Athenaeum, 1838/2. félév
1838-11-08 / 38-39. szám
TUDOMÁNYOK.5 ÉS SZÉPMŰVÉSZETEK TÁRA. Kiadó szerkesztők) SCHEDEE, VÖRÖSMARTY. szerkesztő társ . BAJZA második ív. , Pest, november* 8 13§. 38. és 39. szánt. Tartalom: Ész- és szívkalandok a’ Ilonban. III. (Fáy András). — Serveto Mihály’ nézetei a’ lélekről (Soltész János). — Eltünt remény ( Sujánszky). — Epigrammák a’ görög Anthologiából (Szabó István). — A’ polgárlyány. Franezia novella. Vége (Perföldy). — Magyar játékszíni krónika (*** V. és S. F.). — Egyveleg. Második félév. Est' és szivhalam lesz e* honban. III. Felszólítás. Özvegy Várnay tanácsosné szíves vala engem ebédre ’s néhány robber whistre meghívni. A’ jó asszonyság tudá, rövidlátásom’ daczára is, milly szenvedélyesen játszom e’ játékot, ’s minthogy ő is kedvelé azt, szenvedélyeink’ rokonsága már egy párszor hoza engemet mind két asztalához. Hízelkedni szeretek e’ részben magamnak, hogy ezen dáma, kit magyar szellemű műveit lelkeért igen tisztelek, szívesebben játsza velem a’ whistet, mint mással, bár kivel; de nehogy ez ünhizelgésem dámámnak olvasónéimnál ártani találjon, rögtön ide teszem okát is kijeleltetésemnek. Várnayné , mint szíves társalkodóné szívesen beszélget, ’s ez az oka, hogy ő a’ whistnek azon egyetlen egy szabályával , melly nevével jár ’s melly hallgatást parancsol, épen nincs megelégedve. E’ részben, úgy hiszem, Várnay asszonyság épen nem kivétel szépnemi társnői közül. Már én, heves természetemnél fogva, szinte egy vagyok azon számos whist-collegáim közűl , kik a’ hallgatás’ lakatját hamar le szeretik pattantani, ki örök perben szoktam állani segédemmel, ’s meg nem állhatom, hogy legkisebb valódi vagy képzelt hibáját is, még a’ kijátszás alatt meg ne róvjam, ’s így horkolásaim átalánosan fel szokták oldani a’ szólás’ megkötött kerekét, ’s pereg az, senkinél sem élénkebben, mint tisztelt Várnay - asszonyságnál. Még el sem kondítá a’ szentgellérti jelharang a’ tizenkettőt, midőn már én, szinte hivatalos, Kegyesy barátomnál valék, sürgető őt a’ menetelre. Lassú haladással tipegőnk együtt a’ járdán, mert Kegyesy barátom olly áldott testtömeggel bira, hogy azt az alphabet’ nagy D-jéhez bízvást lehete hasonlítni, ’s e’ miatt egyensuly-tartásul , álltában és jártában egész erővel hátra kelle merednie szinte a’ gőgösségig , mi azonban ji’ derék férfiúnak gyengéje épen nem vala. Egy szántói tót meszet hozott szekerén párvonalban velünk a’ kövezeten , ’s nehéz vala elhatározni, ha kínosan nyikorgó fakó szekere, vagy fájdalmas hangu „kálik“ kiáltozása sérték-e inkább füleinket? Elhaladás- 38