Autó-Motor, 1970. július-december (23. évfolyam 13-24. szám)
1970-11-21 / 22. szám
Ne legyen több ilyen halál! Amikor az idilli magyar táj felett az ég kárpitja felveszi a nyugodtnak ígérkező éjszaka karmazsinba forduló sötét színét és a népdalba foglalt csillagok megkezdik évezredes ragyogásukat, akkor kezdődnek a rettenet órái. Embertársam, akit ilyenkor vet komisz sorsod az országútra, hogy motoros járműveddel eljuss úticélodhoz, viselkedjél hős katona módjára, akit a felsőbb parancs a halált ígérő aknamezőre vezényelt. Hadd mondjam meg, e helyt mit sem ér a bátorság, annál többet segít az okos félelem parancsolta óvatosság. Jó sorsom, illetve egy kulturális ünnepség hozott össze a feszélyezést oldó fehér asztal mellett az egyik északkeleti megyeszékhely vezetőivel, akik — szerencsére — aktív autósok. Így kerültek szóba a kivilágítatlan kerékpárokkal és lámpátlan szekerekkel kapcsolatos égetően fontos problémasorozatok. Egymás szájából kapkodták az emberi indulatokat mind jobban felkavaró igaz-szomorú történeteket. — Amikor megállítottam azt a párt — mondta a gimnáziumi tanár —, hogy megkérdezzem őket, miért nem kapcsolják be a kerékpárjaikra szerelt dinamót, arra hivatkoztak, hogy az hamarosan tönkre megy a használatban. Arra már nem tudtak választ adni, hogy az életük nem ér-e többet, mint a 150 forintos dinamó. Sajnos, ezeknek az embereknek — folytatta a tanár — fejükben van a sötétség. És e felelőtlen emberek miatt azok a motorosok is szenvedhetnek, akik éppen azért, mert nem látták a „takarékoskodókat”, gázolták el őket, miiközben a motoros is kórházba kerülhet, vagy a temetőbe, jó esetben (!) a börtönbe. Kórház... temető ... börtön ... A tavalyi adatok szerint, a kivilágítatlan kerékpárok miatt 116, egyszáztizenhat (!) ember került temetőbe. De ki tudja, hogy az ilyen okból keletkezett 1004 súlyos kimenetelű balesetből hányan maradtak életük végéig magukkal tehetetlen nyomorékok? Ezenkívül 1635 esetben vettek orvosi kezelés alá könynyebben sérülteket. De még nem értünk e fájdalmasan véres sor végére. A tragikus statisztika külön jegyzi a mopedokat, amelyeknek vezetői között is rendet vágott a halál: 13 embert siratott meg a család, 117-en kerültek súlyos állapotban a kórházba és „csak” 179 személy úszta meg zúzódással a lámpátlanságot. És még így sem teljes a triptichon, a harmadik kép a számszerűleg kisebb, de annál veszélyesebb ellenfélről, a macskaszem és lámpa nélküli szekerek okozta szörnyű pusztításról szól. A riasztó statisztika nem mutatja ki, hogy a meghalt 24 ember közül mennyi volt a láthatatlan szekérbe rohanó szerencsétlen autós vagy motoros, ezen kívül súlyos állapotban 179 személyt szállítottak a mentők a kórházba, és 218-an sérültek meg könnyebben. Ne tessék összeadással fáradni, íme, itt a gyászos végeredmény: 1969-ben, a tízmilliós Magyarországon 3484 esetben történt baleset azért, mert lámpátlanul lehet a sötét országúton garázdálkodni, és többek között ennek nyomán 153 család gyászolt 1300 súlyos és 2031 könnyű sérültje volt közlekedésünknek. (Arról már ne is essék szó, hogy mindez hány millió forintunkba kerül és az amúgy is szerény számú kórházi ágyak közül milyen sokat kötnek le ezek a könnyen megelőzhető balesetek.) De most már ne sopánkodjunk, hanem sürgősen és nagyon keményen intézkedjék a rendőrség! Ha egy gyári munkás védőszemüveg nélkül esztergakést köszörül, és emiatt megsérül, a vonatkozó rendelet alapján megbüntetik a művezetőt. Ha rendetlenség miatt az üzemben elesik egy napszámos, és kificamítja a karját, megbüntetik az ezért felelőst. Igen, mindenki helyesli, hogy ilyen gondosan vigyázunk az emberek testi épségére. De ugyanígy mindenki helyteleníti, hogy egyesek mennyire semmibe veszik az életet jelentő közlekedésrendészeti szabályokat. Mit kell tenni? Elsősorban a még élő „áldozatijelölteket” kell — saját érdekükben — nagyon szigorúan megbüntetni, hiszen a kivilágítatlan kerékpárjuk válik saját gyilkosukká. Ama bizonyos ünnepi ebédnél azt tanácsolta a gimnázium fiatal (és aktív autós) igazgatója, hogy egy rendőrségi teherautó szedje össze az országúton a lámpátlan kerékpárokat, amelyeket a tulajdonosok csak úgy kaphatnának vissza, ha a magukkal hozott lámpát felszerelik. A társaság többsége túlzottan is enyhének találta ezt a nevelő jellegű „büntetést”. Pedig talán valóban célravezető lehetne. És ez a fontos. A hazai szaküzletekben a következő dörzsdinamók kaphatók (lámpafejjel és piros zárófénnyel): Elektrika (NDK) 150 Ft — olasz gyártmány, 185 Ft — Bakony, 190 Ft (magyar gyártmány). És kaphatók fényt viszszaverő macskaszemek is 2—2,40 és 3,90 forintos áron. * Középszerű temetés, sírhellyel, egyszerű sírkővel legalább 4000 forint (amelyből az SZTK 700 forintot térít). Lélekharang ingyen ... Rózsa György 19