Az Est, 1933. október (24. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-01 / 223. szám

Vasárnap, 1933. október 1. Holnap bezárják a Tabánban a 400 éves Mélypincét Megszűnnek a tabáni kiskocsmák Vas Gereben: A nemzet napszámosai A Filléres Klasszikus Regények októberi kötete — Az Est tudósítójától — ez aztán az igazi »leépítés«, ami mo­­t a tabáni kis uccákban történik. Vannak ut­­cák, amelyeket egészen kilakoltattak már, vannak házak, amelyekből már csak né­hány tégla áll. Elbúcsúzhatunk a tabáni kocsmáktól is. Hétfőn reggel megszűnik a »Mélypincét, hogy a város másik oldalán kezdje meg második életét Nemsokára kö­veti a »Írtélypincét-s a többi. A kivégzés előtt álló tabáni kocsmáknál búcsúlátogatást tettünk. Krausz Poldi bácsihoz, a Mélypincet híres gazdájához mentünk először. Poldi bácsi szomorú. Azt mondja fél Pesttől, egészen más világ van odaát«. Egy erzsébetvárosi vendéglőt vett át, de az persze nem lesz már — »Mélypince«. — A »Mélypince« megszűnik a­ Tabán­n­al együtt. Bródy Sándor, Krúdy Gyula tanyája kár érte. Érdekes furcsa hely volt írók, újságírók, színészek kocsmája. Egy időben sok politikus is járt a­ »Mélypince« kes­keny udvarába. A legkitartóbb vendégek közé­ tartozott Bródy Sándor. A közelben lakott, a Hi­dasfürdő egyik fehérre me­szelt szobájában; éjszaka, mielőtt haza­ment, mindig betért a »Mélypincét-be. Élete dolgait Poldi bácsival szerette meg­beszélni. Szalonnát evett, könnyű bőrt ivott hozzá. Utolsó estéjét is a »Mély pin­­cé«-ben töltötte, mielőtt nagybetegen be­vitték a szanatóriumba. Krúdy Gyula volt a »Mélypince« másik nagy törzsvendége. Krúdy mulatozásainak végén mindig a »Mélypincé«-ben kötött ki Előfordult hogy elálmosodott a magányos iddogálásban, akkor Poldi bácsi meghívta egy kis alvásra is. A fehérhajú kocsmáros saját ágyát vetette meg az írónak. Nagy vendégkönyvben őrzi Poldi bácsi vendégei aláírását. Szép Ernő verset­ írt a könyvbe: A derék Krausz Poldi. Olyan magyar, mint Toldi, emlékkönyvben betű, rajz és kólafejek di­csérik a »Mélypincéit. Sok szó esik ezeken a napokon egy öreg cigányról, Jocóról, aki híres alakja volt régebben a Tabánnak. A »Mélypincéi-ben játszott évtizedeken át. Az volt a nevezetessége, hogy szívesebben muzsikált ingyen íróknak, mint pénzért másoknak. Amikor meghalt, kötetnyi cikk, nekrológ jelent meg róla. Emlékét azzal őrizte meg a »Mélypincet, hogy azóta is csak egy szál cigány játszhatott ott. Külföldi lapokat mutat Poldi bácsi. Ké­pek, cikkek a »Mélypincét-ről. A városnál is bemutatta ezeket. Hivatkozott arra, hogy a »Mélypince« idegenforgalmi szem­pontból is fontos, amellett épülete műem­lék, hiszen 1519-ből származik. Hiába, nem nyilvánították műemléknek, a többszáz­­éves házat a többi tabáni házzal együtt halálra ítélték. Hétfőn kirámolják az asz­talokat, székeket s mire a stráfkocsik el­indulnak a hídon át Pest felé, már dol­gozni fognak a csákányok. A „Kakuk“ előkelő vendégei Nemsokára költözik a »Kakukt is. Hí­res, magyar szobája, amelynek mester­­gerendáján sárga kukoricacsövek függnek, kissé távolabbra kerül. Itt nem bánatos senki. Talán azért, m­ert csak hat­­esztendő óta állt fenn itt a »Kakukt. Igaz, hogy a hat esztendő alatt kevés olyan előkelő kül­földi járt Budapesten, aki meg ne fordult volna a­­Kakukt-hím. A vendégkönyvben megtalálni Gusztáv Adolf svéd királyi herceg, Sauerwein híres francia újságíró, Olga Csehova és Harold Lloyd filmnagy­­ságok alázását. Most is gyakran állnak meg az idegenforgalmi autókárok, hozzák az idegeneket, hogy a­­Kakukt­ban meg­ismerjék az igazi magyar kocsma típusát. Avar Mihály keresztuccai híres vendég­lője is költözik nemsokára. Kicsit feljebb megy a Csend uccába. Az étlapokon már külön rózsaszínű, cédula figyelmezteti a vendégeket, hogy hurcolkodás lesz. Ép itt van a budai kucséber. Hát vele mi lesz! A kucséberek n­em szeretnek át­jönni a hídon. — Nem is megyünk Pestre, — mondja — Marad még Budán elég kocsma, majd azokba járunk. (Egyébként azonnal panaszkodni kezd arról, hogy nagyon megromlott az iparuk Az emberek nem játszanak ma már a kucsébernél. »Nincs is új kucsáber. Mi vagyunk még a régiek, ki bolond erre a pályára jönni !«) Búcsúzik a sramli is Bagyikné híres kocsmája megszűnt már itt. Bagyikné elköltözött. Másutt főzi a jó halpaprikást. Albecker a Kereszt téren még nyitva van, de csak napok, vagy hetek kérdése, mikor szalad le a redőny az Al­becscer-vendéglő ajtaja előtt. Van valaki aki nem ismeri a sramli-zenekart, amely az Albeckernél játszik! A sramli is búcsú­zik a Tabántól, télen már más helyiségben éneklik német, magyar vidám strófáikat Díszkőtét! Az. Díszkötet, mert egy kötetre való dísz. Kilencven fillérért angol vászonban, nehéz papíron, éles betűkkel. De erről­ később. Az Est-féle Filléres Klasszikus Re­gények októberi kötetükben halottat támasztanak. Olyan halottat, aki él. Vas Gerebent., Lehozzák az irodalom­­történeti , „szobortalapzatról, közbe­­adjá­k ezt a magyar klasszikust, ezt a magyar korrajzregényt, amelynek nem kell elbújni egyetlen kötet Jókai, de Mikszáth mögött sem és amelynek nemzedékről nemzedékre érő (élő és élő) vonalán, ezen a széleskedvű, fabulás, sírva mosolygó,­­ kacagva könnyező legnemzetibb magyar el­beszélő vonalon megtalálod Krúdy Gyulát is, emberileg korán lehullva, de zsenijének örökkévalóságában. A nemzet napszámosai. Szállóige, amely innen szállt el, innen szállt fel borítékjáról ennek a Vas Gereben re­génynek. Édes romantikus történet I. Ferenc császár Magyarországából és Magyarországáról, a terített asz­talok és a pörösködések, a végnélküli lakomák és a végnélküli pöriratok, a régi vicispánok, az ébredő jobbágyok, a híres magyar kézműiparosok, a kó­dorgó színészek, a tulipántos nagy­asszonyok, a delizsáncok és az­ újhodó nyelv, a Napoleon utáni magyar bie­dermeier világából. Eposzi méltóság­ba emelt adomák. Szép és nagy könyv és milyen és mennyire magyar Vas Gerebennek ez a legszebb könyve. Magyar a kedve, magyar a könnye. Minden Szava magyar földből lett minden lehellete magyar fáról sza­kadt. Ize van minden szónak, a mon­­datoknak leírhatlan belső édes muzsi­kájuk, valahol a hárfa és a prímhege­­dű közt Az ember szereti olykor fél­hangosan olvasni ezt a könyvet, hogy szavait, ízes, búzailla­tos,­1 gyümölcs-1 leves szavait megforgassa a szájában, kikóstolja őket, mint a nehéz tokaji bort, melynek zamatja álmothozó. Szép, jó könyv, tele mesével, szín-­ nel, humorral, ajándékkal. Könyv, amit éppen olyan könnyű olvasni, mint amilyen könnyű, lehetett az író­jának megírni. Mert jött belőle. A­ magáét adta, egy nemzetnek adta és nemcsak egy nemzedéknek adta. Nagy magyar mesemondó volt, de tájkép­festő is, de karikaturista is és azon­kívül igazságtevő, moralista. Benne a nemzeti sközlelkiismeret, a legjobb és a legbölcsebb magyar common sens, valahogy Eötvös Károly lehetett olyan az U­tóév, mint­ amiyen Vas Gereben volt írásaiban. Kicsit pátriár­ka.. . De figyeljék csak és már bizt­­osan eddig is észrevették, h­a korán, hullott Petőfit kivéve majd min-, den nagy magyarban benne volt ez a­ pátriárkái vonás: Deákban, Arany Jánosban, ez a született autoritás,, ez, hogy egy halk szavával is tud rendet, tartani, ez, hogy olyan természetes,, hogy S ül az asztalfőn, ez, hogy már fiatalon is érett és bölcs, már fiata­lon is öreg, öreg­­korban is fiatal. Vas Gerebenben a magyarság egész géniusza. Mondataiban, fejezeteiben, stílusának hömpölygő tempójában. Máshol, mint Magyarországon, nem születhetett volna Vas Gereben. * Laczkó Géza remek bevezetője A nemzet napszámosaihoz külön élveze­tes olvasmány.* Kilencven fillérért lehet kapni —* és mingjárt könyvtári díszül! — ez­ a remekbe írt remekbe ruházott re­mekművet. Októberi kötete Az Est. Filléres Klasszikus Regények soro­­zatának. Nagy, szép, érdemes könyv. A kézből kitenni nem lehet, a könyv-* tárba behelyezni muszáj. Lakatos László ZANZIBAR Heggelig lánc a Szalmabár zenéjére ! YRA W­INGE (Finnland) direktrice Világító üvegparkett VAS GEREBEN Jocó cigány emléke Festők rajzoltak a könyvbe, muzsikusok néhány sornyi kólát írtak bele. A vastag GLORIA Tel.18­9-99 Kenyerét veszti a Kereszt téri Albecker­­vendéglő megszűnésével a lekísérő ember. ősszel, télen, kora­ tavasszal lámpával állt a lekísérő a kocsma ajtaja előtt, várta a távozó vendégeket. Azokat, akik gyalog akartak lemenni, a rosszul világított zeg­zugos viccák között, a lekísérő kísérte le. Ígá többé nem lesz szükség, a Tabánt rendezni fogják, mindenütt ívlámpák vi­lágítanak majd, nem fog senki megbot­lani a hepehupás tabáni járdán. L. T. 11 oldal. PÁRISIÉN GRILL PREMIER! OKTÓBERI Asztalrendelés: 18-8-09

Next