Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1904-01-01 / 1. szám
1904. január 1. AZ ÚJSÁG Az ellenzék, mely erélyes visszautasítását követelte Körber nyilatkozatainak, nem akart megelégedni a válaszszal s Kossuth Ferencz a miniszterelnök nyilatkozatainak napirendre tűzését kivánta. Kiment leszavazzák. A kormány lemond Ezt az indítványt a Ház nagy többsége elfogadta, mire Khuen-Héderváry gróf, a ki leszavaztatását látta a Ház e határozatában, rövid minisztertanács után ott a Házban, nyomban táviratilag bejelentette ő felségének a kabinet lemondását. A kormány kivonulása. Elnapolás. Másnap a képviselőházban is bejelentette lemondását s kérte, hogy a Ház tanácskozásait az uj kormány kinevezéséig függeszsze fel. Nyilatkozata után az egész kabinettel nyomban eltávozott az ülésteremből. Néhány felszólalás után a Ház tényleg elnapolta üléseit. A kilenczes bizottság kiküldése. Most már égetővé vált egy a válság folyamán sokszor hangoztatott kívánság: az t. i., hogy a szabadelvű párt foglaljon állást a katonai kérdésekben. A párt e végből egy kilenczes bizottságot küldött ki. A kormány lemondása után október 3-án a Ház még egy ülést tartott az ellenzék kívánságára, a harmadéves katonák visszatartása ügyében, azonban mivel a kormány részéről senki sem jelent meg, az ülés minden eredmény nélkül, közben egy zárt ülés incidensétől megszakítva, ért véget. Október 4-éna czár bécsi látogatása eddig lehetetlenné tette, hogy Kimen lemondása után ő felségénél jelentkezzék) Kimen gróf személyesen is átadta Wienben a kormány lemondását ő felségének, aki fentartotta magának a továbbiakra nézve az elhatározást. Időközben a szabadelvű párt kilenczes bizottsága naponta értekezletet tartott. Azonban tanácskozásai a legszigorúbb diskréczió mellett folytak. A bizottság elaborátumától füg■ jött a leendő kormány kinevezése s a kibontakozás megkísérlése. Újabb kihallgatások. Még e tanácskozások folyamán Wienbe hivattak kihallgatásra Széll Kálmán, Andrássy Gyula gróf, Tisza István gróf, Perczel Dezső és Lukács László. Ezen kihallgatások folyamán is csaknem állandóan előtérben volt Tisza István gróf megbizatásának lehetősége, de mielőtt e megbízatás megvalósult volna, ismét a Lukács László-féle kombináczió merült fel egy időre. Lukács deszignálását október közepén csaknem biztosra vették, de csakhamar kiderült, hogy Lukács csak a katonai kérdésekben fenforgó ellentétek kiegyenlítésére vállalkozott, a Tisza István jelöltsége pedig továbbra is fenmaradt. Lukács mint közvetítő, Lukács László tényleg néhány napon át úgy vett részt a kilenczes-bizottság tanácskozásain, mint a közvetítéssel megbízott homo regius s több ízben jelentést is tett személyesen ő felségének a bizottság munkálatairól. Október 24-én terjesztette ő felsége elé a kilenczes-bizottság elhatározását s másnap, október 25-én gróf Tisza István is meghívást kapott Wienbe. Gróf Tisza István megbízatása. Aznap ő felségénél Khuen-Héderváry gróf, Lukács László és Tisza István gróf három óra hosszáig tanácskoztak s a tanácskozások eredménye az lett, hogy Tisza István gróf megbízást kapott kormányalakításra. A programra, melyen Tisza István kabinetalakításra vállalkozott, csak lényegtelen módosításokkal tért el a kilenczes bizottság programmjától s legközvetlenebb feladata az volt, hogy a szabadelvű pártot a kilenczes bizottságnak általa módosított programmja számára megyeije. A módosított elaborátum. Tisza István gróf október 27-én mutatta be a kilenczes bizottságnak a módosított programmot, mely ahhoz hozzájárult, s melyet a bizottság eredeti elaborátumával együtt másnap Tisza István gróf a szabadelvű párt értekezlete elé terjesztett. A leglényegesebb a módosítások közül az, mely ő felségének az 1867-ben elismert alkotmányos fejedelmi jogaira vonatkozik. A kilenczes bizottság elaborátumában az volt, hogy »a hadsereg vezér- és szolgálati nyelvére nézve fennálló jelenlegi állapot ő felségének az 1867-ben elismert alkotmányos fejedelmi jogai alapján tartatott fenn«. E helyett Tisza István gróf a következő szöveg beillesztését kérte: »A párt fentartja azt az álláspontját, hogy a királynak jogában áll az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg vezér- és szolgálati nyelvét az 1867: XII. törvényczikk 11. §-ában elismert alkotmányos fejedelmi jogai alapján meghatározni«. A különbség a két szöveg közt az, hogy itt világosan kifejezést nyer az, hogy ezen kérdés szabályozása is ő felségének a 67. évi törvényekben elismert alkotmányos fejedelmi jogkörébe vág. A szabadelvű párt egyértelműleg elfogadta a kilenczes bizottság elaborátumát Tisza István gróf módosításaival. A Tisza-kabinet kinevezése. Tisza István gróf október 30-án éjjel Wienbe utazott, másnap ő felsége elé terjesztette a kabinet listáját, s miután ő felsége ahhoz hozzájárult, még aznap mint kinevezett miniszterelnök érkezett vissza Budapestre. A Tisza-kormásig. November első napján írta alá a király az új kormány kinevező okiratait. Az új kormány tagjai lettek. Miniszterelnök: gróf Tisza István, egyszersmind belügyminiszter és ideiglenesen a király személye körüli miniszter. Pénzügyminiszter: Lukács László. Kereskedelmi miniszter: Hieronymi Károly. Földmivelési miniszter: Tallián Béla. Honvédelmi miniszter: Nyíri Sándor. Közoktatásügyi miniszter : Berzeviczy Albert. Igazságügyminiszter: Plósz Sándor. Horvát miniszter: Cseh Ervin. A régi kormányból tehát kimaradtak a miniszterelnökön kívül Láng Lajos, Darányi Ignácz, Kolossváry Dezső és Tomasics Miklós. Eskütétel. November 4-én délelőtt tíz órakor volt az eskütétel a wieni Hofburgban. Az új miniszterelnök tette le elsőnek az esküt, honvédhuszárfőhadnagyi egyenruhában. Az első ténykedése, amiből az ellenzék és sajtója rossz óment próbált kiolvasni. A miniszterelnök után a kormány új tagjai esküdtek, s nyomban azután hazajöttek Budapestre. Még aznap, részben csak másnap megvoltak a minisztériumokban a szokásos búcsúzások és bemutatkozások. Tisza programmja. Este, ugyancsak november 4-ikén emlékezetes értekezlete volt a szabadelvű pártnak. A vasútról jött az új kormány egyenesen a pártkörbe s mihelyest meghallgatta a rövid üdvözlő beszédet-, Tisza István nyomban elmondotta programmját. Csak a legfőbb pontjait soroljuk itt föl. Szabadelvű politika, a szó igaz értelmében. Nemzeti politika, a magyar nemzeti állam erejének teljes kifejtése, kidomborítása és öntudatra ébresztése. Katonai kérdésekben a párt elfogadott programmja: a magyar tisztek visszahelyezése, a magyar nyelv kötelezővé tétele, magyar tisztképzés, magyar tannyelv a katonai iskolákban legalább a főtárgyakban, a jelvények és zászlók reformálása, a katonai büntetőeljárásban a magyar nyelv érvényesítése. Takarékosság az államháztartásban. Ezért a beruházások mérséklése és a tisztviselői fizetésjavítás ideiglenes elodázása mindaddig, amíg a javítás a megyei, községi tisztviselőkre, tanítókra, papokra is kiterjeszthető lesz. A párt csatlakozott a programaihoz. Éjjel azonban megtudták a hírlapok, hogy Apponyi Albert gróf megirta lemondó levelét. Lemondott a képviselőház elnökségéről. Senki se várta másképp. Bemutatkozás akadályokkal. Másnap következett a bemutatkozás az országgyűlés két Házában. Azaz következett volna. Az ellenzék kedves témát kapott Apponyiban. Megobszmálta az ő lemondását. Tisza nem mondhatta el programmját. De a főrendiházban még aznap elmondotta: Khuen-Héderváry nem jutott el a főrendekig. Tisza nekik hamarább adott programmot, mint a képviselőháznak. Másnap, harmadnap még mindig Apponyi lemondása volt a téma. Negyednap Tisza István a képviselőházban is elmondotta programaimát. Elnökválasztás. November 8-án a képviselőház Perczel Dezsőt megválasztotta elnökké. Az új elnök székfoglalójában kijelentette, hogy igazságosan, méltányosan fogja kezelni a házszabályokat s meg fogja őrizni az elnöki állás tekintélyét és méltóságát. Az obstrukció ezután vitázott tovább a miniszterelnök programmjáról. A szabad kéz. Közben keresték a kibontakozást. Az obstrukció fő erőforrása, a függetlenségi párt, bár formailag egységes volt, meggyőződésben kétfelé szakadt. Az egyik rész tisztes kibontakozásra vágyott, a másik változatlan hadakozást hirdetett. Egyforma volt a két tábor. S mivel megegyezni nem tudtak, kimondották a szabad kéz politikáját. Tegyen mindenki a lelkiismerete szerint. Folyt tovább az obstrukció. Annyit jelentett ez a határozat. Csak a párt felerészben visszavonult. Az ujonczjavaslat. November 14-én napirendre került az ujonczjavaslat. A honvédelmi miniszter a javaslat gyors letárgyalását kérte. Rámutatott azokra a veszedelmekre, amik kikerülhetetlenek, ha december végéig nem lehet ujonczozni. Negyvenezer póttartalékost kell behívni tényleges szolgálatra, a három évet kiszolgált katonák pedig karácsony ünnepére se mehetnek családjuk körébe. Az obstrukczió pedig folyt tovább ... Körber és Tisza. Az osztrák miniszterelnök november 18-án beszédet mondott a Reichsrathban, Magyarország ellen beszélt. A felségjogokat magyarázta osztrák szempontokból, s tagadta, hogy Magyarország parlamentjének beavatkozási joga volna e kérdésekbe. o o / f ^ ^ f # Általános felfordulás a sajtóban és másnap már interpelláczió a Házban. Emlékezetes beszéddel felelt Tisza István gróf. — Egy előkelő idegen exkurziókat tett a magyar közjog területére. Ezeknek a dilettáns nyilatkozatoknak ne tulajdonítsanak fontosságot. De ha a gyakorlatra próbálnák átvinni a nekik kedves elméletet, erélyes visszautasítás lesz a válasz. Körber felelt néhány nap múlva. Tisza még erélyesebben visszavágott. A miniszterelnök diadala teljes volt. Az ellenzék is elismerte. De az obstrukczió folyt tovább. Párhuzamos ülések. Tenni kellett valamit az obstrukczió megtörésére. Tisza István gróf elhatározta, hogy párhuzamos ülések tartásával fogja az obstrukcziót kimeríteni. A szabadelvű párt örömmel csatlakozott. Az erős kéz fogását látták a tervben. Az ellenzék erőszakot kiabált. Apponyi Albert 37