Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2005-06-01 / 6. szám

4. oldal Erőemberek, ha találkoznak... Huszonegy fő részvételével rendez­ték meg május 21-én a Bács-Kis­­kun Megyei Fekvenyomó Bajnok­ság második fordulóját Kalocsán. A Bács-Kiskun Megyei Szabadidő Sport Szövetség és a kalocsai Retro Fitness Klub közös szervezésében le­bonyolított versenyen Bácskai Rita, Szekeres Ilona, Pusenszki Edit, Fábrik Andrea, Bene Ármin, Tóth Dániel, Kócsó József, Kiss Tamás, Szlenicskó Szabolcs, Romsics Attila, Mészáros Gábor, Simon László, Csaba Attila, Jagicza László, Katus Zsolt, Kovács Tibor, Török Ernő, Vö­rös Róbert, Boda József, Czibulka Zoltán, Vén Tibor adta tanúbizonysá­gát annak, hogy e sportágnak van lét­­jogosultsága, sőt szép számmal akad­nak hívei is. Haász László, a Bács-Kiskun Me­gyei Szabadidő Sport Szövetség el­nöke a verseny után úgy fogalmazott, hogy az elért eredmények bizakodás­ra adnak okot. Értékelésében külön is kiemelte Vörös Róbert teljesítmé­nyét, aki a szegedi országos ifjúsági és junior bajnoksá­gon az ifjúságiak mezőnyé­ben korábban első lett, a ka­locsai fordulón pedig egyéni csúcsát megdöntve 160 kg­­os teljesítményt ért el. Ugyancsak említést érdemel a Retro színeiben versenyző Simon László, aki a­­ 75 kg­­os súlycsoportban 160 kg­­mal lett első. A­­ 100 kg-os súlycsoportban induló kalo­csai Titán Sport Club ver­senyzője, Kovács Tibor 200 kilót(!) nyomott ki. A szabályos gya­korlatvégzést három versenybíró - Tukacsné Sima Krisztina, Kókai Rita és Hegedűs Csaba - felügyelte. A versenyzők többségével legközelebb a Balaton Kupán találkozhatunk. -Miklós Imre- Györkönyi múltidéző A pincefaluval és Györköny múlt­jával ismerkedtek a Bor-Dámák Paksi Egyesületének tagjai leg­utóbbi összejövetelükön, a témához illően, természetesen egy györkönyi présházban. Mint ahogy minden találkozójukon, ez alkalommal is tartottak tájékoztatót a borkultú­rához kapcsolódóan. A rendezvényen a köz­ségről olyan gazdag bemu­tatás hangzott el, melynek tartalmából örömmel adok ízelítőt a kedves olvasók­nak, hisz sokak számára érdekes és hasznos infor­mációval szolgálhat. Györköny ősidők óta la­kott település. A történelem viharai ezt a falut sem kí­mélték. A legnagyobb pusztítás a tö­rök uralom alatt történt. A földesurak a munkák elvégzéséhez országhatá­ron kívülről pótolták az embereket. A német telepesek 1718-1770 között ér­keztek a faluba. Ma a lakosság 60 %­­át az egykori betelepülők utódai al­kotják. Az elődök borvidékekről szár­maztak, és itt is folytatták a szőlőter­mesztés, a borkultúra hagyományát. Ma különös értékkel bír a hajdan épí­tett pincefalu, melynek összterülete 113 ezer négyzetméter. Györköny a Tolnai borvidék része, a Tolnai Borút egyik állomása. A kacskaringós ut­cácskákban szorosan egymás mellett álló 310 présház együttesének külö­nösen megnyerő hangulata van. A pincefalu örömmel várja az odaláto­gatókat. A szabadtéri színpad számos programnak ad helyet, és kellemes ki­­kapcsolódást kínál a falu határában lévő horgásztó. Múltidéző látványosságot nyújt a tárgyi emlékeket bemutató pincemúzeum és a nádfedeles falumúzeum. Érdemes megnézni a több mint 200 éves evangélikus templomot is, melynek or­gonáját egy kistormási asz­talosmester készítette. A te­lepülés szülötte Györkönyi (Arnhold) Károly ügyvéd, író és Tol­nai Lajos író. Györkönybe nemcsak az augusztusi falunapon, nemzetiségi napon, és nemcsak a novemberi bú­csúkor, hanem az év minden napján érdemes ellátogatni. E rendezvény kapcsán is megerősí­tést nyert, hogy a paksi borhölgyek a borkultúra ügyét komolyan kezelik, és nagy hangsúlyt fektetnek a borvi­dék múltjának, emlékeinek őrzésére. -Lovásziné Anna- Szép magyar térkép 2004 A Szép magyar térkép pályázatot im­már tizedszer rendezte meg az Orszá­gos Széchényi Könyvtár és a Lázár Deák Térképészeti Alapítvány. A turis­ták által használt és forgatott térképek kategóriájában is születtek szép ered­mények. Idegenforgalmi térképek ka­tegóriában második díjat nyert a Tájo­ló ‘98 Térképészeti Iroda Bt. által ké­szített Dél-Mezőföld turistatérképe (1:40 000). Erről a területről ilyen nagy méretarányú térkép még alig készült a nagyközönség számára. A katonai to­pográfiai térképek hagyományait a ké­szítő jól ötvözi a turisztikai informáci­ókkal, melyeket a térkép láthatóan részletesen, naprakészen ábrázol. A térkép tartalmazza a Dunaföld­­vár-Paks-Németkér-Dél-Mezőföld gyalogos turistaútvonalat, melyet az ASE természetjáró tagjai jelöltek ki és festettek fel. A térkép a szakosz­tálynál, illetve a Tourinform irodában vásárolható meg. -Wollner Pál- ATOMERŐMŰ Kiadja a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság Felelős kiadó: Kovács József vezérigazgató Paksi Atomerofilű Rt- Nyomdai előállítás: Séd Nyomda Kft., Szekszárd, 2005. június Felelős vezető: Katona Szilvia ügyvezető • Szerződésszám: 4500021612 Főszerkesztő: Beregnyei Miklós * * * Főszerkesztő-helyettes: Lovászi Zoltánná. A szerkesztőség tagjai: Enyedi Bernadett, Gyulai János, F Hadnagy Lajos, Majoros János, Medgyesy Ferenc, Sipos László, Wollner Pál Szerkesztőség címe: Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központ, Paks, Pf. 71. 7031, Telefon: 75/507-431, Telefax: 1/355-7280, Internet: www.npp.hu Tördelőszerkesztők: Kertai Edit, Dombi Viktória • Korrektor: Patyi Orsolya ATOMERŐMŰ 2005. június Futsal Kupa 2005 Szeptember elején a Villamos Na­pok keretén belül, Pakson kerül megrendezésre - második alkalom­mal - az európai atomerőművek futsal csapatai közötti meghívásos labdarúgótorna. Ennek kapcsán és erre való ráhangolásként szándé­kozunk egy sorozatban ismertetni magát a sportágat, az előkészülete­ket, végül bemutatni az erőművün­ket képviselő játékosokat. Fogad­ják jó szívvel a következőket! A kispályás labdarúgás hazánkban a 60-as években indult a nagypályáról visszavonult öregfiúkat és az amatő­röket nagy számban bekapcsoló szak­­szervezeti örömfoci ötvözeteként. Ha­mar népszerű lett, bár többnyire nem lépte át a városi szerveződés határait. Mivel néhány kupától eltekintve a csapatok sem feljutni egy magasabb minőségbe, sem a nemzetközi szín­térre kijutni nem tudtak, így az ilyen jellegű kispályás foci a tömegsport kategóriájába szorult. Változást jelentett a FIFA és az UEFA állásfoglalása, amely felismer­te a játék világszerte növekvő népsze­rűségét. Egységes szabályokat veze­tett be, elindította az Európa- és vi­lágbajnokságokat. Megszületett a FUTSAL - a futball és a sala, vagyis terem szavak összeté­teléből -, a 4+1-es teremlabdarúgás. A négy-négy elleni játék a nagypályás labdarúgás egyik alapformája, így ha­mar befogadták a nemzeti szövetségek. Magyarország is időben eszmélt, és a játékosok kiválasztása főleg a nagy­pályás, válogatott szintű játékosokból történt. Az első, kísérletinek számító világkupát 1986-ban - amelyet Szepe­si György segítségével sikerült Buda­pestre hozni - meg is nyerték. Ez tulaj­donképpen a sportág bemutatkozása volt a FIFA szervezésében a nemzet­közi színtéren. De ez a társaság csak erre az egy alkalomra állt össze, utána évekig nem történt semmi. A sportág egyre inkább fejlődött, mi azonban egy helyben álltunk, hi­szen a mi válogatottunkat csak nagy­pályások alkották, akik csupán egy-egy alka­lomra áll­tak össze. Világo­san megmutatkozott, hogy sok gyakorlással és csak speciá­lisan teremben játszókkal érhetünk el eredményt, ugyanis a profikat nem engedik el akármikor. Sürgősen lépni kellett. 1996-ban végre elindult az országos szintű baj­noki rendszer a FIFA által elismert szabályok szerint. Ma már ez kiváló­an működik. Első és másodosztály­ban, őszi-tavaszi rendszerben verse­nyeznek egymással a csapatok. A téli időszakban foci nélkül maradt nézők hamar megismerték és megszerették ezt a játékot. Vidéki nagyvárosaink­ban már valóságos fellegvárak ala­kultak ki. Nemzetközi szabályok megváltoztatása következtében még dinamikusabbá és látványosabbá vált a játék. Ám ez azt is jelentette, hogy teljesen más típusú játékosokra és taktikai elemek használatára lett szükség. Egyszerre kellett fiatalítani, és újat tanítani. A legfőbb gond, hogy kevés csapatnál folyik hazánkban ko­moly szakmai munka, így még min­dig a válogatottnak kell ebben is elöl járnia. Kevesen játsszák ezt a játékot országszerte, és sajnos a legtöbben párhuzamosan teszik mindezt a nagy­pályával. Válogatottunk számára a ki­választás azonban mindössze ebből a pár száz labdarúgóból történhet. Nin­csenek tehát kiszélesítve a játék alap­jai. Ez jelentős hátrány számunkra még a környező országokhoz képest is. A csehek például 30.000, vagy a labdarúgó múlttal nemigen büszkél­kedhető finneknek is 8.000 igazolt te­remlabdarúgóból lehet válogatniuk. Szinte hihetetlen, de Japánban közel 5 millióan űzik ezt a játékot. Nem csoda tehát, hogy mára már szóba ke­rült a sportág olimpiai versenyszám­má nyilvánítása. A torinói téli olimpi­án talán már be is mutatkozhat. Azok az amatőr játékosok, akik most képviselik országunkat, kiváló sportemberi hozzáállásuknak és ma­gyaros kreativitásuknak köszönhetően hazánkat az európai ranglistán a 8-12. hely között tarják. A csak néhány éves FUTSAL CUP 2005 PAKS sportág nincs lemaradva a világ és az európai élmezőnytől. A bajnokság színvonala szemmel láthatóan növek­szik, és a média is felfedezte a játékot. Külföldi helyzetkép Kétség sem férhet hozzá, hogy a te­remlabdarúgás hazája a dél-amerikai kontinensen van. Ma már a teremlabda­rúgás óriási léptékkel fejlődik, hiszen több mint 25 millióan játsszák szerte a világon. Ez persze köszönhető annak is, hogy a futsalt irányító nemzetközi szer­vezetek egy viszonylag már meglévő infrastruktúrára helyezkedtek rá. Vannak olyan jelentős labdarúgó múlttal rendelkező országok, akik ugyanolyan komolyan veszik, mint a nagypályát, hiszen már-már nemzeti kincsük a foci, bármely formáját játsszák is. Ronaldo például 14 éves koráig kispályázott, amikor is végleg elcsábította a profi világ, a nagypá­lya. Európában az élen - talán nem véletlenül - a spanyolok állnak. A világ- és Európa-bajnok Spanyol­­ország első két bajnoki osztályában hi­vatásos játékosok, csapatok szerepelnek a nagypályás futballban kötelező liga­rendszerben. Olyan nagy és híres egye­sületek is tartanak fenn futsalcsapatot, mint a Real Madrid vagy a Barcelona. Válogatottjuk valamennyi meccsét közvetíti a közszolgálati televízió. Egyszóval olyan közeg veszi körül ott a labdarúgást - legyen az bármelyik vállfája is -, hogy azt nálunk még el sem tudjuk képzelni. Náluk 14 éves korig mindenki kispályázik, hiszen a gyermekek életkorának ez a pályamé­ret felel meg leginkább. Általános lab­darúgóképzés folyik. Itt szerzik meg a technikai és taktikai alapokat, amelye­ket ezután a nagyobb térben tovább fejlesztenek. Itt azonban kettéválik az út. Lesznek, akik maradnak továbbra is a kispályán, és lesznek, akik a nagy­pályás karrier irányába lépnek. Végül egy, az élet bizonyította tényről: a spanyol és a brazil kispá­lyás foci között csak egy aprócska különbség van. A spanyolok annyi gólt rúgnak egy mérkőzésen, amen­­­nyit csak tudnak, a brazilok meg amennyit akarnak.­­Kókai Péter- Nemzetközi motorostalálkozó Györkönyben A Paksi Motorosok Baráti Köre 5. Motoros Találkozóját június 3-án és 4-én tartották a györkönyi horgásztónál. Több mint 300 motor gyűlt össze. Hét külföldi országból - a svédektől kezdve a görögökig - ér­keztek résztvevők, és szinte mindegyik szomszédos országból jött mo­toros. A találkozón a régi veterán és a legmodernebb gépekkel vonul­tak fel, és különböző motoros lovagi tornán, lassúsági, ügyességi és motorszépségversenyen mutatták meg magukat. A rendezvényről bő­vebbet a következő számban közlünk. -LA­ Kalocsa Art 2005 Értékeink megőrzése és közkinccsé tétele - többek közt e két gondolat vezérelte a hagyományteremtő szándékkal 2004-ben életre hívott, éves rendszerességgel jelentkező művészeti tárlat ötletgazdáit. A kezdeményezés a legke­vésbé sem a dicsekvést szol­gálja, pedig a kiállított műve­ket elnézve a szervezők csak­úgy, mint maguk az alkotók, nyugodtan járhatnának nagy­mellénnyel. Annál is inkább, mivel a tárlat - ha nem is ilyen formában és elnevezéssel, de - idestova hatéves múltra tekint vissza: a „Bemutatkozik...” sorozatot a Kalocsai Művészek és a Kék Madár Fesztivál kere­tében három esztendővel ez­előtt életre hívott „Képzőmű­vészet a Kalocsai Sárközben” című kiállítás követte, ami 2004-ben a Ka­locsa Arttal teljesedett ki. A május 8- ra időzített idei megnyitó tehát nem annyira a bemutatkozást szolgálta, sokkal inkább annak a gondolatnak a megerősítését, hogy gazdagok va­gyunk, amit vétek lenne eltékozolni. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg bevezetőjében Kapitány István alpolgármester, majd Fekete Márta, a Magyar Művelődési Intézet képző­­művészeti tanácsosa mutatott rá a gyűjteményes kiállítás jelentőségére. Asperján Istvánná igazgatónő arra hívta fel a figyelmet, hogy a tárlat anyaga „már csak azért is ilyen izgal­mas, érdekes, sokszínű és szerethető, mert a miénk.” A megnyitón a Liszt Ferenc Művészetoktatási Intézmény tanára, Felnagyné Geri Emese (zon­gora) és tanítványa, Tóth Viktor (he­gedű) működött közre. A kiállítók: Argai Noémi, Balogh Györgyi, Bors János, Dánielné Rideg Már­ta, Deák Gábor, Dudás Magdol­na, Farkas Ferenc, Farkas Tibor, Fekete Zsolt, Frank Nándor, Hartai Henrik, Hubert László, Kákonyi Ildikó, Kishegyiné Baráth Ildikó, Kiss Ernő, Kiss István, Köhler Péter, Lakatos Er­vin, Megyes Istvánná, Bajor Magdolna, Novák Tibor, Porko­láb Károly, Porkoláb Magdolna, Sáfrán Ferenc, Szörényi Tamás, Umenhoffer Pál. A művelődési központ azt tervezi, hogy a kiállí­tási anyagot benevezi a Magyar Művelődési Intézet Művészeti Prog­ramok Főosztály által meghirdetett „Amatőr Artium” XIX. Országos Képző- és Iparművészeti Tárlatra.

Next