Az Est, 1916. június (7. évfolyam, 152-180. szám)
1916-06-01 / 152. szám
2. oldal Csütörtök, 1916 jurtius. tíz újraépülő Ungban — Az Est tudósítójától — A nagybereznai járásban, Uzsok alatt ma a legnevezetesebb ember Szoják Demeter, másképpen Metri. Fenyvesvölgyi lakos. Az orosz felgyújtotta a házát, de jött az állami akció és a társadalom pénzén felépítette. Az Ung völgyén ez az első Kárpáti Ríjház. Fából épült, a mi annak az éghajlatnak feleleteg. Kedves, barátságos hajlék, szobája közel. 5x6 méter, van kis konyhája, kamrája és melléje van építve a gazdasági épülete. A többi fenyvesvölgyi és uzsoki rutén háztól abban különbözik, hogy kéménye van! A sok kéménytelen szomszéd között büszkén és uralkodóan tekint ki Metri kéménye. Olyan, mint az urak háza. Nagy dolog ez a rutén világiban ! Szobájában ugyan ott van a búbos kemence, a széles sát, amelyen olyan fésznet lehet aludni, de a konyhában takaréktűzhely (eddig ismeretlen fogalom!) és a két tűz egy csövön, egy kéményen viszi el a füstöt. Egy tűztől lesz meleg a rutén konyhája, szobája ; mind a kettőben tartózkodhatik a tél viharában, míg a kéményből vidám füst bodorog. Szoják Demeter háza a minta, a gazda büszke gőggel álldogál előtte és magyaráz a bámészkodó szomszédoknak. Nagy dolog ! Idegen emberek, a magyar nép felépítik az elpusztult rutént. Csoda ez, hihetetlen ! Lenn az országút mentén pedig már több házat állítanak össze, építik, faragják a fedélszékeket, majd ha kijelölik a helyét, kiépítik a harminc centiméter magas kőalapépítményt, odaviszik és összerakják az új házat. Készülnek, Lssan készülnek az új kárpáti falvak. Hátha még fuvar, hátha még munkás volna ! Nagy dolog a ló, de még nagyobb dolog az ember. A katonaság kölcsönzött néhány lovat és Szerbia néhány foglyot s Péter király katonái, faragják, ácsolják a hatalmas fenyőszálakat, jókedvűek, énekelnek , a munkában szépen összeférnek magyar, rutén, szerb ... Ki gondol most arra, hogy az Avalon Belgrád fölött valaha az ágyuk is dörögtek. Az iskoládban laknak a szerb hadifoglyok, tisztességes, rendes fekhelyük van egymás felett, mint a hajókabinokban. Az ágyon hever földbarna köpenyük s begyúrt sapkájukon rávarrott fehér vászonra Írott szám mutatja, hogy Ung vármegye kenyerét eszik. Ők is tisztelettel nézik Szoják Demeter házát ! Hogy ingyen építették fel ! S hogy most a többiekét is felépítik ! Ilyet Szerbiában sohase hallottak. Az állami iskolák pedig az uzsoki út mentén ezidén mind szüneteltek. Még ha kevésbé is voltak megsérülve. Kár, mert ahol állami iskola tanít, ott csaknem mindenütt magyarul beszélnek a gyerekek. Munkára kirendelt ulánusok jártatják fel s alá lovaikat, s ha süt a nap, vagy esik az eső, nyugodtan beállítják a paripákat a tanterembe. Az iskolaköteles rutén gyerek pedig vígan lubickol az Ung vizében . . . Lesz-e már a jövőre iskola ?.... Kisebb gondja is nagyobb annál. Mi köze neki az állam feladataihoz ? Uzsok alatt hatalmas gőzfürésztállítanak, óriási, hosszú fenyőtörzsek hevernek százszámra , feldolgozásra várva, nemsokára sivít a szelep, a kazánházban feszül a gőz, —• rohamosan indul meg a munka, kezdődik a komoly házépítés. A közigazgatási hatóság — a főszolgabíró — és az államerdészeti hivatal ungvári kirendeltsége vezeti a munkát. Még kissé tétovázva és zavarosan indul. Ki kell puhatolni, hogy mi hogyan lesz jó, lehetne-e kátrányos papír helyett eternitpalát szerezni a házak felépítésére, ha végeredményben úgyis az eternit a kötelező... De vájjon tényleg kötelező-e ? . .. És a kátrányfedőpapírt már óriási tömegben megvették ... A fa is ki van mind terhetve, holott a hét lélekszámnál nagyobb családoknak joguk van egy fél méterrel nagyobb szobákra__Összhangba kell hozni a dolgokat, hiszen csak a kezdetek kezdetén vagyunk. A fáradhatatlan Gasparik erdőtanácsos térképpel járja a vidéket. Az elpusztult házakat nem építik fel többé a patak medrénél, ahol vizenyős a talaj, hanem fent az országút mentén, úgy hogy barátságos és kedves kép köszönti majd az országút vándorait. Ung vármegyében egyetlen falu sem pusztult el teljesen. A legtöbbet talán Uzsok szenvedte, ahol huszonhárom ház pusztult el. Ebből egyelőre tizenhatot építenek fel. — Hát a többi ? — kérdeztem. — Oh, az nem szorul segítségre, vagy nem magyar honos! — hangzott a felelet. — De mióta élnek itt ? — Negyven, ötven éve ... A gyermekeik már itt születtek s tudnak magyarul. Szegény emberek, a kiknek mindenük elpusztult. Beszéltem velük, szemükre vetettem, hogy mért nem folyamodtak eddig magyar honosságért, ha magyar földön van házuk, üzletük. — Folyamodtunk, — felelték — de formahibák miatt visszaadták az írásainkat s Galicia nem engedett ki. Nem olyan egyszerű ez a honossági kérdés, ha az ember szemtől-szembe látja a szegénységet, nyomort, az elpusztult tűzhelyet, házat, melynek omladékán fü nő s burjános kertjében összerovátkolt kereszt alatt magyar honvéd pihen. Ezért szólaltam fel a kárpáti országos bizottság igazgatótanácsának ülésén és kértem, hogy rendezzék el a szerencsétlenségnek és szegénységnek ezt a kérdését. Ugyanezzel a kéréssel fordult gróf Khuen-Héderváry Károlyhoz, a bizottság elnökéhez Bujanovics Gyula sárosi főispán. Sárosban, Bányavölgyben vagy nyolc katolikus lengyel bevándorolt család háza pusztult el. A bevándoroltak évtizedek óta laknak itt, — de nem magyar honosok. — Mi történjék ezekkel a szegényekkel ? — kérdezte a főispán. — Fel fogjuk építeni a házukat, —felelte gróf Khuen-Héderváry —Küstársadalom erre adta össze a pénzt s mi engedelmeskedünk az adományozóknak. Mindenki azt kapja a pénzéért, a mire adta. Iskolák, óvodát. Magyarrá fogják tenni a Kárpátok vérrel, könynyel áztatott földjét, falvai egészségesebbek, szebbek lesznek, mint voltak, s a magyarság, az emberszeretet művében nem szabad különbséget tenni szegényés szegény között. Pásztói Almád. Fehér könyv hút el Amnara esestéről Rotterdam, május 16. A Nieuwe Rotterdamsche Courant jelenti Londonból. Az indiai államtitkár Fehér könyv alakjában több táviratot közöl, amelyeket Townshend, Nixon és az indiai alkirály az indiai államtitkárhoz intéztek. Mint ismeretes, a Times annak idején azt állította, hogy Townshend tiltakozott az ellen, hogy elégtelen erőkkel Bagdad ellen vonultassák. A most megjelent Fehér könyv a kat-el-amarai vereség ügyét új világításba helyezi. Kitűnik belőle, hogy Townshend október 3-án, amikor egy hadosztályban rendelkezett, tudatta Nixonnal, hogy legalább három hadosztályra van szüksége. Nixon erre kisebb erősítéseket küldött neki, amelyek éppen rendelkezésre állottak és közölte vele, hogy még Európából is fog érkezni két hadosztály. Nixon utólag elhárítani igyekezett magáról a felelősséget, rámutatván arra, hogy Townshend, úgy látszott, meg volt elégedve a kapott erősítésekkel és nem ismételte meg kérését. Townshend egy táviratban, amelyet áprilisban az indiai alkirályhoz intézett, kijelentette, hogy őt mint alvezért, nem terheli többé felelősség, mert hiszen nézetét már egyszer nyilvánította volt. Az alkirály a maga részéről kijelentette, hogy az alvezérek felfogásai nem jutottak tudomására. Csakis Nixon felfogásától vezéreltette magát, mert Nixon volt az indiai kormánynyal szemben felelős a következményekért. A henteseket kötelezik a zsirárusításra — Az Est tudósítójától — A főváros elhatározta, hogy községi üzemeihez hasonlóképpen a henteseknél is megrendszabályozza a zsirelárusítást. A sertésvágóhídon ugyanis ellenőrzik, hogy a hentesek mennyi disznót vágnak és ebből azután megállapíthatják azt is, hogy körülbelül mennyi zsírt kaptak. A henteseknek ezentúl utólag mindig igazolniok kell, hogy a zsírt a közönségnek tényleg el is adták. Ebből a célból a főváros utcáin plakát jelenik meg, amelyben a főváros a disznózsír, az olvasztani való szalonna és a háj kicsinybeni árusítására nézve a következőket rendeli el: — Minden hentes köteles az általa vásárolt sertések arányában a hét három napján, és pedig: kedden, csütörtökön és szombaton délután 4 órától kezdve zsírt, olvasztani való szalonnát vagy hájat negyed kilogramos csomagokban árusítani. Az áruba bocsátandó adagok számát az üzlet ajtaján, illetve az elárusító hely előtt kifüggesztendő táblán meg kell jelölni. Ha e napok valamelyike ünnepnapra esik, akkor az árusítás délelőtt tíz órakor kezdődik. Árut senki részére félretenni vagy fentartani nem szabad, hanem a készlet annak elfogyasztásáig a jelentkező vevők között és a jelentkezés sorrendjében árusítandó. Amíg a zsírárusítás tart, addig más árut kiszolgáltatni nem szabad. Ez a rendelkezés június harmadikén, szombaton lép életbe. A rendelkezésnek az a pontja, hogy a zsirárosítás mindig ugyanabban az órában történik, azért van, hogy megszüntesse azokat, a visszaéléseket, a melyeket egyesek az által követtek el, hogyhogy napon 4—5, sokszor pedig tíz üzletben is megjelentek és zsírt vásároltak össze. Ez most fizikai okokból lehetetlenné válik. Rodzianko a háború folytatásáról Hága, május 31. ( Az Est alkalmi tudósítójának távirata) Az amerikai United Press pétervári munkatársa beszélgetést folytatott Rodziankóval, a duma elnökével, a békekötés lehetőségeiről. Rodzianko a következőket mondotta: Oroszországban nincs békepárt, az egész duma megegyezik abban, hogy a háborút folytatni kell addig, mig Németország ágyúit sutba nem dobja és míg meg nem hajol a szövetségesek kívánságai előtt. A cártól kezdve az utolsó parasztig mindenki ugyanígy gondolkodik. Nem kell hogy csak az én szavaimból győződjék meg erről, nézzen szét a duma palotájában és beszéljen a duma tagjaival, akik ugyanezt fogják önnek mondani. A parasztok ugyanígy vélekednek és tudják, hogy az egyetlen megoldás, ha addig harcolunk, amíg Németország enged. Ha esetleg szövetségeseink készek volnának békét kötni, mint ahogy Németország szeretné, mi akkor is tovább harcolnánk. S. A szabadkőművesek, a pápa és a béke Köln, május 31. (Az Est tudósítójától) A svájci határról táviratozza a Kölnische Volkszeitung, tudósítója . A római Palazzo Giustinianóban nemzetközi szabadkőműves-kongresszus ült össze, amelyen megjelent az angol nagypáholy képviseletében a connaughti herceg, a francia páholyok részéről pedig Perein tábornok. A szabadkőműves-kongresszusnak az a célja, hogy megakadályozza a pápát a békeközvetítésben, mert az ententes államok szabadkőműves páholyai azt akarják, hogy a békeközvetítés az ő kezükben legyen. Egy amerikai diplomata Wilson béketerveiről Berlin, május 31. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A Vossische Zeitung hágai tudósítója felkereste dr. Van Dyke hágai amerikai követet, aki a következőket mondta a hírlapírónak: — Wilson magatartása a békekérdésben egyáltalán nem problematikus. Már a háború kezdetén felajánlotta az amerikai kormány jó szolgálatait a hadviselő feleknek, de azok nem éltek vele. Ekkor aztán Wilson kijelentette, hogy ajánlatát fentartja, a hadviselő államok bármikor bizalommal fordulhatnak a washingtoni kormányhoz, de nem fogja újból felajánlani a békeközvetítést, míg mind a két hadviselő államcsoport nem kívánja. Az amerikai békeliga nem belpolitikai, vagy pénzügyi célokra alakult, s ha elkövetkezik az ideje, hathatós tényezője lesz a békeközvetítésnek. Ke.