Átalvető, 2006 (57-60. szám)
2006-12-01 / 60. szám
Dokumentumok 21 EKOSZ-EMTE 2006. december Szabadság - Tisztesség - Méltóság „Népek Krisztusa, Magyarország" (Márai Sándor) A Magyarok Világszövetsége rendkívüli, emlékező Küldöttgyűlésének nyilatkozata az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulóján Október 23-a az Evangélium szellemében született ünnepünk Világtörténelmi jelentőségét is az adja, hogy nem egy volt csupán a forradalmak sorában, hanem egyben üdvtörténeti jelentőségű társadalmi robbanás. Ma, amikor a Forradalom és Szabadságharc ünneplése helyett Magyarországon és a határokon túl is aggódó szemmel figyeljük az erkölcsi romlás ellen kétségbeesetten küzdő Magyarországot, különös jelentőségét érezzük az 50 évvel ezelőtti események erkölcsi üzenete megfogalmazásának. Ragaszkodunk 1956-os magyar forradalmunk értékeihez A forradalom értékrendjét a Szabadság - Tisztesség - Méltóság hármas jelszó fejezi ki. A magyar ’56 a krisztusi élet rendjének a Tízparancsolatra és a Hegyi Beszédre épülő példáját is bemutatta. Az idegen ál-istenek ál-abszolútumait, a jobboldali totális diktatúrák sovinizmusát, a baloldali totális diktatúrák osztályideológiáját éppúgy tagadta, mint a mai globális diktatúra pénzimádatát. Bálványoknak nem irgalmazott: ledöntötte a Sztálin-szobrot. Káromkodás elvétve sem hangzott a forradalom napjaiban, csak a fohászkodás hangja szólt: „Hála Istennek, hogy ezt is megélhettem!” Emlékezünk és emlékeztetünk - amíg élünk Kötelességünknek tartjuk emlékezni és emlékeztetni arra a magyar ifjúságra, amely saját vére hullatásával mutatott példát haza- és szabadságszeretetből a világnak. Az emléküket is őrizte az 550 éve zengő déli harangszó! Kérjük a protestáns egyházak vezetőit, hogy az 1956-os magyar forradalmunkra és hőseinkre emlékezve október 23-tól déli harangszó szóljon gyülekezeteikben is. Építünk a lengyel-magyar testvéri kapcsolatokra Nemzeteink történetében az egymás iránti szolidaritásnak és a testvéri kapcsolatoknak több ezer éves hagyománya van, amely ’56-ban is meghatározó volt, és amelyre a jövőben is építenünk kell. 1956-ban a szabadságszerető Lengyelországban ugyanazok a folyamatok játszódtak le - más hőfokon -, mint Magyarországon. A magyar egyetemista ifjúság rokonszenvel figyelte a lengyel eseményeket. Ez az együttérzés váltotta ki a budapesti egyetemisták 1956. október 23-i, Bem-szobornál lezajlott tüntetését. Több mint szimbolikus jelentőségű volt az az esemény, amikor Lengyelország miniszterelnöke és Rácz Sándor, a Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke közösen tisztelegtek 1956 hőseinek emléke előtt 2006. január 17-én, a rákoskeresztúri köztemető 301. parcellájában. Ez a nap lett ‘56-os emlékévünk nyitánya. Kártérítést kérünk a szörnyű pusztításért 1956 októberében és novemberében Magyarországot fegyveres támadás érte a világ akkori legerősebb hadserege részéről. Magyarország hadüzenet nélkül háborús színtérré vált. Az ártatlanul kioltott életek tízezreiért, az ekkor okozott szörnyű pusztításért a Magyarok Világszövetségének rendkívüli, emlékező küldöttgyűlése kezdeményezi és követeli kártérítés fizetését az agressziót elkövető Szovjetunió utódállamaitól. Teszi ezt annál is inkább, mivel időközben ezek az államok a jogállamiság és a demokrácia útjára léptek. Igazságtételt követelünk az el nem évülő bűnökért A Magyarok Világszövetségének rendkívüli, emlékező küldöttgyűlése úgy ítéli meg, hogy az 1956-ban, a Magyar Forradalom és Szabadságharc napjaiban fegyvertelen tüntetők és védtelen emberek ellen 66 helységben elrendelt sortüzek, különösképpen az október 25-én, a Kossuth téren elkövetett tömeggyilkosság, valamint a forradalom leverését követő megtorlás éveiben végrehajtott kivégzések kimerítik a népirtás fogalmát, az emberiség ellen elkövetett bűncselekményeknek minősülnek, és el nem évülnek. Követeljük az igazszolgáltatási eljárás beindítását. Lelki egységben a magyarság szerte a nagyvilágban 1956-ban a Kárpát-medence szétszakított magyarsága egységet mutatott fel a nemzetpusztító zsarnokság elleni küzdelemben. Sokakat kivégeztek, és számosan szenvedtek ártatlanul súlyos börtönbüntetést Erdélyben és más elszakított területeken is a magyar forradalomért. A külhoni magyarok nemcsak hazájukban vállaltak szolidaritást a forradalommal, hanem budapesti események harcosai, vezéralakjai és mártírjai voltak: Pongrátz Gergely a Corvin-közben, Szabó János a Széna téren, Dudás József a Népszabadság székházánál. Az ő példájuk ma is élő, figyelmeztető jel. 1956 üzenete 2006 magyarságának Magyarországot ma is azok az erők tartják hatalmukban, melyek ellen a 1956 októberében felkelt a magyar nép. Ma is „hazudnak reggel - éjjel - este” az egykori hatalomgyakorlók mai leszármazottai. Ezért egy igazi 56-os nem ünnepelhet velük. Az 50. évforduló alkalmából emlékeztetjük a világot Albert Camus üzenetére, melyet 1957-ben írt, A magyarok vére című kiáltványában: „A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat.” Mindezek alapján közösséget vállalunk a Kossuth téren ma is tüntető magyar testvéreinkkel, akik Magyarország erkölcsi és alkotmányos újjászületéséért emelik fel szavukat. Velük együtt valljuk - s üzenjük a világnak: nem engedünk 48-ból, nem engedünk 56-ból, nem engedünk 89-ből, nem engedünk 2006-ból! Mert ma is érvényesek Tollas Tibor, a forradalom nagy költőjének szavai: „...ha nem vigyáztok, Váctól Pekingig, bebádogoznak minden ablakot! ” Budapest, 2006. október 15. 1956: Szabadság - Tisztesség - Méltóság /Liberté - Integrité - Dignité/