Autó-Motor, 2002. január-június (54. évfolyam 1-13. szám)
2002-04-03 / 7. szám
hogy a 14 éve minden bajban hűségesen kitartó navigátora, Luis Moya kisebb bordasérüléssel és átharapott nyelvvel kórházba került. Ez pedig nagy szomorúság volt a számára, hiszen a Matador éppen itt, hazai közönség előtt ünnepelte 155. indulását, minden eddigi rekordot megdöntve ezzel. Moya helyettesítésére Jesus Puras korábbi navigátora, Marc Marti ugrott be. Bár ő sem lassúbb nyelvű, sokan féltették Carlost, hogy miképpen tudja az új fiú a rendkívül komplikált, sok információt hordozó itinert kellő tempóban olvasni, és szegény Marti éppen eleget küszködött a bejárás, a tesztgyors és a rajt között a jelzések kisilabizálásával, átírásával, értelmezésével. Mindenesetre tény, hogy a Ford két félig egészséges pilótával vágott neki a nagy kalandnak, miután Colin a sérült ujjával bajlódott, Carlos pedig a nagy esés következményeit fájlalta. Hasonlóan pórul járt a lengyel Tomász Kuchar, bár ő az edzésről visszatérőben, a nyílt országúton keveredett egy súlyos balesetbe, amikor egy szabálytalankodó teherautó megbillent rakománya dőlt a kocsijára. Kuchart a tűzoltók szabadították ki a roncsok közül, kórházba szállították, s az orvosok neki sem javasolták a rajthoz állást. Szegény lengyel srác karrierje eddig igencsak rútul alakult: Korzikán az első gyorson fékhiba miatt kiállni kényszerült, itt pedig a rajtzászlóig sem jutott el... Tömegvonzás A három nap során óvatos becslések szerint is több százezer ember özönlötte el a pályákat, s helyenként akkora gondot okozott a tömegek kordában tartása, hogy végül nem kevesebb, mint 3 gyorsaságit le kellett mondani. Az első napon az elsőt, a második napon az első kettőt. Ilyesmire sem nagyon akadt még példa a vb történetében, az óvatosabbak már a szabálykönyvet kezdték lapozgatni, de kiderült, hogy a megszerzett pontok 100%ot értek. Amúgy maga a verseny nem korbácsolta úgy a kedélyeket, mint ahogy arra a nézők számítottak. A hazai sztárok örültek, ha baj nélkül végigevickéltek a megmaradt 15 gyorson. Sainz ott volt ugyan az „elejében", de a 10. gyorson egy kicsúszása során az úttest szélén parkoló autónak ütközve kapott gellert, így szétszakította a futóművet. A rendőrség pontos adatai szerint 236 szabálytalanul parkoló kocsit szállítottak el a pályák széléről, szélmalomharcuk azonban nem sok eredményt hozott. A gyaloglásra képtelen nézők saját favoritjukkal babráltak ki imigyen. A másik spanyol, a Citroennél kegyvesztett Jesus Puras óriási daccal rohamozott egy zsíroj, de mégiscsak 2001-es Xsara WRC- vel a spanyol importőr színeiben, és többszöri fékprobléma (és azért becsületből egy leggyorsabb idő) után a 12. helyen végzett. Kanszem Sok reményt fűzött a szakma és a népes szurkolótábor a Citroen gyári gárda fellépéséhez. Ha valakik, talán ők meg tudták volna állítani a Peugeot mindent és mindenkit széttaposó hengerét Az izgalommal várt testvérháború a PSA konszern keretein belül azonban egyértelműen elmaradt. Igaz, a 2. gyorson beállt a végeredmény, Philippe Bugalski pedig elfoglalta az előkelő 3. helyet, amit végig sikerült is megőriznie, de előrébb egy jottányit nem jutott. Nyomában szinte végig ott lopakodott a monte-carlói hős, Sebastian Loeb a másik Xsara WRC-vel, de most csak kellemetlen meglepetéssel tudott szolgálni. A 15. gyorson, tehát már majdnem a vége előtt egy balos kanyarban elsokallt és a partoldalon megborulva kitörte a jobb sorsra érdemes Xsara futóművét. Thomas Radström négy év után először indult aszfaltos versenyen, és bár hősiesen tartotta magát úgy a 15. hely tájékán, már a 6. gyorson felborult... Ha a Citroen nem, akkor ki állíthatta volna meg a Peugeot nyomulását? Talán a kékek? Na igen, a norvég Petter Solberg ismét bebizonyította, hogy a „nem francia” csapatok közül aszfalton momentán egyedül ő képes felvenni a kesztyűt, de még csak esélye sem maradt legalább a dobogóra feljutni. Tommi Makinen a korzikai után ismét egy "nullást” dobott. Már eleve rosszul kezdett, mert hibás gumiválasztás miatt a 7. helyre pozícionálta kocsiját a nyitányon. Később a váltó elektronikája űzött csúfot a négyszeres világbajnokkal. Az első nap végén árokba csúszott, megsérült a Subam hűtője, amit másnap reggel sem tudtak megjavítani, illetve a motor már korábban meglőhetett, mert útban az első gyorshoz már ki kellett állnia. Gyengélkedő Fordáknál a már korábban ecsetelt körülmények mellett már az is szép sikernek számított, hogy fájó ujjával küszködve Colin derekasan gyűrte a kilométereket, és szerencsésen célba ért, akárcsak a jobb sorsra érdemes észt Markko Martin, aki még egy pontot is elcsípett az angol márkának. A Mitsubishi és a Skoda éppen úgy nem tud kilábalni a mély hullámvölgyből, mint a Hyundai, melynél a friss, harmadik evolúciós fokozathoz sem találják egyelőre a futómű optimális hangolását. Az is kínos, hogy a Skodára egy egyébként fantasztikus bravúr és nem egy kiugró eredmény hívta fel a figyelmet. A finn Gardemeister kocsija a Lloret de Mar-i cél előtt vagy 1,5-2 km-rel végelgyengülésben megtorpant, és ekkor a pilóta - navigátorával nekigyürkőzve - a céldobogóig tolta a legalább másfél tonnás nagybeteget. A versenybíróság később honorálta is a nem csekély fizikai erőlködést, meghagyta az értékelésben a 1l. helyen a finneket, akik még így is jócskán megelőzték a 17. helyen végzett Eriksson/Thorner páros Octaviáját. Szóval maradt hangadónak ismét a Peugeot, pontosabban Gilles és Hervé Panizzi, a két ördöngös francia testvér. A 15-ből 10 gyorsaságit simán nyertek, kétszer egált futottak és a harmadik napon, a legendás „hidas” visszafordítónál még arra is maradt idejük, hogy egy gumifüstölős pörgettyűvel eszeveszett tombolásba hajszolják a nézősereget. Ezt a páratlan jelenetet még sokáig fogják ismételni a világ tévéállomásai, mert ekkora lezserséget ritkán lehet látni egy késhegyre menő küzdelem során. A körülményekhez képest nagyon jól ment Marcus Grönholm, aki mindig is igyekezett aszfalton is helytállni, hogy ugyanolyan univerzális csodacsatárnak ismerjék el végre, mint mondjuk Sainz, McRae vagy Burns urakat. Fáradozásának meg is lett a gyümölcse. Egyelőre ő az egyetlen pilóta, aki az idei négy fordulóban mindig pontot tudott szerezni. Az ellentmondásos spanyol forduló után talán két kérdés merül fel: most végre elkezdődik majd a 2002-es vb, és szóhoz juthatnak a murvás pályákon más csapatok is? Ha pedig nem, és továbbra is a Peugeot határozza meg a történéseket, akkor miképpen alakul ott a csapattaktika? Kiből csinálnak világbajnokot az év végén? A hecc kedvéért Panizzit kellene segíteni, hogy az oroszlánosok elmondhassák, minden kocsijukban egy világbajnok ül. Ahogy Grönholm fel tudott javulni aszfalton, talán Panizzi is képes lenne valami hasonlóra murván. Végeredmény | A 14 futamos rali-világbajnokság negyedik versenye, Spanyolország 1. Gilles Panizzi/Herve Panizzi (F/F) Peugeot 206 WRC. 3 óra 34'09.0" 2. Richard Burns/Robert Reid (GB/GB) Peugeot 206 WRC. + 0‘37.3" 3. Philippe Bugalski/Jean-Paul Chiaroni (F/F) Citroen Xsara WRC, + 113,5" 4. Marcus GrönholmTimo Rautiainen (FIN/FIN) Peugeot 206 WRC, + 1 ’42,7" 5. Petter Solberg/Philip Mills (N/GB) Subaru impreza WRC 2001. + 2 01,6" 6. Colin McRae/Nicky Grist (GB/GB) Ford Focus RS WRC 02. + 3'27,3" Szakaszgyőzelmek: Panizzi -11, Bums - 2, Solberg - 2, Martin -1, Puras -1. A világbajnokság állása PILÓTÁK: 1. Grönholm (FIN) 21 pont, 2. Panizzi (F) 20 pont, 3. Bums (GB) 13 pont, 4. Makinen (FIN) 10 pont, 5. Sainz (E) 9 pont, 6. Bugalski (F) 7 pont, 7. Loeb (F) és Rovanpera (FIN) 6-6 pont, 9. Colin McRae (GB) és Solberg (N) 5-5 pont. 11. Alister McRae (GB) 2 pont. MÁRKÁK: 1. Peugeot 52 pont. 2. Ford 25 pont. 3. Suban 20 pont. 4. Mitsubishi 6 pont. 5. Hyundai 1 pont. 6. Skoda 0 pont. Következik a Ciprus Rali, április 19-21.Autó-Motor 2002/7 • www.automotor.hu 75 McRae rajt előtti bolondos nyilatkozata nagy feltűnést keltett, miszerint akár sérült ujjának amputáláshoz is hozzájárulna, ha ez segítené a jobb eredmény elérésében