Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
érdeklődését a politika iránt. Hogy ez az érdeklődés mennyire intenzív, egyelőre nehezen ítélhető meg, annyi azonban bizonyos, hogy alighanem intenzívebb, mint bármikor Magyarország történetében. Ha pedig a gazdasági előfeltételeket vizsgáljuk, annyi kétségtelen, hogy a parasztság felső rétege talán abszolúte is, de legalább is relatíve soha az anyagi jólétnek ily magas fokán nem állt. Tehát a legfelületesebb vizsgálat is arra vezet, hogy a parasztság felső rétege lelkileg és anyagilag jobban elő van készítve, mint valaha arra, hogy bevonassák az újságolvasásba és ezáltal a politikába. Csupán egy nagy, de fontos ellenkező irányban ható ok van. Az újságolvasás szükségletének kielégítése ma úgy abszolúte, mint relatíve nagyobb áldozatot kiván, mint a háború előtt. Kérdés, hogy ezek közül az ellentétes irányban ható okok közül melyik az erősebb. Világosabban szólva : Van-e akkora érdeklődés és annyi pénz a parasztgazdáknál, hogy megadjanak egy vagy két koronát egy napilapért. Az erre adott választól függ egy ily kísérlet sikere. A szerző műve terjedelméhez képest bőven foglalkozik Széchenyivel. Őszinte lelkesedéssel ír róla, írói lendülete itt éri el legmagasabb fokát. Valóban, alig van magyar politikus, akihez bajaink között gyakrabban és eredményesebben fordulhatnánk tanulságért, mint Széchenyihez. A baj azonban az, hogy a szerző nem emeli ki Széchenyi politikájából azt, ami ma aktuálisabb, mint máskor. Egyetlen szót sem hallunk pl. Széchenyi nemzetiségi politikájáról, holott erről talán lett volna a szerzőnek mondanivalója, aki ugyan gyakran beszél a «magyar úr» nevében, azonban talán autentikusabban szólna a csupán néhány emberöltő előtt a magyarság közé került, már-már szinte teljesen asszimilált tót jobbágyság nevében, amely ma az Alföld egyik legértékesebb népeleme. Sem a szerző, sem mások nem emelték ki idáig Széchenyi politikájának egy oly vonását, amelynek elhanyagolása végzetes lett az egész magyar szellemi élet fejlődésére. Széchenyi egyik legfontosabb közgazdasági és politikai elve az államhatalom segítségétől való idegenkedés volt. Gazdasági, társadalmi és politikai alkotásait egyaránt jellemzi az, hogy mindent társadalmi, önkénytes kooperáció útján akart megvalósítani, a lóversenytől, kaszinótól és tudományos akadémiától kezdve a gőzhajózásig, gőzmalmokig, Tisza- és Dunaszabályozásig és Lánchidig. Sajnos, erre nézve csupán elszórt megjegyzéseket tett (pl. a Vízhu-ban az Egyesületek c. fejezetben), de nem emelte ki ennek elvi jelentőségét és csupán tettei mutatják, hogy mennyire hitt ebben az elvben. Ő az államhatalomtól inkább csak negatív támogatást kívánt , hogy ne akadályozza a társadalmi tevékenységet és legföljebb azt, hogy elavult és a közfölfogás szerint is annak ítélt jogi intézmények eltörléséhez járuljon hozzá. Az államhatalomtól mentes társadalmi mozgalom indította meg Magyarország gazdasági és kulturális föllendülését. A politikusok, írók és költők neveinek fényes sorozata jellemzi e kort : Széchenyi és Kossuth, Eötvös és Kemény, Petőfi és Arany, hogy Csak a legnagyobbakat említsük. A szabadságharc erőpróbája nem tartóztatta föl a fejlődést. A hetvenes években azonban már nyilvánvaló a hanyatlás. Egy külföldi teljes joggal jegyzi meg, hogy pl. a magyar irodalom nem váltotta be azokat a