Asztalitenisz, 2000 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2000-01-01 / 1-2. szám
Olimpiai kvótát ért a Molnár bravúr - Pázsy: nem sok hiányzott... Hiába rendeztek 1999-ben világbajnokságot (még ha csonkát is...), az év kiemelkedő eseményének sokak számára az Olimpiai Selejtező verseny számított. Európában december első és harmadik hétvégéjén derült ki, hogy az öreg kontinens képviseletében kik lehetnek ott Sydney-ben a világranglista alapján automatikus kvótát szerzett játékosokon kívül.Mint ismert, két út vezetett az olimpiára, a világranglistás helyezés, vagy a kontinentális selejtező. Egy harmadik lehetőség, a sevillai világpótselejtező május végén adódik, ahonnan 3-3 férfi és női versenyző vívja ki az egyéni indulás jogát.) Európából a világranglista alapján 13 férfi és 8 női játékos kvalifikálta magát az egyesre, örömeteli módon a 8 hölgy között a két magyar Európabajnoknő, Bátorfi Csilla és Tóth Krisztina is. Bátorfiék „helyfoglalása” miatt a nőknél csak egy indulót nevezhetett a magyar szövetség. A TOP 12 Bajnokság utáni - egyébként eléggé nagy vihart kiváltó - csapatkijelölésnél Molnár Zita (BSE) kapott bizalmat (mint utólag kiderült, maximális telitalálat volt a válogatásai). A férfiaknál nem volt ekkora vita, igaz, ott három helyre aspiráltak a válogatottak. A bizalmat végül a magyar rangelső, Pázsy Ferenc (Postás-MATÁV), a TOP 12 Bajnokságon régi önmagára emlékeztető Németh Károly (Postás-MATÁV) és az idény folyamán kiegyensúlyozottan szereplő Bátorfi Zoltán (SRIMALÉV) kapta meg. Utóbbi kettő négy évvel ezelőtt emlékezetes csatákban, hatalmas bravúrokkal vívták ki az atlantai indulás jogát (mint utólag kiderült, ezúttal nekik erre jóval kisebb esélyük volt, mint harmadik társuknak). A szakvezetés úgy ítélte meg, hogy sikerként könyvelné el, ha a négy selejtezős egyike „befutna” (mint utólag kiderült, az elvárást a küldöttség teljesítette). Az Európai Egyéni Olimpiai Selejtezőt Patraszban rendezték, amely 200 km-re fekszik Athéntól. A versenykörülmények kiválóak voltak, bár a tengerparti szállás színvonalával komoly problémák adódtak, mert a szálloda egyik szárnya a felújítási munkák miatt nagyon zajos volt, a másik, csendes szárnyában viszont a szobák munkásszálló színvonalúak voltak (ebben a részben laktak a magyarok). Ezt leszámítva remek feltételek várták a résztvevőket, az 1995-ben épült sportcsarnok ideális volt, a terem, az asztal (JOOLA), a labda (Double Happiness), a padlóborítás (Taraflex) egyaránt kiváló minőségű, a buszok félóránként jártak az egymástól 5 percre lévő szálloda és csarnok között. Az esetleges gyengébb szereplést külső körülményekre nem lehetett volna fogni. A játékvezetéssel - mint általában minden nagy versenyen - akadtak problémák, amely esetenként a magyarokat is sújtotta. Pázsy Tsipkas elleni mérkőzésén például a játékvezetők a hazai pálya minden előnyével „megajándékozták” a görög versenyzőt, akinek tiltakozásunk ellenére kétszeri ápolási lehetőséget adtak, amikor begörcsölt a lába. Molnár Kovtun elleni mérkőzésén pedig nem mérték pontosan az eltelt időt, így fordulhatott elő, hogy a maratoni meccsen nem került sor az időszabály bevezetésére. A szakvezetés elvárása, hogy egyikük vívja ki a továbbjutást jelentő 11 hely valamelyikét, az erőviszonyok ismeretében rettentően nehéznek tűnt. A 64 fős női mezőnyben Molnár Zita a 28. kiemelt volt, az 58 férfi közül Németh Károlyt a 23., Bátorfi Zoltánt a 32., Pázsy Ferencet a 34. helyen rangsorolták. Utólag megállapítható, hogy hasznosnak bizonyult Temes Péter edzői felkérése és segítsége, hiszen a férfiaknál több alkalommal előfordult, hogy egyszerre kerültek sorra. A magyar csapattal probléma nem adódott, a nagyon jó szellemű, fegyelmezett társaság hangulatát Molnár végső sikere tovább javította. Molnár Zita maximálisan meghálálta a válogatás bizalmát, hatalmas bravúrral vívta ki az olimpiai részvételt, a verseny legutolsó esélyét megragadva. Igazából az első három napon nem sok minden utalt arra, hogy sikerrel járhat, de az utolsó játéknapon felülmúlta önmagát, nem csak jó formában játszott, de okosan, a rá jellemző küzdőszellemmel versenyzett, és erővel is jól bírta, hogy három védőjátékossal került szembe. A bejutást eldöntő, Viktoria Pavlovics elleni drámai csatában a szíve is helyén volt, az idegi türelemjátékban ő bizonyult erősebbnek. Bravúrjaira jellemző, hogy a verseny során a nála magasabban jegyzett ellenfélből négyet megvert, Arisi személyében a selejtező 5. kiemeltjét búcsúztatta. Játékstílusából adódóan védők ellen kevésbé eredményesnek tartják, ehhez képest négy védőjátékosból hármat legyőzött, s Kovtuntól is csak minimális arányban kapott ki. Kvótája nem csak személy szerint neki nagy siker, de a magyar női asztalitenisz sport erejét is bizonyítja, hiszen rajtunk kívül egyelőre csak Németország tudta Európából a maximális három kvótát megszerezni (három kínai származású játékosa révén). Molnár sydney-i részvétele kézzelfogható bizonyítéka lesz annak, hogy a magyar asztalitenisz sportot nem csak Bátorfi és Tóth jelenti, több lábon áll a sportág. A férfiak közül Pázsy Ferenc kellemes meglepetést szerzett, nagyon közel állt a szenzációhoz. A magyar rangelsőt megtanulták tisztelni Patraszban, az első napi, Qian elleni sikere az egész torna egyik legnagyobb meglepetése volt. Pázsy átütőerőben, játékban felveszi a versenyt a legjobbakkal, jellemző módon az úgynevezett „nagy poénok”, hosszú labdamenetek többségét ő nyeri, de sok „kis poént” ajándékoz az ellenfeleinek elkapkodott adogatásfogadásaival, első pörgetéseivel. A hosszú terhelést néha fejben nem bírja, erőállapota viszont kimagaslóan jó. A négy nap során 48 játszmát játszott, s miután az első napon csak egy mérkőzést vívott, így három nap alatt 43 szetten át bírta jó állóképességgel. Játékát a nagy hullámzások jellemzik, három találkozóján 2:0-ról vagy 0:2-ről nyert, s összesen öt alkalommal fordított nagyot az eredmény alakulásán nyert vagy vesztett állásból (Qian 4. játszma: 18:20- ról 27:25, Tsiokas 4. játszma: 1 Sióról 22:20, Plachy 5. játszma: 18:20-ról 21:23, Perry 4. játszma: 20:15-ről 21:23, Kroll 5. játszma 15:20-ról 22:20).