Az Est, 1925. március (16. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-29 / 72. szám

ó­ oldal. ® r&$£€o rszág, és Németország részére vásárolják a magyar lovakat Az oroszok állítólag kazottas célokra válogatják a „ló hátú" lovakat — A r«trag*jeLek fed­ivtalják a lovak átszállitását Megérkezett Budapestre a görög lóvásárló bizottság Lezuhant a könnyű lovak ára ~ —­­Az Est tudósítójától . Tegnap délután és este rendkí­vül forgalmasak voltak azok a Tattersall közelében lévő kávéhá­zak és vendéglők, ahol a lókeres­kedők és lócsiszárok az üzleteiket megkötik. Különböző hírek szár­nyaltak a »muszka lóvásárról«, a görög lóvásárló bizottság megérke­zéséről, továbbá arról is, hogy április elsején megnyílik a né­met határ és így újra megkez­dődik a hidegvérű lovaknak Németország részére történő­­ vásárlása.­­Az Est tudósítója végigjárta a lókereskedők találkozó helyeit, be­szélt a legnagyobb budapesti l­ókereskedő cégeknek a veze­tőivel, tájékozódott a lópiac hely­zetéről és az alábbiakat sikerült megtudd­a: :■ - \* W«h *».«« ,-1 m­uszka lóvásár a lengyelek fellépésére tényleg megszűnt. Az oroszok olyan­­tartalmú szerződést kötöttek a lengyelekkel, h­ogy egyelőre 20 HM! könnyű lovat vá­sárolnak Magyarországon és 1800 könnyű lovat Jugoszlá­viában.­A lengyel vasutak szigorúan el­lenőrizték az Oroszországba menő lótra­nszpor­tokat és megállapítot­ták, hogy 2000 magyar ló már át­ment a lengyel-orosz határállomá­son. Megállapították azt is, hogy az újabban érkező lótranszportok is Magyarországból jönnek és ezért a szerződés be nem tartása miatt nem engedélyezték a további tranzítóforgalmat. Az­ oroszok kénytelenek voltak s ebbe belenyugodni, meg sem kísé­relték jugoszláv lovak vásárlását, miért a vasúti fuvar nemcsak­­ túl­­­drágává tette volna a Jugoszláviá­ban történő vásárlást, de céltalan is lett volna, mert, Jugoszlávia Kemi adta meg a kért kiviteli engedélyt. Az oroszok emiatt akciót indítot­tak Varsóban, hogy Lengyelor­szág engedje meg újabb többezer magyar ló szállítását. A főváros lókereskedő köreiben egyáltalá­ban nem veszik biztosra a ked­vező elintézést, mert megállapítást nyert, hogy a muszka lóvásáron főként a lovak »ló hátát« és »­ló mozgá­sát« kívánták meg, ami azt sej­teti, hogy Oroszország katonai célokra vásárol Magyarorszá­gon. Mezőgazdasági célokra ugyanis nem kellenek jómozgású lovak. A muszka lóvásár beszüntetésé­nek hírére példátlanul nagyot zu­hant a könnyű lovak ára. Nagyon sok könnyű magyar lovat hoztak fel­ Budapestre, amelyeket azonban most már nem vettek át az itt vá­sárló bécsi és boroszlói cégek, úgy­hogy az erre nem számító lókeres­kedők kénytelenek most ezeket a könnyű lovakat olcsó pénzen el­adni. Három és fél, négymillióért ad­ják el azokat a lovakat, amelyeket ezelőtt nyolc-nyolc és félmillióért vettek át orosz számlára. A lópiacon ennek ellenére is bi­zakodó lett tegnap a hangulat, mert ,­ megérkezett a görög lóvásárló bizottság. Ez a hír azért keltett nagy örö­met a lókereskedők­ körében, mert az Athénbe utazott magyar lós­e­­reskedők­, pipy nem érkeztek vissza és így abban reménykednek, hogy nem egy vagy két pri­vilegizált cég fogja lebonyolítani az 50 000 mil­liárdos üzletet. A beavatottak szerint a görögök kétezer könnyű lo­vat és ezernyolcszáz fauraközi, úgynevezett hidegvérű nehéz­­lovat fognak vásárolni. A n­­ői lá­z lo­vak ára már tegnap is felmenő irányzatot mutatott: egy­en a párért 24—02 milliót is szívesen fizettek. De nemcsak a valószínű görög vásárlások miatt szökött fel a nehéz muraközi lovak ára, ha­nem azért is, mert tegnap Budapestre érkezett a legnagyobb németországi lóke­­reskedő cég főnöke, aki jelezte, hogy április elsején újra meg­nyílik a német határ és azonnal megkezdte tárgyalásait. A németek kizáróan hidegvérű lovakat vásárolnak. A közeli na­pokban tehát minden bizonnyal nagyon élénk lesz a lópiac. A görög kormány is katonai célokra akar tenyészlovakat vásárolni Tárgyalást fkezdett a földmívelésügyi minisztériummal Az Est tegnapi híradására, hogy a görög kormány 3500 lovat vásá­roltat Magyarországon, sok lóke­­reskedő érdeklődött a görög konzu­látuson a lóvásár részletei felől. A görög konzulátus részéről ma az itt következő nyilatkozat közlését kérték­ tőlünk: — A görög kormány részére tervbevett, lóvásárról közölt hír még korai, mert az erre vona­tkozó tárgyalás még nem fejeződött be a­­„magyar királyi földművelésügyi ■minisztériumban. A görög kormány csakugyan akar katonai célokra tenyész­­lovakat vásárolni Magyaror­szágon, amíg azonban ennek a feltételeit a magyar kormánnyal kölcsönösen meg nem állapította, midig a­ vá­sárlás iránt nem történik intézke­dés. Az Est híre tehát csak arra vonatkozhatik, hogy egyes görög­országi bankok is akarnak na­­gyobb mennyiségű lovat vásároltat­ni. Ez azonban magántermészetű üzlet, amelybe a görög kormány hivatalosan nem folyik be.­ Az érdekelt hatalmak szigorúan titkolják a garanciaparctumról folyó tárgyalásaik eredményét Párizst március 28 Az Ely­séeben pénteken Downer­­­gue köztársasági elnök jelenlété­ben minisztertanács volt, amelyen Harriot miniszterelnök jelentést tett, a területi biztonság problémája fölött a kormányok között folyta­tott eszmecsere állásáról. A kül­­ügyminisztériumba­n a sajtó képviselőinek semmi­­féle felvilágosítást nem adtak s azt is szigorúan tu­kották­, hogy milyen­­ utasításokkal ment vissza Londonba De Fleu­­rieau nagykövet, a tárgyalások befejezéséig a legszi­gorúbb titoktartást fogadták meg. Vasárnap, 1925. március 29. Le kell szállítani a szor­zó­számot, a forgalmi adót és a házhaszonrészesedést! lila: Dréflr Imre nemzetgyűlési képviselő Az emberekben, amikor a gazda­­sá­gi bajok ellen kormányintézke­déseket, kormányintervenciót sür­getnek, többnyire tisztázatlan és zavaros eszmék kóvályognak ar­ról, hogy tulajdonképpen mit is akarnak a kormánytól. A legtöbb ember zavarba jönne, ha, amikor legtürelmelenebbü­l sürgeti a kor­mány közbelépését, megkérdeznék, hogy mit vár a kormánytól, mi a.., amit a kormánynak halaszthatat­lanul meg kellene tennie. Széles­vonalú, tág levegőjű általánossá­gokban beszélnek : meg kell szün­tetni a pénzhiányt­, ki kell nyitni a határokat, megfelelő embert a megfelelő helyre, stb. De, hogy mindezeket a kétségtelenül kitűnő célokat, milyen úton-mód­on lehet elérni, erre már tartózkodóbbak a válaszadásban. Nem kell így elkóvályognun­k, annál kevésbé, mert hiszen összes és mélyenszántó bajaink máról­­holnapra úgysem orvosolhatók ,­­csodaszerek nincsenek. Bele kell nyugoduuk abba, hogy a javulás útján lassabban fogunk haladni, mint amilyen tempóban a pusztu­lás elkövetkezett. Be kell érnünk azzal, hogy lépésről-lépésre éljünk a kínálkozó eszközökkel, amelyek, ha nem halnak is le a bajok gyö­kerére, mindenesetre hozzájárul­nak a helyzet könnyítéséhez. Én ezúttal három ilyen hatékony esz­köz alkalmazását óhajtom érin­teni. Smith népszövetségi főbiztos je­lentésének kimagasló adata az, hogy a bevételek nagyobb mérv­ben folynak be, mint ahogyan azokat a szanálási tervben, előirá­nyozták. A magyar közgazdaság tehát nagyobb erőfeszítést tesz, mint amekkorát program szerint okvetlen tennie kellene. Ez lehetne örvendetes tünet is, de semmieset­re sem az akkor, amikor a fényes eredménnyel szem­ben, a másik ol­dalon kétségtelenül egy ezer sebből vérző és szinte végzetes bajokkal küzködő közgazdaság áll, mert eb­ben az esetben a közgazdaság túl­­erőltetését jelenti. Már­pedig írni nem látszik e téren kívánatosabb­nak, mint a bölcs mérséklet, meg­teremtése a nyugodt, fokozatos fej­lődésnek. A túlerőltetés, amiből az állami bevételeknek tehát nélkülözhető feleslege részben előállott, jelent­­kezik, elsősorban a 17.000-szeres szorzószám alkalmazásában. Ez a szorzószám ugyanis való­jában egy 15 százalékos bur­kolt adóemelést jelent. Indokolt volt ennek az alkalma­zása akkor, amikor még attól lehe­tett tartani, hogy a bevételek tény­leg nem fogják igazolni a szaná­lási tervezetet, de annál indokolat­lanabb ma, amikor a bevételek fe­lette vannak a várakozásnak. Ami­kor Kállay Tibor pénzügyminisz­ter ezt a szorzószámot behozta, akkor az aranyparitás még ennél is magasabb volt, de ő éppen azért vett alacsonyabb átszámítási té­nyezőt, mert bízott pénzünk javu­lásában és úgy tervezte, hogy a szorzószám mindig a valódi érték­hez igazodjék. Tudomásom szerint Kállay ma is ezen az állásponton ■van, emelteti, állnak többi kiváló pénzügyi szakembereink is, semmivel sem lehetne tehát menteni, ha a magyar közgaz­daságnak még soká kellene vi­selnie ennek a burkolt és igen lényeges adózásnak a terhét. Legkevésbé lehetne pedig menteni a szanálással, miután a Smith­féle jelentés éppen ellenkező tanul­sággal szolgál. Bod János pénz­­ügyminiszter legutóbb végre kilá­tásba is helyezte ennek a kérdés­nek a megoldását. Minthogy sok­ -k­kal aggasztóbb a 17.000-szeres szóra­zószára­kon tartása, mint annak le­szállítása, a további késedelem nem volna indokolt. Ugyancsak mód kínálkozik arra, hogy a forgalmi adó és a házha­­szonrészesedés leszállításával és fokozatos megszüntetésével siesse­nek a közgazdaság segítségére. Ez is programszerűen történnék, mert hiszen a szanálási törvény mind­kettőt számításba vette és kilátás­ba helyezte és megvalósításukat Kállay attól tette függővé, hogy miképpen fognak alakulni a bevé­telek. ,­­v A Smith-jelentések szerint pe­­­­dig bekövetkeztek azok a felté­telek, amelyeknek alapján a Kállay által tervezett reformok megvalósíthatók. ...... . . . *­ Mostani adórendszerünket Kál­lay Tibor építette ki: az ő számve­­­tésének helyességét dicséri az, ha, a felállított kereteknek megfelelőtl­en folynak be az adók. Minden­esetre megnyugvással kívánhatjuk­ a szorzószámnak, a forgalmi adó-, nak és a kázhaszonrésedésnek a­ gyökeres reformját, ha ő biztosít­ bennünket arról, hogy ezt az ál­­­lamháztarás és a szanálás vesze-ij dehne nélkül végre feláll­l­ajtani-! Bizonyára kellemes dolog: az, ha­ az állampénztárba több pénz fo­­­lyik be, mint amennyire számítot­­tak, de senki nénit garantálhatja,­ hogyha most túlerőltetjük a gaz-­­dasági életet, idővel csak az egyene| súlyt is fennn tudjuk-e tartani. A|| jövőnek nagyobb biztosítéka az,­ ha egy kis vért viszünk bele a* gazdasági élet érhálózatába, mint-­ h­a a kelleténél többet csapolunk * belőle — szanálási plusznak. . . Hz mm®í ipat* ! nem Mr él ma fob* béremelést a bányamunkások között | általános az elkeseredés London, március 28] (Az Est külön tudósítójától. A bányamunkások minimálist bérének megállapításáról szóló és törvényjavaslatot második olvadt másban tárgyalta tegnap az alsóul ház. Walsh munkáspárti képviselői azt kívánta, hogy akkordmunká-­­sok éjszakai műszakban 12 shil­­ ling minimális bért kapjanak, kö­­ zönséges munkások 31 shillinget*] nappali műszakban pedig 10 shil­l lenget, mert a jelenlegi 7, 7,5 és­ 8.8 shillinges műszakbérek a lét­i minimumot sem biztosítják ma­j napság, mikor a megélhetés a há­­­ború előtti viszonyokhoz képesti 20 száalékkal megdrágult. ) A konzervatív és a szabadelvű­ párt részéről a szónokok­­azt han­­­goztatták,­ hogy lehetetlen a mai­­ helyzetben a béreket emelni, mert­­ az angol ipar nagy válsággal küzd­­ és az a­ fizetésjavítás, amelyet a munkáspárti szónok kíván, a brit­­ szénipart évente 25 millió font ster­’­­linggel terhelné meg, úgy hogy a­­ mai 2 shillinges szénárakat méter-­ mázsánként­­i centtel kellene meg-­­ drágítani. Wasley munkáspárti képviselő, aki ezután szót kért,­­ figyelmeztette a béremelés ellenzőit az általános elkeseredésre, amely a bányamunkások között könnyen­­ kirobbanásra vezethet. A gépjámgyest vezetéfcefc m­. királyi kereskedelem Geyi miniszternek a m. kir. bétám. MBBBHIWffliff'ai Muaat...­in­iszterre! egyetértve ki*«® UIOOO—1924. számú rcT.A.ie'.r. , Ara 15.000 korona. KertisiS »Az Esi* könyv keretfcetésíbe­n

Next