Az Est, 1937. december (28. évfolyam, 273-297. szám)
1937-12-01 / 273. szám
2. oldal. Mind a két kormány meg van győződve arról, hogy ez a szó-lidaritás a világbéke egyik alapvető tényezője és ezenkívül mindkét ország biztonságának egyik legfőbb eszköze. A tanácskozások során kialakult a London-Párizs tengely Párizs és London szempontjából érthető ez a megelégedettség, mert hiszen a két ország együttműködése szorosabbá vált, mint valaha : valóban kialakult a London—Párizs tengely. Most már sem a francia, sem az angol külpolitika nem fog külön utakra siklani, hanem a jövőben még fokozottabban, mint eddig, csakis közös francia-angol politikáról lehet szó. Ez a teljes egység fog visszatükröződni a ma este kiadandó hivatalos kommünikében is, amely részletesnek ígérkezik. Természetesen más kérdés, hogy Párizs és London teljes harmóniája mennyiben segítheti elő az általános európai megbékülést, amely a londoni konferencia tulajdonképpeni célja volt és amelyre valóban őszintén törekednek az angol és francia államférfiak. Csakhogy az angol-francia külpolitika felfogása és a német külpolitika célkitűzései között oly rendkívüli különbségek állanak fenn, hogy a mindkét oldalon fennálló jó szándék ellenére is úgyszólván lehetetlennek látszik a gyors közeledés. Megmaradt a cél: az európai béke biztosítása, de kétséges, hogy ez a feladat a londoni konferencián fektetett alapokon megközelíthető-e. A német gyarmatok visszaadásának feltételei A demokratikus államok hajlandók engedményekre Németországgal szemben, de csakis egy általános európai meegegyezés keretében. A most folyó londoni konferencián már oly messze mentek, hogy a gyarmati engedményekről részléteinen tanácskoztak-és különösen részletesen fogják ma megvitatni, miképpen lehetne adott esetben Németországot megfelelő gyarmatbirtokhoz juttatni, vagyis miképpen lehetne egyes mandátumok német fenhatóság alá való helyezését megvalósítani. De mielőtt Németországgal bármiféle gyarmati tárgyalásra hajlandók volnának, biztosítékokat kérnek Berlintől. Az engedményeknek feltételei vannak és Párizs—London nem hagynak maguknak ebben a tekintetben parancsolni. Éppen ellenkezőleg, elvárják, hogy feltételeiket teljesítsék azok, akik valamit viasszá akarnak kapni. Pedig éppen ez az, amitől Németország elzárkózik. Az angol-francia elgondolás egy új közös biztonság, egy új Népszövetség kereteiben mozog. Mindazt, ami a Népszövetségre, a kollektív biztonságra emlékeztet, Németország mereven visszautasítja, a gyarmatok visszaadását pedig nem feltételek alapján képzeli el, hanem a gyarmatbirodalom feltétel nélkül való viszszacsatolását követeli. És ami rendkívül fontos: Anglia és Franciaország — mint a Daily Telegraph diplomáciai szerkesztője, Éden bizalmasa írja cikkében — felismerték, hogy az összes dunai és balkán országok Nagybritanniától és Franciaországtól erőteljes és egységes politikát várnak, amely szembeszáll minden olyan kísérlettel, amely a középeurópai államok függetlenségét és szabadságát veszélyeztetné. Ez a felismerés az úgynevezett szabad kéznek éppen az ellenkezőjét jelenti. Németország vitatja London és Párizs középeurópai érdekeit, a londoni konferencia pedig erőteljesebben, mint valaha, kihangsúlyozza ezeket. Delbos London és Párizs közös követe középeurópai útján Delbos úgyszólván London és Párizs, közös követeként megy a két nyugati demokrácia baráti államainak fővárosaiba, megnyugtatni és tanácsokat adni. Az elmondottak alapján kétségtelen: bármennyire őszinte is Franciaország és Anglia közeledési szándéka a Róma—Berlin tengelyhez, igen nagy és fáradságos út bejárása lesz szükséges addig, amíg ez a közeledés valóban megvalósulhat. Ráskay László A T£ ft £ r -MENYECSKE"£ i "»tp l/tf J fimom/A'cok: MENYECSKE cwk , MENYECSKE AatMm.akaregykaCtmán MENYECSKE torta MENYECSKE keksz-töttat nem. ehetsz.. Szerda, 1937 december 1. London tisztázza a középeurópai helyzetet Poritz, november 30 (Az Ett perizsi szerkesztőségéink telefonjelentései Talán még sohasem volt diplomáciai tárgyalás ilyen titokzatos, mint a francia miniszterek mostani londoni útja. A francia sajtónak általában legjobban tájékozott korifeusai is csak találgatásokra vannak Utalva és megelégszenek annak a szívélyes hangnak a kidomborításával, amely az autó más miniszerelnök tegnap esti nyilatkozatát és az egész fogadtatást dominálta. Kétségtelen, hogy az angolok nagy vonásokban egyetértenek a franciákkal. Az angolok nem állanak elő követelésekkel, amelyekre a franciáknak rögtön válaszolnak kellene. Tegnapi értesüléseimet ugyancsak elsőrangú forrásból szerzett részletekkel ma olyan módon egészíthetem ki, hogy Chamberlain és Éden Közép-Európát illetőleg közölte Chautempssel és Delbossal azt a véleményét, hogy Közép-Európában ideje volna rendet és tiszta képet teremteni. Mint egy igen kitűnően tájékozott diplomatától tudom, az események a következőképpen fognak egymáshoz kapcsolódni: Közép-Európáról főképpen olyan értelemben volt szó a londoni beszélgetések során, hogy Chamberlain közölte Chautempssal és Delbossal, hogy Anglia nem óhajt érdektelenséget kijelenteni a középeurópai ügyekben, de igen nehezére esnék már most pontosan meghatározni elfoglalandó álláspontját. Az angol kormány nagyon szeretné, ha Közép-Európában békés állapotok állanának be és hajlandó minden jóindulatú közreműködésre, rábeszélésre, hogy kiküszöbölje mindazokat a vitás problémákat, amelyek Németországot elválasztják a francia állásponttól és a kisantant országok közvéleményétől. Az angoloknak azonban az a véleményük, hogy nem lehetnek pápábbak a pápánál és amenynyiben a közép európai államoknak nincs kifogásuk a német közeledés ellen, akkor nem látják be, hogy miért akadályozzák ezt meg. Chamberlainnek most tehát az a formulája, hogy Dolbos menjen Közép-Európába, állapítsa meg, mi ott a valódi helyzet, mi az igazi hangulat és ennek eredménye legyen azután az angol és francia állásfoglalás. Hozzá kell tennünk ehhez az igen érdekes Információhoz, hogy Chamberlain természetesen nem mulasztotta el a beszélgetések során, hogy, bár igen diszkrét formában, de mégis ki ne fejezze azt az óhaját hogy Delbos mérséklőség, közvetítőleg igyekezzék hatni az utazása során. Más szóval, azok a tanácsok, amelyeket Chamberlain maga szeretett volna adni a kisantant államoknak, elsősorban a kisebbségeket, legfőképpen a csehszlovákiai német kisebbségeket illetőleg , mint Delbos saját tanácsai szerepeljenek, minden kényszerítő forma és bántó él nélkül. Ebben a lojalitásban azonban, értesülésünk szerint, annak is van egy kis része, hogy az angol külpolitika felismerése szerint a középeurópai szigorban, nevezetesen a kisantant országaiban a legutóbbi évek során igen komoly közeledés mutatkozott a német politikához, egyes országokban a róma-berlini tengelyhez. Delbosnak alkalma lesz az utazás során látni, hogy az elhidegülés nem Franciaország részéről következik be. Delbos elindul középeurópai útjára, amelynek végső állomása szándékosan Prága. Itt kell a Hitler—Halifax megbeszélések végső konklúziójának bekövetkeznie. Itt kell Delbosnak közvetítőképpen szerepelnie, hogy létrehozza azt a közeledést, amelyek az angolok igen kívánatosnak ismernek fel. Delbos prágai álláspontja nagyon sokban attól függ, hogy mit tapasztal a kisantant egyéb országaiban. Aigner László Ciano januárban Budapestre jön Róma. november 30 . (Az Rtt római szerkesztőségének telefonjelentése) Sztojadinovics jugoszláv miniszterelnök itteni jól informált körök értesülése szerint december 5-én érkezik Rómába, hogy visszaadja gróf Ciano külügyminiszter belgrádi látogatását. Két napon keresztül, 6-án és 7-én beszéli majd meg a jugoszláv kormányelnök a két ország között felmerülő, Sztojadínovics időszerű külpolitikai és gazdasági problémákat a Ducéval és Ciano külügyminiszterrel, 8-án pedig néhány jelentős olasz személyiség kíséretében ahol nagy ipartelepeket tekint meg. Diplomáciai körökben hangsúlyozzák, hogy nincs szó semilyen szerződés aláírásáról. Mindkét ország kormánya további lojális együttműködést óhajt, miután úgy az olasz, mint a jugoszláv fővárosban meg vannak győződve arról, hogy csak ezen a mó don A/wwovwvwwwwwwwwillácíni 20. Milánóba utazik.