Az Én Ujságom, 1940-1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1940-10-06 / 1. szám
Hol a Anyuka hiába pöröl, Péter nem akar rendet tanulni. Ha hazajön és Anyu erélyesen kijelenti, addig nincs ebéd, amíg a holmiját el nem rakja, akikor pár perc múlva nincs iskolatáska az asztalton, se sapka az asztal alatt. De arra, hogy valamit a helyére tegyen, nem ügyel Péter, így azután, miikor délután tanulni kell, kiderült, hogy a táska a cipők közé tévedt, a sapkát meg a könyvespolcon, a könyvek háta mögül kell előkotorni, mikor uzsonna után elhangzik a várva várt felszólítás: Öltözz Péter, megyünk sétálni, vagy korcsolyázni. Anyu sokat, rengeteget porolt. Többször meg is büntette Pétert, de hiába. Erre azt gondolta, nem szól többet Megérkezett Sanyi bácsi. Péter boldogan ugrott a nyakába, ami nem is csoda, mert Sanyi bácsi a legkedvesebb vendég, aki nagyszerűen gondoskodik unokaöccse szórakoztatásáról. Először is mindig siet, nincs ideje gyalog, vagy villamoson menni és ha Péternek van ideje, rengeteget autózik vele, amíg a bácsi Pesten van. Azután Sanyi bácsi nagyon szereti az utazásokról készült filmeket és ezekhez Anyu Pétert is elengedi. Ha megéhezik, bemegy a cukrászdába és ilyenkor soha nem felejt el Péternek egy kis kóstolót hozni. Szóval van Péternek oka örvendezni, mikor jön a hír, hogy Sanyi bácsi megérkezik a pusztáról. Délben Péter izgatottan rohant haza az iskolából. Mindent gyorsan elrakott, nem akarta, hogy ha Sanyi bácsi el akarná valahova vinni, azt mondhassa Anyu, hogy ilyen rossz, rendetlen fiú nem érdemel semmiféle szórakozást. Nagyon finom elbéd volt. Utána Sanyi bácsi megnézte óráját. — Most a repülőtérre megyek, megvárom egyik barátomat, aki Rómából érkezik. Öltözzeti, magammal viszlek. Legalább megnézheted közelről a repülőgépet, sapka? szólítására megkefélte a haját, megigazította harisnyáját és tiszta zsebkendőt dugott a zsebébe. A kabátját is felvette. De hol a sapka! Péter izgatottan futott ide-oda a szobában. Lehasalt a földre, megnézni, nincs-e a dívány alatt és felnézett a szekrény tetejére, ami szinte megszokott búvóhelye a sapkának. De hiába, a sapka nem került elő. Anyu pedig erélyesen kijelentette, hogy hajadonfővel nem mehet. Sanyit bácsi várt, ameddig lehetett, de mert nem akart elkésni, nem várhatta meg, amíg a sapka mégis előkerül valahonnan. Elment, autón, otthon hagyta. Pétert, aki úgy elkeseredett, hogy nem gondolt arra, hogyankell egy kilenc éves fiatalembernek viselkednie. Nem tűrte férfiasan bánatát, hanem bőgött, mint valami pólyásbaba. Anyu nem szólt egyetlen szót sem. Tudta, eléggé bűnhődik most rendetlenségéért Péter. Péter nem ment el a repülőtérre, sőt Sanyi bácsi olyan hirtelen futott ül, egyetlen szóval sem említette, mit csinálnak estefelé, pedig a szomszéd moziban északi sarki expedients filmet mutatnak ... Péter zokogott egy darabig, ezután elővette könyveit, hogy megtanulja a holnapi leckét. Előkerült a táslka a ruhásszekrény aljából. Péter kinyitotta és képzeljétek: ott volt a sokat keresett sapka. Péter megragadta a sapkát, amely ilyen sikeresen játszott vele bujócskát és földhöz vágta. Szerencse, hogy szövetből készült, nem üvegből, mert akkor apró darabokra tört volna. Péter azt állítja, minden bajnak a gonosz sapka az oka. Pedig nem valószínű, hogy a sapka lemászott volna a fogasról, hogy bebújjon az iskolástáskába, kicsit tanulni... Anyu viszont azt állítja, minden bajnak, bánatnak Péter az oka. Mit gondoltok, gyerekek, kinek van igaza! Rózsi néni. Péter boldogan szaladt szobájába. Pillanatok alatt átbújt kimenő ruhájába. Anyu erélyes fel