Athenaeum, 1965 (21. évfolyam, 12. szám)
1965-12-01 / 12. szám
& 219 1979 ATHENAEUM NYOMDA SZÁZMILLIÓK NEVÉBEN! Elérkeztünk ismét egy muieredményekben, sikerekgazdag esztendő végére. Ismét ncftfi lépést tettünk előre, mennyiség — minőség tekintetében egyaránt. Nem volt könnyű! Mindnyájunk megfeszített munkája kellett ahhoz, hogy az előre nem látható nehézségeket is le tudjuk gyűrni, és nagyrészt teljesíthessük vállalásainkat. Az összefogás, a „csakazértis” meghozta a kívánt eredményt, s még jobban összekovácsolta a dolgozókat, vezetőket. Egy nagy család készül most feldíszíteni karácsonyfáját, melyen a legszebb díszek a jól végzett munka elismerését dokumentáló oklevelek, a tankönyvversenyben elért első helyezések, a kiadók elismerő sorai stb. Nyugodt szívvel, derűs lélekkel tölthetjük el a karácsonyi és újévi ünnepeket. Kívánjuk, mindenki érezze magát nagyon jól. Találja meg a karácsonyfa alatt, amit legjobban szeretne, s fújja Szilveszter éjjelén teli torokból a trombitát! Kellemes ünnepeket kívánunk. Egy háromgyermekes amerikai családapa Washingtonban a Fehér Ház előtt benzinnel leöntötte magát és önkéntes házhalálával protestált az USA bestiális dél-vietnami politikája ellen. Amilyen megrázó és borzalmas ez az öngyilkosság, olyan sőt sokkal megrázóbb és borzalmasabb az, ami Hátsó-India párás dzsungeleiben nap mint nap lejátszódik. Napalmbombák robbanásai nyomán lobban lángra a dzsungel, iskolák, kórházak, templomok omlanak össze a mindennapos légitámadások alkalmával. Az amerikai »civilizáció« érezteti áldásos hatását. Vérlázító, ahogy az Egyesült Államok beleavatkozott az ENSZ konkrét határozatai és alapokmánya ellenére a vietnami nép legbelsőbb magánügyébe. Aljas módon a dél-vietnami bábkormány minden tömegbázist nélkülöző uralmát támogatja az egész vietnami nép ellenében. A Felszabadítási Front azonban páratlan hősiességgel, elszántsággal küzd a dél-vietnami zsoldosok és amerikai, új-zélandi, ausztráliai segítőik ellen. Nap mint nap érzékeny veszteségeket okoznak az agresszoroknak, megmutatva, hogy hiábavaló a technikai fölény, egy szabadságért harcoló hős népet nem lehet eltiporni. Hiába vet be mind nagyobb és nagyobb erőket az Egyesült Államok, hiába emeli a hadsereg létszámát, hiába bombázza le a békés falvakat, iskolákat, kórházakat. A Dél- Vietnami Felszabadítási Front ütésre ütéssel felel, s minden újabb pokoli gaztett új és új híveket szerez az igazságos ügynek. Nemcsak a VDK , az egész emberiség egyöntetűen elítéli az Egyesült Államok agresszióját. Az egész emberi társadalom szolidaritást vállal a hazájukért, küzdő vietnamiakkal, szabadságukért Nemcsak a kommunisták, a baloldaliak. Nem! Mindenki, akiben egy csepp józan ész, egy csepp igazságérzet van, elítéli ezt az agressziót. Az amerikai fiatalok elégetik behívójukat, az anyák kétségbeesett üzenettel tiltakoznak az ellen, hogy fiaik ilyen ügyért áldozzák életüket. Szerte a világon társadalmi megmozdulásokkal fejezik ki felháborodásukat a tisztességes emberek milliói. Mi magyarok saját történelmünk folyamán nemegyszer vívtunk élethalálharcot hasonló körülmények közepette, mint most a vietnamiak. Megismertük, mi az elnyomás, mi az idegen zsarnokság. Tudjuk milyen áldozatot kívánt a szabadság. Testvérként fordulunk tehát a vietnami néphez és elítéljük mindazokat, akik e hős nép elnyomására törekednek. A világ haladó erőinek összefogása — amit az SZVSZ VI. Kongresszusa is szorgalmazott — meg fogja hozni előbb vagy utóbb a kívánt eredményt. A vietnami kaland az amerikai külpolitika csődje — de a béke és a haladás erőinek összekovácsolója is. Százmilliók nevében íródott ez a néhány sor; nem csupán a mi nyomdánk, nemcsak a mi országunk, hanem minden békevágyó ember véleményét, érzéseit szeretné tolmácsolni. Mert az agresszort nem lehet — számos történelmi példa igazolja — szép szóval, írott határozatokkal megfékezni. De ha a világ nagyobb fele egységes frontként felsorakozik és ez a szolidaritás nemcsak szavakban, hanem tettekben is érvényre jut, nincs olyan erő, amelyet le ne tudnánk győzni. Nemcsak Vietnamról van itt szó! Sokkal többről. Az emberiség jövőjéről, amelyet nem szabad, hogy beárnyékoljanak a fegyverek. Pete György