Ars Hungarica, 1985 (13. évfolyam, 1-2. szám)

1. szám - Tanulmányok - Galavics Géza: A művészettörténeti interpretáció lehetőségei. A pozsonyi vár korabarokk uralkodó sorozata

Ars Hungarica 1985/­­ 55 vállalkoztak, másrészt mert az az erénykatalógus, amelyet a jezsuita gyóntató munkája alap­ján a pozsonyi sorozat II. Ferdinánd jellemzéséül képpé formált, — Matsche elemzésének ta­núsága szerint — a legkülönbözőbb műfajokban és összefüggésekben tér vissza sok évtizeddel később egy másik Habsburg uralkodó udvarának művészeti reprezentációjában is.­ Garas Klára, Rózsa György és Franz Matsche tehát, noha ugyanazt a műalkotást elemez­ték, azért, mert a pozsonyi sorozatot más és más összefüggésrendszerbe állították, elemzésük is más és más tanulságot eredményezett. Eltérő megfigyeléseik azonban nem ellentmondáso­kat szültek, hanem egymást kiegészítve, a korábbi interpretációk eredményeit magukba épít­ve, a vizsgált műről nyert ismereteinket gazdagították. Ezt a sort szeretnénk magunk is foly­tatni akkor, amikor a pozsonyi király-sorozatot ismét egy másfajta kontextusba állítva ugyanannál a műalkotásnál a művészettörténeti interpretáció további lehetőségeit keressük. Ezúttal kétféle új közegben szeretnénk Paul Juvenel alkotását vizsgálni, az egyik a sorozat stílusának, a másik pedig funkciójának jelentésének problémaköre.­ A stílus kérdésének vizsgálatát az teszi szükségessé, hogy amikor az 1630-as évek végén a bécsi udvar megbízza Paul Juvenelt a pozsonyi sorozat elkészítésével, akkor a bécsi udvar reprezentatív művészetpártolásában már rég nyert a barokk művészet. A II. Ferdinánd me­cénási támogatásával megépített bécsi jezsuita templom, a térség első barokk épületeinek egyike már elkészült, hogy azután példája legyen e tájon barokk templomok egész sorának, köztük az 1629-től épülő nagyszombati jezsuita templomnak is, amelyet a bécsi templom itáliai építésze tervezett. A megújulásra törekvő katolikus egyház az ellenreformáció céltu­datos programjával életre segített egy új típusú művészetet, amely — amint ez jól ismert — kezdetben leghatásosabban éppen a jezsuita rend közreműködésével készült egyházi funk­ciójú művészeti alkotásokban jelent meg. Pozsonyban azonban, noha tudjuk, hogy a program a császár jezsuita gyóntatójának munkáját követi, világi funkciójú műalkotás készült, amely­nél viszont ellenreformáció és barokk művészet kapcsolatának modellje már sokkal kevésbé ismert. Emellett a bécsi udvar olyan, már életének hatodik évtizedébe lépett német (s nem itáliai) művészt hívott meg e feladatra, aki addig Nürnberg polgárainak és városának megbí­zásából késő reneszánsz művek egész sorát készítette el. A kérdés tehát úgy fogalmazható meg, hogy vajon az új típusú, az addigiaktól lényegesen eltérő feladat milyen változásokat ho­zott Juvenel művészetében, hogyan élte meg a festő az új művészet, a barokk kihívását s tudta-e, s miképpen tudta ezt művészetébe integrálni. Ha egy új stílus, ez esetben a barokk jelentkezését keressük valamely két korszak határán álló műalkotásban, könnyen tévútra kerül az, aki pusztán formai jegyek alapján kíván ítélni. Noha az új stílus stílusformák meghatározott rendszeréből tevődik össze, egy új stílus soha­sem keletkezhet új tartalom, új mondanivaló nélkül. Klaniczay Tibor a magyar barokk iroda­lom történetének kutatásában fordulatot jelentő tanulmányában három évtizeddel ezelőtt nagyon pontosan fogalmazott, amikor arra figyelmeztetett, hogy az „új stílus kialakulásá­hoz az új mondanivaló stílusteremtő ereje nélkülözhetetlen".­ Bár egy képzőművészeti al­kotás (új) mondanivalóját magából a művészeti alkotásból kell kibontani, lévén a képzőmű­vészet öntörvényű kifejezési forma, a művészettörténeti interpretáció számára mindig nagy segítséget adott, ha a képi megjelenítés értelmezéséhez írott forrás segítségét is igénybe ve­hette. A pozsonyi vár II. Ferdinándot dicsőítő festménysorozatáról írott program nem maradt fenn, de a 18 nagyalakú festmény mindegyike egy-egy olyan rövid, etikai értékpárokat tar­talmazó címet visel, amelyet a császár jezsuita gyóntatójának, Guillaume Lamormaintnek II. Ferdinánd halála után a császár erényeiről írt munkájából vettek, s ahol a cím után a szerző értelmezi is a címben megfogalmazott gondolatot. A mű szerzője az osztrák jezsuita rendtartomány jellegzetes nemzetközi figurája volt, aki a Habsburg uralom alatti Németül-

Next