Autó-Motor, 1980. július-december (33. évfolyam, 13-24. szám)
1980-07-01 / 13. szám
AKIK AZ UTAT TI! Az autópálya leállósávján lassan döcögtek a személykocsik, 50—100 méterenként megálltak, utasaik kiszálltak, ezt-azt felszedték a földről, aztán bedobták a csomagtartóba, majd visszaültek a vezető mellé. Közben sárga kukaautók húztak el az úton. A bennülők talán észre sem vették a szorgos gyűjtögetőket, beszélgetés közben unottan hajigálták ki az ablakon a fölöslegessé vált holmikat. Ilyen jelenettel persze nem találkoztunk az M3-on, csak a fordítottjával. Kár, mert amíg így van, nem hagyjuk abba a szemetelést. Az autópályák mentén, 50—60 kilométeres szakaszok felügyeletére mérnökségeket szerveznek, olyan bázisokat, amelyekről irányítják és el is végzik a pálya rendszeres karbantartását, üzemeltetését. A 24 órás útellenőrző szolgálat mindent megfigyel, a kisebb hibákat a szolgálati autó vezetője, a nagyobbakat az URH-rádión riasztottak hozzák rendbe. Napjában nyolcszor fordul a kocsi az M3-on. Kell is, mert ezen az autópálya-torzón még hiányzik a segélyhívó telefon, amelyen az autózók az úti hibákról is szólhatnának. Ezen az autópálya-mérnökségen, Gödöllő határában, gépek, seprő, úttartozékmosó, oszlopmosó, korlátmosó, táblamosó, kaszáló, szóró, ekéző, hómaró, meg mindenféle más berendezés és nyolcmilliós költségvetés szolgálja, hogy télen-nyáron szép úton, nyugodtan közlekedhessünk a 23,5 kilométer hosszú pályán. A téli és a nyári üzemeltetés más-más munkát jelent a mérnökség dolgozóinak. Ha nem kell az út járhatóságán munkálkodni, lehet szépítgetni. A nyári időszak a tisztogatásé, a vízelvezető rendszer felújításáé, a fű gépi és kézi kaszálásáé (közel egymillió m2 füvesített terület szegélyezi az M3-t). Hetente kétszer végigsöprik a leállósávot, kitakarítják a parkolóhelyeket. A fák és a Kresz-táblák között az egyik különbség, hogy az utóbbiak nem állva halnak meg. A forgalom gondoskodik arról, hogy ne az enyészet végezzen a jelzésekkel, hanem az autók lökhárítója. Az idén 20 táblát, 600 vezetőoszlopot, 800 folyóméter korlátot cserélnek ki, nagy részük egy-egy rossz kormánymozdulat következményeképp ment tönkre. Sok országban működik a miénkhez hasonló mérnökség. Mindnek megvan a maga munkája. Nem tudjuk, másutt mennyit okoznak ebből a vandál kezek, nálunk mindenesetre sokat. Néha az az ember érzése, hogy ha nem lenne olyan nehéz, talán még az utat is elvinnék. Mint ahogy elviszik a parkolóhelyek betonhoz láncolt kukáit, a két pálya közti üzemi utat elzáró láncot. Fót közelében az elválasztósávot őrző dróthálót lyukasztják ki, hogy kényelmesen sétálhassanak át az úton. Hiába figyelmeztet a régebbi pálya, az M7-es példája, amelyen Érd közelében már több gyalogosbaleset is volt. Vannak, akik mint Sándor, József, Benedek a meleget, zsákban hoznak szemetet. És az út mellett el is dobják, hadd élénkítse az olajosflakonok és sörösüvegek egyhangúságát. (Talán jótékony hatással lesz a söröspalackok betéti díjának júniusi felemelése.) Hagynak az úton lepottyant téglát, ládát, hullámpalát. „Éppen csak pénzzel tömött táskát nem” — mondta a kukás autó rakodója. Kocsijuk hetente kétszer odavissza végigjár a pályán, és az út mentén meg az elválasztósávon talált szeméttel e két úton meg is telik a tartály. Amit a parkolóhelyeken találnak, arról még a 18 éven felülieknek szóló filmekben sem esik szó, itt is hadd elégedjen meg egy szubjektív véleménnyel e sorok írója: Megtisztul a vezetőoszlop A mérnökség járművei bevetésre készen .