Asztalitenisz, 2000 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2000-01-01 / 1-2. szám

Olimpiai kvótát ért a Molnár bravúr - Pázsy: nem sok hiányzott... Hiába rendeztek 1999-ben világbaj­nokságot (még ha csonkát is...), az év kiemelkedő eseményének sokak szá­mára az Olimpiai Selejtező verseny számított. Európában december első és harmadik hétvégéjén derült ki, hogy az öreg kontinens képviseletében kik le­hetnek ott Sydney-ben a világranglista alapján automatikus kvótát szerzett játékosokon kívül.­­Mint ismert, két út vezetett az olimpiára, a világranglistás helyezés, vagy a kontinentális selejte­ző. Egy harmadik lehetőség, a sevillai világ­pótselejtező május végén adódik, ahonnan 3-3 férfi és női versenyző vívja ki az egyéni indulás jogát.) Európából a világranglista alapján 13 férfi és 8 női játékos kvalifikálta magát az egyesre, örömeteli módon a 8 hölgy között a két magyar Európa­­bajnoknő, Bátorfi Csilla és Tóth Krisz­tina is. Bátorfiék „helyfoglalása” miatt a nőknél csak egy indulót nevezhetett a magyar szövetség. A TOP 12 Baj­nokság utáni - egyébként eléggé nagy vihart kiváltó - csapatkijelölésnél Molnár Zita (BSE) kapott bizalmat (mint utólag kiderült, maximális telita­lálat volt a válogatásai). A férfiaknál nem volt ekkora vita, igaz, ott három helyre aspiráltak a válogatottak. A bi­zalmat végül a magyar rangelső, Pázsy Ferenc (Postás-MATÁV), a TOP 12 Bajnokságon régi önmagára emlékez­tető Németh Károly (Postás-MATÁV) és az idény folyamán kiegyensúlyo­zottan szereplő Bátorfi Zoltán (SRI­­MALÉV) kapta meg. Utóbbi kettő négy évvel ezelőtt emlékezetes csaták­ban, hatalmas bravúrokkal vívták ki az atlantai indulás jogát (mint utólag kiderült, ezúttal nekik erre jóval kisebb esélyük volt, mint harmadik társuk­nak). A szakvezetés úgy ítélte meg, hogy sikerként könyvelné el, ha a négy selejtezős egyike „befutna” (mint utó­lag kiderült, az elvárást a küldöttség teljesítette). Az Európai Egyéni Olimpiai Selej­tezőt Patraszban rendezték, amely 200 km-re fekszik Athéntól. A versenykö­rülmények kiválóak voltak, bár a ten­gerparti szállás színvonalával komoly problémák adódtak, mert a szálloda egyik szárnya a felújítási munkák miatt nagyon zajos volt, a másik, csen­des szárnyában viszont a szobák mun­kásszálló színvonalúak voltak (ebben a részben laktak a magyarok). Ezt le­számítva remek feltételek várták a részt­vevőket, az 1995-ben épült sportcsar­nok ideális volt, a terem, az asztal (JOOLA), a labda (Double Happiness), a padlóborítás (Taraflex) egyaránt kiváló minőségű, a buszok félóránként jártak az egymástól 5 percre lévő szál­loda és csarnok között. Az esetleges gyengébb szereplést külső körülmé­nyekre nem lehetett volna fogni. A játékvezetéssel - mint általában minden nagy versenyen - akadtak problémák, amely esetenként a magya­rokat is sújtotta. Pázsy Tsipkas elleni mérkőzésén például a játékvezetők a hazai pálya minden előnyével „meg­ajándékozták” a görög versenyzőt, akinek tiltakozásunk ellenére kétszeri ápolási lehetőséget adtak, amikor be­görcsölt a lába. Molnár Kovtun elleni mérkőzésén pedig nem mérték ponto­san az eltelt időt, így fordulhatott elő, hogy a maratoni meccsen nem került sor az időszabály bevezetésére. A szakvezetés elvárása, hogy egyi­kük vívja ki a továbbjutást jelentő 11 hely valamelyikét, az erőviszonyok ismeretében rettentően nehéznek tűnt. A 64 fős női mezőnyben Molnár Zita a 28. kiemelt volt, az 58 férfi közül Németh Károlyt a 23., Bátorfi Zoltánt a 32., Pázsy Ferencet a 34. helyen rang­sorolták. Utólag megállapítható, hogy hasznosnak bizonyult Tem­es Péter edzői felkérése és segítsége, hiszen a férfiaknál több alkalommal előfordult, hogy egyszerre kerültek sorra. A ma­gyar csapattal probléma nem adódott, a nagyon jó szellemű, fegyelmezett társaság hangulatát Molnár végső si­kere tovább javította. Molnár Zita maximálisan meghá­lálta a válogatás bizalmát, hatalmas bravúrral vívta ki az olimpiai részvé­telt, a verseny legutolsó esélyét megra­gadva. Igazából az első három napon nem sok minden utalt arra, hogy siker­rel járhat, de az utolsó játéknapon felülmúlta önmagát, nem csak jó for­mában játszott, de okosan, a rá jellemző küzdőszellemmel verseny­zett, és erővel is jól bírta, hogy három védőjátékossal került szembe. A beju­tást eldöntő, Viktoria Pavlovics elleni drámai csatában a szíve is helyén volt, az idegi türelemjátékban ő bizonyult erősebbnek. Bravúrjaira jellemző, hogy a verseny során a nála magasabban jegyzett ellenfélből négyet megvert, Arisi személyében a selejtező 5. kie­meltjét búcsúztatta. Játékstílusából adódóan védők ellen kevésbé eredmé­nyesnek tartják, ehhez képest négy védőjátékosból hármat legyőzött, s Kovtuntól is csak minimális arányban kapott ki. Kvótája nem csak személy szerint neki nagy siker, de a magyar női aszta­litenisz sport erejét is bizonyítja, hi­szen rajtunk kívül egyelőre csak Né­metország tudta Európából a maximá­lis három kvótát megszerezni (három kínai származású játékosa révén). Molnár sydney-i részvétele kézzelfog­ható bizonyítéka lesz annak, hogy a magyar asztalitenisz sportot nem csak Bátorfi és Tóth jelenti, több lábon áll a sportág. A férfiak közül Pázsy Ferenc kelle­mes meglepetést szerzett, nagyon közel állt a szenzációhoz. A magyar rangelsőt megtanulták tisztelni Pat­raszban, az első napi, Qian elleni si­kere az egész torna egyik legnagyobb meglepetése volt. Pázsy átütőerőben, játékban felveszi a versenyt a legjob­­bakkal, jellemző módon az úgyneve­zett „nagy poénok”, hosszú labdame­netek többségét ő nyeri, de sok „kis poént” ajándékoz az ellenfeleinek el­kapkodott adogatásfogadásaival, első pörgetéseivel. A hosszú terhelést néha fejben nem bírja, erőállapota viszont kimagaslóan jó. A négy nap során 48 játszmát játszott, s miután az első napon csak egy mérkőzést vívott, így három nap alatt 43 szetten át bírta jó állóképességgel. Játékát a nagy hul­lámzások jellemzik, három találkozó­ján 2:0-ról vagy 0:2-ről nyert, s össze­sen öt alkalommal fordított nagyot az eredmény alakulásán nyert vagy vesz­tett állásból (Qian 4. játszma: 18:20- ról 27:25, Tsiokas 4. játszma: 1 Sió­ról 22:20, Plachy 5. játszma: 18:20-ról 21:23, Perry­ 4. játszma: 20:15-ről 21:23, Kroll 5. játszma 15:20-ról 22:20).

Next