Autó-Motor, 1978. január-június (31. évfolyam 1-12. szám)
1978-01-06 / 1. szám
A múlt év végén lapunk hírt adott Giovanni Agnelli legutóbbi budapesti tár gyalásairól, és a Fiat Konszern korábbi, gazdasági vonatkozású tevékenységének hatásairól. Most a budapesti találkozás néhány epizódját és a sajtótájékoztató egy-két kérdését, válaszát idézzük fel. Miközben a sugárhajtású magángép leereszkedett a repülőtér betonjára, eszembe jutott a régi-régi szleng: „Földön, vízen, levegőben — Fiat gépen”. Giovanni Agnelli, a cég elnöke most is hű maradt önmagához és tempójához. Percnyi pontossággal érkezett, szürke flanellruhát viselt, mosolygott mint egy filmsztár és okosan nyilatkozott, mint a diplomaták. Rövid budapesti látogatását mindenesetre nem színpadi szereplésnek szánta. Érdemi tárgyalásokat folytatott, találkozott az ország vezetőivel és a Fiat szempontjából érdekes magyar vállalatok képviselőivel. De Agnelli nem volna Agnelli, ha zsúfolt programjából ne szánt volna egy órát az újságírókra. Néhányan meghívást kaptunk tehát, hogy felkeressük a Hotel Intercontinental kilencedik emeleti, Dunára néző elnöki rezidenciát: a Fiat első embere válaszolt kérdéseinkre. * — Elnök úr, mire irányultak budapesti tárgyalásai? — Budapesti utazásom azoknak a látogatásoknak a nyomán jött létre, amelyeket Lázár György, a magyar kormány elnöke 1975 novemberében, Havasi Ferenc elnökhelyettes 1977. február—márciusban és Kádár János, az MSZMP első titkára Olaszországban tett. Az akkori tárgyalások ráirányították figyelmünket a magyar—olasz gazdasági kapcsolatok lehetőségeire, s természetesen, serkentették is az újabb eszmecseréket. Budapesten tehát folytattuk a párbeszédet. Áttekintettük a magyar gazdaság adottságait. Úgy látom, hogy hazájukban fontos érdekek fűződnek az export fokozásához, illetve a termelékenység javításához. Ezt tekintem kiindulópontnak, amikor a Fiat magyarországi lehetőségeit vizsgáljuk — és ez az a találkozási pont, amely kapcsolataink kiépítésében főszerepet játszik. A budapesti tárgyalások — találkozás a Kereskedelmi Kamarában a Fiattal már kapcsolatban álló vállalatok képviselőivel — arról győztek meg, hogy a Fiat elsősorban nem autóinak eladását kell, hogy szorgalmazza Magyarországon. Sokkal nagyobb a lehetőség az olyan együttműködési formákban, amelyekben mi szerszámgép-rendszereket, know-how-t, licencet adunk át, illetve mezőgazdasági traktorokat, földmunkagépeket. A már működő vállalati kooperációk is a fejleszthetőség reményével kecsegtetnek elsősorban a harmadik piacon. — ön a magyar lehetőségek figyelembevételét hangsúlyozza. Közismert, hogy tíz esztendő alatt 50 millió dolláros forgalmat bonyolított le a magyar gazdaság és a Fiat, míg most az év közepén 4 millióért földmunkagépeket vásároltunk a Fiat Allis-tól. De mi a Fiat érdeke a magyar gazdasággal kialakított együttműködésben? Nincs olyan ok, amely cégét kifejezetten a kapcsolatok bővítésére ösztönzi, nemcsak velünk, hanem a többi szocialista országgal? — A történelmet bizonyára ismeri. A nyugati vállalkozók közül mi közöttük az első jelentős üzletet a Szovjetunióval — megépült Togliattiban a Lada-gyár. És kapcsolataink vannak korábbról is. Moszkvában 1932— 33-ban csapágygyárat és olvasztóművet szereltünk, Lengyelországban 1933— 34-ben készültek az első Polski-Fiatok, és ha jól tudom, a harmincas években itt Budapesten a Dunán kis flottánk működött. Ami korunkat illeti: nekünk az az érdekünk a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatokban, hogy felvevőképes, jó piacokat találunk itt. Egyrészt segítünk autókat gyártani. Másrészt... Tudvalevő, ha megjelenik a gépkocsi, ahhoz infrastruktúra, alkatrészellátás kell. Szervizgépek, szerszámgépek, és utak, amelyekhez építőgépek szükségesek. Mi azt reméljük, hogyha a szocialista országok jó tapasztalatot szereznek autóinkkal és technológiánkkal kapcsolatban, hozzánk fordulnak majd egyéb, ezzel járó igényeikkel is. Hangsúlyozom: Olaszországnak égetően szüksége van exportpiacokra. Egy évben 1 millió 300 ezer személyautót gyártunk. Ám termelésünknek csak 40 százaléka a személygépkocsi , készítünk teherautókat, kohászati termékeket, traktorokat, földgépeket, szerszámgépeket is. Tudja, a Fiat nem állhat meg az exportpiacokért való küzdelemben, s ezért is jövünk szívesen a szocialista országokba. Olaszországban munkanélküliség van, túlkínálat és mindaz, ami ezzel jár. Ha tehát új együttműködést tudunk kialakítani, az új munkahelyeket is jelent. A bővülő termelés nemcsak az anyagi haszon szempontjából fontos. — Csakhogy a kapcsolatok aligha futhatnak egyirányú utcába. Mi a véleménye erről? — Valóban. Ahogy az önök vásárlásai emelkednek, úgy lesz mind nagyobb jelentősége az olaszországi importnak is. Azt tartom, a jövőben egyre fontosabb lesz a kölcsönös áruszállítás. • a csere — nehogy a mi exportunk nyomasztó túlsúlyba kerüljön, s ez akadályozza együttműködésünket. Hogy e valóban nem könnyű dilemmát megoldhassuk, a Fiat és magyar cégek harmadik piaci közös fellépését is jól ki kell használni. Ebben elsősorban a magyar alumíniumipar, autóalkatrész- és szerelvénygyártás jöhet számításba. Az órányi beszélgetésbe persze sok egyéb érdekes té- A Fiat név kétségtelenül összefügg az autóval, az autózással, a különböző járműkísérletekkel, biztonsági vizsgálatokkal, de közismert, hogy más témákkal is foglalkoznak. Többek között a mostanában előtérbe került környezetvédelmi kutatásokkal. Azzal kapcsolatos képet is láthatunk itt egy új, óránként háromezer köbméter teljesítményű Fiat szennyvíztisztító berendezésről Gyári felvétel