Athenaeum, 1839/1. félév

1839-01-31 / 9. szám

Ami KI S KI KJJ. TUDOMÁNYOK’ ÉS SZÉPMŰVESZETEK’ TÁRA. Kiadó szerkesztők: SCHEBBE, VÖRÖSMARTY , szerkesztő társ. RAJZA. — ——­HARMADIK ÉV.­­ Első félév. Pest, Januarius' 31. 1939. 6. szám. Tartalom! Philosopiai nézetek. III. A’ szabadság ('Warga János). — A’ fűvész’ örömei. Folytatás (Bras­sói). — Piros száj (Csaba). — A’ száműzött. Eredeti novella (Kuthy Lajos). — Magyar já­tékszíni krónika (Csanádi S. F. és ***). — Kölcsey’ és Vörösmarty’ arczképe. [.Philosophiai nézetele *)■ III. A’ szabadság­. A’ philosophiai gondolkozások’ különbö­ző állása szerint különböző fogalmait talál­juk a’ szabadságnak. Ném­ellyek szerint sza­badság: az azon idői tevés és nemtevés közti választhatás. Látszik, h­ogy ezen fogalmi­ szabadságnál a’ szabad választhatás’ eleme nincs kijelölve; nincs kimutatva, valljon a’ tevés és nemtevés közti választás nem kül­ső kényszerítésből, nem testi ösztönből, szó­val, nem mechanismusból, vagy legfelebb is, nem önfejűségből ered-e? És ezen kimutat­­lan választhatási elemnél gondolható már, hogy a’ tevés és nemtevés közti választás külső okból, történetes határozatlanságból, szellemi énzésből, és nem eszes ’s érzelmes elhatározásból származott. Ezen külső és egyes szabadsági határozatlanságból mások a’ viszonyosságban keresik e’ szabadság’ fo­galmait ’s mondják, miképen a’ szabadság abban áll, mi szerint egy embernek sza­bad és nem szabad azt tenni, mit másnak sza­bad és nem szabad. De ezen viszonyos fo­galmi­ szabadságból a’ szabadsággal egészen ellenkező határozatlanságok keletkeznek. Itt nem csak határozatlan, de valóban korlátlan a’ szabadság’ eleme, ’s korlátlanok az ebből folyó tettek is. E’ szerint A-nak szabad nem fizetni tartozását, mert azt B sem fizeti; Ci­nek szabad lopni, mert D is lop; E-nek sza­bad a’ közöst bitorolni, mert azt F is bito­rolja stb. Látszik mi veszélyes következmé­nyű szabadság ez. És, fájdalom! a’ társa­sági szabadságról többnyire ezen fogalmunk van. A’ szabadság’ eszméje nem külső, nem felüleges fogalmakon emelkedik. Emberiség, gondolkozás, és ezekből kelő önelhatározás, öntörvényadás és önuralkodás’ beható fogal­main alapul a’ szabadság’ eszméje. Az em­bereknek öszves, folyvást előh­aladó tökéle­tesedése az emberiség’ fogalmára vezet. Nem külső száraz összefoglalni az emberiség, ha­nem öszves előhaladás, tökéletesedés, és ne­­m­esedés érzelmileg, értelmileg és erényileg. Az emberiség ezen szü­kségképein beljegye iránt már a’ gondolkozónak meg kell győ­ződnie, föl kell ezt fognia, mint átalános character­, mint illyen bel­jegy iránt tánto-9 ) L. Ath. IS 38. I. 20. szám. és II. 17. szám.

Next