Athenaeum, 1838/2. félév
1838-07-22 / 7. szám
A’ múlt századok’ folytában nem egyszer történt, hogy a’ nemesek, a’ királyi hatalom ellen akarván küzdeni, vagy vetély-társaikat a’ hatalomtól megfosztani, politicai hatóságot adtak a’ népnek; még gyakrabban pedig a’ királyok emelék föl az ország’ alsóbb néposztályait, hogy az aristocratiát lealázzák. Főleg a’ franczia királyok igen munkás és folytonos egyengetöknek mutatkoztak. Midőn erősek és kevélyek valának, a’ népet igyekeztek a’ nemesekkel egyenlővé emelni; midőn gyengék ’s tehetlenek voltak, megengedék, hogy a’ nép önmagok fölibe üljön. Amazok nagy elméjük, ezek bűneik által segíték a’ democratiát. Tizenegyedik, ’s tizennegyedik Lajos’ i igyekezete volt mindent egyenlővé tenni a’ thrón alatt, tizenötödik Lajos pedig maga szállott udvarával együtt a’ porba. Mióta a’ polgárok más módon kezdének földeket bírni, mint feudál eszmék szerint, ’s az ingó gazdagság, megismertetvén, befolyást ’s hatalmat kezde nyerni, a’ mesterségekben minden új fölfedezés, a’ kereskedésben ’s iparban minden tökéletes bűlés új elemeit fejté ki az emberosztályok közti egyenlőségnek. E’ pillanat óta minden találmány, minden keletkező szükség, minden kielégítést kívánó vágy, haladás vala az általános kiegyenülés felé. A’ pipere’ szeretete, a’ hadakozás’ dühe, a’ divat’ uralkodása, az emberi szívnek úgy felüsleges, mint mély szenvedelmei, versenyezve munkáltak a’ szegények’ gazdagodására, a’ gazdagok’ szegényedésére. 1 . Mióta az észbeli munkák erő ’s gazdagság’ forrást lőnek, minden fölfedezést a’ tudományokban , minden új ismeretet, minden újdon eszmét úgy kell tekinteni, mint a’ nép’ körébe bocsátott hatalom’ új csiráját. A’ költészet, az ékesszólás, az emlékező tehetség, a’ szellem’ ajándék, a’ képzelet’ tüze, az ítélet’ mélysége, mindezen adományok, miket az ég történetesen osztogat, hasznára valának a’ democratiának, ’s még azok is, melylyek ellenségei’ birtokában voltának, az ember’ természetes nagyságát fényben mutatván, országa együtt terjedett a’ polgárosulás és világosulás’ országával, ’s a’ literatura egy mindenek előtt nyílt raktár jön, hol a’ gyengék és szegények naponként fegyvert találhattak. így , ha átnézzük a’ történet’ lapjait, alig találhatunk nagyobb eseményekre, mellyek az egyenlőség’ hasznára ne lettek volna. A’ keresztes és egyéb hadak megtizedelték a’ nemeseket ’s eloszták földjeiket; a’tűzi fegyverek, lőszerek’ feltalálása egyenlővé tévé a’ szegényt a’ főnemessel a’ csatamezőn; a’ könyvnyomtatás egyenlő segédforrásokat nyújtott mindkettőnek értelmi fejtésére; a’ postaintézet úgy leteszi a’ világosságot a’ kunyhók’ küszöbére, mint a’ paloták’ kapuiba ; a’Protestantismus azt tanítja, hogy minden ember egyenlően utat találhat a’ mennyek’ országába. Amerika’ feltaláltatása ezer új utat nyit a’ szerencsének, ’s gazdagságot és hatalmat ajánl a’ homályban született kalandornak. Az egyenlőség’ lépcsőnkénti kifejlése tehát a’ gondviselés’ munkája; általános, tartós, emberi hatalommal nem korlátozható; minden történet, minden egyes ember, csak fejlését segíti. Francziából. Itéri* Sahaudiai halaiul. Egy utazó angol* naplójából. Néhány hétig Ouchyban, a’ lausanneirévben, a’ genfi tónál, tartózkodóin, ’s barátommal, C. úrral, a’ közelben levő legmagasb hegy’ megtekintésére határozám magam’. Egy inas’ kíséretében csolnakra szálltunk’s keresztül evezénk a’tavon. C. úr szelenczéjét ’s kutyáját hozá magával; én azonban törpálczámat vivém el, nem hogy fegyverül használjam, hanem hogy a’ hegymászásoknál segédem lehessen. Négy órai fáradságos evezés után a’ tó’ túlpartjára értünk, közelében egy Evián nevű kis falunak; de legnagyobb boszúságunkra csak most vettük észre, hogy pénzről nem gondoskodónk. Néhány frank vala mind az,mit ketten összetehettünk, ’s ezért kenyeret, melléje sajtot, ’s egy kis savanyú bort kaptunk. Három órakor kezdők megindulásunkat a’ legelső magasságra, melly utunkban fekstvék. Ez néhány mérföldre nyúlik el a’ tó’ parthosszában, süni erdővel borítva. Egy óra múlva a’ hegy’ gerinczére jutottunk, ’s itt kénytelenek valánk a’ vízfolyam’ útját fölfelé követni, melly nyáron egészen kiszárad. Itt kevéssé mulatónk, azután pedig folytattuk utunkat a’ második magasságra. Sorban ballagtunk mindhárman’ egymásután, s