Az Est, 1923. október (14. évfolyam, 221-246. szám)
1923-10-02 / 221. szám
Budapest, 1923 * J^BdcL # október 2. Előfizetési árak: Egy hónapra ... 7000 IC Három hónapra . . 20.000 K Külföldön a fenti árak kétszerese Politikai napilap XIV. évfolyam 221. szánt Szerkesztőség: OH. kerület, Erzsébet körút K Kiadóhivatal: OII., Erzsébet körút 18—20.3M' Fiókkiadó hivatalok: Egyes szám ára 350 kor. Vasárnapi szám 400 kor. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 os str. korona FŐSZERKESZTŐMiklós Andor Vilmos császár út 14. szám és IV., Váci ucca 12. Szerkesztőség Bécsben /„ Kohlmarkt 7. A Pázmány Egyetem írolt rektorának és a József Műegyetem új rektorának beszédeiben, akarva, nem akarva, az a két irányzat nyilvánult meg, amely néhány év óta a magyaréletben egymással viaskodik.Az egyik a jelszavas irányzat. Ragaszkodjunk magyar voltunkhoz, ennek az országnak kereszténynek kell maradni, a magától értetődő igazság mind a kettő, anya nem szült ezen a magyar földön olyan gyermeket, aki ezeket az igazságokat magába ne szívná, vagy aki velük szembeszállani menne. De éppen olyan magától értetődő az is, hogy ezeket az igazságokat csak hétköznapi, szünetnélküli verejtékes munkával fogantathatjuk meg. Aki érettük dolgozik, annak nevét nem lármázhatja szét a hír s zsebét nem tölti meg földi kincs. Azok, akik a jelszóra esküdtek fel, nem szeretik a csendet, nyugalmat és az izzadságos munkát. Csak a gyűlölködés atmoszférájában találják meg számadásukat, az ő szemükben csak az a jó hazafi, aki a ház tetejéről kukorékolja a hazáról és a kereszténységről betanult frázisokat, ezért viselik ők a kereszténység és magyarság jelszavait állandóan nyelvükön és gomblyukukban s ezért nem lehet jó keresztény és jó magyar az, aki csak dolgozik, de nem kukorékol. A másik irányzat — ez a József Műegyetem új rektorának beköszöntőjében ragyogott fel — a nemzeti munka közlegényi fanatizmusa. Az új rektor nem tudott és nem is akart mást mondani tanítványainak, mint azt, hogy hagyják békében a gyűlölet is frázis szimbólumát, a botot és — tanuljanak. De mondhat-e mást tanító a tanítványainak! Hiszen ha csak annyi apostoli lélek van benne, mint amennyi egy elektron billiomod részében elfér, tudnia kell, hogy a tudás a legjobb fegyver az életben, nemcsak az ő kezében, de a nemzetében is; míg a bot előbb-utóbb koldusbottá változik át, nemcsak az ő számára, hanem a nemzet számára is. Tartjuk-e vigasztaló tünetnek, hogy a jelszavakat a távozó rektor hirdette, míg a munka igéi az új rektor szájából jöttek ki? Annak tartjuk, Szófia, szeptember 39 (Az Est kiküldött tudósítójától) Mihelyt a magyar vonat áthalad az új jugoszláv határon, azonnal érezzük, hogy valami rendkívüli irányítja a szerb hatósági emberek minden mozdulatát. Az ellenőrzés szigorúbb a rendesnél és amikor leszállunk Szabadkán, minden utast külön katonai fedezettel kísérnek az útleveleket láttamozó hivatalba. A procedura kínos és sokáig tart, azután újból katonák kísérnek a vasúti fülkékbe, amelyeket elhagyni nem szabad. Nagynehezen újságokat szerzünk és megtudjuk az izgalmak és szigorítások okát. A négyhasábos lapcímek azt mondják, hogy Bulgáriában a kommunizmust kiáltották ki, Cankovot és minisztertársait megállók, Boris király lemondott. Az újvidéki újságok már ezeknél a rémségeknél is többet tudnak. És pedig, hogy Cankovot feldarabolták, Boris királyt megölték, Bulgáriában általános vasúti sztrájk van. Belgrádban már tetőpontra száll az izgalom, a legújabb lapok szerint már az expresszvonat sem futhat át a szerb-bolgár határon. A gyorsvonatot — igen kevés utassal és csakis török kocsikkal — mégis elindítják. Minél előbbre jutunk és pedig menetrendszerű pontossággal, annál kevesebbet tudnak a bolgár felfordulásról. Csak Mistől kezdve tűnik fel, hogy a vonatokon megkettőstettk a katonai őrségeket és néhány század gyalogossal is találkozunk, amint teljes hadifelszerelésben a határ felé menetelnek. Caribrodra — a szerb-bolgár határállomásra — pontosan érkezünk be. Teljes rend, nyugalom. Itt találkozunk az első bolgár hatósági emberrel, a fő vámtiszttel. Mosolyog, amikor a bolgár forrongás legújabb híreit tudakoljuk tőle. — A vonat menetrendszerűen tovább ütegy, méltóztassanak csak nyugodtan beszállni. Igazat mondott. Az állítólag felszedett vasúti síneken simán és gyorsan gördül a vonat. Az útvonal mellett a bolgár parasztok gondtalanul és szorgalmasan dolgoznak. Sehol semmi jel, hogy Bulgáriában rendkívüli események történnének. Dragomár állomáson a megszokott, hétköznapi kép. Sürgés-forgás a legnagyobb nyugalom közepette. Itt megtudjuk, hogy egy francia és egy angol tiszt autón a szerb határra ment annak ellenőrzésére, vájjon a felvonult szerb haderők, amint a nagyhatalmak elrendelték, visszavonulnak-e a bolgár határról. A két idegen tiszt sem kelt különösebb feltűnést. Az ilyen dolgokat megszokták. Pontosan indulunk, pontosan érkezünk Slavovicára, ahol a szerb újságok szerint 400 embert lelőttek, de ahol a valóságban semmi sem történt. Pontosan futunk be Szófiába is, ahol mi leszállunk, de a vonat tovább indul Konstantinápoly felé, ahonnan a szembejövő expressz egy óra előtt, zavartalanul és a menetrend szerint érkezett be. Szófiában hétköznapi az élet. A kormány lehetővé teszi a külföldi újságíróknak, hogy tetszésük szerint kereshessék föl azokat a helyeket, ahol — a hírek szerint — szovjetköztársaság volna. Az Est tudósítójának Milev egyetemi tanár, a Szófiai Újságíró Egyesület elnöke áll rendelkezésére. Tőle megtudjuk, hogy a bolgár kommunista párt Sztambulijszki hagyatéka. Ez a parasztdiktátor a parlamentben is többször kijelentette, hogy Lenin a politikai tanítómestere és a kommunisták lesznek az utódaik. A Sztambulijszki alatt megerősödött kommunisták — — bukása után — nem támaszkodhattak többé kormánytámogatásra: Moszkvából szemrehányásokat kaptak, amiért elmulasztották Sztambulijszki megmentését. Sinovjev és Vladek nyíltan parancsot adtak, hogy a Balkán bolsevizálását a bolgár kommunista komiténak kell elvégezni, mert már csakis ezen az úton kísérelhető meg a kommunizmus nyugat felé való kiterjesztése. A Szófiában levő antant diplomaták is értesültek arról, hogy a moszkvai szovjet kormány Bulgárián keresztül akarja megtenni utolsó kísérletét Európa bolsevizálására. Rendkívül nagy összegek érkeztek Moszkvából. Szófia legszebb épületét megvették és vörös háznak rendezték be. És míg Jugoszláviában és Romániában titkosan végezték a bolsevisták földalatti szervezkedését, hogy adott jelre csatlakozhassanak a bolgár mozgalomhoz, addig Szófiában nyíltan dolgoztak. Hogy a sikert megkönnyítsék és az együgyű nacionalistákat megítőzeOWVVlAArtWVWWVWVWW Zürichi megnyitást 0.0301*14 nyerték, a kommunisták russzofil színezetet adtak mozgalmuknak és pedig azzal, hogy a megcsonkult Bulgária nagyságát a felszabadító Oroszország adhatja csak vissza és ezért hozzá kell csatlakozni. Augusztus utolsó napjaiban a Cankov-kormány mind több bizonyítékot szerzett arra, hogy a bolgár kommunisták szeptember 17-ére felkelést készítenek elő, amihez a Fekete-tengeren át az oroszok nemcsak fegyvereket, hanem katonákat is fognak küldeni. A Cankov-kormány előterjesztette bizonyítékait az antant követeinek és engedélyt kért húszezer megbízható tartalékos behívására. Ezt nem adták meg, azonban Várna és Burgas előtt angol cirkálók jelentek meg, hogymegakadályozzák az Oroszországból való fegyvercsempészést, ami részben sikerült is. A magára maradt bolgár kormány egyedül is elég erősnek érezte magát arra, hogy az ellenakciót megkezdje. Szeptember 12-én elrendelte és végrehajtotta 140 fővárosi és mintegy 1000 vidéki kommunista letartóztatását. A vezérek legnagyobb része börtönbe került. Kiszabadításukra a szófiai bolsevisták szeptember hó le-én, a pénteki hetivásár alkalmából nem engedélyezett népgyűlést szerveztek, hogy ezzel az alkalommal és a vidékről beözönlő parasztság segítségével lázadást robbantsanak ki. A feloszlatásra kirendelt rendőrség egyik parancsnokát a zavargók lelőtték, a bolsevisták nagy részét letartóztatták. Ugyanakkor, adott jelre, néhány délbulgáriai községben is megmozdultak . A moszkvai kommunisták Bulgárián át nagy előretörést terveztek nyugat felé A Cinkov-kormány energiája újabb nagy felfordulástól mentette meg Európát .Az Estkikindlilfi tudósítója beszámol a lázadás leverésért