Autó-Motor, 2002. január-június (54. évfolyam 1-13. szám)

2002-04-03 / 7. szám

hogy a 14 éve minden bajban hűségesen kitartó navigátora, Luis Moya kisebb bordasérüléssel és át­harapott nyelvvel kórházba került. Ez pedig nagy szomorúság volt a számára, hiszen a Matador éppen itt, hazai közönség előtt ünnepelte 155. indulását, minden eddigi re­kordot megdöntve ezzel. Moya he­lyettesítésére Jesus Puras korábbi navigátora, Marc Marti ugrott be. Bár ő sem lassúbb nyelvű, sokan féltették Carlost, hogy miképpen tudja az új fiú a rendkívül kompli­kált, sok információt hordozó itinert kellő tempóban olvasni, és szegény Marti éppen eleget küsz­ködött a bejárás, a tesztgyors és a rajt között a jelzések kisilabizálásá­­val, átírásával, értelmezésével. Mindenesetre tény, hogy a Ford két félig egészséges pilótával vágott neki a nagy kalandnak, miután Colin a sérült ujjával bajlódott, Carlos pedig a nagy esés következ­ményeit fájlalta. Hasonlóan pórul járt a lengyel Tom­ász Kuchar, bár ő az edzésről visszatérőben, a nyílt országúton keveredett egy súlyos balesetbe, amikor egy szabálytalankodó te­herautó megbillent rakománya dőlt a kocsijára. Kuchart a tűzoltók sza­badították ki a roncsok közül, kór­házba szállították, s az orvosok ne­ki sem javasolták a rajthoz állást. Szegény lengyel srác karrierje ed­dig igencsak rútul alakult: Korzikán az első gyorson fékhiba miatt kiáll­ni kényszerült, itt pedig a rajtzászló­ig sem jutott el... Tömegvonzás A három nap során óvatos becslé­sek szerint is több százezer ember özönlötte el a pályákat, s helyen­ként akkora gondot okozott a töme­gek kordában tartása, hogy végül nem kevesebb, mint 3 gyorsaságit le kellett mondani. Az első napon az elsőt, a második napon az első kettőt. Ilyesmire sem nagyon akadt még példa a vb történetében, az óvatosabbak már a szabálykönyvet kezdték lapozgatni, de kiderült, hogy a megszerzett pontok 100%­­ot értek. Amúgy maga a verseny nem korbácsolta úgy a kedélyeket, mint ahogy arra a nézők számítottak. A hazai sztárok örültek, ha baj nélkül végigevickéltek a megmaradt 15 gyorson. Sainz ott volt ugyan az „elejében", de a 10. gyorson egy ki­csúszása során az úttest szélén par­koló autónak ütközve kapott gellert, így szétszakította a futóművet. A rendőrség pontos adatai szerint 236 szabálytalanul parkoló kocsit szállí­tottak el a pályák széléről, szélma­lomharcuk azonban nem sok ered­ményt hozott. A gyaloglásra képte­len nézők saját favoritjukkal babrál­tak ki imigyen. A másik spanyol, a Citroennél kegyvesztett Jesus Puras óriási daccal rohamozott egy zsír­oj, de mégiscsak 2001-es Xsara WRC- vel a spanyol importőr színeiben, és többszöri fékprobléma (és azért becsületből egy leggyorsabb idő) után a 12. helyen végzett. Kanszem Sok reményt fűzött a szakma és a népes szurkolótábor a Citroen gyá­ri gárda fellépéséhez. Ha valakik, talán ők meg tudták volna állítani a Peugeot mindent és mindenkit szét­taposó hengerét Az izgalommal várt testvérháború a PSA konszern keretein belül azonban egyértelmű­en elmaradt. Igaz, a 2. gyorson be­állt a végeredmény, Philippe Bu­­galski pedig elfoglalta az előkelő 3. helyet, amit végig sikerült is megőriznie, de előrébb egy jottá­nyit nem jutott. Nyomában szinte végig ott lopakodott a monte-carlói hős, Sebastian Loeb a másik Xsara WRC-vel, de most csak kellemet­len meglepetéssel tudott szolgálni. A 15. gyorson, tehát már majdnem a vége előtt egy balos kanyarban el­­sokallt és a partoldalon megborulva kitörte a jobb sorsra érdemes Xsara futóművét. Thomas Radström négy év után először indult aszfaltos ver­senyen, és bár hősiesen tartotta ma­gát úgy a 15. hely tájékán, már a 6. gyorson felborult... Ha a Citroen nem, akkor ki állít­hatta volna meg a Peugeot nyomu­lását? Talán a kékek? Na igen, a norvég Petter Solberg ismét bebizo­nyította, hogy a „nem francia” csa­patok közül aszfalton momentán egyedül ő képes felvenni a kesztyűt, de még csak esélye sem maradt leg­alább a dobogóra feljutni. Tommi Makinen a korzikai után ismét egy "nullást” dobott. Már eleve rosszul kezdett, mert hibás gumiválasztás miatt a 7. helyre pozícionálta kocsi­ját a nyitányon. Később a váltó elektronikája űzött csúfot a négy­szeres világbajnokkal. Az első nap végén árokba csúszott, megsérült a Subam hűtője, amit másnap reggel sem tudtak megjavítani, illetve a motor már korábban meglőhetett, mert útban az első gyorshoz már ki kellett állnia. Gyengélkedő Fordáknál a már korábban ecsetelt körülmények mellett már az is szép sikernek számított, hogy fájó ujjá­val küszködve Colin derekasan gyűrte a kilométereket, és szeren­csésen célba ért, akárcsak a jobb sorsra érdemes észt Markko Mar­tin, aki még egy pontot is elcsípett az angol márkának. A Mitsubishi és a Skoda éppen úgy nem tud kilá­balni a mély hullámvölgyből, mint a Hyundai, melynél a friss, harma­dik evolúciós fokozathoz sem talál­ják egyelőre a futómű optimális hangolását. Az is kínos, hogy a Skodára egy egyébként fantaszti­kus bravúr és nem egy kiugró ered­mény hívta fel a figyelmet. A finn Gardemeister kocsija a Lloret de Mar-i cél előtt vagy 1,5-2 km-rel végelgyengülésben megtorpant, és ekkor a pilóta - navigátorával nekigyürkőzve - a céldobogóig tol­ta a legalább másfél tonnás nagybe­­teget. A versenybíróság később ho­norálta is a nem csekély fizikai erőlködést, meghagyta az értéke­lésben a 1l. helyen a finneket, akik még így is jócskán megelőzték a 17. helyen végzett Eriksson/Thor­­ner páros Octaviáját. Szóval maradt hangadónak is­mét a Peugeot, pontosabban Gilles és Hervé Panizzi, a két ördöngös francia testvér. A 15-ből 10 gyorsa­ságit simán nyertek, kétszer egált futottak és a harmadik napon, a le­gendás „hidas” visszafordítónál még arra is maradt idejük, hogy egy gumifüstölős pörgettyűvel eszeve­szett tombolásba hajszolják a nézősereget. Ezt a páratlan jelenetet még sokáig fogják ismételni a világ tévéállomásai, mert ekkora lezser­­séget ritkán lehet látni egy késhegy­re menő küzdelem során. A körül­ményekhez képest nagyon jól ment Marcus Grönholm, aki mindig is igyekezett aszfalton is helytállni, hogy ugyanolyan univerzális cso­­dacsatárnak ismerjék el végre, mint mondjuk Sainz, McRae vagy Burns urakat. Fáradozásának meg is lett a gyümölcse. Egyelőre ő az egyetlen pilóta, aki az idei négy fordulóban mindig pontot tudott szerezni. Az ellentmondásos spanyol forduló után talán két kérdés merül fel: most végre elkezdődik majd a 2002-es vb, és szóhoz juthatnak a murvás pályákon más csapatok is? Ha pedig nem, és továbbra is a Peugeot határozza meg a történé­seket, akkor miképpen alakul ott a csapattaktika? Kiből csinálnak vi­lágbajnokot az év végén? A hecc kedvéért Panizzit kellene segíteni, hogy az oroszlánosok elmondhas­sák, minden kocsijukban egy vi­lágbajnok ül. Ahogy Grönholm fel tudott javulni aszfalton, talán Panizzi is képes lenne valami ha­sonlóra murván.­ ­ Végeredmény | A 14 futamos rali-világbajnokság negyedik versenye, Spanyolország 1. Gilles Panizzi/Herve Panizzi (F/F) Peugeot 206 WRC. 3 óra 34'09.0" 2. Richard Burns/Robert Reid (GB/GB) Peugeot 206 WRC. + 0‘37.3" 3. Philippe Bugalski/Jean-Paul Chiaroni (F/F) Citroen Xsara WRC, + 113,5" 4. Marcus GrönholmTimo Rautiainen (FIN/FIN) Peugeot 206 WRC, + 1 ’42,7" 5. Petter Solberg/Philip Mills (N/GB) Subaru impreza WRC 2001. + 2 01,6" 6. Colin McRae/Nicky Grist (GB/GB) Ford Focus RS WRC 02. + 3'27,3" Szakaszgyőzelmek: Panizzi -11, Bums - 2, Solberg - 2, Martin -1, Puras -1. A világbajnokság állása PILÓTÁK: 1. Grönholm (FIN) 21 pont, 2. Panizzi (F) 20 pont, 3. Bums (GB) 13 pont, 4. Makinen (FIN) 10 pont, 5. Sainz (E) 9 pont, 6. Bugalski (F) 7 pont, 7. Loeb (F) és Rovanpera (FIN) 6-6 pont, 9. Colin McRae (GB) és Solberg (N) 5-5 pont. 11. Alister McRae (GB) 2 pont. MÁRKÁK: 1. Peugeot 52 pont. 2. Ford 25 pont. 3. Suban 20 pont. 4. Mitsubishi 6 pont. 5. Hyundai 1 pont. 6. Skoda 0 pont. Következik a Ciprus Rali, április 19-21.Autó-Motor 2002/7 • www.automotor.hu 75 McRae rajt előtti bolondos nyilatkozata nagy feltűnést keltett, miszerint akár sérült ujjának amputáláshoz is hozzájárulna, ha ez segítené a jobb eredmény elérésében

Next