Az Est, 1914. augusztus (5. évfolyam, 187-218. szám)

1914-08-20 / 207. szám

2. oldal. Német gy­­zelmet az orosz Siellem­ i világháború eseményei­ re"" A német-orosz harctérről, a hon-­­­nan már vagy egy hét óta kisebb­­ határösszeütközéseken kívül semmi­­ nevezetesebb hír nem érkezett, mára két nagy német győzelmet jelentenek a táviratok. Különösen fontos ez a két győzelem azért, mert mind a kettő a német-orosz határnak azon a részén történt, a­hol eddig az oroszok a legerősebbeknek bizonyul­tak és a németek éppen ezért csak a védekezésre szorultak. Annak a hatalmas határvonalnak, mely Németországot Oroszországtól elválasztja, fordított S alakja van. Kezdődik ez a határvonal északon Nimmerstadtnál, a Keleti - tenger partján, s végződik délen Myslowitz­­nál, a­hol a monarchia, Oroszország és Németország határai egymással érintkeznek. Mindjárt a háború első napjaiban kitűnt, hogy a németek az offenzívát a déli határvonalon kezdték meg és imponáló gyors felvonulással el­foglalták Kalis, Censtochova és Ban­din orosz határvárosokat. Ezzel szemben az oroszok még a formális hadüzenet előtt több helyen betörtek az északi határon, mely Kelet-Orosz­­országot karolja körül. Emlékezetes még, hogy orosz lovasőrjáratok itt több helyen átlépték a határt, így elsősorban Eydtkühnen­nél, majd később Marggrabowá­nál és még inkább délre Biallánál, Schwidder­­nél és Soldaunál. Ezeket a betörése­ket a németek ugyan visszaverték, de offenzívába eddig nem léptek. Az offenzívát nagyobb csapatok összegyűjtésének kell megelőznie és ez a csapatösszevonás könnyebben és gyorsabban történhetett a biro­dalom szívéhez közelebb eső déli ha­táron, a­hol a vasúti hálózat is sű­rűbb, mint északon és északkeleten. A tegnapi két német győzelem annak a bizonyítéka, hogy most már a nehezebben megközelíthető északi és északkeleti német határon is for­dulat történt: a németek felvonulása befejeződött és csapataik eddigi de­fenzívájukból támadásba mentek át. Ezt bizonyítja különösen az a ber­lini távirat, hogy a németek meg­szállották Mlavát. Ez a város a keleti orosz határral szemben, nyolc kilométerre benn az orosz-lengyel területen fekszik, több mint 18 kilo­méterre délkeletre Soldautól, tehát ép­pen abban az irányban, a­hol eddig az oroszok több kisebb betörést intéztek német területre. Tizenhárom és fél­ezer lakosa van, ezredparancsnok­­sága és fontos vasúti vonala, mely lefelé Varsóig vezet. Helyőrsége egy doni­­ kozák- és egy dragonyos­­ezredből áll. Hogy megszállása mi­lyen harcok után történt, azt a hivatalos jelentés nem mondja, de az eddigi hírekből azt kell követ­keztetnünk, hogy ott erősebb orosz csapatok voltak, tehát a város el­foglalását is nagyobb összeütközések előzhették meg. A németek másik sikere Stallupö­­nen mellett volt. Ez a város Poroszország északkeleti csúcsában az orosz határtól mintegy 10 kilo­méterre, közvetlenül Eydtkühnen mellett fekszik, tehát már a leg­északibb német-orosz határvonalon, az S felső kanyarulatánál, a­hol az oroszok a háború legelső napjaiban megkezdték az offenzívát. Eleinte csak kisebb községeket támadtak meg, éppen tegnap jött a híre, hogy felgyújtották Schrvindt német határ­széli községet, mely Stallupönentől 25 kilométerre északra fekszik. Tehát mindenfelé kisebb-nagyobb orosz csa­patok voltak, melyek az utóbbi na­pokban koncentrálták magukat és Stallupönen ellen indultak. A táv­irat, mely az itt lefolyt ütközetről be­számol, mutatja, hogy a németeket nem találta váratlanul az előnyomu­lás. Az első német hadtest csapatai szálltak szembe az ellenséggel és fölé­nyes győzelmet arattak. Több mint háromezer foglyot és hat gépfegyvert zsákmányoltak, a­mi annak bizonyí­téka, hogy az oroszok leveretésük után fejvesztetten menekültek, mert még gépfegyvereiket sem pusztít­hatták el. Az Oroszországról szóló többi hír szintén kedvezően hangzik. Az egyik jelentés szerint az oroszok attól tar­tanak, hogy a németek észak felé is erősen fognak támadni — Sjallupö­­nenből már észak felé lehet megkez­deni az offenzivát — és féltik már fővárosukat, Pétervárt is. A biro­dalmi bank minden értéktárgyát ál­lítólag Moszkvába szállították, az erdőt, a­mely a várost körülveszi, ki­irtották és húsz láb mély futóárko­kat ástak. Miklós cár családjával már tegnapelőtt Moszkvába érkezett. Egy bukaresti jelentés szerint az oroszok nagy csapatokat koncentrál­nak Kisenevnél, tehát a román ha­tárral szemben. Nagyjelentőségű és Oroszországra nem kevésbé kedvezőtlen a török kormánynak az a hivatalos jelen­tése, mely szerint Törökország meg­vásárolta a német kormánytól a Gtanfor­ st és a Stress pgeszcélos city-fodián, melyek tegnap a Dardanellákon át­kelve, Konstantinápolyba érkeztek. A német flottának ez a két nagy­szerű hadihajója már a háború első napjaiban bámulatos munkát vég­zett. Az algíri francia erődítések ostroma után egyszerre csak azt olvastuk, hogy a két páncélos az olasz partok felé sietett, Messinában szenet vett fel és ismét eltávozott. A hivatalos jelentés akkor azt han­goztatta, hogy ezeknek útjáról fon­tos stratégiai okok miatt nem lehet hírt adni. Most már értjük, hogy mi volt ez a fontos stratégiai ok. A Goeben és a Breslau áttörve az angol flottát, a török vizekre sietett és tegnap megérkezett Konstanti­nápoly elé. Ugyanekkor a török kormány megvette a két hadihajót 80 millió márkáért, besorozta a török flottába, a Goebennek Javas Sultan Selim, a Breslaunak a Midili nevet adta. A flották akciójáról tegnap két másik hír is érkezett. Az egyik az U 15. német tengeralatti hajó eltű­néséről számol be, melyet valószí­­nűleg az angol hajók semmisítettek meg. Külföldi lapok azt is közölték, hogy az osztrák-magyar flottának négy csatahajója, köztük a Zrínyi elsülyedt. Hadvezetőségünk ezt megcáfolja és közli, hogy legfeljebb a Zenta nevű kis cirkálóról lehet szó, melyet erős túlsúlyban levő haderő támadott meg és a­melyről az utóbbi napokban nem érkezett hír. Ellen­ben egy torpedózuzónk, melyet Mihelyt egy-két napig hit nélkül marad, azonnal kétség száll­ja meg a magyar közönség lelkét. Hátha a vereséget akarják titkolni, gondolja magában, s később szentül hiszi, hogy igaza is van. A kívánatos ti­toktartás okairól katonai körökből a következő magyarázatot kapta t az Est: — Dobbal nem lehet verebet fogni, — mondja a magyar köz­mondás — s alig hiszen, hogy volna valaki, a ki ne fogná el azonnal e bölcs mondás értelmét. Titoktartás nélkül nem lehet had­műveleteket végrehajtani, nemm olyan bizonyos a győzelem, mint külön­ben.— ezt mutatja a legújabb kor hadtörténelme. — A németek 1870—71-ben a Metztől közvetlenül nyugatra és délnyugatra vívott nagy csaták (V­ion villé—Mars la Tour és Grave­­lotte—St .-Privat) után egészen el­vesztették az érintkezést az ellen­séggel. Azon fhiszemben voltak tehát, hogy a franciák, a­mi természetes is lett volna, Verdun—Chalons sur Marne felé, vagyis egyenesen nyu­gati irányban vonulnak vissza, hogy Párist, melynek fenyegetése mindig belpolitikai viszályokhoz vezetett, megvédelmezzék. Csak a belga és angol lapokból tudták meg azt, a­mit a felderítés nem volt képes meg­állapítani, hogy tudniillik a franciák nem nyugat, hanem észak felé vo­nultak vissza. A német-francia nagy tizenhat francia csatahajó vett ágyutűz alá, megmenekült és sértet­lenül érte el azt a kikötőt, a­melybe rendelték. A Zenta a legrégibb aktív cirkálója flottánknak, húsz tengeri mértföld sebességű, 7200 lóerejű. Legénysége 305 emberből állt. A német-francia és a német-belga harctérről semmi újabb hír nem ér­kezett. Érdekes az a bécsi jelentés, hogy Franciaországnak és Angliának már a háború kitörése előtt megál­lapított nagy tervei voltak Belgium­mal, — sok francia tiszt már ekkor Lüttichben volt — de ezeket a ter­veket Németország gyors fellépése keresztülhúzta. M szet*& fiav*d­éw*r*öt egy nem hivatalos, de a cenzúrán átengedett jelentés azt közli, hogy csapataink Progarnál, Zimonytól 24 kilométerre nyugat felé, átlépték a Szávát és elfoglalták Obrenovácot. Ez a szerb város a Száva túlsó partjá­nak Belgrád mellett legfontosabb helye, a­honnan a Kolubara folyó völgy se sima utat biztosít délre. Val­­jevo is a Kolubara forrásánál, ötven kilométerre Obrenováctól délnyu­gatra fekszik, háború tanított meg arra is, hogy mindig a kezdeményezőé a siker. A­ki mindig megvárja, várjon mit tervez az ellenség és ahhoz szabja a saját cselekvését, az nagyon ritkán fog győzni. — Az iniciativát mindjárt kezdet­ben magunkhoz ragadni, az ellen­ségre rákényszeríteni akaratunkat, hogy az mindig csak a mi korábban jött cselekvéseinket legyen kénytelen ellensúlyozni, s ez háborúban a siker titka. Hogy ezt mindig meg­­teh­essük, ahhoz a legfőbb feltétel szán­­­dékainknak, erőcsoportosításunknak és hadmozdulatainknak titokbantartása és a mindig offenzív értelemben való fel­lépés. — Erőcsoportosításunkat, had­mozdulatainkat sohasem ti­­lto­gat­juk el eléggé, hiszen az ellenség­nek kémek, felderítő lovasság és gya­logság, meg légi járóművek állanak rendelkezésére. Ha az ellenségnek még mi is kezére járunk az­által, hogy már valamely ténykedés be­fejezése előtt világgá kürtöljük az esetleges sikert, vagy eredményte­lenséget, de talán azt is, hogy mit tervezünk, akkor igazán nyitott könyv leszünk az ellenségnek, is­merni fogja az minden esetleges gyengéinket és ki is használja azokat.­­ A japánok háborúja megfigye­lésére kiküldött haditudósítókat a háború első egész felében Tokióban a hadműveletek írták Bamtartása­ st. Csütörtök, augusztus 20

Next