Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-01-01 / 1. szám

10. oldal Egy kiállítás margójára A PA Rt. folytatja azt a támogatási tevékenységét, amely elsősorban az elesett társadalmi csoportok megse­gítését célozza. Ennek egy nagyon szép, ám szívszorító megnyilvánu­lása volt a decsi faluházban rende­zett országos kiállítás, amelynek megnyitójára november 9-én került sor. Bognár Cecil, a faluház igazga­tója jóvoltából az ország minden tá­járól érkezett több száz képzőművé­szeti és kézműves alkotás lett kiál­lítva. A kiállításon ott voltak a vas­tüdővel élő, szájjal festő művészek festményei, ott voltak a siketek és nagyothallók, a mozgáskorlátozot­tak és értelmi fogyatékosok, a va­kok és gyengénlátók legkülönbö­zőbb alkotásai. A „Testükben fogya­tékos, de lelkükben gazdag” címet viselő kiállítást Kováts Balázs, a TLK vezetője nyitotta meg. Megnyitó beszédében külön ki­tért arra, hogy a világunk milyen kétarcú, egyik oldalról pusztító, a másik oldalról pedig segíteni akaró. Ezek a dolgok néha már össze is ke­verednek egymással. Szólt arról is, hogy az épek és a sérültek társadal­ma milyen antagonisztikus ellentét­ben él egymással. Mennyire nem tudtuk megtanulni, hogy a hátrá­nyos helyzetben élőkkel a kapcsola­tunkat emberi módon normalizálni tudjuk. A megnyitót követően a szekszár­di fogyatékosok nappali otthona adott műsort a többszáznyi lelkes hallgatóságnak. Ezen kívül több egyéni vers- és prózamondó adta elő saját művét. A program végén a résztvevő szervezetek vezetői külön köszöne­­tüket fejezték ki a Paksi Atomerő­műnek azért a több éves támogató tevékenységéért, amelyet elsősor­ban a régióban élő sérült emberek megsegítésére fordít. Nagyon nagy adóságunk van a sérült emberekkel szemben, pedig ők is értékes tagjai a társadalmunk­nak. -B­ Kerámia kiállítás Avar Éva Pakson élő keramikus kiállítása nyílt január 4-én a Vá­rosi Művelődési Köz­pont könyvtár emeleti galériájában. A művésznőt életpá­lyájáról kérdeztem: - Tatabányán szület­tem, hat éve költöztünk Paksra a férjem­ munká­ja által. Itt Pakson két éve kezdtem el komolyabban foglalkozni a kerá­miával. Már nagyon régóta érdekelt a fazekasság, a kerámia for­mázása. jf Gyerekkorom óta van bennem egy késztetés, olyat szeretnék csinálni ami kézzel á­t fogható. Magam számára it­t­m mindig ezt tartottam szem jjf* előtt­ . i - Mikor ismerkedtél meg az agyaggal? fi - Tizennégy éves ko­rom óta jártam egy tatai fazekashoz. Id. Csiszár Józsefnél tanultam koron­­gozni. Halála után a fiánál [v_ tanultam tovább. E köz­ben óvónőképző szakkö­zépiskolába jártam. Ez­után elmentem egy kera­mikushoz dolgozni. Ott dolgoztam négy évet. Közben elvégeztem a ke­rámiaipari szakközépis­kolát, Budapesten. Ki­sebb kitérőkkel, de min­dig visszatértem ehhez a szakmához. - Milyen alkotá­sokkal foglalkozol? - Hagyományos fazekas munkákból, használati tárgyak­ból élek elsősorban. Boroskészletek, pá­linkáskészletek és amire még igény van, azokkal foglalkozom. - Volt e már kiállí­tásod? - Ez az életem első kiállítása és nagyon örülök annak, hogy ez itt, éppen Pakson van. Itt elsősorban fi­­guratív munkáimmal szere­pelek. - Mik a további terveid? - Ezzel a figuratív mun­kákkal, kisplasztikákkal szeretnék foglalkozni a ké­­­­sőbbiekben. - Milyen technikával dol­gozol? - Erre külön büszke va­gyok, mert mindegyiket korongozással készítem, ami azért általában keramikusok között nem elterjedt. Valaki vagy fa­zekas, vagy keramikus, és általában a keramikusok nem nagyon tudnak korongozni. Én ezt így szeretem csi­nálni, ebben érzem a mesterségét a dolognak. Van egy korongom és egy égetőkemencém, melyet a férjemnek kö­szönhetem.­­ Köszönöm a beszél­getést. Wollner Pál ATOMERŐMŰ 2002. január Az erőmű és a turizmus-----------------------------------------------------------------­Az együttműködésből mindenki profitálhat Októbertől megújult vezetéssel, új néven és szerkezettel dolgozik a Duna-Sió Turisztikai Egyesület. A Dömény Zoltán vezette szervezet nagy terveket sző, aminek elérésé­ben komoly szerepet szánnak az atomerőműnek is. Létrejött egy hármas megállapodás az erőmű Látogató Központja, a pak­si Tourinform Iroda és az Egyesület között, melynek értelmében a látoga­tó központ értékes információval - mikor, mennyien jönnek - látná el a rövid idő alatt kétszeresére növeke­dett taglétszámú egyesületet. A cél, hogy az erőműbe látogató érdeklődők minél hosszabb időre „verjenek sát­rat” Paks térségében. Ehhez persze programok kellenek, amivel nem is lehet semmi gond, hiszen a város és környéke többnapos kikapcsolódást kínál az idelátogató turistáknak. Az újjáalakult egyesület hét mun­kacsoportot hozott létre, így a lovas turizmustól a vízi turizmuson át a sport­turizmusig mindahány terület­nek van gazdája. Utóbbi tagja Rausch István, aki a bölcskei iskolá­ban tanít, a szünidőben pedig kerék­pártúrákat szervez. — A csoportok megszervezése köz­ben sohasem jelentett hátrányt, hogy az atomerőmű térségében élünk - mondja István. Sőt! Úgy vettem ész­re, az idelátogató emberek számára inkább vonzó az erőmű jelenléte, hi­szen úgy vélekednek: biztonságosan üzemel, így pedig látványosságnak sem utolsó a Látogató Központ. Akárhogy is, ez tette híressé Paksot, s az erőmű is mindent elkövet azért, hogy környezete semmi rosszat ne ér­zékeljen abból, hogy a közelben egy ekkora nagyvállalat működik. István a munkacsoport alakuló ülésén fel fogja vetni az ötletét an­nak, hogy vonják be biciklisei útvo­nalába a Látogató Központot, így legalább ő is ellátogathatna oda, pó­tolva ezzel - ahogy ő fogalmaz - hi­ányosságát. A terv már csak azért is életképes, mert a vízügyi igazgató­ság töltést szeretne építeni Bölcskétől Paksig. Ha ez megvaló­sulna, és a kerékpárosok érdekében és védelmében a töltés a szokásosnál szélesebb lenne, akkor kerékpárutat építenének ki rajta. Ami pedig azt hozhatná magával, hogy a nálunk egyre nagyobb számban kerékpárral közlekedő nyugati turisták egyik cél­állomása lehetne az atomerőmű. - Úgy gondolom, hogy az egyesü­let és az erőmű megegyezése mindkét fél számára gyümölcsöző lesz - teszi hozzá a programszervező. A Paksra látogató csoportok egyrészt tovább maradnának nálunk, másrészt viszont az erőmű is szervezett csoportokat kapna a kerékpárosok „személyé­ben”. Azt remélem, hogy a közös munka már az idei szezonban is érez­tetni fogja hatását. Az erőmű ismertségére és látoga­tottságára építene Gosztola István is. Az első osztályban szereplő és a do­bogót megcélzó sakkcsapat vezetője szerint jó esély kínálkozik arra, hogy a Látogató Központba érkező turistá­kat Pakson és környékén tartsák. - Hallottam az egyesület és az erő­mű között megkötött megállapodás­ról - kezdi az energetikai szakközép­­iskola tanára. Nagyon jó gondolat, amit ki lehet, és ha fejleszteni akarjuk az idegenforgalmat, akkor ki is kell használni. Ehhez az erőmű segítsége, aktivitása szükséges, s az, hogy a kü­lönféle vendégcsalogató eseményeket összekössék, propagálják. Erre remek alkalom lenne a látogató központban már régóta működő játék. Arra gon­dolok, hogy aki végigmegy a panelek között és odafigyel az információkra, válaszolhat a végén feltett tizenöt kérdésre. Aki valamennyire helyesen felel, zsetont kap, amit beválthat egy ajándékra. Az együttműködésnek kö­szönhetően ezt a játékot - úgymond - komolyra is lehetne fordítani. Aki jól válaszolna, például kétszemélyes be­lépőt nyerne az ASE kosarasainak ha­zai bajnokijára vagy a zseton egy bor­kóstolással egybekötött pincelátoga­tást érne a Sárgödör téren, vagy akár Bölcskén illetve Györkönyben. István érdemesnek tartana létre­hozni egy olyan szakkiállítást, ami­nek a múzeum vagy a főiskola adna otthont. Ez a tárlat azok érdeklődését elégítené ki, akik mélyebben szeret­nének megismerkedni a villamos energetikával, ezen belül például az atomenergiával.­­ Egyfajta tudomány és technika háza lenne ez, ahol egy plakát vagy prospektus formájában újfent fel le­hetne hívni az idelátogatók figyelmét a város és környéke más nevezetessé­geire. Meggyőződésem, aki egyszer jól érezné itt magát, jó hírünket vinné haza. Vöröss Endre Borászat az erőmű közelében Adott az esély az előrelépéshez Hallani lehetett egykor, hogy a pak­si konzervgyár termékeit azért volt nehezebb értékesíteni a máshol megtermeltekkel szemben, mert a növények Paks közeléből származ­tak. Fenntartásokkal fogadták te­hát egyes mezőgazdasági terméke­inket, ám mi a helyzet a szőlővel, a borászattal? Pakson és környékén komoly múlt­ra tekint vissza a szőlőtermesztés. Elég, ha csak a Sárgödör tér évszáza­dos pincéire vagy a györkönyi pince­falura gondolunk. Ugyanennyire sze­retik a jó bort Bölcskén is, a február­ban megrendezett borversenyekre egyre több, igazán kiváló nedűt hoz­nak a méltán büszke gazdák. Az egyik legismertebb közülük Hanák Tibor, aki ez idáig egyetlen bölcskei­ként bekapcsolódott a Tolnai Borút hálózatába is. - Családias, pincés vendéglátást végzünk - mutatja be röviden tevé­kenységét Hanák Tibor. Az atomerő­mű közelsége jelentősen minket se nem hátráltatott, se nem segített. Leg­alábbis eddig. Nemrégen azonban be­léptem a turisztikai egyesületbe, amely megállapodást kötött az erőmű Látogató Központjával. Azt mondom, hogy hamarosan mindkét fél számára előny lehet a közös gondolkodás, a másik segítése. Korábban szájhagyo­mány útján vitték hírünket, ami persze nem rossz, ám a jelentős előrelépés­hez kevés. Éppen ezért én számos egyesülés tagja vagyok. Fejlődni csak együtt lehet, a turista érdeklődését ki kell elégíteni, s ez összefogás nélkül elképzelhetetlen. Úgy vélem, az együttműködés az erőműnek is egy jó lehetőség arra, hogy még több látoga­tót fogadhasson. így vélekedik Köhler János is, aki bölcskei kollégájához hasonlóan borútállomást tart fenn. A györkönyi szőlősgazda már többször hallotta, hogy veszélyes helyen él, hogy nem egészséges errefelé, ám a boráról rossz szó még nem jutott vissza hozzá. - Aki idejön, az tudja, hol terem a szőlő - avat be a történetbe János. Én nem értek a környezetvédelemhez, ám azt láttam, hogy a mátrai hőerőmű kö­zelében micsoda füstfelhők vannak. Pakson ilyen nincsen. Emiatt tehát vendég nem marad el, csak azt kell el­érni, hogy megismerje a tájat, hogy idejőre jól érezze magát, és jó hírün­ket vigye magával. Az összefogásnak én is örülök, hiszen mi már korábban is tapasztaltuk, hogy segíteni tudnánk egymást. Volt, hogy egy hozzánk érke­ző mázaszászvári csoport tőlünk egye­nesen a Látogató Központba ment, de az is előfordult, hogy hozzánk érkez­tek az erőmű megtekintése után. Ha ez spontán is tud működni, akkor egy kis rásegítéssel igazán eredményesek le­hetünk. A körülmények javításához azonban pénz kell és idő. idő, melyet a vendégre fordíthatunk. A borászat mellett azonban a kistérségben számos olyan lehetőség kínálkozik, mely ré­vén összességében tartalmas kikap­csolódást talál az ide látogató. Min­denkinek vannak kapcsolatai, amelye­ket kihasználva valamennyi résztvevő előreléphet. Meg kell tehát szervezni a vendégfogadást, és erre most igen jó esélyt látok. Vöröss Télanyó ünnepség December 14-én a paksi Városi Művelődési Központ színháztermé­ben kellemes hangulatú szórakoz­tató programot rendeztek a hátrá­nyos helyzetű gyermekek részére. Az ünnepség a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat égisze alatt került megrendezésre. A főszervező, Kiss Zsuzsanna családgondozó hét is­kolából közel 300 gyermek részvéte­léről gondoskodott. Borbás László, a Családsegítő Szolgálat vezetője meg­nyitó beszédében nagy szeretettel kö­szöntötte a gyermekeket, és kifejezte reményét, hogy az ünnepségből sike­rül majd hagyományt teremteni. A gazdag programot a Báb- Mazsorett Egyesület szolgáltatta, és így nem meglepő, hogy ezen az ün­nepségen Télapó helyett Télanyó üd­vözölte a gyerekeket. Télanyó szere­pét ugyanis az egyesület vezetője, Prokobné Marika vállalta fel. A maz­­sorett-, a twirling- és botforgató cso­portok látványos, szemet gyönyör­ködtető produkciókkal bűvölték el kö­zönségüket. A zenemanók és a kram­pusz vidám énekkel, mókával tették még játékosabbá, színesebbé a mű­sort. Az est végén, hogy teljesebb le­gyen az öröm és a jókedv, a Paksi Nők Társasága édességgel teli csomagok­kal kedveskedett a gyermekeknek. Télanyó kitett magáért! Csodaszép műsorral, emlékezetes, szép él­ménnyel ajándékozta meg a sok-sok kisdiákot. Az ünnepség szervezői voltak: a Családsegítő és Gyermekjóléti Szol­gálat, a Paksi Ifjúságot Segítő­ Támogató és Információs Kistérségi Egyesület, a Báb-Mazsorett Egyesü­let, a Paksi Művelődési Kht. és a Pak­si Nők Társasága. LA

Next