Atomerőmű, 1983 (6. évfolyam, 1-8. szám)
1983-02-01 / 1. szám
2 MUNKATÁRSUNK, SEBESTYÉN MÁRIA FEBRUÁR ELSŐ HETÉBEN JÁRT A PAKSI VOLÁNNÁL, A SZERVIZNÉL, AZ IBUSZNÁL ÉS A FODRÁSZNÁL, AHOL ÉRDEKES DOLGOKAT TUDOTT MEG, ILLETVE VOLT, AMIRE NEM KAPOTT VÁLASZT... Segítséget várnak Ötödik éve már, hogy átadták rendeltetésének a Paksi Körzeti Építőipari Szövetkezet autójavító szervizét. Itt 32 fő végzi a lakosság számára egyre nélkülözhetetlenebbé váló szolgáltatások sorát. A korszerűen felszerelt szervizről megoszlik az autótulajdonosok véleménye. Sajnos többen is panaszolták, hogy a szervizben alkatrészhiányra hivatkozva csak hosszú határidővel tudják vállalni a gépkocsik javítását. Továbbá sokaknak jelent problémát az is, hogy járművüket csak munkaidejükben tudják javításra vinni. Ezekről a gondokról beszélgettünk a szerviz vezetőivel. — Várható-e változás alkatrész-ellátásban, valamint a nyitva tartási idő módosításában? — Mint ismeretes Magyarországon a hazai alkatrészigények több mint 20%-át a partner külkereskedő vállalatok nem szállítják le. Egy részét visszaigazolják, de a szállítás mégis elmarad. Az alkatrészhiány miatt akadozik a javítás, és sajnos nincs kilátás a helyzet javulására — tájékoztatott Kern István főmérnök. — A nyitva tartás megváltoztatásának nem látjuk biztosítottnak a feltételeit. Nem engedhetjük meg ráfizetéses szervizünk fenntartási költségeinek további növelését. A szövetkezet problémái előbb-utóbb a lakosság ellátásában is érzékelteti hatását — kapcsolódik a beszélgetésbe Szalai Lajos elnök, majd így folytatja: — Dolgozóinknak nem tudjuk biztosítani azt a bérszínvonalat, amit az erőműben a többi vállalat. Ennek következménye sok jó szakember „elszivárgása". Versenyben maradni, csak a szolgáltatásaink árának emelésével tudnánk. Ez egyértelműen a lakosság jogos felháborodását vonná maga után. A kiutat abban látom, ha az erőmű vállalatai felvennék velünk a kapcsolatot, és közös erőfeszítéssel sokoldalú koordinálással több munka elvégzésére teremtenénk lehetőséget, amivel gyarapodnánk anyagi szempontból is, és javíthatnánk a lakossági szolgáltatásunkat is. Nyitott kérdés Bevallom, a nőknek azon csoportjába tartozom, akik nem szívesen mennek fodrászhoz. Hogy miért? Egyrészt, mert nem szeretem a pletykálkodókat, a mások háta mögött kígyót-békát kiabálókat, másrészt sajnálom azt a sok időt, amit várakozással tölt az ember. Legutóbbi alkalommal olyan sokan váltak a szépítkezés lakótelepi szentélyében, hogy bizony visszahőköltem. A fodrásznő rám nézett és azt mondta, hogy nyugodtan foglaljak helyet, előttem öten várnak festésre, dauerre. Rávettem magam a várakozásra, így letelepedtem egy fotelbe és végigolvastam az összes újságot (elég régiek voltak). Már többször úgy véltem, hogy én következem, de mindig egy újabb vendég került elém azon a címen, hogy előre be volt jelentve. Néhány óra után elfogyott a türelmem és egyben támadt egy jónak tűnő ötletem. Miért ne próbálkozhatnék meg a férfi oldalon? Nekem csak sima hajvágásra volt szükségem és a férfi fodrászat teljesen üres volt. Átmentem és elrebegtem ó hajomat, mire a fodrászlány végignézett tetőtől talpig, majd ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette: „Ez férfifodrászat, itt női hajat nem vágunk." Érveimre nem is volt kíváncsi és ő lezártnak tekintette a beszélgetést, mivel elfordulva tőlem újra belemerült egy izgalmas krimi mesélésébe. Álltam egy darabig, majd úgy döntöttem, Ihogy marad olyan a hajam, amilyen. Egyébként azóta is megválaszolatlan maradt a kérdés: miért nem hajlandó a férfifodrász üres óráiban levágni a női hajat? Kis kiruccanás A rádióban, televízióban folyóiratokban egyre több szó esik a szabadidő kultúrált eltöltéséről. Sokféle hétvégi program állítható össze a múzeumlátogatástól kezdve a különböző sportrendezvényeken keresztül az utazásokig, kinek-kinek vérmérséklete szerint. Hogy egy utazás mennyi élményt rejt magában, azt csak az tudhatja, aki maga is útrakelt már. Az utazás végcéljának megválasztását segíti (vagy nehezíti) az IBUSZ, több száz programjavaslattal, amikből most kettőt ragadtunk ki példának : Dunakanyar (Visegrád): Az utazók a Vár szállóban lesznek elhelyezve, ahol a hétvégeken áprilistól decemberig 3 éjszakát tölthetnek el. A megközelítést mindenkinek egyénileg kell megoldania, és az irányár teljes panzió esetén 890 forint. Hajdúszoboszló: Elhelyezés a Gambrinus szállóban, ahol szintén péntektől hétfőig (3 éjszaka) tart egy turnus. Egyéni megközelítéssel és teljes panzióval az irányár 680 forint. Akinek ezek után kedve támadt egy kis kirándulásra, keresse fel a Táncsics M. út 2—4. szám alatt lévő utazási irodát, ahol részletes felvilágosítással és a programok nagy választékával állnak minden érdeklődő rendelkezésére. Paks városiasodik? Nem ment zökkenőmentesen a paksi tömegközlekedés januári átszervezése. Megváltozott a menetrend, a járatok útvonala, és megváltozott a tarifahatár. Az intézkedések nem örvendenek túl nagy népszerűségnek, hiába érvelnek az illetékesek azzal, hogy a városi közlekedés alapjait most kell lerakni, és a későbbiekben a növekvő igények könnyebben kielégíthetők lesznek. Az első hetekben sok bizonytalanság jellemezte az utazást. De nemrég az is előfordult, hogy a lakótelepen felszálló utasok közül az új autóbusz-pályaudvarra érve többen odamentek a vezetőhöz és újabb jegyet akartak váltani, mivel ott a tarifahatár. A vezető mosolygós ábrázatból elég kétértelműen adott „felvilágosítást”: „hát adhatok még egy jegyet...” A félreértések elkerülése végett, és az új rendszer megismerése érdekében felkerestük Hunyadi Szabolcsot, a VOLÁN 11. sz. Vállalat paksi üzemének igazgatóját. — Az útvonal kijelölésének és az új menetrend összeállításának milyen előzményei voltak? — Először is felmértük, hogy a város mely pontjai között a legnagyobb az utasok száma, majd behatároltuk, hogy ez a napnak mely időszakára esik. Azt is figyelembe kellett venni, hogy biztosítva legyenek a csatlakozások a távolsági járatokhoz, illetve a vonatokhoz. Az apróbb és nagyobb bosszúságokat meg lehetett volna élezni jobb propagandával, pontosabb tájékoztatással. — A megállóhelyeken kifüggesztettük az új menetrendeket, de ezek csak addig töltik be szerepüket, szolgálják a lakosság informálását, míg barbár rongálok áldozataivá nem válnak. Ezen kívül kiadtunk tájékoztató füzeteket is. — A lakótelepi B-szektort mikor fogja érinteni a helyi járat útvonala? — Ha kialakulnak az építkezés végső formái, és az utak is lehetővé teszik. — Megváltoztatják-e a jelenlegi menetrendet, ha esetleg sokan kifogásolják? — Évenként egyszer (de lehetséges, hogy kétszer is esedékessé válik a menetrend felülvizsgálata és módosítása attól függően, hogy milyen változások tapasztalhatóak az utasok létszámában, a város szerkezetének kialakításában. — Tulajdonképpen hogyan utazhatunk most Pakson? — Minden útvonalon egységesen 2 Ft-os jeggyel lehet utazni, nincs többé 4 Ft-os jegy. Ez azt jelenti, hogy például Kömlődre azért most is 4 Ft a jegy a lakótelepről, mivel az új buszpályaudvarig 2 Ft, és ott átszállva a komlódi járatra szintén 2 Ft. Ha valaki nem a csúcsidőben (munkakezdéskor és munka végeztével) akar a lakótelepről a Marx térre, vagy onnan visszautazni, akkor ez csak átszállással lehetséges, és ez is 2x2 Ft, azaz 4 Ft. A csúcsidőben viszont ,M” jelzéssel közvetlen járatokat is indítunk a lakótelep és a Marx tér között, melyen a Vteldíj 2 Fit. A KISZ-élet hívei — Elfogadta az atomerőműépítkezés KISZ-bizottsága az 1983. évi akcióprogramot és I. féléves üléstervét, ezzel lehetővé tette az irányítása alá tartozó szervezetek számára is az értékelés-tervezés feladatainak megkezdését. — A beruházáson működő KISZ-alapszervezetek részére egész évre szóló politikai, sport-, közművelődési és társadalmi vonatkozású témákban vetélkedőt hirdettek MAG (mozgó alapszervezetek gruppja) címmel. A többfordulós, több szinten (városi, járási, megyei szinten) zajló rendezvények összetett győztesei és helyezettjei értékes jutalmakat nyerhetnek. Jelentkezni és bővebb felvilágosítást kérni a KISZ AE. ép. bizottságon lehet a 80—47 vagy 79—19 telefonszámon. Jelentkezési határidő: 1983. február 28. — Hagyományosnak mondható az az együttműködés, ami a paksi beruházás fiataljai és a csehszlovák dukoványi atomerőmű fiatal építői között kialakult. Ennek keretében a magyar fiatalok a téli időszakban töltenek el egy-egy hetet két sítáborban, míg szomszédaink nyáron a Balatonon üdülhetnek. Felhívás! VÉRADÁS lesz az atomerőmű-beruházás területén a 102-es irodaépület földszinti termeiben, 1983. március 10- én, 9 órától 16 óráig. Kérjük a dohányos véradókat, hogy a vérvétel előtt aznap ne gyújtsanak rá. ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI Véleménye van mindenkinek Nos, elvtársak, szóljanak hozzá!” Ha kutatok emlékezetemben, az ilyen és ilyesféle felszólítást ártalmában hosszam tartó csend szokta követni, vagy tüstént jelentkezik az „ügyeletes szöveg- Tábla”, alll nyomja magából a szavakat, és az egésznek persze a lényeghez semmi köze sincs, iőt, az is előfordul sokszor, hogy ugyanazt a „semmit” egy hasonszőrű társa kis módosításokkal, kibővítve újra elmondja... Talán éppen ezen utóbbi változat az oka annak, hogy többen vannak, akik nem szívesen emelkednek szólásra? Lehet. Mindenesetre az volna jó, ha az emberek nem hallgatnának, vagy nemcsak szőkébb körben, nemcsak otthon mondanák el véleményüket az életüket érintő dolgokról, hanem olyan fórumokon hallatnák hangjukat, amelyeken azok hallhatják, élik az elmondottakat figyelembe tudják venni a dolgozók körülményeit befolyásoló döntéseiknél. A jó munkahelyi légkör magában hordja a munkahelyi demokrácia érvényesülésének minden lehetőségét.Egyelőre csupán a munkahelyi demokrácia meglévő intézményrendszerével dicsekedhetünk, viszont a ‘kielégítő működéssel 'kapcsolatban ugyancsak sok tennivaló van még. Hogy az üres felszólalásokat, az időrabló szócsépléseket megszüntessük, szükség van a kendőzetlen nyíltságra, őszinteségre és egy csomó tapintatra, amivel le tudjuk beszélni a felszólalásokról azt a munkatársunkat, aki nem képes tömören, érthetőn fogalmazni, és meg tudjuk nyerni ügyünknek azt, aki erre rátermett. Ehhez persze nélkülözhetetlen, hogy a népesebb fórumokon tárgyalt témák előzőleg időben és közérthető megfogalmazásban kijussanak a dolgozókhoz és csoportmegbeszéléseken többségi alapon hozhassanak döntést. Tévedés, hogy csakis egy „nagyhangú” képviselheti a csoport érdekeit a legjobban, és egyébként is sokszor messzebb kell látni a helyi érdekeknél. Van, amikor öntevékenyen tesz észrevételt, vagy javaslatot a dolgozó. Bizony ezek gyakran csak pusztába kiáltott szavakká válnak, pedig ha megfelelő odafigyeléssel hasznosítanák a hasznosíthatókat, vagy megválaszolnák azokat az ötleteket is, amelyek megvalósítására az adott időszakban nincs reális lehetőség, akkor könnyebben kialakulna az a bizalom, ami a vezető és a vezetése alatt álló kollektíva kölcsönös megbecsülésen alapuló alkotó együttműködéséhez szükséges. Sajnos ennek hiánya miatt még sok helyen szenvednek hátrányt. A jó légkör, a demokrácia megteremtése nem megy egyik napról a másikra. Minden munkahelyen a helyi sajátosságokat figyelembe véve kell meghatározni a különböző fórumok jogait, a legmegfelelőbb munkamegosztást a döntéseknél, ellenőrzéseknél, vagy a kezdeményezési, véleményezési, egyetértési feladatok megoldásánál, figyelmesen elkerülve a tevékenységek párhuzamosságát. Az emberekben rejlő aktivitás kibontakoztatása eleve értelmesebb erőfeszítés, mint az aktivitás elfojtása, hiszen a pezsgőbb politikai légkör a gazdasági feladatok megoldását is jobban elősegíti. Remélhetőleg a „rossz emlékű" felszólalások miatti passzivitáson, a félénkségen, vagy a szereplési vágyon felül fog kerekedni minden esetben az egymás iránt érzett felelősség, a jobb és szebb dolgok megteremtésének fontossága. — ma Nagy dolog a nagydolog Az úgy volt, hogy már javában folyt a főépület A132/1 helyisége építészeti kivitelezése, mikor az első problémák jelentkeztek. Hosszas töprengés után kiderült, hogy új filozófiára van szükség, mert a régebbi tervezésű „közép-keleti guggolóskapaszkodós” típus nem kellően biztonságos. Itt már jelentős szerepet játszott a beruházó is. Többszöri nyugat-európai tanulmányút során egyértelmű bizonyítást nyert, hogy nálunk az angol típus célravezetőbb, így a honosítás után ennek megfelelően elkészült a végleges terv első változata. A kivitelezői szerződések alapján három vállalat tevékenykedett a mű létrehozásán. Az 1. sz. vállalat elkészítette a falés padlóburkolatot. A burkolat kétkomponensű edzett olasz csempe volt. Ezt követően több év szünet következett, s ezalatt a helyiségeit vasbeton raktárnak használták. A 2. sz. vállalat az objektum alsó, de szükségszerűen formatervezett részét kivitelezte, míg a 3. sz. vállalat a felső, mechanikus szintvezérlésű tartályt. A második 80%-os bejárás során fény derült némi hiányosságra, ugyanis a közbenső lefolyócső teljes hosszában hiányzott. Itt a bizottság tagjait között jelentős nézeteltérés keletkezett. A tervek eredeti készítője nem javasolta, hogy a hiánypont csillagos legyen, s arra hivatkozott, hogy náluk ilyen készültséggel már az első berakáson is túl vannak. A magyar tervező elmondta, hogy ő a nyolcadik végleges tervén ezt a hibát már korrigálta. A műszaki ellenőr nem szólt semmit, ő azt hitte ez így jó. A két kivitelező egymásra mutogatott, míg az üzemeltető kijelentette, hogy ő így ezt csak zuhanyfülkének tudná használni. Végül kiderült, hogy a szuperkontrol jegyzőkönyv sem teljes, így aztán elkezdődött az üzembehelyezés. Nagy segítséget jelentet a kétnyelvű munkaprogram, különösen a funkciópróbák végén. Volt elég papír. A kulisszák mögött azonban már javában dúlt a harc. A nagy kérdés: ki a jobb üzembehelyező, és egyáltalán ki a szebb és az okosabb (?). A beruházó-üzemeltető mérkőzés négy fordulós volt. Az első menetet egyesek szerint azok a tetőzök nyerték, akik a kettesre tippeltek. Az igazi küzdelem az erkölcsi-anyagi megbecsülés megszerzéséért folyt. Ennek megfelelően a (vélt) győztes megkapta az erkölcsi elismerést, bár az ellendrukkerek szerint ez a karácsonyi Népszabadság oldalairól nem világlott ki kristálytisztán. A torna második helyezettje szomorúan, ámde bölcsen visszahúzódva magáénak tudhatta a tét második felét. Közben leint az üzembehelyezés a végéhez közeledett. Hangos értekezletek után helyére került a deszka, a lánc. Külön az üzemeltető kérésére bevezették a vizet is. S miután újra felrakták a sárga csempét, lefestették pirosra... ...Ekkor belehasított az ébresztőóra csörgése a hajnal tömör csendjébe. Lustán nyújtózkodtam egyet, és közben azon töprengtem, hogy mit össze nem álmodik az ember? GÁL REZSŐ