Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1904-01-02 / 2. szám
12 ............ 12... ........................................ százszor emlegetett frázis, mégis keserű valóság. Sőt egyre súrolt azalatt is, mig a többi cselédek rendre férjhez mentek, s szaporították a »népet«. Ahogy vén korában hely nélkül maradt, s kikerült az utczára, bambán, gyámoltalanul állt szemben az élettel. Olyan nyomorba jutott, amilyenbe csak egy összetöpörödött vén asszony képes. Belekerült a Hajléktalanok Menhelyébe, ott végleg leszáradt, lekorhadt az emberiség fájáról, mint egy hasznavehetetlen ág. Megszűnt szürke staffage-ul szolgálni a többi embereknek. Egy úriember jószívűségéből temették el, s most a rákoskeresztúri temető földjében az anyagcserét demonstrálja vele a természet. — A tanácsjegyző szobájában. Néhány nappal ezelőtt történt, hogy Hirschfeld Antal dr. fővárosi bizottsági tag hivatalos ügyben a VII. kerületi elöljáróságnál Kiss Ferencz dr. tanácsjegyző szobájába lépett, s kalapját csak az ajtó becsukása után vette le. A tanácsjegyző sértő hangon szólt rá a belépőre. Ebből szóváltás, majd lovagias ügy keletkezett. Hirschfeld dr. segédei, Feleld Béla dr. és Rózsavölgyi Manó fővárosi bizottsági tagok útján elégtételt kért Kiss dr. tanácsjegyzőtől, aki Nessi Pál országgyűlési képviselőt és Hódy Gyula hírlapírót nevezte meg segédeiül. A segédek az ügy elintézése végett vasárnap ülnek össze. — Halálozások. Weisz Herman, a délmagyarországi közgazdasági élet egyik kimagasló alakja, ma Temesvárott meghalt. Weisz a múlt század közepén egész a 80-as évekig Temesvárott nagy szerepet vitt. Temesvárott számos ipari vállalkozást létesített, ezek között egy nagy gőzmalmot, valamint egy nagyobb szeszgyárt, mely később a Weisz-féle szeszgyár részvénytársasággá alakult. Tizennégy nappal ezelőtt megbetegedett és ma reggel 9 órakor meghalt. A 82 évet élt érdemes férfiúban Weisz Julián, a Budapestér’ Tagblatt szerkesztője és Vida Félix, a Neues Kleines .Journal szerkesztője édes atyjukat gyászolják. — Kécsi A. Nándor' könyvkereskedő Szabadkán folyó hó 30-án meghalt. — Antal Sándor életének, 61-ik évében a múlt hó 30-án Kecskéden (Komárommegye)' meghalt. — Hogy mentették meg Nordenskjöldöt, tr'tzar, az »Uruguay« kapitánya egészen új részleteket beszél el arról, hogy az argentínai mentőexpedíció miatt mentette meg Nordenskjöldöt. Az »Uruguay« november 1-én hagyta el Usuart, a Tűzföld egyik kikötőjét, s november 4-én találkozott az első jégzajlással, a Shetland-szigetektől északkeletre. November 6-án ért a hajó a Seymour-szigetekre, a Nordenskjöld-expediczió észlelő-állomására. November 8-án a Seymourioknál kikötöttek, s a Nordenskjöld-expediczió két tagjával pingvinekre vadásztak és pingvin-tojásokat szedtek. Irizar kapitány egy tiszt kíséretében a telelőállomásra ment s ott találta Nordenskjöldöt és társait legjobb egészségben. A svéd utazó roppant örömmel hallotta, hogy az argentinai kormány minden lehető támogatásban kész részesíteni az expedicziót, de aggodalmát fejezte ki az Antarctic sorsát illetőleg. Irizar erre Nordenskjölddel együtt intézkedéseket tett a svéd hajó felkutatására, de a véletlen úgy akarta, hogy Larsen kapitány öt hajótöröttel éppen akkor ért oda s hírt hozott az Antarctic katasztrófájáról. A legénység a kis Paulet-szigeten telelt át, honnan Larsen a tavaszszal elindult, hogy érintkezésbe lépjen Nordenskjölddel. Az Uruguay erre a Paulet-szigetre ment s az expediczió többi tagjait is fölvette, s azután visszaindult velük. — Siketnémák pályázata. A váczi siketnémaintézet igazgatója a kisteleki Lévay Henrik-alapítvány 1000 koronányi kamatját márczius hó 13-án osztja ki a pályázók között. Az alapítólevél negyedik pontja értelmében a segélyre mindazon szegénysorsú, feddhetetlen és munkás életű siketnémák pályázhatnak, akik a magyar szent korona országaiban születtek, a siketnémák országos intézeteiben képeztettek ki, onnan jó bizonyitványnyal távoztak és valamely mesterséget, vagy női iparágat tanulván, önálló üzletet akarnak nyitni. A kellően felszerelt , a közoktatásügyi minisztériumhoz intézett folyamodványok 1904. évi február hó 10-ig a váczi siketnéma-intézet igazgatóságához küldendők. Co o — Veszedelmes kaland. Különös eset hőse volt egy Wolhuter nevű tranzváli erdőőr. Ő maga hihetetlennek látszó történetét így mondja el egy angol vadászlapban: »Naplemente után egy órával végiglovagoltam egy erdei ösvényen. Egyszerre ugatni kezdett a kutyám. A másik pillanatban egy oroszlánt vettem észre közvetlen közelemben. Lovamat a leggyorsabban az ellenkező irányba fordítottam és talán ennek köszönhetem, hogy az oroszlán, bár nagyot ugrott, nem tudott elfogni. Lecsúsztam a nyeregből és ekkor leírhatatlan rémületemre egy másik oroszlánt vettem észre, amely szintén ugrásra készült. A ló elrohant, az első oroszlán pedig utánairamodott. Mielőtt megmoccsanhattam volna, a másik oroszlán, amely nyilván engem tartott a könnyebben megszerezhető prédának, megragadott a jobb vállamon, úgy hogy arcom fölfelé nézett, lábaim és testem pedig az állat hasa alá került. Aztán lassacskán elballagott velem. Livingston útleírásában olvastam arról az esetről, amikor egy oroszlán elragadta a híres utazót. Arról az apátiáról és fájdalmatlanságról azonban, melyet Livingston emleget, mitsem éreztem. Szörnyen szenvedtem, testileg is, lelkileg is. Semmiféle módot nem láttam a menekülésre. Az oroszlán körülbelül kétszáz yardnyi távolságra elczipelt. Amikor egy terebélyes fa alá értünk, ahol az állat megállapodott egy pillanatra, eszembe jutott, hogy övemben, a bal csipőm mögött, kés van. Kirántottam a kést és balkezemmel kétszer egymásután az oroszlán mellébe dőltem abban az irányban, ahol a szívét sejtettem. Az oroszlán azonnal eleresztett, mire minden erőmmel a torkába döftem. A megsebzett állat visszaballagott, majd két-három yardnyi távolságban megállott és rám mozgott. Nagynehezen föltápászkodtam és mivel valamikor olvastam az emberi hangnak a vadállatokra való hatásáról, minden képzelhető szidalommal halmoztam el az oroszlánt. Attól tartottam, hogy ismét elragad, de nem így történt. Az oroszlán megfordult és morogva bár, visszavonult. A mozgás egyre halkult, végre egészen megszűnt. Megmenekültem«. — A chicagói színházégésről. Londonból távírják lapunknak. A halotti kamarákban 690 halottat számítottak össze. Ezeken kívül még 300 ember hollétéről nem tudnak. A halottak számának végleges megállapításába egy hét is beletelik. Chicago mély gyászát gyászlobogók és félárbóczra vont gyászfátyolos nemzeti lobogók hirdetik. Az üzletek mind zárva vannak. Chicagóban már jó ideje sztrájkolnak a temetkezési intézetek kocsisai s a sztrájk éppen legutóbb elég akut jelleget öltött. A nagy szerencsétlenség hírére rögtön tíz napi fegyverszünetet kötöttek a barkarózosok a munkaadókkal. A színház kívülről nézve nem mutat semmi változást. Eddig 690 halottat számláltak össze, 300 ember még hiányzik. A színtársulat 300 emberből állt. A színházban 2000 ember volt jelen, akik közül 1740-nek ülőhelye volt. A pánik alatt egész családok pusztultak el. Több vészkijárat vasajtókkal volt elzárva, melyeknek idejekorán való kinyitásáról senki sem gondoskodott. A nézők hasztalan igyekeztek ezeket az ajtókat feltörni. Minthogy a színházban nem volt tűzjelző, sok idő telt el, míg a tűzoltóság megérkezett. Telefonhívásra vagy 100 orvos és 150 betegápoló sietett oda. Egy pap megáldotta a haldoklókat. A főszakács a létrán állva egymás után 15 nőt fogott fel, akik egy ablakból ugráltak ki. A nézők száma azért volt oly nagy, mert a színházi előadás mérsékelt árak mellett tartatott meg. Az Iroquois-színház két alkalmazottját, köztük a rendezőt, emberölésben való bűnsegédség vádja miatt elfogták. Ma reggel letartóztatták Plunket színpadmester segédjét és négy kardatost. A színházi személyzet számos más tagját is kihallgatta a rendőrség. A polgármester intézkedésére az újév alkalmából az idén nem harangoztak, úgy mint eddig" szokták. Továbbá a gyász jeléül holnap az összes üzleteket zárva tartják. Rómából táviratozzák. Tittoni külügyminiszter megbízta a washingtoni olasz nagykövetet, hogy fejezze ki az Egyesült Államok kormányának Olaszország részvétét a gyászban, amely az Egyesült Államokat a chicagói katasztrófa által érte. — Megtámadott adópénztáros. Vakmerő merényletet követtek el, mint Titelről táviratozzák, Wittmann Mátyás adópénztáros ellen. Wittmannt bízták meg ugyanis azzal, hogy Rudolfsgnad községből 60.000 korosin adót szállítson" be Antalfalvára. Wittmann nem az országúton, hanem a temető melletti úton haladt Antalfalvára. Hirtelen négy férfi támadta meg az adópénztáros kocsiját, de Wittmann kocsija revolverrel a támadók közé lőtt, mire az ismeretlen tettesek rövid dulakodás után elfutottak. — A királyi palotából. A várpalotában a bekövetkezett tél daczára nagyban folynak a munkálatok. A Habsburg- és kupolateremben tömérdek ember dolgozik az aranyozási munkálatokon s azokkal még a tavaszszal elkészülnek. A királyi palota termei egyébként most zárva vannak s azokat csak márcziustól kezdve lehet ismét meglátogatni. A várkert a tél daczára is hozzáférhető, de csak a várpalota kapuján, naponként 9 — 12 óráig s 2 órától 5-ig. — A kaucziósikkasztó vivómester Budapesten. Csak nemrégen az a hír terjedt el, hogy Bobelly Jenő, a kaucziószédelgő vivómester New Yorkban haldoklik. Ez a hír úgy látszik nem igaz. Ma délután ugyanis valaki a rendőrségen elmondotta, hogy Bobellyt a Kerepesi-úton tegnap este látta. Valószínű, hogy Bobelly szándékosan terjeszteti az amerikai álhíreket, hogy elterelje magáról a figyelmet. — Élő halottak. A Fülöp-szigeteken a gonosztevőket régi spanyol szokás szerint garotte-tal szállítják a másvilágra. A garotte meglehetősen primitiv fojtogatóval, melyet rászorítanak a szegégy bűnös torkára. Néha bizony..Sokáig k kell fojtogatni a delikvenst, mig megadja magátós hálálnak, pedig meg sem hal. A Fülöp-szigeteken öt gyilkást ki kellett végezni. E végből egy ember, akire ráfogták, hogy művész a hóhérságban, Manilából Amuriunkba utazott. Egy rövid délelőtt alatt valamennyi elítélttel végzett, legalább ő azt hitte. A börtönorvos kiállította a halottasleveleket és a kivégzett gyilkosokat egy templomba vitték. Amikor a sírásók este bementek a templomba, hogy megtegyék a temetésre szükséges előkészületeket, a halottaknak vélt embereket vidám csevegés között találták. Alig hogy kikerültek a garette öleléséből, ismét magukhoz tértek. Mivel a Fülöp-szigetek törvénye szerint, kétszer senkit sem lehet kivégezni, a hóhértól megmenekültek, de azért hivatalból halottak maradnak. Nem tekintik polgároknak, anyakönyvei előtt nem köthetnek házasságot, a bíróság előtt pert sem vihetnek. Élnek, de jog szerint halottak. — Nagy rablás Rómában. Rómából jelentik, hogy ma két levélhordónak öltözött egyén belopódzott a postacsomag-hivatal helyiségeibe és több, értékpapírokat tartalmazó csomagot lopott. Mint hivatalosan közük, 150.000 frankról van szó. A Tribuna szerint a kár 300.000 frank. — Fogházbüntetés elől a halálba. Titelről táviratozzák lapunknak. A nagybecskereki törvényszék öt havi fogságra ítélte Geipel János rudolfsgnadi lakost, aki gyermekei lététe ügyében a nagybecskereki árvaszék hivatalnokait szidalmazta. Geipel hazajövetele után elitéltetése miatt való elkeseredésében a padlás gerendájára felakasztotta magát. — Rendőri krónika. Merénylő férj. Novotny György czipész ma délután fél egy órakor lakásán összeveszett feleségével. A czivakodásból verekedés lett, miközben a czipész kést rántva elő, feleségét megszurkálta. Az asszonyt a Rókus-kórházba vitték, férjét pedig a rendőrség letartóztatta. ___________AZ ÚJ8AG____________ 1904. január 2.