Átalvető, 2013 (85-88. szám)

2013-12-01 / 88. szám

19 EKOSZ-EMTE Beszámoló - Értékek­ ban Búza, búza de szép tábla búza címmel jelent meg a kicsi, de igényes kötet. Kevesen tudják, hogy a ma Erdélynek mondott területen elsőként, 1949-ben, Gulácsi Zoltán pécskai amatőr parasztszínészei játszották el a Háry Jánost, Marosvásárhely, Kolozsvár, stb. hasonló társulatai csak ez után következnek. (Jusson eszünkbe Justh Zsigmond szentetornyai parasztszínháza...)­­ Csík György (­1953-1996) sportlövő-edző Aradon. Az 1988-as szöuli Olimpián egyik felfedezettje, neveltje arany­érmet, a barcelonai olimpián pedig bronzérmet szerzett Ro­mániának. Szöulba nem engedte ki a szekut, mint „megbíz­hatatlant” Elvárták tőle, hogy családnevét románosítsa. Legyen Cic vagy Cicu. Megmagyarázta illetékes elvtársaknak, hogy ez a mi (ma­gyar) nyelvünkön csak macskacsalogató, ő marad tehát Csík. „A Györgyöt elvették, a Csíkot nem adom” - mondta e sorok írójának. Korai, szerencsétlen halála óta klubja min­den évben „Memóriásul Csík Gheorghe” (Csík György Em­lékverseny) néven rendez országos, illetve nemzetközi sportlövész parádét Aradon, hálás tanítványa, az olimpiai bajnok Sorin Babii és egykori klubja, az UTA kezdeménye­zésére.­­ Nagy István (1954) Nagyvarjasról elszármazott tanár, kultúramentő. Sokoldalú kutató, könyvek szerzője, társszer­zője és kiadója. Az ő tehetsége, hite és küzdőképessége nél­kül ma valószínűleg nincs Pécskán Klebelsberg-szobor, nincs Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület, szegé­nyebbek lettünk volna a pécskai, tornyai és nagyvarjasi ok­tatás igényes, pontos történetével. Nagy István az Arad me­gyei magyarság meg nem alkuvó közéleti személyisége. Isten, magyarság, történelem Nem volunk igaz magyarok, elhagyott az Isten. Nem Isten hagyott el minket, mink hagytuk el űtet. Ha az ember elhagyja Istent, elhagyja magát is. Hagyd békén Istent, van annak elég dóga. Nagyon megöregedhetett a Jóisten is. (1. Isten malmai lassan őrölnek.) Senki se lehet helyettünk magyar. Magyar lőtte, ember legyé. Ha magyar vagy, ne hagyd magad. Nem kicsi a magyar, hanem kevés. Nem az a magyar, aki mongya, hanem aki megszenved érte.­­ A katolikus mise szebb, a református magyarabb. A katolikusokná tanú(l)sz, a reformátusokná nem felejtöl. (Fekete Misa bácsi) - Ők is pont olyan embörek, mint mink, de mink, hálistennek nem olyanok vagyunk, mint ők.( Tóth Imre bácsi Baszarábiárul, meg a baszarábokrul.) - A magyar vitéz, a német kitartó, az orosz elszánt, a szerb bosszúálló, a romány meg romány. ( Csík János öregapám mondta Stuparu csendőrőrmesternek a harmincas évek vé­gén, aki amúgy rendes ember vot. Az is kiderült, hogy egymás ellen harcoltak a Vöröstoronyi - szorosban, 1916-ban.) _ , , T . Szabó István Székely kapu-avatás Szatymazon 2013. július 20-án* került sor a község első, igazi székely­kapujának avatására. A Neszűrjhegyi úton, a község belterü­letével határosan található míves kaput v. Szakács Attila** Imre állíttatta családja, Szatymaz község és az egész magyar nemzet tiszteletére. Szűcs László, a község polgármester gondolataiból: „... Szakács Attila székelyföldről áttelepült magyar ember szükségét érezte, hogy Belső-Magyarország lako­sait megismertesse ezzel a szülőföldjéről hozott művel, egyben rátekintve maga is otthon érezze magát lakóhelyén, Szatymazon. Fáradtságot, anyagiakat nem kímélve valósította meg ezt az alkotást. A kapu arra szolgál, hogy be-és kijárjanak rajta Itt az alföldön, a szatymazi homokon még többet jelent: anyagában, szerkezetében, motívumaiban jellegzetesen magyar műkincs. Községünk lett gazdagabb vele. Annak ellenére, hogy tulajdonosa magánterületén áll, az úton járók lelassíthatnak, megállhatnak, megnézhetik ezt a csodás művet. Hiányt pótol, a 40 év határon túli magyaroktól való elzártságát és az ebből eredő nemzettudat-pusztítást is iparkodik gyógyítani. A feltörek­vő ifjú nemzedék nap mint nap látja, tudatosul benne a hatá­ron túli székely-magyarok léte. Az elhallgatás korában szociali­zálódott idősebb emberek tudatát is befolyásolja, remélhetőleg kevesebben lesznek azok, akik lerománozzák a székely-magya­rokat. Isten áldása legyen a Szakács-családon és mindazokon, , akik örömmel, jó szívvel, szeretettel tekintenek e székely kapu­ra. ” Az ünnepi mondatok után Szakács Attila elmondta, hogy egy nagyon régen dédelgetett álma valósult meg a kapu fel­állításával. Végül megköszönte a résztvevőknek, hogy megtisztelték jelenlétükkel az avatást az a következőkre hívta fel a figyel­met: „Nem véletlenül került sor ma erre az avatásra, hiszen éppen ma, Erdély 119 helységében zajlik az Erdélyi Magyar Néppárt által kezdeményezett tiltakozás a székely autonómiá­ért, a román kormány régiós tervei ellen. Legyen ez a szatymazi székelykapu-állítás a 120. helyszín, ahol határozottan kiállunk a székely nép önrendelkezésért folytatott küzdelme mellett. ” * Sajnos késve érkezett el hozzánk az esemény beszámolója, ezért kerül sorra csak most ennek közlése. **Szakács Attila volt az elsők egyike, akik létrehozták az EKOSZ-t, majd évekig annak alelnökeként ténykedett. 2013. december

Next