Az Est, 1925. március (16. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-01 / 49. szám
Vasárnap, 1925. március . T Ebert elnök meghalt Ma hajnalban fordult válságosra a német birodalmi elnök állapota. Többórás agónia után negyed TS-kor szenvedett ki Berlin, február 28 A Wolff-iroda jelenti: Ebert Frigyes birodalmi elnök ma délelőtt tíz óra tizenöt perckor csendesen elszenderült, anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna. A halotti ágynál jelen volt a birodalmi elnök felesége gyermekeivel és vejével, Je- Dicke dr.-ral, továbbá Meisner dr. államtitkár. A nagy halott utolsó órái Berlin, február 28 (Az Est külön tudósítójától) Percek alatt szétfutott a hír a fővárosban és birodaloaszerte, hogy Ebert meghalt. Döbbenetes volt a hatás, mert a tegnap esti orvosi jelentést, amely a betegség jobbrafordulásáról szólott, közölték a mai reggeli lapok és arról nem tudott a nagyközönség, hogy a birodalmi elnök állapota ma hajnalban válságosra fordult. A halál délelőtt 10 óra 15 perckor következett be. A West-szanatóriumból nyomban telefonosan jelentették a gyászhírt a birodalmi kancellári hivatalba, onnan szétment a minisztériumokhoz és más hatóságokhoz, mire mindenütt kitűzték a gyászlobogót és a birodalmi zászlót félárbocra eresztették. Ebből tudta meg a főváros lakossága, hogy Ebert meghalt. , , Az államfő utolsó órairól a Westszanatóriumban a következőket mondták Az Est tudósítójának: _ Tegnap este a konzíliumon örömmel tapasztalták a kezelőőrivások, hogy ki bíródalmi elnök állapota kedvezőre fordult és a javulást nemcsak állandónak, hanem rohamosnak hitték. Bier tanár távozása után egy asszisztense maradt a betegágynál. Ebert elnök álomba szenderült. Az orvos nem hunyta be szemét s folyvást figyelte a pácienst. Hajnali 4 órakor hirtelen nyugtalankodni kezdett az elnök. Felriadt, homlokára kiült a verejték és látszott rajta, hogy nagyon szenved. Az ügyeletes asszisztens azonnal értesítette az aggasztó fordulatról Bier tanárt és a szanatórium vezetősége nyomban hírt adott a katasztrófa közeledéséről Ebert családjának. Meisner államtitkárt is felköltötték a szomorú jelentéssel. Az őrködő orvos megállapította, hogy a láz hirtelen felemelkedett és a hashártyalb várakozás ellenére rohamosan terjedt. 5 óra 30 perckor a beteg ágyánál termett Bier tanár és a többi kezelőorvos is megjelent. Néhány perc múltán jöttek az elnök családtagjai, felesége, leánya, dr. Jenickené és férje, Ebert kisasszony és Ebert Frigyes, az elnök egyetlen fia. Meisner államtitkárt is bebocsátották a beteghez, mert az orvosok látták, hogy közeledik a vég és az elnök talán politikai természetű közérdekű közlést akar tenni munkatársának. Bier tanár megállapította, hogy az erőállapot szemlátomást csökken, a szívműködés aggasztó. Csillapító szereket alkalmaztak, injekciót adtak, mire az elnök némileg megnyugodott. Így tartott több mint két óra hosszat. Reggeli 8 órakor a beteg elaludt. Melle zihált, homloka verejtékezett. Bier tanár nem titkolta Ebertné előtt, hogy alig-alig van már remény. Még egy konzíliumot, tartottak az orvosok. Ez reggeli 9 órakor volt. Utána a következő hivatalos jelentést adták ki és eljuttatták a kancellári hivatalba .Ma reggel öt óra felé a hashártyaláb hirtelen terjedt és a birodalmi elnök ereje rohamosan kezdett hanyatlani. Most alszik a beteg. A kezelőorvosok reménytelennek látják Ebert elnök állapotát.« Mélyen aludt a nagybeteg, melléből néha-néha hörgő sóhaj tört elő. Ez az álom átmenet volt a halálba. Többé nem ébredt fel. 10 óra 15 perckor bekövetkezett a katasztrófa. A gyász Berlinben őszinte és általános. A váratlan halál elnémította és tiszteletadása kényventette a közársasán első elnökének ellenségeit is, akik utóbbi bűnén politikai okokból erősen megszaaporodtak. A legalacsonyabb eszközökkel harcoltak a nép egyszerű gyermeke ellen, aki rang és cím, Ebert Frigyes halálhíre megdöbbentő. Nemcsak azért, mert egy jó ember és az átlagosnál nagyobb tehetségű államférfi elmúlásáról szól, hanem azért is, mert a halál esetleg kiválthatja azokat a mély ellentéteket a német népből, amelyeket eddig az ő bölcs politikája féken tartott Mesterembernek szánták Ebert Frigyest, amikor ötvennégy esztendővel ezelőtt február 4-én Heidelbergben megszületett, a szülei bizonyára nem szánták abba a magas pozícióba, amelyet élete alkonyán elfoglalt. Az apja, aki cipész volt, azt mondotta, hogy folytassa az ő mesterségét. — Legalább nem kell segédet tartanom, — szólt a feleségéhez — s lesz valaki, aki ha meghalok, a gondodat viseli.. . Az anya ambiciózusabb volt. Azt szerette volna, hogy a kis Fritzből tanító, vagy pap legyen. Az apa azonban hallani sem akart ilyesmiről. — Mesterember legyen belőle, — hajtogatta folyton — mert az az igazi... A szíjgyártólegény tanulni kezd Így történt, hogy a kis Fritz, miután elvégezte a katolikus népiskola négy osztályát, végképpen kikerült az iskolából. De mégsem lett belőle cluszter. Ebben az időtájban ugyanis már két inas dolgozott az öreg Ebert műhelyében és így a saját fiát egy szíjgyártóhoz adta, abban a reményben, hogy később magához veszi. De a fiú olyan kedvet kapott a szíjgyártáshoz, hogy nem akart többé pályát változtatni. Amikor kitanulta ezt a mesterséget, sorra járta a nagyobb német városokat és mindenütt eltöltött néhány hónapot. Közben megismerkedett a szocializmus a születés előjogai nélkül emelkedett a német birodalom legmagasabb méltóságára s abban a pillanatban megszűnt pártember lenni, mert megértette az idők parancsszavát és felfogta magas hivatását, érezte, hogy a nép többségének bizalma egyesült benne, nem valamely párté tanaival. Ezek mély hatást gyakoroltak a fiatalember lelkére. Csakhamar belevetette magát a mozgalomba, eljárt gyűlésekre, szorgalmasan olvasta a pártiratokat és néha-néha fel is szólalt. — A szégyen pírja futotta be az arcomat, — beszélte Ebert erről az időszakáról — amikor észrevettem a tudatlanságomat. Tisztán láttam, hogy csak a tudás emelheti ki a munkást a nyomorúság sorából és a munkás alig tud valamit, a szegénység megakadályozza abban, hogy tanuljon ... Én tehát teljes szívvel-lélekkel a tanulásra vetettem magam. A fizikától kezdve a közgazdaságig mindent tanultam, hogy’ világosan lássak. Ennek az önképzésnek volt az eredménye az, hogy a jövendőbeli elnök vezető szerepet kezdett játszani a munkások között. Szerkesztő és politikus Brémában aBremer Bürgerzeitung szerkesztését bízták rá, majd az ottani szakszervezet elnökévé választották. Ezzel megkezdődött a politikai pályája. Egyszerűsége, nyugodt ékesszólása és feltétlen becsületessége mind több hívet szerzett neki. 1905-ben, a híres jénai pártkongresszuson, a birodalmi választmányba kapott helyet. Hét évvel később a birodalmi gyűlésbe választotta meg az elberfeld-barmeni kerület. 1913-ban pedig, amikor August Bebel meghalt, ő került a szocialista párt élére, még pedig egyhangú választással. Ugyanakkor az internacionalista központba is kiküldötték. — Ebert, — jegyezte fel róla ebből az időből egy polgári újság, a típusa az öntudatos és becsületes munkásembernek. Sohasem ragadtatja magát isgatrisra, a demagógia eszközeivel nem dolgozik, mindig csak a tényekre mutat rá s csak azt akarja,ami lehetséges. Ez az ember talán sohasem álmodott még... • A háborúban, elesik, a fia A háború kitörésekor" ő is csatlakozott a német szocialista pártuak ahoz az álláspontjához, hogy: támogatni kell a kormányt a hadviselésben, ezért megszavazta a hadügyi hiteleket. Ő maga nem ment a harctérre, de tizennyolc esztendős fia önkéntesnek jelentkezett, hónapokon keresztül különböző csatatereken küzdött, végül ellenséges golyó sceresztifüvig,- szivét. Az utolsó levelet, amelyet, az írója írt neki, felbontatlanul küldte vissza a tábori posta. Ezt a levelet a legutóbbi magdeburgi pörben felolvasták. Többekközött»ez volt benne : :vÉdés■ fiam, mi itt igen nehéz viszonyok között élünk, de ti küzdjetek csak tovább, mindaddig, míg tisztességes békét nem sikerül kivívni.« Megválasztják elnöknek . Az összeomlás után ő is belekerült akormányba s Scheidemannal együtt kiírták a nemzetgyűlési választásokat. A nemzetgyűlés 1019 február 11-én Ebert Frigyest választotta meg a birodalom elnökévé, augusztus 8-án írta alá a srei mari alkotmányt s tizenhárom nappal később, letette a® esküt az alkotmányra és megfogadta, hogy megvédelmezi ezt az alkotmányt. — Az a bizalom ad nekem erőt. — Így hangzott többek között a fogadalma — hogy a német nép életének líj programját, amely ebben a tudatban fejezhető ki — jog és szabadság — teljes erővel meg fogom védelmezni, ha arra kerül a sor ... A köztársaság első elnöke eleinte zavartalanul végezte teendőit. Amikor azonban a jobboldalhoz tartozó pártok látták, hogy a köztársaság szabadelvű szellemben jár el a legyőzött ellenfelekkel szemben, megengedte a dokronizált dinasztia tagjainak, hogy az országban élhessenek 63 politikai nézeteiért senkit sem üldözött — megindultak a támadások és csipkedések az államfő ellen. Minthogy becsületessége megtámadhatatlan íróit, a gúny fegyveréhez nyúltak. Úton-útfélen azt terjesztették, hogy Ebertus maga főz és mosogat. Amikor egy külföldi diplomata azt kérdezte, hol van az elnöknek excellenciája, Ebert így felelt: — Éppen most hoz fel sienót a pincéből... Ezek az élcelődések nem akadályozták meg a német népet, a rabban, hogy mind nagyobb tisztelettel és szeretettel vegye körül a köztársaság hözelnökét. A hajdani szíjgyártólegény minden tekintetben derekasan megállotta helyét. Amikor a politikai szenvedelmek a legmagasabbra csapkodtak, ő mind talált módot a kisgyőrtesre, a megértésre. Elmondhatatlan türelemmel dolgozott a békességért. Ez a fáradsága előbb utóbb míg ellenfeleit is lefegyverezte. Megtörtént, hogy egy arisztokrata, aki //, Vilmos volt császárt Hollandiában meglátogatta, elmondott Ebert elnökről egy közszájon forgó éhet.. A verti császár nem nevetett, összeráncolta homlokát és így szólt : — Ebert most Németország első embere, őt tehát tisztelet illeti meg mindenki részéről. A fajvédőktámadásai Csak az úgynevezett fajvédők nem akartak abba belenyugodni , hogy) Tibert pozíciója megerősödjék. Lapjtikban a legképtelenebb rágalmakat terjesztették róla. Így egyebek között azt illí- A ejpészgssiIEt^§|fi©S az szókig Ebert Frigyes élete 3. oldás.