Az Est, 1928. október (19. évfolyam, 223-248. szám)
1928-10-02 / 223. szám
oaddal. Kiedd, 1928. október 2. amelyek ezzel összefüggnek, értesülésünk szerint..a. kapnám/ •ffészen lól minlegég módon szándékozik a lakbéremelés problémáját megoldani. Nem azt jelenti ez a megoldás, hogy a lakbéremelést a kormány nem viszi keresztül, mert úgy tudjuk, hogy a lakbérek skaláris emeléséhez a kormány teljes mértékben ragaszkodik. Nem várható teyát a novemberi 10 százalékos elmelkedés elmaradása, sem pedig a május 1-i 5 százalékos emelkedés hatályon kívül helyezése. A lakásrendelet eredeti megállapításainak megfelelően 1929 május 1-én a lakbérek el fogják érni a 1910-es alapbér 100 százalékát. Azok az enyhítések, amelyeket a konstány a lakásügy terén tervez, elsősorban az építkezés égető problémájára vonatkoznak. A vasárnapi tanácskozások után ugyanis kiszivárgott a kormánynak az az állítólagos terve, amely szerint a novemberi 10 százalékos béremelés, valamint a május 1-i 5 százalékos emelkedés előnyeit nem a háztulajdonosok, hanem a köz számára óhajtja hasznosítani. • Arról van ez ellenőrizhetetlen hírek szerint szó, hogy a legközelebbi minisztertanács állítólag egy olyan megoldást fogadna el, amely szerint a novemberi 10 százalékos és a májusi 5 százalékos béremelésből befolyó összegek nem a háztulajdonosokat illetnék meg, hanem az államot. *A lakók befizetik a 10, illetve az 5 százalékos bértöbbletet, ez a 15 százalék azonban már nem a háztulajdonosok javára szólna. Egy hatalmas, közel 50 millió pengős alap megteremtésére szolgálna ez a 15 százalékos bértöbblet, amelyből azután a kormány megkezdenéa lakásépítés kérdésének a végleges t/i g rendezését, amellyel egyszer és mindenkorra megoldaná a lakáshiányt. Ez a nyers elgondolás természetesen ma még csupán a megbeszélések korai stádiumában van,melynek hiteles megerősítése nélkül komoly formában még nem igen lehet tárgyalni az ötletet. Tény az, hogy valamilyen megoldás készül a novemberi és májusi lekbértöbblettel kapcsolatban, kérdés, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök és általában a kormány milyen megoldási tervet fogadnak el és hozzájárulnak-e ahoz a tervhez, amelyről ma még mint embrionális állapotban lévő elgondolásról beszélnek a beavatott körök. Kiesett autójából és karját törte a francia gyarmatügyi miniszter Párizs, október 1 .Az Est külön, tudósítójától. A francia gyarmatügyi minisztert vasárnap súlyos automobilbaleset érte. Perrier miniszter autón Ghanteloupeba utazott, hogy bejárja az árvízsújtotta vidékeket s eközben kocsija összeütközött egy állami mérnök autójával. A miniszter kirepült az autóból és jobb karját törte, azonkívül arcát is összevérezték az összetörött ablak szilánkjai. (L. Sz.) Ikilomnéizgalmak közt tárgyalják a zsisida vezetői a Halász-ügyet akkarjáik érni a pincét a megrázkódtatástól Még Bnatintést remélnek — Az Est tudósítójától — Az úgynevezett »halász-ügy« fejleményei állandó izgalomban tartják a tőzsdei közvéleményt. Most már nem arról van szó, hogy egy magáncég sorsa mi lesz, mert ma már egész sereg tőzsdei cég került olyan súlyos érdekeltségbe ennek az ügynek kapcsán, hogy most már túlnő az izgalom egy egyszerű eset arányain. Halász Lajos bankháza a mai zavaros helyzetben tudvalevőleg a Magyar-Német Mezőgazdasági Rt. részvényeinek tőzsdei kihelyezése nyomán került. Ezt a vállalatot a nyáron kapta fel a spekuláció, amikor köztudomású lett, hogy ez a részvénytársaság is belekerült a svéd gyufatröszt érdekeltségébe és minthogy azt is tudták, hogy a társaság elnöke gróf Khuen-Héderváry Károly nagyobb érdekeltséget vállalt a részvények körül, nagyon könnyű volt Halásznak a részvényeket a legszélesebb körben elhelyezni. Egy-két nagy bank kivételével talán alig van intézet ma Budapesten, amely közvetve, vagy közvetlenül ne volna érdekelve ezekben a részvényekben, illetve ezekkel kapcsolatban azokban a papírokban, amelyeket Halász bankháza szokott a tőzsdén képviselni. De ezeken kívül más papírok is belekerültek a válság sodrába. Ennek egyszerű tőzsdetehhnikai magyarázata van. Halász az ügynökök egész sorával vezetett a tőzsdén Magyar-Német Mezőgazdasági részvényeket. Mikor ezeket a papírokat át kellett vennie, nem volt meg mindig a szükséges pénze, úgy segített tollát magán, hogy valamely bankot vagy bankárt bízott meg a papírok átvételével. De ugyanakkor megbízta az illető céget azzal is, hogy az átvett papírokat adják el. Az illető bank ilyen módon megtalálta a megfelelő kompenzációt és minthogy úgy a vétel, mint az eladás jutalékjövedelemmel járt, mindenki, még magáncég is, szívesen teljesítette a megbízást. Ez azonban üres körforgás volt, mert hisz nem effektív készpénzért vette át Halász a papírokat, hanem újabb, rendszerint biankó eladások útján remélt ellenértékből. Nyilvánvaló, hogy ez a körforgás egyszer valahol megáll és ha nem lesz átvevő kéz, vagyis nem lesz valaki, aki az eladási megbízás ellenében átveszi a papírokat, akkor az egész folyamat megakad és az érdekelt kezek válságba kerülnek. Ez történt most. Halász angázsmánju körülbelül 36.000 darab Magyar-Német Mezőgazdasági részvény volt. Kasszanapon epapírokat át kellett veni és az ellenértékét ki kellett volna fizetni. Azonban a megszokott machináció ezúttal nem sikerült, nem akadt átvevő. Mint a megriadt méhraj rontott most mindenki Halászra. Halásznak azonban nem volt meg az egész pénze, ennek folytán ő is részben a megbízóihoz, részben azokhoz fordult, akik a Magyar Német Mezőgazdasági Rt. élén állottak, vagy a legutóbbi tőkeemelésnél érdekeltséget vállaltak és így elsősorban róluk lehetett feltételezni, hogy Halász segítségére fognak sietni. Ezek élén állott elsősorban mint erősen érdekelt és legtehetősebb ügyfél gróf Khuen-Héderváry Károly*, a Magyar-német Mezőgazdasági Zrt. elnöke, aki nyomban hajlandónak is mutatkozott bizonyos kötelezettségek teljesítésére, azonban ez egymagában nem volt elegendő a sokfelé nyúló válság elintézésére. Sokirányú tárgyalás indult meg tehát bankok, tőzsdecégek, tőzsdevezérek részvételével, de hétfő reggelig még nem találtak olyan teljesen megfelelő megoldást, amely a válság minden vonatkozását megoldhatta volna. Ki vegye át a papírokat, ki adja a pénzt, vagy ki adjon garanciát? Ennek a megoldása azért is nehéz, mert belesodródtak olyan papirosok is, amelyeknek a válsághoz semmi közük nincs, de a válságba került papírok tulajdonosainak, illetve eladóinak angazsmánjaihoz tartoznak. Volt, aki például vett Győri vagont és eladott , Magyar-Német Mezőgazdasági részvényt. Minthogy nem tudott az eladott részvényért pénzt kapni a lebonyolítás napján, esetleg nem tudta átvenni a Győri vagont, vagy egyéb más részvényt és a fizetésképtelenség veszedelmébe került. Sok és sokféle ilyen eset van és persze ezeknek rendezésére gondolni kell. A tőzsde vezetőegyéniségei, élükön Krausz Simonnal és Mank Péterrel éppen azért buzgólkodnak a válság megoldásán,, mert joggal tartanak attól, hogy a várható néhány fizetésképtelenség minden igaz és komoly ok nélkül ismét elronthatja a piac nagy nehezen helyreállított hírnevét és elriaszthatja a jóhiszemű vásárlókat. A felelősségrevonás kérdése is előtérbe kerül. Ki felel a közönséggel szemben, ki felel azért, hogy egy alig néhány héttel ezelőtt lebonyolított és a tanács által engedélyezett részvénykibocsátás után nincs senki, aki a válságba került részvényeket átvegye és árfolyamát biztosítsa. Kik voltak azok, akik a kibocsájtásért a garanciát annak idején elvállalták? Hol vannak azok az intézetek és az a svájci csoport, amelyek a tőkeemelést bejelentő hivatalos értesítésben mint a kibocsájtás sikerét garantáló tényező szerepelt? Mi lesz ennek az intézetnek a felelőssége? A közönség elvégre ezekben a rá bízott, miikor átvette az illető rész- mértyéket,'' de* ha a jóhiszemű közönség azt látja, hogy az előkelő nevek garanciája mellett kibocsájtott részvényekkörül pár hét után ilyen válság törki, akkor bizony a gondokozóba esik és tartózkodóvá, válik a piac reáillis értékeivel szemben. Nem egy cég elszigetelt ügyéről van tehát szó, hanem messze nyúló zavar és válság köteles és gyors megoldása a tanács és a vezérlő egyéniségek feladata. Az érdekelt személyiségek ma is szünetlenül tanácskoztak s a legkülönbözőbb tervek merültek fel a válság megoldására. Előtérben van az a gondolat, hogy az egyik érdekelt, fél adjon jelzálogos biztosítékot az angazsmanhoz szükséges összeg erejéig és akkor valamelyik nagyobb intézet nyomban folyósítja a szükséges pénzt, átveszi a papírokat, illetve lebonyolítja, a függő angazsmánokat és a piac meg van mentve egy súlyos válság izgalmaitól és még súlyosabb következményeitől. A déli órákig még nem kaptak végleges választ, hogy az illető személyiség hajlandó-e ezt a garanciát vállalni, illetve a birtokára való bekebelezést engedélyezni. A várakozás természetesen óriási izgalmat idézett elő a tőzsdén ahol feszült várakozással lesik a tanács ma, déli fél egy órára összehívott ülésének határozatát. Ad-e, illetve adhat-e a tanács további halasztást ad, ha nem ad, kiket fognak fizetésképtelennek kinyilvánítani, ha pedig ad, vagy pedig más megoldás lehetősége kínálkozik, mi lesz a sorsa asok érdekelt írek? Az általános felfogás az, hogy a piac érdeke a válság sima megoldását kívánja és minthogy ez ma mindenek fölött álló fontos érdek, nem kételkednek abban, hogy mindenki mindent meg fog tenni, a siker érdekében. Elsősorban persze azok, akik a nyereség reményében mentek bele vállalkozásokba és akiknek most a veszteségből is el kell vállalatok- a rájuk eső részt. Még mindig bíznak abban, hogy minden jóra fordul. Sokan fakadnak persze zavartkeltőik is és a tőzsde mai megnyitásaikor némelyek pesszimista hírekkel, mindenféle hazug jelentésekkel igyekeztek a hangulatot elrontani. Csakhamar azonban illetékes helyről megcáfolták a híreszteléseket, ami megnyugtatóan hatott, a kedélyek lecsendesedtek és az üzletkötések megkezdődhettek. . . 9» Hölgyeim !s Uraim ! 1 Várszonyi Jetta Goudal— Schkildkraut m gyönyörű, 100°.0-ás ulti akcióját: »A marokkói kémnő«.t szerdán túl sajnálatunkra nem prolongálhatjuk a Bécsi Palace Omon Védőbeszéd a Commerzialbank igazgatóinak perében • Az Est tudósítójátólA Wiener Commerzialbank igazgatóinak bűnperében szombaton hangzott el a vádbeszéd. A mai tárgyalás Baron Ottó, védőjének, dió Gál Jenőnek a beszédével kezdődött, aki azt hangoztatta, hogy ez a per az akkori idők divatos tőzsdejátékának megnyilvánulása, bűncselekményről nincsen szó.