Athenaeum, 1841/2. félév

1841-08-26 / 25. szám

Tartalom : Szolnok’ vidéke. Vége (Remellay Gusztáv ). Sír-emlék ( Tompa Mihály). — A’ veszedelmes menyasszonyok. Vége (— r— ). — Tárcza. A’ magyar olvasók 1841-ben. Folytatás (Döme ). — Egyveleg (—«—). ------------------—ÖTÖDIK tv. —--------------­Második félév. Pest, augustus’ 26. 1841. 25. szám. Szolnok’ vidéke. (V­é­g­e.) Mi Szolnok’ vagyonbeli, és kereskedési ál­lapotát illeti, ez inkább szegénynek mint va­gyonosnak mondható , noha alig van az alföl­dön város, mellyet szerencsésebb kereskedési fekvéssel áldott volna meg a’ természet, mint épen Szolnokot, hol csekély tökével nevezetes vagyont szerezni épen nem mesterség ’s mind e mellett sem virágzik ott a’ kereskedés! Én ennek okát a’ lakosság’ lelkű idében ’s körül­ményeiben találom. A’magyar (értem a’ nemtelen földmivelő ma­gyart) eddig nem igen kedvelte a’ kereskedést, talán azért, mert hiányzott a’ tulajdon­jog, ama’ mindenható ösztön a’ vagyon’ szerzésre, ’s hiány­zott a’ hely, hova szerzett pénzét bizton lete­­hesse. ’S e’ kettő nélkül lehet-e inger a’ vagyon­szerzésre, nem leverő-e a’ gondolat, hogy a’ föld, mellyet önpénzünkön szereztünk, egy rész­ben másnak is jövedelmez, nem leverő-e annak tudata, hogy a’ nehezen ’s véres veríték közt gyűjtött pénz, az adósok’ezerszövevényü cselei­nek, hosszas pörnek vagy végelveszésnek lesz kitéve. E’ nézet mellett, melly talán általánosan az egész honra illik, több helybeli körülmények is gátolják Szolnok’ kereskedése’ felvirulását. A’ határ csekély ’s a’ bérleti földek egyetemben sem teremnek többet, mint a’ mennyi a’ lakos­ságnak elég, a’ szűk termésből hát alaptőkét gyűjteni nem lehet, hitel nem volt, a’ földre pénzt nem adtak, hogyan lehetett volna ke­reskedést kezdeni ? — Pénz nem volt, ’s így a’ többség nem használhatván a’ kedvező alkal­mat , az egész kereskedés csak néhány egyed’ kezei közt maradt. E’ mellett a’ szolnoki, mint minden magyar, inkább csak a’ jelennek él, ’s ha annak szük­ségei fedvék, inkább henyél, mint hogy kétes, messzefekvő sikerű vállalatokba kezdene, ’s az illy mindennapi szükség’ fedezésére, sőt a’ mel­lett némi kis pénz-szerzésre is. Szolnokban sok alkalom nyílik, hol a’ dolgozni akaró az év min­den szakában talál munkát. A’ sóhordás a’ tutajokról, ’s hajókról fel a’ raktárakba,’s a’ fenyűvontatás ezreket ereszte­nek , a’ kir. kincstárból a’ nép’ körébe, melly nyáron a’ kereset mellett jól él, ’s ha gazdál­kodni tud, télre valót is szerezhet. Nincs hát szükség, nincs inger a’ kereskedőre, ’s így nem lehet csodálni, ha az fel nem virul. A’ néhány egyedek által űzött kereskedés fá­val ’s gabonával történik leginkább, a’ népé gyümölcsösel és kenyérrel. A’kirsi szállítók éven­ként százezer fényűt hoznak le Szolnokba, hova szálfa ’s egyéb építési faszerek’ vétele végett, az 25

Next