Az Est, 1915. augusztus (6. évfolyam, 214-244. szám)

1915-08-01 / 214. szám

Vasárnap, augusztus 1. vánvaló lehetett, hogy ha az ellen­­támadás a legkedvezőbb pillanatban nem sikerült, még kevésbé sikerülhet­ a későbbi időpontokban, a­mikor a szövetséges hadak már túlélték a messzi üldözéssel együtt járó gyen­­geségi állapotot. A várrendszer sem hasz­nált eleget, mert az orosz­­hadsereg még arra támaszkodva sem volt képes a visz­­szavonulást támadásra fordítani. To­vább sem tehetett egyebet, mint hogy sűrű tömegekben elállván a várnégyszög déli nyitott oldalát, megvédeni próbálja azt a szövetsé­gesekkel szemben. Miután a négy­szög többi oldalát a várak védték, a viszonyok igen kedvezőek voltak az orosz védelemre. Csakhogy nem sokáig. Északon ugyanis Minden­burg megmozdult, hadseregei nem elégedtek meg azzal, hogy az ellenséget a Narev túlsó oldalán tudták, nem is igen körül­­ményeskedtek, mikor arról volt szó, hogy a megerődített folyó­vonalon áttörjenek, hanem csodálatos nagy­szerűséggel rohanták meg annak né­hány erődítményét és rövid két nap alatt hetven kilométer széles rést iizöt­­tek a Narev-menti erődített vonalon. Ezzel azután ez az egész erődítmény­­rendszer semmissé­ vált. Mert a többi el nem foglalt erődített pont (Lomza, Ossoviec) nem elég nagyszabású ah­hoz, hogy tetemes erőt leköthetne, s így a németek akár ne is törődje­nek velük, szépen tovább nyomul­­hatn­ak. A Narev-front hirtelen áttörése szörnyű mértékben rosszra fordította "vám­félít­érleti" területén összeszorult oroszok helyzetét. A folyó­vonal erő­dítményei többé nem lévén, élő érőket kellett szembevetnii Hindenburg seregei­vel. Ez a kényszerintézkedés felére gyöngítette a déli orosz front védő seregét és azonkívül abba a fur­fangos helyzetbe sodorta az orosz főerőt, hogy két oldal felé, egymás­nak hátat fordító hadseregekkel kény­telen védekezni, a­melyeknek nyu­gati oldala a Visztulának Varsó — Ivangorod közti szakasza felé néz, a­honnan pedig cseppet sincsen ki­zárva a veszedelem. Bármilyen ki­tűnően volt is berendezve az orosz várnégyszög, arra nem elegendő, hogy­ két ilyen óriási méretű, furcsán össze­zsúfolt hadsereg működését zavarta­lanná tudná tenni. Skx. orosznak ez a helyzete a további szorongattatást alig fogja su­birni. Abban a mértékben, a­mint a szövet­ségesek északi, illetőleg déli irányban előre jutnak, bármily lassú legyen is ez az előrejutás, az orosz hadvezető­ségre nézve sürgőssé válik annak a megfontolása, hogy várjon még med­dig veszélyezteti két oldalról kemé­nyen összezsúfolt hadseregét kedve­zőtlen helyzetében. Kisebb támadó előretöréseket ugyan próbálhat meg az orosz, de offenzívára a szó általános értelmében gondolnia sem lehet. Ha igazán idejekorán akarna intézkedni, már most ki kellene takarodnia az orosz várnégyszög területéről, bizo­nyára csak a prestige kérdése aka­dályozza ebben egy ideig. Nem két­séges azonban, hogy a szövetségesek, a­mennyiben csakugyan akarják, akár az észak és dél felől való további szorítással, akár valamely más irány­ból intézett előretöréssel elég rövid­­ idő alatt ki tudják kényszeríteni az­­ oroszok elvonulását.­­ Hogy ez a visszavonulás milyen irányban és meddig fog majd meg­történni, annak megítélésére az oro­szok eddigi magatartása nyújt tám­pontot. Nikolajevics Miklós nagy­herceg-fővezér még sohasem tudta magát a messzi távolságra való visszavonulásra elhatározni. Való­színű, hogy ezután is csak lépésről-lé­­pésre hátrál majd. Ha ez a feltevésünk igaz, akkor nagyon valószínű, hogy az orosz hadvezetőség mindenekelőtt a Varsó —Ivangorod—Krasznik felé előre­­ugró orosz centrumnak a Bielo­­tok—Brest - Litovsk—Krylov vo­nalra való hátratételével próbálja a helyzetet megjavítani. Ezzel az in­tézkedéssel az orosz hadállás kiegye­nesedik s gyengén iveit frontban Rigától a Kovno—Grodno—Bielos­­tok—Brest-Litovsk városok közti vonalon, majd a Bug—Zlota-Lipa és Dnyeszter folyók mentén a bessz­­arábiai határig fog húzódni. Ivangorod veszedelme Berlin, július 31. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Péter­várról jelentik a Lokalanzolge­r-nek kerülő útón . A Novoje Vremja jelenti: Ivangorodtól északnyugatra rendkívül heves harc indult meg a Aosztula átkeléséért. A német csapatok a 27 ikéről 28­­­kára virradó éjszaka több mint 100 ágyúból meg­semmisítő tüzelést irányítottak a Manjuszelovnél levő orosz állásokra. Az oroszok hasonlóképpen nagyon hevesen viszonozták a tüzelést. Hosszas tüzérségi előkészítés után a németek rohamra mentek és kényszerít­ették a kisebb számban levő oro­szokat, hogy a sietve épített földs­zin­caikat kiürítsék. Később a német tüzérség ismét beavatkozott, úgy hogy az orosz parancsnok — hogy csapatainak hiábavaló veszteségeit elkerülje — Manjuszcsevet önként kiürítette és a Visztula jobboldalára vonult vissza. A németeknek egy nagy stílusú átkelési kísértetét állítólag visszaverték, de a későbbi táviratok beismerik, hogy »gyengébb« német csapatoknak sike­rült a Radomka torkolatánál több ponton a Visztulán túl megvetni lábukat. A lap katonai szakértője azt a véleményét fejezi ki, hogy rövid idő múlva sor fog kerülni Ivangorod északi erődeinek a megtámadására is. A lap szakértője gratulál az orosz hadvezető­ségnek, hogy a vár e fontos északi frontján már régóta előkészületeket tett a rendkívüli megerősítésekre. Ke. Manjuszdsevo,vagy íráskép Ma­­­­nusek, a­hol a szövetséges csapatok először kényszerítették ki a Visztulán az átkelést, Ivangorodtól északnyu­gatra mintegy 35 kilométerre van, a Radomka torkolata fölött. Vars@9 Ivangorod és ICovno Bc@?i­l születig az oroszok védelmi öve Az oroszok „maguk után akarják húzni az ellenséget“ Cs. és leír. sajtóhadiszállás, július 31. (Az Est haditudósítójának távirata) (A sajtóhadiszállás jóváhagyásával) A galíciai és lengyelországi súlyos vereségek híre eljutott már az orosz társadalom minden rétegébe, bár­mennyire is igyekeztek azt eltitkolni és szépíteni a hivatalos és félhivata­los magyarázatok. Bizonyítja ezt az a válasz, a­melyet a Ruszki­j Invalid volt kénytelen adni arra a sok levélre, a­melyben olvasói a nagy vereségek leplezetlen feltá­rását követelik. Az orosz lap arra az álláspontra helyezkedik, hogy Galicia el­vesztése, a­melyet azon a napon, a­mikor a szövetséges seregek a len­gyel várnégyszög közvetlen közelébe nyomultak előre, »átmenetinek« ne­vez,­­ nem vereség. A belső vonalon operáló szövetségesek tervei »szükségessé teszik«,hogy az ellenséget magunk után húzzuk. Ezt a tüntételt természetesen nem lehet területi vesz­teség nélkül keresztülvinni. A­mit az oroszok nagy energiá­val Galíciában elértek,— mondja tovább a Ruszkij Invalid — a valóságban csak de­monstráció volt, hogy az ellenséget maguk után vonjuk. Mert ezzel lehet elérni, hogy a németek, magyarok és az osztrákok kimerítik erejüket és muní­ciójukat. »A va banque-ot játszó szö­vetségesek orkánszerű tömegtüzének csak egy kimerülési háború, egy guerre d’usure vethet véget.« Mialatt ilyképpen az orosz közön­ségnek homokot hintenek a szemébe, az orosz hivatalos közlemények óvatos kifejezésmódjuk mellett sem titkol­hatják el egészen, hogy a k­ü­z­­delem közvetlenül Novo­­georgievszk, Varsó, Ivan­gorod és Kovno váráért a küszöbön áll. A várműveket széles körben átfogó védelmi vonalak körül mindinkább szűkül az év. E. L. Kopenhága, július 31. (Az Est távirati jelentése) A Ruszkij Invalid vezércikkében foglalkozik az elmúlt háborús év eseményeivel és következtetéseket von le az ezután bekövetkezhető eseményekre. A cikk többek közt így hangzik: A háború előtt az volt Orosz­országban az általános vélemény, hogy a központi hatalmak először Oroszországra vetik magukat és ezért elhatározták, hogy az orosz csapa­tokat nem a határon, hanem beljebb kelet felé a Nyemen középső folyása táján Kovnó és Grodnó, délen pedig »­. oldal. a Bug mentén Breszt-Litovszk mel­lett összpontosítják. Ma az a helyzet, hogy Német­ország Oroszországra vetette magát és miután veszélyesnek látszott az eddigi arcvonalon megmaradni és a Visztula—Narev-vonalnak s a közte elterülő városoknak és váraknak túl nagy jelentőséget tulajdonítani, az orosz hadvezetőség az előnyösebb módszert választotta és elhatározta, hogy kihasználja a mélyebben Orosz­országban fekvő hadszíntér értékes előnyeit, a német haderőket­­mind­inkább elvonja bázisától és kifárasztja. Hogy ezt a célját elérhesse, azon­nal fel kellett adni az előbbi harc­teret. Az orosz hadseregnek elsőrendű feladata, hogy mozgási szabadságát megóvja, nem áldozhatja fel magát néhány várért. Olyan várakat, a­melyekről biztos, hogy nem lehet tartani, nem is szabad ostromnak kitenni. Az orosz hadsereg e pilla­natban majdnem az egész német lo­vassággal, majdnem az egész magyar és osztrák hadsereggel és a német gyalogos haderőnek több mint felé­vel áll szemben. Az ellenség tüzérsége úgy számra, mint kaliberre nagy, lőszerrel bősé­gesen el van látva. Az orosz csapa­tok hősiesen védekeznek, állják az ellenség gyilkos tüzelését. El fog jönni az idő, a­mikor Oroszországnak is rendelkezésére fognak állani a szük­séges készletek. Most az a feladata az oroszoknak, hogy arcvonalukat foko­zatosan­ kiegyenesítsék és maguk után húzzák az ellenséget, még ha ennek érdekében Varsót, a Visztula-vonalat, Ivangorodot és Novogeorgievszket is fel kell adniuk. A visszavonulás biz­tosítja Oroszország mielőbbi ellen­állhatatlan új offenzíváját. F­ürdőruhák női,férfi és gyermeknek ! » • * « , remekszép kiállításban UdJCLd JVlOt* rendkivÜ jutányosan Deák Ferencu.2! Bortermelőhelyen lakó megbízható és agilis bevásárlókat keres elsőrangú bornagykereskedés. Ajánlatokat „BORBEVÁSÁRLÓ"­ alatt a kiadóhivatalba. L WIENBEN a magyarok találkozóhelye union-kávéház Wien, VII., Siebensterngasse, a Kirchen­gasse sarkán,f esténként v.9 órától kezdve Szabad bemenet Kőczél­ fal A Magyar Waggon« és Gép­gyár R.­T. mélyen megrendülve tu­­­­datja, hogy a vállalat igazgatóságá­­­­nak kiváló tagja dr. szalacsi Szalacsy Lajos kir. tanácsos f. hó 29-én váratlanul elhunyt. A megboldogult társaságunk ügyei i­s iránt mindig a legmelegebb érdeklődést I tanúsította és benne legkészségesebb s barátunkat veszítjük. Emlékét kegyeletté fogjuk megőrizni! Győr, 1915. évi julius hó 30-án.

Next