Athenaeum, 1839/1. félév
1839-01-31 / 9. szám
Ami KI S KI KJJ. TUDOMÁNYOK’ ÉS SZÉPMŰVESZETEK’ TÁRA. Kiadó szerkesztők: SCHEBBE, VÖRÖSMARTY , szerkesztő társ. RAJZA. — ——HARMADIK ÉV. Első félév. Pest, Januarius' 31. 1939. 6. szám. Tartalom! Philosopiai nézetek. III. A’ szabadság ('Warga János). — A’ fűvész’ örömei. Folytatás (Brassói). — Piros száj (Csaba). — A’ száműzött. Eredeti novella (Kuthy Lajos). — Magyar játékszíni krónika (Csanádi S. F. és ***). — Kölcsey’ és Vörösmarty’ arczképe. [.Philosophiai nézetele *)■ III. A’ szabadság. A’ philosophiai gondolkozások’ különböző állása szerint különböző fogalmait találjuk a’ szabadságnak. Némellyek szerint szabadság: az azon idői tevés és nemtevés közti választhatás. Látszik, hogy ezen fogalmi szabadságnál a’ szabad választhatás’ eleme nincs kijelölve; nincs kimutatva, valljon a’ tevés és nemtevés közti választás nem külső kényszerítésből, nem testi ösztönből, szóval, nem mechanismusból, vagy legfelebb is, nem önfejűségből ered-e? És ezen kimutatlan választhatási elemnél gondolható már, hogy a’ tevés és nemtevés közti választás külső okból, történetes határozatlanságból, szellemi énzésből, és nem eszes ’s érzelmes elhatározásból származott. Ezen külső és egyes szabadsági határozatlanságból mások a’ viszonyosságban keresik e’ szabadság’ fogalmait ’s mondják, miképen a’ szabadság abban áll, mi szerint egy embernek szabad és nem szabad azt tenni, mit másnak szabad és nem szabad. De ezen viszonyos fogalmi szabadságból a’ szabadsággal egészen ellenkező határozatlanságok keletkeznek. Itt nem csak határozatlan, de valóban korlátlan a’ szabadság’ eleme, ’s korlátlanok az ebből folyó tettek is. E’ szerint A-nak szabad nem fizetni tartozását, mert azt B sem fizeti; Cinek szabad lopni, mert D is lop; E-nek szabad a’ közöst bitorolni, mert azt F is bitorolja stb. Látszik mi veszélyes következményű szabadság ez. És, fájdalom! a’ társasági szabadságról többnyire ezen fogalmunk van. A’ szabadság’ eszméje nem külső, nem felüleges fogalmakon emelkedik. Emberiség, gondolkozás, és ezekből kelő önelhatározás, öntörvényadás és önuralkodás’ beható fogalmain alapul a’ szabadság’ eszméje. Az embereknek öszves, folyvást előhaladó tökéletesedése az emberiség’ fogalmára vezet. Nem külső száraz összefoglalni az emberiség, hanem öszves előhaladás, tökéletesedés, és nemesedés érzelmileg, értelmileg és erényileg. Az emberiség ezen szükségképein beljegye iránt már a’ gondolkozónak meg kell győződnie, föl kell ezt fognia, mint átalános character, mint illyen beljegy iránt tánto-9 ) L. Ath. IS 38. I. 20. szám. és II. 17. szám.