Dékány István szerk.: Athenaeum 1930. Új folyam 16. kötet (Budapest, 1930)
1-2. szám - Nagy József: A filozófia és az emberi lélek
A FILOZÓFIA ÉS AZ EMBERI LÉLEK. 3 kiszabadulás. Ez a lét betetőzése és minden emberi kultúra a feléje való vágyódásból ered. A megváltásnak, mint az örökkévalóval való egyesülésnek, találkozásnak az ember életében két formája lehetséges annak megfelelően, hogy a létünk alapját tevő vágyódás szintén két módon jelentkezik : az önállítás (individualizálódás) és az önátadás (szocialitás) ösztönében. Amaz az én kiemelésének, emez pedig a más szolgálatának a vágya. Szellemi formája amannak a tudás, emennek a hit. A tudás ugyanis a legmagasabb fokú önállítás és a hit a legmagasabb fokú önátadás. A tudásban a tudatos, gondolkodó én legyőzi a világot, fölébe emelkedik mindannak, amiről tud és a megismert igazságban eléri az örökkévalót. E szellemi forma valósága a bölcs, aki a régiek szavai szerint „elégséges önmagának" s aki oly messze van a mulandóság világától, mint az igazság a tévedéstől, a valóság a látszattól. Ezzel szemben a hit nem a legyőzésre, nem az én kiemelésére törekszik, hanem a szolgálatra : odaadja magát az örökkévalónak, hogy megsemmisüljön a mulandó én s ennek következtében „ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan Te". A hívő lélek tehát ebben a szolgálatban egyesül az örökkévalóval s a megváltás a maga énjének a megsemmisülése, a megöldöklése. Arra az örökkévalóságra, amelyet így elér, igazán ráillenek a nagy apostolnak a szavai : „a régiek elmúltak, imé, mindenek megújultak". E szellemi életforma valósága a szenté, akinek egész valója hűség, szolgálat, nagy és fenséges odaadás. Szellemi létünknek csak ez a két főformája lehetséges, mert harmadikra nincs alap, amelyen felépülhetne. De e kettő is csak emberfeletti lényben lehet meg békés egyensúlyban, az emberben azonban a két életforma küzd egymással, mert ellentétes törekvésekből nőnek ki. Az ember vagy inkább bölcs, vagy inkább szent szeretne lenni és ennek megfelelően alakítja ki egész szellemi világát, a kultúrát is. Érthető tehát, hogy amikor az önállítás tendenciái irányítják tevékenységét, akkor a 1*