Autó-Motor, 1970. július-december (23. évfolyam 13-24. szám)
1970-09-21 / 18. szám
smerd meg hazádat! Idegenvezető: TÚRI PÉTER a Központi Múzeumi Igazgatóság igazgatóhelyettese . Szentendre területe — jó és szép fekvése miatt — az őskortól kezdve úgyszólván megszakítás nélkül, állandó telephelyül szolgált. A Pilis-hegység barlangjaiból 15—25 ezer évvel ezelőtti leletek kerültek napvilágra. E területet időszámításunk előtt 1000 körül illír törzsek lakták. Illíria észak-balkáni terület erről az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó ókori népről kapta nevét. Időszámításunk előtt a III. században kezdetleges államalakulatuk volt, később a rómaiak hosszú háborúskodás után legyőzték őket, s így területük a római birodalom tartományává vált. Az illíreket a földműveléssel is foglalkozó kelták követték. Az időszámítás kezdete körül a rómaiak Ulcisia Contra (Farkasvár) néven jelentős erődöt és tábort létesítettek, de a polgári település nyomai is felszínre kerültek. A város római fennhatósága az V. század első felében hun támadások következtében szűnt meg. A népvándorlás korszakát idézik azok az arany tárgyak, pénzek, fejedelmi ékszerek is, amelyek a szentendrei ásatások során kerültek napfényre. Kiemelkedő jelentőségűek azok az ezüst és arany munkák, amelyeket az egyik fejedelmi sírban találtak meg. Közvetlenül a honfoglalás után telephelyek alakultak itt, s Szentendre nevét egy 1146-os latin nyelvű okirat említi először. Jelentős gyümölcs- és szőlőtermelés, valamint malomipar fejlődött ki, amit azonban a tatárjárás teljesen elpusztított. A középkori királyi székhelyek közelsége azonban Szentendrét ismét fejlődésnek indította. Új, s jellegét azóta is megőrző különös település kezdődött a XIV. század végén. A rigómezei ütközet után — 1389. június 27. — nagyszámú szerb család telepedett le. Rigómező fontos útkereszteződések pontja, ahol nagy csatákat vívtak Lázár szerb despota és Murád török szultán seregei. A törökök nagy győzelmével végződött küzdelem után jöttek első ízben Szentendrére a szerb menekültek. A török hódoltság idején Szentendre ismét elpusztult és elnéptelenedett. Új fejlődésnek indult azonban 1690 után, amikor Belgrád újból török kézre került, s Csermojevics Arzén pátriárka vezetésével ismételten sok szerb menekülő érkezett elődeik lakhelyére. E családok is a Duna mentén emelkedő hegyre építették házaikat, mégpedig nem is „akárhogyan”, hanem festői rendetlenségben és sűrű sorokban. Az új fejlődés és gazdagodás következtében erős polgáriasodás indult meg, s ezzel egyidejűleg áldatlan harc kezdődött köztük és a földesúr között, akit a vármegye minden eszközzel támogatott. Ráby Mátyás kisnemes kancellári tisztviselő a különböző visszaélések miatt Pest megye tisztviselőit feljelentette. Erre a megye vezetői hamis vádak alapján letartóztatták, s II. József többszöri sürgetése ellenére is csak hosszú idő múlva engedték szabadon. Ezután a bécsi udvarnál teljesített szolgálatot, majd emigrálni volt kénytelen. Jókai Mór Rab Ráby híres regényében Ráby Mátyás történetét és a korabeli szentendrei viszonyokat dolgozta fel. A XVIII. században alakult ki Szentendre mai jellegzetesen déli, mediterrán, török-délszláv hangulatot sugárzó elrendezése. Szentendre továbbra is a közép-európai szerbség központja maradt. Számos műemlékével és kulturális intézményével, s nem utolsó sorban megőrzött, és ma is ápolt hagyományával városaink között különös helyet foglal el. A szerb lakosság egy része később visszatelepült Szerbiába, másik része asszimilálódott, s jelenleg csak néhány tucat kimondottan szerb család él itt. A hazánkba települt szerbeket a magyarok rácoknak nevezték — a rác szó Szerbia régi latin nevéből a Rasciából származik. Jelenleg is több helységnevünk őrzi ennek emlékét, például Rácalmás, Ráckeve stb. Részletesebben is ismerkedjünk meg a „héttornyú” város különleges nevezetességeivel. De hogyan? A szűk utcákra, sikátorokra és a nagy forgalomra való tekintettel, s hogy a város és a természet szépségeit teljes egészében élvezhessük, sétáljunk egy kicsit. Nappal, de különösen sötétedéskor, majd ezt követően csupa romantika ez a város, s a romantikát valamennyien nagyon szeretjük. A parkolásra legmegfelelőbb hely kiválasztását útitársaink ügyességére bízzuk, hiszen a keskeny, kanyargós, emelkedőkkel és éles kanyarokkal kiépített úthálózaton a parkolás nem kis szemfülességet, leleményességet igényel. A kocsi jó és biztonságos lefékezéséről, kő- vagy tégla-ékeléséről ne feledkezzünk meg, nehogy könnyű sétánkon kocsink is nem kívánatos módon nyomunkba szegődjön. Ismerkedésünket kezdjük a Marx tér (volt Fő tér) nevezetességeivel, mert ez tájékozódásunkat is megkönnyíti. A város egységes, zárt barokk főtere a XVIII. században alakult ki, s teljes egészében műemléki védelem alatt áll. Az összhatásában ma is kiegyensúlyozott tér közepén áll az 1763-ban emelt, s a tér háromszögletű alakját híven követő Kalmárkereszt (1. kép). Maga a kereszt a görögkeleti szerb hitre, a horgony a vízen szállított áruk szerencsés megérkezésére, a 4-es szám pedig a korabeli 4%-os tisztes kereskedői haszonra utal. Itt találjuk a régi szerb kereskedőház impozáns épületét, a Béke szállót és vendéglőt. A tér sarkában a Blagovestonszka templom pompás épülete 1752- ből való, minthogy a körülötte elterülő városnegyed görög kereskedői építtették, ezért Görög-templomnak is nevezik. A templom melletti volt szerb iskola épületében kapott otthont a Ferenczy Múzeum.