Athenaeum, 1841/1. félév
1841-06-20 / 73. szám
1167 vajmi kívánatos volna! — de én, míg csak jogtalanságot veszek észre magam előtt lábatlankodni, ’s míg a’ betűkből fegyvert tudok magamnak önteni, harczolni fogok szűnetlenűl! — és milly hangon, milly időben, hol, mennyit, és mi, ki ellen? — az sajátod, de harczolás közben, soha nem rész kedvemtől függ, sem pedig F. ur’ rendező hatalmától. És én ezt nemcsak mondom, de teszem is ; F. ur is teszi — midőn az igaztalan ügy mellett tettleg harczol; — de azt mondani, hogy ezt teszi, a’ világért sem mondaná. — Kinek nincs hát igaza e’ pontban, nekem e a’ harczias, vagy neki a’ harcziatlan-harczias természetűnek? Brachot Imre. (Folytatása következik.) 1168 Szerkesztői tudósitások. Vélemények. 4) Labancz Lipót úrtól egy iratot vettünk illy czim alatt: Szélmalmok és harcz és háború válaszul azokra, miket lapunk 05. számában „Ellenőrködés“ czím alatt elmondánk. E’ kicsi a dologból tehát egy nagyobbacska csetepaté keletkeznék , ha nekünk kedvünk volna, és szabadságunkban állana parányi tárgyú dolgok’ vitatásával lapjaink’ hasábait megtölteni. Labancz úr fentebb czimzett irata, pontos számításunk szerint, Tározónk’ tömött soraival, apró betűivel, hatod fél hasábot adna, ’s enynyit elfoglalni ezen kis tárgygyal lelkiösmeretes dolognak tekintjük. Azért a’ czikket nem egész terjedelmében, hanem hű kivonatban, közöljük, hogy Labancz úrnak is némi elégtételt adjunk ’s az olvasót is meggyőzzük, miképen az, mitől őt megfosztjuk, nem ollyasmi, mellynek lapunkbéli elutasítása által rá nézve nagy kár háromlanék. Ime a kivonat. Labancz úr figyelmeztetése által senkit sem akart megbántani. Kurucz Pál úrhoz azért intézte szavait, mert e mutató magát írói orzások’ nyomozójának. Arra, mit mi szerkesztők felelénk, Labancz urnak szeme szája elállott, azonban nem állott el annyira hogy még csak ne is mosolyoghatott volna, azért.... mosolygott, de nem gúnyból vagy elbizottságból, vagy kárörömből, hanem, mert e’harcz mulatságos. Ő az Athenaeum derék szerkesztőit ') mind fejenként, mind öszvesen szereti és becsüli őszintén és igazán. E’ körülmény nehezité is helyzetét és egy kevés tűnődésbe ejté, valljon ki álljon-e velünk csatasíkra. Megfontolván azonban , hogy jeles bajnokoktól legyőzetni sem dicstelen ’s nem is élethalálra megy a’ dolog, hanem csak karczolásra, ’s a’commotio is Labancz urnak egészségére válik, kiállott a’ sarampóba. Legelőször is az az, olyan és vétethetett szavakra nézve, mellyeket mi megrovánk, csak előbbi véleményénél marad ’s megmutogatni igyekszik, hogy neki van igaza 2). Tagadja, hogy ő Carlaincort-ot írt legyen, ő nem , hanem U-t írt 5). — Neheztel, hogy a’ Labancot Labanknak olvasók ’s megpirongat bennünket, hogy óságban tespedünk és nem adunk helyet a’ józan haladásnak, az az : a’ c betűnek! *) —E’szavunkat „corrigálta“ igy igazítja ki: corrigálá. — Azt gyanítja Labancz úr, hogy Kurucz Pál a’szerkesztők’ egyike. 5) — Elutasítja azon gyanúnkat, mi szerint őt egy másik lap’ gyárába tartozónak mondók. — Elmondja, hogy Caulaincourt sincs jól írva, mert ő ezt más könyvekben igy találja : Coulain court 67). Továbbá, hogy Petrowisk sincs jól Petrowitsch helyett. ’ — Megmagyaráztatik , hogy az a’ Coulaincourt, ki Napóleonnal a’ czárok’ palotájában járt kést, * halála előtt hosszabb ideig betegeskedett ; tudja, úgymond Labancz úr, azt is, hogy a’ „plombiéresi fürdőben volt, ott beszélgetett császárja’ tetteiről.“ Idéz egy franczia munkát, mellyet Spazier illy czím alatt németre fordítva adott ki : Napoleon und der Herzog von Vicenza. Nach den vertraulichen Mittheilungen Coulaincourts ’stb. Stuttgart 1817. ,,Mi foglaltatik e’ könyv’ I. köt. 103 ’stb. lapjain, úgymond Labancz ur, azon szerző ur fogja legjobban tudni, ki az Athen. 61. számában álló eredeti czikket irá. Találhatni abban több ahhoz hasonló eredeti beszélyt.“ 8) Miután mindezeket elmondaná azon óhajtással, hogy e’harczjátéknak harag nélkül ( 10) szakadna vége, Lipótka bókocskát csinál, de még nem megyen el, hanem elmondván, hogy tőle senki se tartson, mert ő ellenőrködéseivel eddig sem tolakodott, ’s egy kis jelét adván neheztelésének , hogy Kurucz Pál neki nem állott ki, hanem elbújt, 1 0) végre a’ szerkesztőségnek ezen kifejezését : „kik megítélni tudják“ úgy igazítja meg, kik meg tudják ítélni ’s ezzel Labancz Lipót exit. Előadók híven, mi a’czikben foglaltatik. A’czikk egyébiránt annyi Hiedelemmel’s olly jó humorral van írva, mellyhez Labancz urnák harezmezőn csak szerencsét kívánhatunk. Semmit sem fogunk neheztelni, ha e’ czikk a’ Hírnök’Kis Futárjában kiadatik , sőt kérjük őt erre. A’ Hírnök örömesi közül minden silányságot, mi némikép az Athenaeum vagy annak .Írói és szerkesztői ellen van ’s azt hiszszük, Labancz úrnak e’ czikke szívesen vétethetik , mert a’ legjobbak közé fog tartozni, mit polémiai nemben a’ Hirnükben és Századában eddig olvasónk, de szívesen vétethetik azért is, minthogy a’ Kis Futár egy idő óta , hihetőleg kézirat’ szűke miatt, igen is megfelel kicsiny nevének, ’s félő, nehogy egészen parányivá váljék, vagy végkép elenyészszék. Más lapok, mint tapasztalásból tudjuk, nem örömest vesznek fel czikkeket az Athenaeum ellen; hihetőleg ex odio religionis, azaz nem akarnak ügyeimet gerjeszteni. E’részben a’Hírnöknek van legkevesebb belátása. Kérjük egyébiránt Labancz urat, legyen olly kegyes, ne vegye balúl, hogy csikkét nem közöljük, mi viszont ígérjük, hogy ha nem fog ránk e’ miatt neheztelni, magunkat tökéletesen megczáfoltaknak , legyőzőtteknek ’s verteknek hiszszük és valljuk, őt, egyedül csak őt, ismervén e’ véres nap’ hősének. -t .1 szerk. A’ nemzeti színházban jövő kedden junius’22-én 1841 bérszünettel Laborfalvi Róza kisasszonyjutalom’ játékaúl adatni fog „Egy pohár víz“ vígjáték 5 felvonásban. Seribe után francziából fordító Nagy Ignácz, a’ m. t. t. költségén. Asztalosztárosjuk. Országos igazgató-választmányii titoknak. ‘ Alázatos szolgái!!! A' szeri.. Már igy hát nagyon alázatosan bocsánatot kérünk, hogy bátorkodónk e’ szavakat megróni. A' szeri. 3) Nem hivénk magunk’ rövidlátásának ’s megnézettük élesebb szemekkel is, sőt nagyító üveget is használónk, ’s kisül, hogy az U-ból csinált V. Azonban, ha Labancz úr azt hiszi, hogy valóságos tiszta U, akkor nem bátorkodunk tovább disputálni, hanem elhiszszük ’s bocsánatkérés mögé retirálunk. A szerk. 4) Ez a’c betű Dugonics’kora óta mindig halad és meg sem bír czéljához haladni. A' szeri. 5) Mi a’ gyanúkat nem akarjuk korlátolni. A’ legtágabb mezőt engedjük a' gyanú’ röptéinek és pedig szabadelmüségböl! A' szeri. 6) Valljon nem tartozik-e a’ vitatás alatt levő nevek közé ? Tudjuk, hogy magyarjaink közt is vannak néha a’ névnek nemes Ypsilona miatt véres csetepaték. Ezt azonban csak mondjuk, vitatkozni felette nem akarunk. Mit Labancz úr fog állítani, el fogjuk hinni házi békességért. A’ szert 7) Ilit ha PetrovitSCH sincs jól írva ? Hát ha az orosz ortographia magyarosabban adatik vissza cs-vel, mint tsch-vel! Talán ez is lehető. A1 szert. 8) Ez fontos észrevétel Erre csak a’ kérdéses czikk’ írója adhat felvilágosítást. A' szert. 9) Azt hiszszük, úgy fog vége szakadni. Labancz úr semmi okot nem ada , hogy rá nehezteljünk, mi pedigigyekeztünk kikerülni, hogy okot szolgáltassunk neki neheztelésre. Egymásnak becsület, véleményben különbözhetnek. A szerz. 10) Kurucz urat személyesen ismervén, ezennel jó lelkiösmerettel adhatjuk bizonyságlevelünket, hogy ő eléggé bátor el nem bújni, mit kétségen kívülivé tesz az, hogy ő már tört is egy pár lándsát bátor férfiakkal. Itt úgy hiszszük azért nem lépett ki, mert a’ kihívás nem volt annak rende szerint egyenesen hozzá intézve. A' szerz. Kiadók: Schedel és Vörösmarty. Szerkesztő: Bajza. — Nyomatik Budán a’ m. k. egyetemnél.