Az Est, 1934. február (25. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-01 / 25. szám

4. oldal. mzéést Csütörtök, 1934. február 1. Beszélgetés Horváth Árpáddal, a Nemzeti megbüntetett főren­dezőjével Voinovich kormánybiztos egyhavi fizetés elvesztésére változtatta a színházi tör­­vényszék állást osztó ítéletét — Az Est tudósítójától — Hónapok óta foglalkoztatja a köz­véleményt a Nemzeti Színház ügye. Művészetpolitikája és művészeti tel­jesítménye miatt sok támadás érte az ország első drámai színpadát:­­kifogá­solták ügyvezetését, műsorának ösz­­szeállításá­t. A kritikák legutóbb »Az ember tragédiája« ötszázadik ünnepi előadása alkalmából is súlyos kifogásokat hoztak fel a színház művészi veze­tése ellen. A támadások miatt ideges és izgatott légkör alakult ki a Nemzeti Színházban az utóbbi hetekben , az idegesség ki is robbant, amikor »Az ember tragédiá­ja« előadásával kapcsolatban a darab és a színház főrendezője, Horváth Ár­pád tanulmányt írt a Nyugat legutób­bi számában »Madách a színpadon« címen,­­ bírálatot mondva a Nemzeti Színház színvonaláról, rendezői és színészi problémáiról. Az izgatott hangulatban, mint je­lentettük, a színházi törvényszék első fokon állás­vesztésre ítélte a fő­rendezőt. Az öt tagból álló színházi fellebb­­vi­tel­i törvényszék: Abonyi Géza elnök, Bodnár Jenő, Lchotay Árpád, Turán Ferenc és Mi­­hályffy Béla összeültek törvénykezni és az elsőfokú színházi törvényszék ítéletét helybenhagyták.­ ­ A rendkívüli szigorral állásvesztés­re ítélt főrendező ügye az esti órák­ban került Voinovich Géza kormány­biztos elé, aki átváltoztatta azt egyhavi fizetés elvesztésére. Az éjjeli órákban beszélgettünk Horváth Árpáddal. — Mondja el őszintén, miért indult meg a harc. A főrendező megpödri nagy, szőke bajuszát: — Kern is harc ez, inkább félreértés az egész. Nyolc éve foglalkozom Az ember tragédiájával. Rendező számára a legiz­galmasabb és legmagasztosabb feladatnak tartom. Mindig arra vágytam, hogy mű­vészi elgondolásaim alapján újat alkossak Madách nagy tragédiájában. A Nyugat­ megkeresésére boldogan írtam egy tanul­mányt, amit nyugodtabb és nem ennyire aktuális időpontban is megírtam volna. Nem akartam senkit megbántani, mert hiszen a cikkben tisztán művészeti és esztétikai elgondolásaimat ismertettem szigorúan elvi alapon. A gon­dolat is távol áll tőlem, hogy mások tisz­teletreméltó színpadi felfogását, amelyet kritika tárgyává tegyem. — A Nemzeti Színház művészei is sértve érzik magukat, — mondjuk. — A Nemzeti Színház művész-személy­zetére valamint a testület egyetemére nézve magam sem tartottam megengedhető­nek bármilyen kritikai vonatkozást. Ismétlem, ez szándékomban sem volt. — Mit csinált, mikor meghallotta a súlyos ítéletet? — E pár nap alatt — válaszolja Hor­váth Árpád — tanácstalanul álltam az eseményekkel szemben, a bizonytalan és ködös holnapra, gondoltam. Fiatal há­zas vagyok, úgy álltunk a tanácstalan­ság horizontja előtt, mint két ijedt veréb. Az ember ilyenkor ismeri meg a baráto­kat. Csak a legnagyobb meghatottsággal tudok azokra gondolni, akik a nehéz na­pokban mellettünk álltak. — Mit csinált volna, m­a Voinovich kormánybiztos helybenhagyja az ál­­lásvesztés­ ítéletet? — Egy budapesti színház hívott meg a viharos napokban rendezőnek. Erről vagy­­egy esetleges külföldi elhelyezkedésről ter­­vezgettem. „­­­­Legyint egyet.­— De ahogy a világ­gazdasági képe alakult, könnyen lehetett volna a rende­zőségből, a külföldi állásból varró gépügy­­nökség is. — Mit szól ah­oz, hogy Voinovich megváltoztatta az ítéletet? — Amikor a kormánybiztos úr döntését meghallottam, megnyugodtam. Ismételt kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy nagyon sajnálom a történteket és azt, hogy ha bárki is ebből az ügyből kifolyólag megbántva vagy megsértve érezné magát. Tizenkét éve dolgozom a Nemzeti Színházban, tizenkét éve össze­forrtam a színház vezetőségével, a színé­szekkel, az egész társulattal. Csodálom, hogy rólam feltételezik, hogy hátba, támadom azokat, akik keny­éradó gazdáim s akiket szeretek. — Jövő programja? — Mi lehet a programom ? A mesterség és a színház imádatában tovább dolgozni és szolgálni a Nemzeti Színházat. — Mit szól az ítélethez? Horváth főrendező elmosolyodik, ráne­vet feleségére, bűnbánóan lehajtja fejét és ezt mondja­ .— A vádlott az ítéletben hálásan meg­nyugszik. PeS­A K­önnyezet és sírva fakadt II. Vil­mos császár a születése napján London, január 1. (Az Est tudósítójától) Az angol lapok Doornba kiküldött tudósítói szerint II. Vilmos rossz hangulatban, letört idegállapotban töltötte 75. születésnapját. Amikor Mackensen tábornagy tolmácsolta előtte a császári hadsereg volt tiszt­jeinek üdvözlését, sírva fakadt. A nap későbbi folyamán a kastély kápolnájában hálaadó istentisztelet volt, melyen a császár is részt vett. Eleinte együtt énekelt a gyülekezet­tel, később azonban a meghatottság annyira erőt vett rajta, hogy hirte­len visszaham­yatlon székébe és sze­mei megteltek könnyel. Vilmos születésnapja alkalmából üdvözlő táviratot kapott Hindenburg birodalmi elnöktől. Hitler részéről nem érkezett üdvözlés. i­lWMMWtMWWWWMWWWWMIWWWWWWWWIWWWWIWWWWWWWWi KIÉ A GYERMEK? Három letartóztatás egy gyermek­tartási per hamis vallomásai miatt — Az Est tudósítójától — Ma délelőtt egy rendkívül érdekes és bonyolult ügyben három letartóztatás történt a főkapitányságon. Az ügy még évekkel ezelőtt kezdődött a pol­gári bíróságnál. Pitzman Mária 20 éves háztartási alkalmazott gyermek­­tartási­ pert indított Csata-Csutia Lajos pénzügyőr ellen. Gyermektar­tási keresetében hivatkozott arra, hogy hosszabb időn keresztül Csatá­val benső viszonyban volt. Tanukat is megnevezett, akik szerinte tudtak arról, hogy gyermekének apja a pénz­ügyőr. Berkeszi Irma takarítónő és Rokor­bau­er Ilona varrónő volt többek kö­zött Pitzmann Mária tanúja. A gyer­mektartási per tárgyalásán elsősor­ban Csatót hallgatta ki a bíróság­. A pénzügyőr eskü alatt tett vallomásá­ban kijelentette, hogy nem ismeri Pitzman Máriát, csupán annyit tud a leányról, hogy állandóan levelekkel ostromolta őt, meg akart vele ismerkedni s neki az a benyomása támadt, hogy a cseléd­lány esmebeteg. A bíróság kihallgatta Berkeszi Ir­mát és Rokobauer Ilonát is. Mind­ketten azt vallották, nem tudnak arról, hogy Pitzmann Mária ismerné Csató-Csuvik Lajost, még kevésbé tudnak arról, hogy vi­szonyuk lett volna. A vallomások alapján a bíróság a gyermektartási keresettel elutasította Pitzmann Má­riát, az ügy azonban nem fejeződött be ezzel, mert Csató ügyvédje azt is kérte a bíróságtól, hogy az ügy ira­tait . r . . . ■ y tegye át az ügyészségre, hogy Pitzmann Márta ellen eljárás indulhasson hamis tanúzásra való rá­bírás miatt. Berkeszi Irma ugyanis a vallomás során kijelentette, hogy őt Pitzman Mária hamis tanúzásra akar­ta rábírni. Az akták az ügyészségre kerültek, az ügyészség viszont a főka­pitányságra küldte át a hatalmas iratcsomagot. Az ügyben dr. Bodó Elek rendőr­­kapitány kezdte meg a kihallgatáso­kat. Először Pitzman Máriát hall­gatta ki. A leány apró gyermekével együtt jelent meg a főkapitánysá­gon, sírva tette meg vallomását. — Összeállt ellenem az egész világ, —­ mondotta — pedig az az igazság, amit én mondok. Tessék megnézni, kapitány úr, a gyerekemet, — muta­tott a kisfiára — egészen olyan, mint Csató-Csuvik Lajos. Csató többször meglátogatott. Berkeszi Irma hami­san vallott, amikor azt mondotta, hogy nem tud az ismeretségről, hi­szen nagyon sokszor az ő lakásán találkoztunk. A rendőrkapitánynak már Pitztray Mária kihallgatása során az a be­nyomása támadt, hogy a kis cseléd­leány valóban igazat mondott és a Csató szövetkezett Klokobauer Ilo­nával és Berkeszi Irmával, hogy gyermektartási kötelezettség alól ki­bújjon Beidézték Berkeszi Irmát. Tíz per­cig sem faggatta a takarítónőt a rendőrkapitány, amikor Berkeszi Ir­ma sírni kezdett: — Megmondok mindent, úgy, ahogy van, — mondotta — igenis, nálam ta­lálkozott Csató-Csuvik Pitzman Má­riával, tudok róla, hogy viszonyuk volt és tényleg Csató az apja Pitzman Mária gyermekének. Hasonló vallomást tett Rokobauer Ilona is, amikor megtudta Berkeszi Irma beismerését. Ezek után került sor Csató kihallgatására. A pénzügy­őr is bevalotta, hogy Pitzman­n Má­riával intim kapcsolatban volt. A gyermek az övé és a gyermektartási perben hamisan esküdött. — Mindent megbántam, szeretném bűneimet jóvátenni és ha lecsuknak, akkor arra kérem Pitzman Máriát, várja meg, amíg kiszabadulok, feleségül fogom venni. A főkapitányságon Csató-Csuvik Lajost hamis eskü bűntette miatt, Berkeszi Irmát és Rokobauer Ilonát pedig hamis tanúzás bűntette miatt ma délelőtt letartóztatták. WWWWWWWWWWWWWWWSWWWWWWWWWWW­­WWWWWWW a siker is igazolt, kétségbevonjam vagyA ROQOI Szálloda Tilihert minden délután és este ALEX HEINEMANN Európa legjobb tánczenekara játszik |­ól mérsékelt polgári árak| Százalékos borravalórendszer | Zene-tán­ctér nincs Államosított főváros — nem, ez iga­zán nem lehet ideálja senkinek. Álla­mosított fővárosra épúgy nincs szük­ség, mint központosított — autonó­miára. Mint ahogy nincs szükség üze­meltett gazdára, vagy kereskedő nél­­küli kereskedelemre. -------------DR. LAKATOS-------------­BADEMI& abhaziai szanatóriumai FELVÉTEL — PENGŐBEFIZETÉS az állandó budapesti irodában, CARLTO­N-szálló, t­elefin 389-70. Rendkívül mérsékelt egység. Arak . Dr. Lakatos személyesen vesz fel vendégeket

Next