Az Est, 1918. szeptember (9. évfolyam, 204-228. szám)
1918-09-01 / 204. szám
Budapest, Előfizetési árak: Egy hónapra— — korona X egyédform M *• korona Félévre ftf.— korona Egész évre.. — — S2.~ korona e Megjelenik délután ! Egyes szám ára IX fillér*, Minden közleményünk után* nyomása tilos Politikai napilap Felelős szerkesztő: Miklós Sándor IX. évfolyam Szerkesn VII• kerület.J&Tséb?9k8rWt9 KiadShluatcMrl all., Erzséeztokör Bt 'S|r|V fdl Fiók-kiajtóW^^alok V„ Vilmos dl és IV., Vddl*utca 12. Wiens 1l\&markt ?J 1918 * Vasárnap * szeptember 1 Gonosz lélekmérgezés folyik a német iskolákban. Reventlovék, a fő háborús uszítók, tanárokkal és tanítókkal szövetkezve, rávetették magukat az iskolák ifjúságára, hogy gyűlöletet szítsanak lelkükben mindenki ellen, aki a tisztességes, megegyezéses békét akarja. Mindenki megvesztegetett, gyalázatos bérenc, aki nem akar más népeket letaposni, leigázná, német járomba beletörni. Aki nem híve a végletekig folytatott háborúnak, aki nem esküszik örök gyűlöletet, az mind megvásárolt gazember. Reventlovék egészen messze mennek, s azt követelik a német ifjúságtól, hogy még a békekötés után se tekintse a jelenlegi ellenséget tisztességesnek és becsületesnek. Ha a német ifjak lelke utálattal ki nem hányná ezt a hitvány, megmérgezett táplálékot, akkor ez azt jelentené, hogy Németország soha többé nem élhetne békében a világ népeinek nagyobbik felével. Micsoda hatalmas fegyvert adnak ezek a vérgőztől megrészegedett uszítók az ellenség politikusainak kezébe, akik egyre csak azt prédikálják, hogy a világháború nem más, mint a népek szabadságharca a porosz militarizmus ellen. Hiába van eltelve a német nép nagy lelke a béke vágyával s mély emberszeretettel, hiába sóvárog ez a lélek a munkás béke napjai után, az ellenség feléhez ezek a szív mélyéről jövő sóhajok nem jutnak el, a nagy világ csak a Reventlovék rekedt kurjantgatásait hallja, az ő gyűlöletük és haragjuk villáink) fellegeit látja az égen. Tisztességtelen békét, lealázó megegyezést, olyant, amely a haza megcsonkításával járna, senki nem akar. Sem a németeknél, sem nálunk. De az is bizonyos, hogy hódító, sarcoló, leigázó békét sem akarunk. Őszinte, kiengesztelő békét akar minden tisztességes ember, olyant, amely után semmi gyűlölet, keserűség és szégyen ne maradjon, s amely lehetőleg kizárja, hogy a világ még egyszer beleessen egy hasonló rémes bűnbe. Olyan békét akarunk, amely a Reventlovokat (az entente Re Ventlovjait is) örökre lehetetlenné tegye. Másfél millió emberrel harcolt az entente egy hétig Berlin, augusztus 31. ■ . . . (Wolff-ügynökség) A franciák, és az angolok szünet nélkül folytatják Arras és Soissons között a nagy csatát, anélkül, hogy eddig döntő eredményt értek volna el. E csatákban 27-én és 28-án Arras és az Avre között 20 angol hadosztályt vetettek harcba, ezek közül tizet egynél többször, az Avre és az Aisne között negyven francia hadosztályt, ezek közül ötöt kétszer. Aharcokban résztvett tüzérségi formációk és egyéb csapatok beszámításával egy hét lefolyása alatt kerek másfél millió embert vetettek harcba a német front ellen. Mindezek a hadosztályok teljesen kipihenten kezdték meg munkájukat s ezek voltak az entente legjobb csapatai. Az augusztus 28-ika óta eredménytelenül folytatott áttörési kísérletüket az Atletic és az Aisre között az amerikaiak segítségével sem tudták elérni. Hiába ismételték meg 29-én az amerikaiak segítségével sűrű tagozású gyalogos csapatokkal, tankokkal és 150 egységből álló repülőrajokkal az áttörő kísérletet, mivel szokatlanul nagy veszteségükkel meghiúsult. • • Maurice tábornok szerint bizonyos az entente győzelme Rotterdam. augusztus 30. (Az Est rendes tudósítójánál: távirata) Maurice tábornok, az angol vezérkar operációs irodájának volt főnöke, a Daily Chronicle-ben azt a kérdést fejtegeti, hogy lehetséges a nyugaton tökéletes győzelmet aratni. Véleménye szerint a nyugaton el lehet érni a teljes győzelmet, sőt az bizonyos is, időpontja azonban attól függ, hogy mire képes az entente a tekintetben, hogy Amerikát hajókkal, Haig tábornokot pedig emberanyaggal ellássa. W. D. Rotterdam, augusztus 30. A Reuter-ügynökség haditudósítója jelenti a francia frontról: A németek a Sommetól délre ma az egész vonalon ellentámadásokat intéztek. Ellenállásuk észrevehetően erősebb azokon a pontokon, ahol mi támadunk. Egyébként az ellenség rendben vonul viszsza. A Mangin-hadsereg rendkívül nehéz terepen, a Larraux fensikon harcol, ahol a németek rendkívül erős állásokat foglaltak el, melyeket csak nagyobb erőkkel lehet átkarolni, mert a németek mindkét oldalait megszállva tartják a völgyeket. V. D. 71 németek rendben vonulnak vissza Anglia nem tárgyal békéről, amíg a német nép tűri a nagynémetek uralmát is„belátásos“ németekkel hajlandó becsületes békét kötni Lord Robert Cecil az entente békefeltételeiről Stockjohn, augusztus 30. Az Atletíconda és az Aftonbladed hasábjain megjelent , békecikkek alkalmából a Stockholms Tidningen tudósítója Lord Robert Cecilt, aki ez idő szerint a külügyminisztert helyettesíti, nyilatkozatra kérte fel a skandináv közönség részére. E felszólításra válaszolva Cecil a következőket jelentette ki: — Teljesen valótlan, hogy az entente vezető állami év fiai, mint az Allehanda és az Aflonbladed állítják, nem hisznek a német vereség lehetőségében. A németek gyakran hangoztatják azt a meggyőződésüket, hogy egyik fél sem érheti el a katonai döntést. Ez kétségkívül áll Németországra, de nem az ententera. Foch fényes eredményei és a kimeríthetetlen amerikai erősítések állandó özönlése az entente-kormányoknak és katonai tanácsadóiknak minden okot megadnak a bizalomra. Az entente nem szándékozik magát a német népen mint egyénen legboszülni, vagy Németország jövendő létét és nemzeti virágzását fenyegetni. De el van határozva annak kikényszerítésére, hogy , Németország teljes elégtételt adjon a bűnökért, amelyeket elkövetett, elsősorban Belgiummal szemben. Egyébként az entente addig, amig a német nép világosan nem mutatja, hogy elveti azt a fegyverkezési és világhatalmi politikát, a mely a többi között a hallatlan katonai gépezet megteremtésében, illetve ennek nyugodt ülésében állott s a mely Európa terrorizálását célozta, amig a német nép tehát nem mutatja, hogy elítéli ezt a politikát, az entente nem fogja idejét vitatkozásokkal tölteni, melyek hiábavalók volnának, mert csakis azon az alapon épülhetnének fel, hogy az ellentétek forrása a maga egészében megmaradna. Bár Anglia lakossága nem szenvedi azokat a nélkülözéseket, amelyekeket a háború sajnálatos módon Skandinávia lakosságára hárított, más tekintetben viszont rendkívül sok és nagy személyes és anyagi áldozatot kell hoznia. Jinglia egyáltalában nem akarja a háborút fölösleges módon meghosszabbítani, de bármibe kerül is, híven kitart elvei mellett, a migesek teljesen nem érvényesülnek. Bár Németországban vannak elemek, amelyek tárgyalásokat kívánnak, de ezek ez idő szerint mégis szemmel láthatóan azoknak az erőteljesebben fellépő elemeknek a hatása alatt állanak, akik Freytag, Lpringhofen tábornokkal együtt azon a nézeten vannak, hogy a történelem tanítása szerint sem Európában, sem a világ más részében az a politika, amely nem hatalmon épült, állandó sikereket nem arathatott. A tisztán hatalomra építő politika azonban tárgyalásokkal összeegyeztethetlen, még ha azok, akik a milyen politikát támogatják, a legutóbbi események hatása alatt arra a meggyőződésre jutottak is, hogy helyes dolog kissé félrehúzódni és a tárgyalásokra hajló elemeknek a színpadon helyet adni, a magasabb német körök folytatnák a jövendő háborúról való elmélkedéseiket és a hatalmi politika hívei csak egy pillanatra