszolt az üdvözlésre, míg Valcovici közlekedésügyi miniszter levélben fejezte ki hálás köszönetét. Az elnök ezután egyszerű, keresetlen szavakkal paretizálta el a napokban elhunyt Kohn József nagyiparost, aki — mint mondotta — az iparkamarának egyik legagilisabb vezető tagja volt. Dr. Falus Lajos titkár ezután bejelentette, hogy a Kereskedelmi, és Iparkamara legutóbbi működéséről jelentést készített, amelyet magyar és román nyelven nyomattak ki. Pacuraru Brutus főtitkár ismertette az italmérési jogokra vonatkozó szigorú intézkedéseket és ezt a rendeletet már Aradon is végre akarták hajtani, azonban Vlad Sándor elnök Bucurestibe utazott és sikerült elintézni, hogy a rendelkezés végrehajtását egyelőre egy hónappal elhalasszák. Engel Gyula az italméréssel foglalkozó kereskedők nevében köszönetet mond az elnöknek hatásos ténykedéséért. A kamara ezután az analízisre kerülő import-árucikkek ügyével foglalkozott. Ugyanis több olyan import-árucikk van, aminek analízise teljesen felesleges, mert, mint a csokoládé, cukorka, tea, kávé és egyéb cikkek világpiaci ára olyaan alacsony, hogy hamisításával senki sem foglalkozik. Ennek letárgyalása után a főtitkár bejelentette, hogy az iparkamara egy úgynevezett cégkkönyvet fektet fel, amelybe az összes iparosok és kereskedők tartoznak bejegyeztetni magukat és azok, akik ezt elmulasztják, a törvény ötvenezer lej pénzbírsággá sújtja. Ebbe a cégkönyvbe bejegyzik az iparosok és kereskedők vagyoni helyzetét. Ennek a rendelkezésnek a végrehajtási utasítása ügyében az iparkamarák képviselői értekezletre gyűltek össze Bucurestiiben, ahol Átadót Pacuraru főtitkár képviselte. Azértekezleten megállapították, hogy a rendelkezés a kereskedőkön kívül, csakis az olyan iparosokra terjed ki, akik kimondott kereskedést is űznek. A főtitkár ismertette, hogy a kisiparosok akciót indítottak, hogy peres ügyeikben gyorsított eljárást alkalmazzanak. Vonatkozik ez az iparos és annak vevői, de a munkaadók és munkásaikra is, mert a hosszas peres eljárások egzisztenciájukban támadják meg a kisiparosokat. Ez a gyorsított döntőbíróság tíz napon belül ítéletet hoz és a járásbíróság mellett működne. Ezt amozgalmat az illetékesek már magukévá tették és törvényerőre is emelkedett. : * Volander Ignác örömmel üdvözi ezt az újítást, azonban hangsúlyozza, hogy nemcsak az iparosok, hanem a kereskedők védelmére is , hasonló törvényt kell szerkeszteni. Javasolja oly irányú intervenciók foganatosítását, amelyek a tőzsdebíróságok felállítását elősegítenék. Reismann Jenő a kényszeregyezségi törvény egyes intézkedéseinek káros voltát hangoztatja. — Ez a törvény — mondotta — csak arra jó, hogy a rosszhiszemű adósok kijátszhassák hitelezőiket. Faragó Rezső vezérigazgató szerint a dolgok egyedüli megoldása az lenne, ha behoznák a kényszeregyezségi lik■’vidációt, mégpedig úgy, hagyna a kényszeregyezség beadásakor az illetékesek meg vannak arról győződve, hogy az ajánlatok nem komolyak, úgy legyen módjukban az azonnali likvidációt elrendelni. Ezután Mateescu István indítványozza, hogy a kényszeregyezségi törvény megváltoztatása ügyében a kamarák tiltakozó jegyzéket adjanak be a minisztériumba, de nem a szövetség útján, hanem a negyven kamara külön, mert véleménye szerint a beadványnak így nagyobb eredménye lesz. Kerpel Izsó szintén a kényszeregyezségi törvény ügyében szólalt fel. Ezután dr. Rácz Sándor ügyvéd tartalmas teszedben ismertette a kényszeregyezségi törvény káros intézkedéseit és leszögezte, hogy a kényszeregyezségi eljárások levezetésére leghelyesebb az Iparkamarát megbízni. Vlad Sándor elnök kijelenti, hogy a beérkezett indítványokat összegyűjtik és azok szellemében memorandumot készítenek, amelyet az illetékes minisztériumhoz juttatnak el. Ezután a közös gyűlés véget ért. 1—1- "M-11 j4A|""jj|i|g||^i|j,i|u— Meziádi tiindérbúi Irta: PAPP LAJOS. Gigászi méretek. Káprázatos alakulatok. Az embert, ha pogány is, imádságos hangulat fogja el s talán ezért van ott mindjárt a „Kápolna“, a „Vörös barátok klastroma“ az ,01- tár“-ral, a „Frigyszekrény“, „Szószék“, „Nagy orgona.“ De gyerünk tovább, mert ez csak a külső vár, hol lézenghet minden kósza idegen. Beljebb már megválogatják az embert. Keskeny alagút végén ott áll a szellemkapus, kezében az óriás „Lehelkürt“. Most belefút, jelt ad a vár urának: Idegenek állnak a kapu előtt! Várjon bemehetünk-e? Óh igen. Mi tudjuk a jelszót. A „Király“ éppen most lép ki bíborpalástjában az „Apró szentek”ről elnevezett házi „Kápolná“-jából és tessékelően emeli föl kezét. Ez itt az alsóvár. Bármerre nézünk, monumentális cseppkőszobrokat látunk, bizonyára a vár rég elhunyt legendás vitézeinek emlékét őrzik. Itt azonban hiába kiabálunk, nem jön a kapus, hogy létrát vagy hidat eresszen le a vendégek elé. Unalmában bizonyára mélyebben nézett a pohár fenekére és elaludt. A mindenre elszánt hálózni akarók azonban nem jönnek zavarba, előkerülnek a mászókötelek s a meredek várfalon könnyedért kúszik föl a vidám társaság. Már föl is zeng a dal az ajkukon, míg végig sietnek egy keskeny folyosón, de jaj, egyszerre torkukra forr a hang, a folyosó végén baljóslatúan áll a „Hóhér.“ Most rémlik ágyunkba: Jaj a betolakodóknak! Nem. Ne féljen az, ki „közibünk való.“ Csak az remegjen, ki az ezredévek művét, a csodás csenngyveket letördeli. Azt a „Hóhér“ az „Ördögnyak“-ába ülteti, ki elrohan vele a „Purgatórium“-ba. A karbidlámpák fehér fénye gyorsan görgeti föl a barlang bakacsinfüggönyét és egymás után tűnnek elő a tündérvár csodálatos látványosságai. „Seherezáde kertjén“ át a Jákob kutyához érkeznek a vendégek, akiket ott pompás lakomával várnak a tündérek. A „Méhkasok“ mézén kívül „Oldalszalonnák“, „Szalámi“ csüng a mennyezetről és ott van mindjárt a „Tejcsarnok“ is, hol kővé vált fehér tejpatak ömntik a falból. Biz' ez mindegyik kemény falat lenne. János vitéz óriásainak való, kik kedélyeskedve mondanák. ..Neaze, galuskának elég lesz e darab, A'tán gombócot kapsz, hanem összeharapd. Azonban mi ne vágjunk vissza János vitéz hetykeségével: „Harapod bizony te, a kínos napodat! mert szegény tündérek mit tehetnek arról, hogy oly sokáig, oly hiába kell várniok a csodálatosat, a szépet szerető vendégekre, hogy azalatt kővé fagy minden drága eledelük. Innen a „Díszterem“-be vezet az út, melynek dús redőzetü függönyei és drapériái kötik le a figyelmet, majd a „Harangterem“-be, hol a „Szent Dávid hárfájá“-n kívül még sok lapos redőzetü, belül üres cseppkő csüng le a mennyezetről, melyek csont- vagy vaspálcikával megkongatva, elbűvölően zengenek. Tovább a „Katakombák“ oszlopcsarnokán át a „Csontház“-ba visz az út. Borzalmak helye ez. Egész hegy van itt az iszapba temetett barlangi ősállatok csontjaiból. Egy-két csákányütésre már buzogánynak használható lábszárcsontokuralnak ki, vagy óriási medvekoponyák vigyorognak elő a talajból. Tízezer évvel ezelőtt hívatlan vendégként tolakodtak be ide és mind itt lelték halálukat. Miként az életben, itt is egymást követik a fény és az árny. A hullaházból mindjárt a ,,parkettás táncterembe“ lépünk, hol a kockák rajzát páratlan érdekességü cascadek adják. A „Szentek szentje“ gyémántcsillogású kápolnájával szemkápráztató csoda és a legbámulatosabb természeti tünemények egyike. Igazi gyémánthegy, millió liliomcsiszolásu lapfelünettel. De milyen emlékezőtehetség kellene mindazon látványosságok fölsorolásához és a jelzőknek mily gazdag gyűjteménye azoknak halvány ecseteléséhez, amelyek kifogyhatatlan változatossággal és isteni ötletességgel variálódnak, míg a vendégek fölérkeznek a IV. emeletre, ahol „Udvrai bál" várja őket. Karcsú, hófehér cseppkő-tündérek fantasztikus csoportja áll itt táncra készen, összefogózva. Éjféli órákon — mikor senki sem látja őket és odalentről fölzeng a „Szent Dávid hárfá“-ja — bizonyosan megelevenednek és eljárják az évezredes álomtáncot Óh. csapongó fantázia, jel. kösselek meg, mert ki tudja, hová ragadsz el, míg bámulva járok a Teremtő zsenialitásának és bőkezűségének eme végtelen gazdagságú múzeumában. Mikor a vendégek 8 órai mulatozás után kijutnak a tündérvárból, künn már ragyogóan síit a déli nap. A szemek álmosan pislognak, a Szájat nyitogatja az ásitás és mindenki csodálkozva néz végig a verőfényes tájon, mint aki álomból ébred. És valóban, mindenki azt kérdi: álom volt ez?( XVége)