Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1904-01-03 / 3. szám
1904. január 3. ________AZ UJSAQ________ tolt ki a halottasházból. Egy kereskedőt, az egész családját a halottak közt találta: feleségét, három gyermekét, nővérét és anyját, egyenesen az őrültek házába vittek. Egy osztrák ember, Alexander doktor szintén elvesztette egész családját. Nagy a részvét egy távirótiszt iránt, a ki egész éjjel szolgálatban volt s a katasztrófa szörnyű részleteit kopogtatta le sok száz Sürgönyben. Mikor hajnalban hazament, akkor tudta meg, hogy felesége és gyermekei is elpusztultak. (Hősök a veszedelemben.) A nagy tömeg, külön is hangsúlyozták ezt a táviratok, teljesen elvesztette lélekjelenlétét és nyugalmát a fenyegető veszedelemmel szemben. Ez, valamint az életért vívott szörnyű harcz nagy mértékben növelte a katasztrófa nagyságát. Egyesek azonban valóságos hősök gyanánt viselkedtek. Érdemes nekik néhány szót szentelni. Foy komikus a színpadról kiáltott a közönségre, hogy maradjon nyugodtan. Azután felszólította a zenekar vezetőjét, hogy játszszék tovább a közönség megnyugtatására. A zenekar vezetője csak akkor hagyta el helyét, amikor a lángok már megperzselték a haját. Foy azután a színpadon a színészeket nyugtatta meg, akik az ijedtségtől nem tudtak megmozdulni. Menekülése után elbeszélte, hogy miután megtudta, hogy gyermekei, akik a közönség soraiban voltak, megmenekültek, csak arra törekedett, hogy a színészeket is megmentse s utolsónak hagyta el a szinpadot. Egy sereg színész csodálatos módon menekült meg. Olyan helyre kerültek, ahol rácsos vasajtó zárta el előlük a kivezető utat. Véletlenül a színház mellett éppen arra ment egy vasúti tisztviselő, akinek néhány szerszám volt a zsebében, amelyekkel az ajtó csavarjait felnyitotta és így a színészek számára lehetségessé tette a menekülést. Rettenhetetlen bátorságot tanusított Mulácon római katholikus püspök, aki a tűzvész kitörésekor éppen a színház előtt ment el. Berohant az égő színházba, felsietett a karzatra, hogy megmentse, akit még megmenteni lehet. A rendőrök erőszakkal akarták visszatartani, de ez nem sikerült. Hangos szóval vigasztalta a sebesülteket s a haldoklóknak megadta az abszolvcziót. Csak akkor hagyta el a színházat, mikor már kimentették azokat, akiket a pánikban agyon nem tiportak. Egy szomszédos vendéglő szakácsa létrát támasztott a színház egyik ablakához, s a létrán keresztül harminc-negyven embert mentett meg. Csak akkor hagyta ott helyét, amikor már a lángok kicsaptak az ablakon. S valóságos hősök voltak a tűzoltók. Mikor harminczhat órai emberfölötti munka után föl akarták őket váltani, egy se hagyta ott a helyét... (Eső után köpönyeg.) A chicagói polgármester rendeletet adott ki és ezzel tizenkilencz színházat lezáratott. Elrendelte még, hogy a színházak mind megvizsgálandók s minden tűzbiztonsági intézkedést a legszigorúbban végre kell hajtani. Minden színházban vasfüggönyt kell alkalmazni s azt minden felvonás végén lebocsátani. Letartóztatások is történtek a katasztrófa után. A színház húsz alkalmazottját elfogták, azonban az államügyészség elhatározta, hogy egyedül Plunkett főrendező ellen emel vádat gondatlanságból okozott emberölés és kötelességeinek elhanyagolása miatt. Plunkett volt megbízva az összes gépek és biztosító-intézkedések felügyeletével s igy egyedül ő a felelős a katasztrófáért. (Az elpusztult színház.) Az roquois-színház a legszebb és legmodernebb színház volt Chicagóban s egyike a világ legszebb színházainak. Az elhelyezését ez a helyrajz mutatja. Wabash-avenne A színházat Marshall Benjámin chicagói műépítő tervei szerint építették és 1903 novemberében nyitották meg, ugyanazzal a darabbal, amely a katasztrófa napján is ment. A színház pompás homlokzata és előcsarnoka fehér márványból való volt. Négy hatalmas jón oszlop díszítette a homlokzatot, fölöttük a tragédia és komédia allegóriái. Az előcsarnok a párisi Opera Comique mintájára készült. A nézőtérre kettős oszlopcsarnokon keresztül jutott be az ember. A vörös plüssel díszített nézőtér szinte páratlan a maga nemében. Semmi oszlop, semmmi támaszték, egy óriási boltozat az egész, amelyet egy ötvenöt láb magasan függő hatalmas villamos csillár világított meg. A függöny művészi tájkép volt, John Lewis festette. A nézőtéren ezerhétszáz ember fér el. (A vizsgálat.) A bírói vizsgálat hivatalosan is megállapította a történt mulasztásokat és gondatlanságot. Kiderült, hogy sokkal több ülőhelyet csináltak a nézőtéren, mint amennyit bejelentettek. Az ülőhelyek közé vezető átjárók helyén is székek voltak. Az igazgatóság ezenfelül ötszáz állóhelylyel többet adott el naponta, mint amennyire engedélye volt. Tűzjelző készülék nem volt a színházban, a chemiai oltóanyagok is hiányoztak. Az aszbeszt-függöny hamisított anyagból készült, s mindjárt az első percekben elégett. Azt is konstatálták, hogy a karzatokra vezető lépcsők rosszak és czélszerűtlenek voltak. Csak teljesen egyenes lépcsők alkalmasak a feljárókhoz, különben az első menekülők mindjárt megbotlanak és elbuknak. Azt viszont megcáfolják, hogy a vészkijárók be lettek volna lakatolva. A színház építője szerint ezek a vasajtók olyan szerkezetűek, hogy kívülről ki se nyithatók és el se zárhatók, de belülről a legkisebb nyomásra kinyíltak. Bizonyos, hogy sok száz per indul meg, mert az elpusztultak hozzátartozói mind kártérítést akarnak követelni. A biztosító társaságok is óriás összegeket tartoznak kifizetni. * Az év folyamán a következő táviratokat kaptuk: New York, január 2. (Wolff-ügynökség.) Dawes és Cowers, az Iroquois-színház tulajdonosai és Williams, ennek építője ellen letartóztatási parancsot bocsátottak ki. Chicago, január 2. Williams Mac Mullent, aki »A kékszakálú herczeg« czímű némajáték második felvonásában előforduló holdvilágtáncz alkalmából a világítókészülékeket kezelte, letartóztatták. Kihallgatták a tűz keletkezését illetőleg, mikor is azt vallotta, hogy a fényív a villamosságvezető szenek között, midőn a fehér világosságot kékre változtatták, felvillámlott, egy szikra a függöny egyik fodrát és 12 hüvelynyi láng csapott fel. Mac Mullen megkísérelte a lángnak kézzel való elfojtását, azonban a tűz tovább terjedt, segítségért kiáltott, a tüzérség a helyszínére sietett szabadalmazott oltószerszámaival, de eredménytelenül. Chicago, január 2. Az Iroquois-színház égésénél valószínűleg csak egy külföldi illetőségű személy égett el és pedig egy angol nő, ki a színház tánczkarában szerepelt. London, január 2. A chicagói színházi katasztrófával kapcsolatban — mint Londonból jelentik lapunknak — eddig 27 letartóztatás történt. Letartóztatási parancsot adtak ki a színház tulajdonosa s építője ellen is. Egy ember, kinek neje s három kisgyermeke veszett oda, az amerikai törvények értelmében gyilkossággal vádolja őket, mert ők okozták családjának pusztulását. London, január 2. A rendőrség ma kihallgatta azt a letartóztatott színpadi munkást, aki a színházi előadásokhoz a világítási effektusokat rendezte. — A tűz — így szól a vallomása — a kék holdvilág jelenet alatt ütött ki. A színpadtól jobbra elhelyezett vashídon állottam, melyről a villamos készülék által a szükséges színhatásokat vetítettem. A második felvonásban, amikor a fehér villamos korongot egy kálikél akartam kicserélni, hirtelen szikrák pattantak felém. Ezek meggyújtották az ívlámpákhoz szükséges szenet, melyek ott voltak elhelyezve a vashídon. A következő pillanatban már tizenkét láb magas láng csapott fel. Kétségbeesésemben tenyeremmel akartam a lángot elfojtani. De ennek a kísérletemnek nem volt sikere. A tűz képzelhetetlen gyorsasággal terjedt. Leeresztettem a függönyt és tele torokkal kiáltottam segítségért. Ekkor egy tűzoltó rohant hozzám egy újfajta oltókészülékkel, mely a veszély legelső pillanatában felmondta a szolgálatot. Chicago, január 2. A lakosság nagy részvéte és az összes templomok harangzúgása mellett kezdték meg a leégett színház áldozatainak temetését. Az üzletek mind zárva voltak, a városban gyászlobogókat tűztek ki. Washington, január 2. Vilmos császár saját és a császárné nevében táviratban részvétét fejezte ki Roosevelt elnöknek a chicagói tűzvész alkalmából. A leégett8 Auditorium S3 O színház *C Színház 49 tzcO & 10 •2 Abgut az utcza Hotels alatt Michigan-boulevard ________ _________ 7 ALAKOK. Az irók barátja. Megyek az utczán, a műhelybe igyekszem- Valaki hátulról a vállamat veregeti. Az irók barátja volt. Én: Ah, van szerencsém, méltóságos úr. 0: Szervusz, szervusz, kedves Pozdorja, hogy van? Én: Bocsánat, én nem Pozdorja, hanem Kráter vagyok. 0: Igazán? Maga nem a Pozdorja? Pedig annak néztem. Hogy hívják önt ? Én: Kráternek, méltóságos úr. 0: Kráter, Kráter, ezt a nevet is olvastam, összetévesztettem Pozdorjával, de nem tesz semmit. Maga is újságíró, ő is újságíró és maga is ismer engem, hát mért ne ismerném én magát! Én: Ki ne ismerné méltóságodat! Ö: Tessék elhinni, hogy jobb volna, ha kevesebben ismernének. Különösen maguk, újságírók között. Mind hozzám jön a váltóival és nagyon haragusznak, ha nem szavazzák meg. Hát mondja csak, kedves barátom, hová teszik maguk azt a tömérdek pénzt, amit keresnek? Én: A méltóságos úr bizonyára sokkal többet keres. Ő: Az más. Volt nekem is hatvan forint havonkint. De maguk egy óra alatt többet keresnek, mint egy miniszteri tanácsos egy nap alatt. Leülnek és írnak valamit és kapják érte a pénzt. Nem úgy van? Én: Tökéletesen úgy van. .. Én nagyon szeretem az irodalmat, de