Az Ujság, 1904. április/1 (2. évfolyam, 92-105. szám)
1904-04-01 / 92. szám
1904. április 1. áag.SÁG — Szentesitett törvény. A hivatalos lap mai száma közli a szentesített 1904. évi IV. törvény- czikket az 1904.. év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról. I — Fiumei ügyek. Fiuméból jelentik, hogy a városi képviselőtestületben a bizottságok megalakulása egy kis be érett elő. A múlt ülésen beterjesztett kérelőinek halasztás nem adatván, két képviselő, Csomnák Lajos és Ivanassich Henrik lemondtak. Több városi képviselő, mivel a kibékülés az autonómista párttal nem sikerült, külön értekezletet ■ tart, amelyen további magatartásukat állapítják •toleg. I A kelsfázsiai háború. A helyzet a keletázsiai harcrtéren lényegesen megváltozott az utóbbi időben. Amikor kinot az orosz haderő elégtelensége, valamint az orosz flotta tehetetlensége, akkor az orosz hadvezetőség a visszavonulásra szánta magát. Az volt a terve, és ennek megfelelőleg cselekedett, hogy Karbint és a Szungari völgyét választja az orosz hadsereg centrumául és hadműködési alapjául, két erős szárnynyal pedig készen áll arra, hogy akár a Yalu folyó, akár a Liav völgye felől közeledő ellenséggel szembeszálljon és ha nem is bocsátkozik vele döntő mérkőzésbe, legalább lehetőleg drágává teszi az előnyomulását. Ennek az elhatározásnak Oroszországra nézve két nagy előnye volt. Az egyik, hogy hadműködési alapja a szibériai vasút fővonalára támaszkodott. A másik, hogy kényszerítette volna a japánokat, hogy minél messzebbre távozzanak a tengertől. Az orosz hadvezetőség időközben rájött, hogy a japán hadseregnek csak csekély része ment át Koreába. Ennek az volt a hivatása, hogy rátegye a kezét a félszigetre és hogy szétrobbantsa Szöulban az orosz cselszövények fészkét. Teljesen elérte mindkét czélját: ma a japánok Korea urai, anélkül, hogy megmozdították volna hadseregük zömét, amely szépen odahaza maradt. Ez a körülmény erősen nyugtalanította az orosz generálisokat, akik semmi tájékozással nem bírhatnak arról, hogy szokásos episztolát. »Mindent elkövettem, barátom, de a vén salabakter (t. i. ő exczellencziája) a csirke-eszével nem birta érveimet fölfogni, kifogásolta, hogy vizsgád nincs és valami Litassyt fog kinevezni. Ne is tégy többé semmi lépéseket.« A levelet elküldtem s ezzel elvetettem a gondját, rá se gondoltam többet a rétsági üresedésre, midőn harmadnap reggel a Házban odajön a padomba az igazságügyminiszter és siránkozó hangon mondja: — Ne okoskodjatok édes barátom, hagyjatok békét barátom... Ne öljetek, ne szúrjatok, ne vagdalódzzatok. — Mit, hogy mit? — kérdem elcsodálkozva. — Telegraficre terjesztettem fel tegnap, — nyögte fájdalmasan rángatózva, mintha minden szónál egy csomó vért köpne ki. — Igen? Kit, mit? Nem értem. — Azt a Tóth Pált, barátom. De legyen elég . . . legyen elég. Ezzel sarkon fordult, s megtört, roskadozó léptekkel hagyott ott, tűnődve, hogy mi is történt hát Tóth Pállal, hová terjesztette fel ? ... Hiszen nem kellett azt sehova felterjeszteni. A tengerőr jövő ellenség hol szándékozik partraszállani. A Possziet-öbölben Vladivosztoktól délre, Takursánnál, Korea és Port-Arthur között vagy Niu-csvangnál, Port-Arthurtól nyugatra? Egyre jobban előtérbe lépett az a föltevés, hogy a japán hadsereg zöme, a Liao folyó torkolatát, Niu-csvangot fogja partraszálló pontul kiválasztani. Támogatta ezt a föltevést a hely alkalmatossága erre a czélra, Port-Arthur makacs zaklatása, valamint az aggodalom, hogy Port-Arthur és az egész liao-tong—kvang-tongi félsziget izoláltatik, ha Niu-csvangnál nagyobb japán sereg meg tudja vetni a lábát. Ezek a körülmények és föltevések arra bírták az orosz hadvezetőséget, hogy megváltoztassa tervét. Lemondott csapatainak konczentrikus felállításáról, amelynek Karbin lett volna a középpontja. E helyett a sereg zömét a Liao völgyében zsúfolta össze, úgy hogy ma Liao-jang (Kuropatkin generális főhadiszállása) és Nincsiang között legalább 60—70.000 főnyi orosz sereg várja a japánok partraszállását; ezenkívül Port-Arthurban is körülbelül 25.000 ember van. A helyzet ennek folytán most már az, hogy Oroszország a harcrtér legnagyobb részén képtelen nagyobb erőfeszítésre, miután seregének túlnyomó részét levitte a harcrtér délnyugati sarkába. A japán hadvezetőség ezt kétségtelenül igen jól tudja, és további intézkedéseit e szerint fogja megállapítani, miután atengeren oda mehet csapataival, ahová éppen jónak látja. Lehetséges, hogy Nincsiang környékén próbálja meg a partraszállást, mert hiszen Japánnak az az érdeke, hogy a tengerparthoz lehetőleg közel találja az ellenséget. Lehetséges azonban az is, hogy olyan pontot választ a partraszállásra, ahonnan a tenger felé szoríthatja az orosz sereget. Ha ezzel a művelettel egyidejűleg sikerülne a mandzsúriai vasutat használhatatlanná tenni, akkor a Liao völgyiben fekvő orosz sereg majdnem biztosans áldozatul esnék a Túlnyomó japán erőnek. Ilyen kiszámíthatatlan eshetőségekkel fenyeget az olyan bábom, amelyben az egyik fél az ellenőrizhetetlen tengeren mozoghat akadály nélkül csapataival. Érthetetlen volt előttem, tudakozódtam fiától, fától, hogy mi történhetett tegnap vagy tegnapelőtt a Házban, vagy a klubban, hol már két napja nem voltam, míg végre kombinácziók alapján nagy sokára pedzeni és összefüggésbe kezdtem hozni a dolgokat. Az történt ugyanis, hogy éppen aznap, mikor Litassy kinevezésében megállapodtunk, este a klubban Horváth Gyula (aki egyike volt a legbensőbb barátaimnak) megtámadta a konferenczián az igazságügyminisztert, hogy nincs alkotmányos érzéke, hogy a képviselőket ignorálja s oly vehemensen rontott neki, hogy a piros szék recsegni kezdett alatta. Ő exczellencziája kombinálni kezdett s alkalmasint kikombinálta (a nagy eszével), hogy Horváth Gyulát én állitottam ellene a sorompókba, és igy lett Tóth Pál járásbíró. Hát ez az egy sikerem volt. Ezt is a véletlen okozta. És ez se okozott már örömet. Mert ott volt már Tóth Pálnál a levelem, aki, mikor pár nap múlva a hivatalos lapban olvasta a kinevezését, ilyenformát dörmöghetett magában felőlem: »Pedig mit irt az az élhetetlen fráter. Látszik, hogy nem is beszélt a miniszterrel, aki ösmeri az én értékemet.« Lázongó koreaiak. Széun, márczius 31. Hír szerint 500 elbocsátott koreai katona Pjong-Jang közelében felkelést szított. Japán pénzügyek. Tokio, márczius 31. (Reuter.) A képviselőházi és elfogadott pénzügyi törvényjavaslatok magukban foglalják úgyszólván a kabinettől előterjesztett teljes programmot néhány módosítással. Az évenként különös adókkal beszerezni szokott összeget 68 millióról 62 millió jenre szállították le. A kormány azt indítványozza, hogy az ez által az előirányzattal szemben keletkező hiányt kezelési költségek leszállításával fedezzék. A programra további megváltoztatása abban áll, hogy megtagadtatok a sóegyedáruság létesítésének szentesítései A pénzügyi térre tartozik egy törvénynek elfogadása, mely felhatalmazza a bankokat egy éven át sorsjegykötvényeknek 80 millió jen összértékben való kibocsátására. A vámtarifaváltoztatások hat hónap múlva fognak életbelépni. Életbeléptetik a dohányegyedáruságot és a gyárosoknak kárpótlást fizetnek, amely az eladásból három éven át befolyó haszonnak fog megfelelni. A hágai egyezmény és a háború. Tokió, márczius 31. (Reuters) Oroszország a japán kormánynál a franczia követ útján óvást emelt az ellen, hogy a Port-Arthurra intézett negyedik támadás alkalmával elpusztították a San-San- Tau-szigeten levő vesztegzárállomást. Az óvás a hágai egyezmény 25. §-án alapul. Komura báró külügyminiszter a tiltakozó jegyzék átnyújtásánál azt mondta a franczia követnek, hogy nem kapott hírt Togo tengernagytól a kérdéses állomás elpusztításáról. Különben is az egyezmény idézett czikke csak szárazföldi háborúkra érvényes. Orosz menekültek, Frankfurt, márczius 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Malaja orosz gőzhajó hat tiszttel és 286 legénynyel, — ezek közül százötvenen sebesültek — akik a Csemulpónál elsülyedt »Varjag« czirkálóhajóról menekültek, a »Frankfurter Zeitung« szerint, Konstantinápolyba érkezett. Itt az orosz vöröskereszt-egyesület tagjai könyöradományokat nyújtanak nekik. A menekült tisztek és legények angol sipkákat és kabátokat viselnek, amelyekkel megmentésük alkalmával az angol »Talbot« nevű czirkálóhajón látták el őket. Ostromállapot Niucsvangban, London, márczius 31. A Reuter-ügynökség értesül. Bár előre látták, hogy Niucsvang bevonatkozik a hadműveletek színterébe, amiről az angol és amerikai állomáshajók visszahívása is tanúságot tesz, mégis bizonyos meglepetést keltet, hogy az oroszok itt kihirdették az ostromállapotot. Arra utalnak, hogy Oroszország ezáltal elvállalta a felelősséget mindazokért a károkért, amelyeket semlegesek szenvedhetnének. A dolgok új állása felbátoríthatja Japánt Nincsiang megtámadására, a mitől eddig talán a szóban forgó különböző érdekekre való tekintettel tartózkodott, mig most az oroszok eljárása ettől az aggodalomtól fölmentette. — A Dreyfus-ügy revíziója» — Saját tudósítónktól. — Páris, márczius 31. A semmitőszék által a Dreyfus-ügyben indított vizsgálat érdekes új faktumot derített fel, új hamisítást, amelylyel Rennesben megtévesztették a haditörvényszék bíráit.