Ars Hungarica, 1991 (19. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Tanulmányok - Mikó Árpád: Divinus Hercules és Attila secundus. Mátyás király műpártolásának humanista aspektusai
Ars Hungarica 1991/2 merészség. A bizonyítás dupla kényszere volt döntő oka annak, hogy az Alpokon túl elsőként a magyar királyi udvarban kapott oly fontos szerepet az Itália földjén termett all'antica művészet és humanista kultúra. Itáliában a legkiválóbb mestereknek adott megbízást a király, olyanoknak, mint Andrea Mantegna, Filippino Lippi, vagy Andrea del Verrocchio, s uralkodása végén a legkeresettebb firenzei miniátorokat foglalkoztatta.9 Élénk kapcsolatban állt Marsilio Ficinóval és platonista körével.10 A legnagyobb mestereket és magát Ficinót is hívta Budára, de ez csupán gesztus maradt; udvarába jobbára tanítványok, követők és munkatársak jutottak el. Mátyás műpártolása az itáliai fejedelmekével vetekedett; az eredeti antik szobrok, kámeák megszerzésében azonban rendre kudarcot vallott.11 Tervei véghezvitelében megakadályozta a halál, de a budai udvar gótikus és allantica elemekből egymásra rétegzett, különös pompája nem maradt hatástalan a térség többi — Mátyással egyébként rivalizáló — uralkodói udvarára. Krakkó, Prága udvari kultúrájának a század végével föltűnő an-11 tikizáló vonásai nehezen volnának magyarázhatók Buda quattrocento ambientéje nélkül. A nagyszerű palota a méltatlan utódok, majd a törökök kezén berendezésestül az enyészetté lett : a nagyhírű könyvtár, a Bibliotheca Corvina szétszóródott, a műtárgyak javarészt elpusztultak, a pompás épületekből mára sivár kősivatag maradt — az ásatások során előkerült gótikus és all antica kőfaragványok tömege. A jelentős reneszánsz részeket is magában foglaló, pazarul fölékesített gótikus palotának Budán megvolt a maga antikizáló, heroikus eszmeisége is. Legszabatosabban Antonio Bonfini, Mátyás udvari történetírója fejtette ezt ki, több művében is leírva a királyi épületeket Budán, Visegrádon, Bécsben. A budai palota laudatióját 1487-ben ezekkel a szavakkal fejezte be: „Ha mindazt elő akarnám számlálni, ami a budai palotát ékesíti, esetleg olyan színben tűnnék, mint aki Felségednek hízeleg, s inkább az antikvitást idézi, mint az igazat írja meg, melyet úgysem lehet letagadni."13 Bonfini (topográfiailag nem igazán jól használható) leírásaiból valóban antik épületek képe rajzolódik ki; a többnyire görög eredetű, tudós szavak — például heliocaminus, apodyterium, sphaeristerium, xystus stb. — használata ezt sugallja. Az általa leírt épületek azonban olyannyira hasonlítanak egymásra, hogy nyilvánvaló, mindannyiszor egy elméletileg megkonstruált ideát írt le, s azt illusztrálta a valóságra emlékeztető elemekkel.14 A tudós humanista fő forrása ehhez az illusztrációs munkához az ifjabbik Plinius két levele volt, azok, amelyekben az saját tusculanumi és laurentumi villáit írta le.15 Bonfini a terminusok jelentését nem is értette minden esetben pontosan. Két dologra törekedett: egyfelől arra, hogy az épület (például a budai palota) többé-kevésbé felismerhető legyen, vagyis ,leírása" legyen elfogadható, másfelől arra, hogy az épület méltó legyen, hasonló legyen a vágyott antikvitáshoz, s expressis verbis versenyre keljen vele. Bonfini valamennyi, (olykor saját műveiből vett) stilizált idézetekkel dúsított mondatában ott ez a törekvés, és amiről ő beszél, az valóban olyan, mint az antik, sőt éppenhogy antik is . Plinius szavaitól — xystus violis odoratus — még a visegrádi virágoskert is az ókori Itáliába röppen hirtelen. Nem tudjuk, hol nyílnak ezek a virágok: Visegrádon vagy Laurentumban. Ez az igéző ráolvasás olyan hatásos volt, hogy Mátyás műpártolásának gótikus - az olasz teoretikusok szerint barbár — felét még ma is elfedi. 3. Mátyás király külsejének, arcvonásainak legrészletesebb leírása ugyancsak Bonfini történeti művében olvasható.17 Ezt a jellemzést a későbbi, több évszázados humanista hagyomány s hatása alatt még később a művészettörténetírás — ha erősen stilizáltnak, idealizálónak tart.