Aradi Közlöny, 1932. november (47. évfolyam, 255-279. szám)

1932-11-01 / 255. szám

ARADI KÖZLÖNY. KEDD. NOVEMBER 1- PANASZKODÓ ARADIAK a munkaügyi miniszter előtt IOANITESCU megígérte a sérelmek orvoslását D. R. Ioanitescu egészségügyi és munka­ügyi miniszter hétfőn déli egy­ órakor Temes­várról Lippán át Aradra érkezett. Temesvárig vasárnap részt vett az erdélyi és bánsági kis­iparosok nagyszabású kongreszusán és vasár­nap este autón indult el Arad felé. Lippán Bocu Sever volt bánsági miniszter vendége volt és onnan a rossz időjárás miatt csak a délelőtti órákban folytathatta­ útját. A minisz­tert a prefektúra előtt fogadta az aradi ható­sági vezetőorvosok élén dr. Lázár­­Ágoston megyei prefektus, dr. Botloc Elek városi inte­­rimár-bizottsági elnök, dr. Popa M. János al­ispán és dr. Moga Romulus rendőrkresztor. Közben vonaton megérkeztek a miniszter bu­­curesti-i kísérői is. (Mihail Enescu, a betegse­­gélyző­­pénztárak vezérigazgatója, Ion Pus­­cariu, a munkaügyi minisztérium vezérigazga­tója, Galatasan egészségügyi vezérfelügyelő, Samuila Sándor, a kisiparosok szövetségének országos elnöke, Manoila Sabin, a népesedési hivatal országos vezetője, Christea Ionescu az egészségügyi minisztérium vezérigazgatója,­­Oradian Traian, az országos tanonciskolák ve­zérigazgatója, Vulpe István, kerületi tanoncis­kolai vezérfelügyel­ő és még mások. D. R. Ioa­nitescu miniszter az esőben fedetlen fejjel szállott ki az autóból: ezüstös, markáns, intel­ligenciát sugárzó feje így is kiemelkedett a fogadtatás csoportjából. „Magam is Iparoscsaládból származok“ Az üdvözletek után a miniszter az aradi Ipartestület székházához hajtatott, ahol már a kora­ reggeli óráktól kezdve várták az aradi iparosok testületeinek­ képviselői, élükön Okiriu Iustin ipartestületi elnökkel. Itt láttuk Popescu Péter aradi munkaügyi vezérfelügyelőt, Trim­­bitioni Traian iparfel­ügyelőt, dr. Radu Cornelt, az aradi gyermekkórház igazgató főorvosát, dr. Moldovan Jánost, a megyei közkórház igaz­gató-főorvosát,­­ dr. Vuia Salvatori, a szülé­szeti kórház igazgató-főorvosát, dr. Sn­arten Pált, a tüdőszanatórium igazgató-főorvosát és még másokat. A minisztert, miután­ megtekintette az ipartestületi hivatalokat, Olariu Iustin elnök üdvözölte és meghatott szavakkal ajánlotta védelmébe Arad kézmű­iparát. A miniszter tar­talmas beszédben­ válaszolt: — Magam is iparos­ családból származom — mondotta D. R. Ioanitescu miniszter — és harminc éve dolgozom az ipar érdekeiért. Ti­zenkét éve vagyok tagja a kamarák országos szövetségének. A kisipar a gyáripari nagy­tőke és az ipari munkásproletáriátus között őrlődik, pedig sem a gyáripar nem pótolhatja a kézműiparos ügyességét, sem az ipari pro­­letáriátus nem nélkülözheti a kisiparosság, munkalehetőségeit. Az iparos együtt él mun­kásával, segédje csaknem családtagja, ennek a ténynek nagy szociális jelentősége van. Az Önök szerepe, uraim, meg van határozva, le­gyenek akár románok, akár németek, svábok,, vagy magyarok, mind e szempontoktól függet­lenül, egységesen meg kell vessék lábukat a­ mai viszonyok közepette is. Lehet, hogy soku­kat elsodorja a válság, a kedvezőtlen viszo­nyok összetalálkozása, mégis arra kérem­ mindnyájukat, haladjanak a korral, legyenek minden tekintetben versenyképesek, mert így továbbra is megállják helyüket. Isten éltesse mindnyájukat! Samoila Sándor, az országos kisipari szin­dikátus elnöke hívta fel ezután a miniszter figyelmét az aradi ipartestület betegségéi azó­­intézményének leromlott sorsára, kérve támo­gatását. A miniszter kijelentette, hogy az aradi ipartestület teljes szervezetét mindaddig sér­tetlenül fenn kívánja tartani, míg a munkaka­marákról szóló törvény életbe nem lép. Ebben az esetben is csupán a formák változnak, a szervezet gerince­s célja változatlanul­ fenn­marad. Ezután a miniszter gyors ítéletet hozott Prósz József aradi cipészmester ügyében, aki­nek büntetését elengedte, amelyet túlórázás miatt kapott.­­ Nepedfél millió többlet­bevétel a munkáspénztárnál A miniszter és kísérete a Munkásbiztosító intézményét tekintette meg ezután és őszinte megelégedésének adott kifejezést annak veze­tése, működése és példás eredményei felett. A­­­minisztert Platós igazgató fogadta, aki műkö-­ désének eddigi kilenc hónapja alatt 3 mársfió 457.000 lejel növelte a munkáspénztár jövedel­mét. Úgy a miniszter, mint Enescu Mihail ve­zérigazgató és Calarasanu mun­­ásbiztosítási yezérfeiügyel© ismételten gratuláltak az eddigi deficit eltüntetéséért. Platós igazgató rámuta­tott válaszában arra, hogy működését az in­tézmény orvosi karának támogatásával — melynek élén­­dr. Chindler ált — támasztotta eddig is eredményesen alá. A miniszter a megyei közkórházat is fel­kereste, ahol dr. Moldovan János igazgató­főorvos kalauzolta végig az intézmény osztá­lyain. Ioanitescu miniszter úgy itt, mint a gyermekkórházban és a Fischer Eliz szülészeti kórházban megelégedésének adott kifejezést. Vuia dr. igazgató-főorvos intervenciójára a kórház működése továbbra is biztosítva van, amennyiben a minisztérium közel félmillió lejt utalt ki a fennálló tartozások kiegyenlítésére. A miniszter körútját — miután az iparos-ta­­non­c-otthont is meglátogatta — a késő déli órákban társasebéd fejezte be. A Kamara memoranduma a kereskedelmi és ipari sérelmek miatt A körfűrésszel dolgozó bútorasztalosokat a munkásbiztosítás kategóriáinál a legmagasabb veszélyességű osztályba sorozták, valamennyi munkásukkal egyetemben és még­hozzá a biz­tosítási díjak differenciáit 1926-ig visszamenő­­leges hatállyal követelik tőlük valamennyi mun­kásuk után. Egyik-másik aradi cégnél ez a dif­ferencia a százezer lejt is megközelíti. A sére­lem megszüntetését a kamara memorandum formájában dr. Trailescu Ionel kamarai titkár útján juttatta a miniszter elé. A kamara az ellen is tiltakozott, hogy a munkamarákról szóló tör­vény a kisiparosokat ugyanegy kategóriába akarja sorolni a saját munkásaikkal. A fűszer­­kereskedők érdekében is interveniált a kama­­­ra és azt kérte, hogy a fűszerüzletek is akkor tarthassanak ebédszünetet, amikor a többi ke­reskedelmi üzletek, tehát déli 1—3 óra között. A miniszter átvette a memorandumot és meg­ígérte, hogy kedvezően fog intézkedni és azt is meggondolás tárgyává teszi,­­ hogy milyen aránylagos kulcs szerint lehetne bizonyos mér­sékléseket alkalmazni az egyes ipari szakmák munkaadói által fizetett biztosítási díjakra vo­natkozóan. Bucsúzás közben D. R. Ioanitescu miniszter az aradi Kereskedelmi és Iparkama­ra, valamint az ipari élet vezető­ egyéniségeinél tett látogatást, majd Bucurestibe utazott és a pályaudvaron kijelentette, hogy legközelebb Lugojeanu kereskedelmi és iparügyi miniszter társaságában keresi fel Aradot, hogy együtte­sen beszéljék meg Arad speciális ipari, keres­kedelmi és munkanélküli-problémáit. Arad nagy halottjai Írta: CSIKY KÁROLY: Fenséges a halál, mert az örö­k nyugatomhoz vezet, de vigasztalan, mert az idők végtelenségé­be meríti az elmúlást... Ámde az életben maradot­­tak szeretete győzedelmeskedik az elmúlás felett: a visszaemlékezés életre hívja, megidézi az el­hunytakat Halottak napján­.. Különös kegyelettel gondolunk ezen a napon azokra, akik életüket nagy és nemes célok szolgálatába­­állították, s a közéletnek önzetlen munkájukkal feledhetetlen szolgálatokat tettek. Emelkedett szívvel száll visz­­sza "Szellemünk elhunyt, értékes, munkás életet élt nagyjaink emlékéhez- Hatottak napján mélysége­sen átérezzük azt az erkölcsi tartozást, amely ar­ra késztet, hogy ünnepiszerűen emlékezzünk meg róluk, azokról a férfiakról, akik a mai nagy Arad alapköveit rakták le... A régi Arad ama szerencsés városok közzé tartozott, amelynek mindenkor voltak kiváló fiai. Különösképpen a mult század hetvenes éveiben, a magyar alkotmányos élet visszaállítása után. A Tégi Arad nagyjairól kívánok ezúttal — Hatottak napján — szeretettel visszaemlékezni, fma még szemtanúja voltam annak a lelkes küzdelemnek, melyet Arad régi iparosai, gyárosai, kereskedői és kiváló szellemi munkásai a város felépítése és kulturális fejlesztése érdekében kifejtettek- Meg­érdemlik, hogy Halottak napján kegyelettel idéz­zük vissza szellemüket és nemes emléküket sze­retettel vetítsük az új generáció szívébe. A­t­z­é­l Péterrel kell kezdenem a múltba nyú­ló árnyak névsorát­ Az alkotmányos élet vissza­állítása után Arad város polgármestere, később fő­ispánja s a város ügyeinek mindenkor lelkes tá­mogatója­­volt. Atzél Péter"­vetette fel és vitte a megvalósulásig a városi színház és bérház eszmé­jét, mert ezzel Aradot nagyvárossá akarta tenni. S a I­a­c­z Gyula következik az árnyak sorá­ban... Huszonnyolc éven át volt Arad város pol­gármestere. Ez alatt az idő alatt épült fel a városi árvaház, iskolák, laktanyák nőttek ki a földből és felépültek a marosparti védgátak- Salacz Gyula polgármestersége alatt csatornázták a várost, ki­építették a vízvezetéket és Arad terein, utcáin aszfaltburkolatok csillogtak. Dr. D­arányi János jószívűsége és em­­berszeretete folytán a legnépszerűbb orvosa lett Arad közönségének. Saját költségén magánkór­házat építtetett a szegények számára. A kórházat ő maga vezette és tartotta fenn. Az utókor hálája szobrot emelt neki, amely a Baross-parkban áll. Báró Neuman Ede, Dániel és Adolf európai hitű, hatalmas szeszgyárukkal és m­űmal­­mukkal nagy lendületet adtak Arad kereskedelmé­nek és iparának. Az utókor hálájára kimeríthetet­len jótékonyságukkal is rászolgáltak. Felépítették a teljesen modernül berendezett járványkórházat, a gáji kisdedóvó iskolát, s ahol segélyre volt szük­ség, mindenkor ők voltak az elsők az adakozók között-V­a­r­j­a­s­s­y­­Árpád tanfelügyelő lelkes kul­­turbarát volt. A hatalmas Kultúrpalota építésének eszméje tőle ered- A Kölcsey­ Egyesület az ő el­nöklete alatt, erkölcsi és anyagi támogatása mel­lett gyönyörű kultúra-fejlesztő missziót végzett. Boros Béni, Vásárhelyi Béla és Nachm­­n­é­b­e­r Ödön is lelkesen részt vettek a városfej­lesztési munkában. A Körösvölgyi és Csanádi Vasutak kiépítése, az Arad-Csanádi Gazdasági Takarékpénztár alapítása az ő lelkes buzgalmuk eredménye. Hozzájárultak Arad város fejlesztésé­hez W­e­i­t­z­e­r János és Spitzer Ignác is, akik legendás vagyonuk nagy részét a város közcél­jaira hagyományozták. Az aradi orvoskar egyik kiváló tagja, dr. Kabdebó János nemcsak tudományával, de szí­vével is gyógyította betegeit. Nagy emberszere­­tetét különösen az 1873-i nagy kolerajárvány al­kalmával bizonyította be, amidőn mint a járvány­kórház főorvosa feledhetetlen érdemeket szerzett. Sok emberélet megmentése fűződik az ő orvosi tevékenységéhez. A város fejlesztésének nagy munkájában lel­kesen részt vettek: Simay István, aki egy nagy fürdőépületet és báró A­n­d­r­é­n­y­i Károly, aki gyermekkórházat építtetett, továbbá az akkori városi törvényhatóság tagjai, kereskedők, iparo­sok, név szerint: Bogdánffy Gergely, Náray Imre, V­a­r­j­a­s­s­y József, Fényes Károly, T­a­­v­a­s­z­y Antal, Remetey Fülöp Károly, Tar­jányi Vilmos, Tagányi István, Chor­in Fe­renc, Széll Ernő, K­r­i­s­t­y­ó­k­­ Zsigmond, dr. M­a­r­e­k Lajos,­­báró B­á­n­h­i­d­y Béla, Ring Ká­roly, Beles János, Dániel Lázár, S­z­a­l­a­y Károly, Beck Alajos, P­r­o­b­s­z­t Károly, Ackermann Mihály, Schönwald, Prin­­ner, Wälder, Mittelmann, Kintzig, Kn­eff­el, Soltz, Dományi, Ransburg, Ring, Éles, Jirasek, Dengl, S­tei­ni­t­z­e­r, Hendl, Nagy Kálmán és még sok je­les polgára Aradnak. Halottak napján tele van a lelkem az elmúlás gondolatával és az a megnyugtató, vigasztaló ér­zés tölti be szivemet, hogy élni szép, de meghalni jó... Az életbenmaradottak pedig önmaguknak ál­lítanak emléket akkor, midőn megbecsülik apáik munkásságát és lelkük hervadhatatlan virágaiból fonnak koszorút fejfájukra­.-

Next