Az Est, 1920. március (11. évfolyam, 53-78. szám)
1920-03-02 / 53. szám
, előfizetési árak s kénepra _ IS.— korona tungsaitévre 4g,—korona félévre ge.— korona ttgesz 160,— korona Egyes szám ára 60 fillér. Politikai napilap FELELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS JÁNDOR Szerkesztőség: VII. keblei, Erzsébetek Urai 1* Kiadóhivatfiít: VN-yerxaéb&t°körutli8-«20eSMk Prókakiadóhivatalok * V. Vilmos császárját 14. szám és IV., ViZCieUtCéZ 12. Wiena I , Kohlmarkt 7. Ünnepi ceremóniák néUsiff is királyiünnepnap voltSu mai, a mikor a nép bérprieselői Horthy Miklós kezébe tették le az ideigle- U^ca lTanii főhatalmat. Régi közjogi ünnepségeink napkeleti pompája messze tűnt műtőlünk, hó lepi be a piros csizmák nyomát s ünnep harangja hazug, rab magyarok távol siráma zug vele. Szegény országlettünk, a barázdás, sötét magyar arc csak még sötétebb volna a diadém ünnepi tűzijátékában s épp a kormányzó puritán nagyságától áll legtávolabb minden hivalkodó disz. De testvéri meghittségében is, a múltak daliás káprázata nélkül is fontos ünnepnap ez, hogy a magyar nép hatalmas életösztöne Horthy Miklóst állította az ország élére. „Midőn magát ez nem tudná szeretni, ő megszerette pusztuló fajok, vigasztalan éjszakák fekete Hengeréből rajzolódott nagyszerű alakja a magyar égre és nevének immár történelmi igépete varázsolt új hitet, erőt, önérzetet és öntudatot a magyar lélekbe. Hadsereget teremtett a romok közt és azóta is antik egyenességgel halad históriai útján, amelyen boldogabb jövőfelé vezeti nemzetét. A mai nappal zárul le igazán az összeomlás, a forrongás koran kezdődik a magyar világtörténelem új fejezete, a nyugodt, komoly, alkotó munka. A sok történelmi nap után, amelyek izzó fergetege feldúlta életünket, végre egy történelmi nap, amely életet jelent és nem halált is; a sok történelmi nap után, amely kivetette a parasztot, földjéből, a munkást gyárából, a kereskedőt boltjából, a tisztviselőt hivatalából, végre légy történelmi nap, amely épp ezért történelmi, mert nem új viharok kezdetét jelenti, hanem a mindennapi élethez, a mindennapi munkához való visszatérést, a fejlődésnek azt a fázisát, a melyben egy sülyedő ország a rend, nyugalom, a normális élet, a hétköznapok derék, szorgalmas munkájából emelkedik föl régi nagyságára. Horthy Miklós áll az ország felén s vele a nemzet törhetetlen akaratát, hitét és elszántságát összefoglaló erő, a mely a zavar utolsó foszlányát is elkerülgeti a magyarság feje felől. Jippanyi nyilatkozata a francia sajtó támadásaira Népszavazást követelünk és bizalommal várjuk az állítólagos elnyomott nemzetiségek döntését Genf, február 28 (Az Est kiküldött tudósítójának távirata) Gróf Apponyi Albert, a magyar békedelegáció elnöke, hogy ellensúlyozza a francia lapokat, amelyek állandóan támadják a magyar álláspontot, nyilatkozatot test közzé a Journal de Génévében. Nyilatkozatában kifejti, hogy a lefülelt kérdésekről népszavazásnak kell dönteni. A magyar állam hajlandó a népszavazás tisztaságának érdekében mindennemű biztosíték elfogadására, amelyet az entente követelne, úgy hogy ajánlatunk visszautasításáért is felelősség nem terhelhetne bennünket. Csakis népszavazás biztosíthatná a békét Közép-Európában. Ha a népszavazás ellenünk döntene, mi bélén nyugodnánk minden hátsó gondolat nélkül veszteségeinkbe. De sohasem nyugodnánk bele oly területcsonkításba, amelyet az erősebb jogán erőszakolnának ránk. A népszavazás véglegesen megoldaná a nemzetiségi problémát is és döntő választ adna az ellenünk forgalomba hozott vádakra. A mi ajánlatunk az, hogy döntsenek rólunk azok, akiket mi állítólag elnyomtunk, és bizalommal várjuk ezeknek az állítólagos elnyomottaknak a döntését. Ji L’Humanité a román reakció garázdálkodásáról Genji február SS (A Magyar Távirati Iroda jelentése) A L’Humanité február 24-iki száma borzalmas adatokat közöl a román reakció garázdálkodásáról. A lap szerint a politikai elitéltek száma meghaladja a százezret. A haditörvényszékek ezerszámra ítélnek el ártatlan embereket. Nemrégen ____1.. ________7.-T . 100 esztendei fogházbüntetésre. Aki nincs megelégedve a román okkupációval, egyszerűen beledobják a Dnyeszterbe. Incules és Cingarearu miniszterek kijelentették a parlamentben, hogy büszkék ezekre az eseményekre. A magyar foglyok ezerszámra pusztulnak el hóban és fagyban. A kormányt rövid idő múlva katonai diktatúra váltja fel Averescu tábornok elnöklésével. Felsőbb körökben forradalom kitörésétől tartanak. Lezárták az egész et napokban megindul a vasúti forgalom Először a vagonlakókat szállítják haza Szolnok, február 5. (Az Est kiküldött munkatársától) Ez a halálra kiázott, összelövöldözött, megbotozott város egyet nyújtózott és a rettenetes álom elé szállt belőle. Az ép ablakok még ritkák, hibátlan cégtáblát egyetlenegyet sem lehet látni, a templom tornya még csonka, a szobrok és emlékoszlopok teteje lehullott, ezer és ezer keserves emlék a kommün alatti ostromból, de a város már cifrálkodik, az üzletek kirakatai nehezek a sok árutól, a főtéren katonába,oda játszik, és — mint igazi ,,határvárosban"* — minden sarkon pénzt áttesszk. A Tiszántúlra irányuló forgalom minden szála ide fut össze, de egyelőre még minden törekvés megtorpan. Ma még csak kiváltságos emberek juthatnak keresztül az igazi magyar folyón, de már csak rövid idő kérdése az ország vérkeringésének kiterjesztése, a vasúti forgalom bevezetése a felszabadult területre. Valamennyi hatóság ma arra törekszik, hogy az átmenet sima legyen és a magyar uraimat minden zökkenő nélkül vezessék be. A polgári hatóságok élén Lippich István kormánybiztos dolgozik. Egy hét óta nincs se éjjele, se nappala, folyton vitéz kedik, vagy a helyszínen robog autójával. Éppen indulni készült, amikor felkerestük. Lekötelező szívességgel állott rendelkezésünkre. Az eddigi intézkedésekről és a jövő terveiről a következőket mondotta: — Mi rendet és nyugalmat akarunk a fölszabadult lakosság érdekében. Hogy minden zavart elkerüljünk, lezártuk az egész Tisza- vonalat. Valamennyi karhatalmat egyesítettünk és ma már sikerről beszélhetünk. A Tiszát csak engedélylyel lehet átlépni. Nehogy a csempészés megindulhasson, vagy az ellenőrzést, kijátszhassuk, minden csónakot összeszedtünk, így értük el azt, hogy most csak két helyen lehet átlépni a Tiszát, mégpedig mind a két pont, itt van, Szolnokon. Át lehet menni a szolnoki pontonhídon, amelyet "a felrobbantott szolnoki vashíd mellett vertünk és a másik átkelés pedig a tiszai vasúti hídon bonyolódik le. Mindkét helyen megfelelő számú ellenőrző közeg van, csak a rendőrség és a katonaság írásbeli engedélye alapján engedik Tiszántúlra az emberüket Ma még odaát minden olcsóbb és éppen ezért védjük a lakosságot a lánckereskedők fosztogatásaitól. Tiszántúlról csak tíz kiló élelmiszert hozhat magával az ember, aki többet próbál becsempészni, rosszul jár, mert elkobozzuk a holmiját. A túlsó partról hozzánk igyekvő lakosságot szintén csak igazolványnyal engedjük be, a visszautalásnál az ellenőrzés még szigorúbb. Erre a nagy elővigyázatosságra azért van szükség, mert a bujkáló kommunistákat el akarjuk fogni. ■ A visszatelepítési akció, a menekültek hazaszállítása már megkezdődött. Először azokat szállítjuk haza, akik itt Szolnokon vagonokban laknak. Az államvasutak kiküldött bizottsága jelenleg a környéken tartózkodik és azon iparkodik, hogy legalább minimália forgalmat létesítsen a felszabadult területen. Ígéretet kaptam, hogy kis mértékben már hétfőn vagy kedden megindul a vasúti forgalom. Nálunk jelenleg nyolcvanhat vagonban laknak az erdélyi hontalanok, akik végre újra nyugalomhoz jutnak. El vagyunk arra készülve, hogy az útnak indítandó vagonlakások helyett még nagyobb tömeg szerencsétlen Kranekint fogja hozzánk irányítat* mozgó házát. Mi mindenesetre annyit befogadunk, amennyit az állomás felszerelése megterhelés nélkül elbír.