Athenaeum, 1841/1. félév
1841-04-27 / 50. szám
hogy öröme és hálája’ magasztos érzetében, a’ porba borul ’s Apis’ talapjánál fohászt emel az örök tűzhöz, áldva áldja Osirist, mint a’ világosság’ kedves forrását; vagy a’ leghatalmasb drámát, mint a’ mindenség’ mindenét, Vedam’ szent könyvéből dicsőíti, ’s több millió apró istennek böszűlve, önmagát sanyargatva áldoz; míg az elemek’ háborútól rettegő, minden mennykö csapásban közelgő halálát sejtvén, bűnsúlya alatt átkozva említi Typhont és Ahrimant, és jobb isteneihez irgalomért esdekel; az andaman pedig szélvész’ idejekor, nagy csoportokban gyűl a’ tengerpartra, ’s a’ viharokozó gonosz szellemeket vad üvöltéssel igyekszik megengesztelni, ’s midőn a’ csillagtisztelő sabaus harczba indult segélyül hivá Turrachot. — Milly isteneket bálványoztak a’ mi jó apáink ? „Pálma nem adta elő “ A’ fetisdimus’ követőinek ellenében , a’ zsidók egyetlen egy istent tisztesének, csupán Jehovának emelvén hymnusaik’ dörgő szózatát. A’ vallások’ költői és módosítói, a’ legkülönbözőbb határok közé szokták a’ nép’ véleményeit. Mózes’ törvényhozása, felülemelkedve a' hajdankori előítéletek’ nagyobb seregén, eléggé józan elveken alapúl. Zoroaster a’ magus’ titkait, életre, világra hozza a’ Zendavesta’ föllengző százaival, míg Confucius a’ Schukingot mély és ragyogó bölcseséggel ruházza föl. Homer és Hesiod az érzékileg is felfogható testi erőket ’s természeti tárgyakat imádtatja nem ámulásra született népével, s a’ legtöbb költői szépség’ virágai közt emeli Olymphoz a’ lelkesült fohászkodót, kinek mindenütt megjelenő istenei a’ gyarló ember’ tulajdonaival valának fölékesitve. ’S e’ nép hitében nem volt megcsalatva, nem volt az áltatás’ csalfényével kijátszva , mert az örökvalót, mind értelmi mind erkölcsi tekintetben szépen Ilivé; ’s minthogy a’görög vallás a’ természet’ törvényein nem mene túl, ’s a’papi osztály nem élhetett vele vissza , a’ valódi hellén műveltség’ leghatalmasabb alapjául költői mythoszát tekinthetjük. Numa utánzani öröködék a’ görögöt, de a’ kölcsönzött vallás’ tiszta czélja a’ rómaiak’ szennyes kezei közt elsikamlik, s katonák és kormányférfiak’ szolgai eszközévé aljasul. Vachot Imre. (Vm*ge következik.) JE f lovasok. (Folytatás.) A’ mennyire megegyezők fentebbi leírásunk szerint az akkori csikós’ külseje a’maival,anynyira különböző vala az akkori földesúré,— mert Kardszagi Bálint, mint könnyen eltalálható , ezek’ sorába tartozék, — a’ mai uraságtól. Ugyanis Bálint’ fejét nyest kalpag fedé, testét bő buza virágszintelte, fekete báránynyal bélelve , melly a’ testet melegen tartá, ’s a’ nélkül, hogy a’karok’szabad használását gátlaná,alatta zsinórtalan gránátszin dolinán és nadrág ’s kordován csizma képzők a’ lovag’ öltözetét , oldalát szablya övedzé , s nyergéről mintegy rör hosszúságú nyelű csákán lóga, élével vágásra, ’s fokával ütésre alkalmas, ’s e’ felett nyerge’ oldalain két török pisztoly tündökölt. Lovának fekete szerszámzatát , melly mint a’ csikósé sallangos vala, itt ott fényes rézkarikák ékesiték, ’s kalpagán pusztai sasszárnyat ráza a’ szellő, melly nap’ lemente után halkan lehelte végig a’ síkon. Lelkülete a’ két vándornak sokkal hasonlóbb vala mint külseje, ’s a’ keleti komolyság és szótalanság, még a’ lehetőségig uralkodik valójokon, a’ földesúré nevelve szenvedelmei által, mellyek sokkal sebesebben izék gondolatait lelkében, hogy sem azokat szavakba fűzni képes lett volna. A’ csikós, ki talán, ha nem is természeténél fogva, de azon czélból, hogy úti társa’ szándékát, mellyet arcza’ sötétsége iszonyúnak jósolt, kipuhatolhassa, beszédre készebbre látszott, társa’ zordonsága ijeszté viszsza. E’ felett a’ hóba tiport ösvény’ keskenysége csak egymás után engedé vándorainkat lovagolni , mi kedvezőbb esetben is akadályozná a’ szóváltást, ezen körülmény azonban nem sokára megszűnt, ’s az út, minél inkább közelitének Kardszagi lakához, szélesebb és jártabb leve, ’s a’ hó sok gázolás által annyira össze volt tiporva , hogy többé nem lassitá a’ lovak’ haladását. Bandi használva az alkalmat, mihelyt az út’ terjedtsége engedé, a’földesúr mellett terme, ’s az eddig szótalan lovaglás’ némaságát következő szavakkal zavará meg: „Az útból is kitetszik, hogy boldog ember’ háza felé megyünk“. Kardszagi a’ csikósra tekintve, nem bírván értelmét felfogni megszólításának, melly bár mindig illett is reá, de a’ jelen pillanatban épen nem, ’s talán ennek megértése miatt, ’s