Az Ujság, 1906. július (4. évfolyam, 178-192. szám)
1906-07-01 / 178. szám
"Vaaffirnap, ,fnlills 1. AS ÚJSÁG Bécsben ma a miniszterek közül hárman kihallgatáson voltak a királynál. Talán megkapták a dicséretet, amit csakugyan megérdemelnek a felségtől. Politikai körökben élénk feltűnést kelt a külügyminiszter lapjának egy heves kirohanása a hadügyminiszter ellen. Azt veti a szemére Pitreich lovagnak, hogy túlságosan előzékeny volt a magyarokkal szemben. Jellemző ez a vád mindenesetre. Most egymásra haragusznak (legalább szinteg és a forma kedvéért), hogy nem elég erélyesen rúgták fel a pöffeszkedő magyarokat. Pedig aki túlságos előzékeny volt, attól is csak fitymálás jutott a magyar delegácziónak. * A nap egyéb politikai eseményeiről a következő tudósítást adjuk : (Miniszterek a királynál.) Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter, aki ma reggel érkezett Budapestről Bécsbe, délelőtt tizenegy órakor kihallgatáson jelentkezett a fíkirálynál. Az audienczia háromnegyed óra hosszáig tartott s a miniszter hivatalos jelentésein kívül a kiszivárgott hírek szerint főleg Kossuth Ferencznek a csatornakérdés kapcsán a múlt héten tett néhány osztrák ellenes megjegyzésével foglalkozott. Félhivatalosan azt jelentik, hogy a király Kossuth előterjesztéseit »igen kegyesen« fogadta. Tizenkét órakor Wekerle miniszterelnököt fogadta a király fél órai kihallgatáson. Wekerle a kihallgatás után Plehnerhez, a közös számszék elnökéhez ment, akihez ebédre volt hivatalos. Félegykor Darányi földmivelésügyi miniszter volt kihallgatáson a királynál. Wekerle este hét órakor visszaérkezett Budapestre. Egyenest a képviselőházba ment, ahol a pénzügyi bizottság még együtt volt. Kossuth és Darányi este kilencz órakor érkeztek vissza. Ma érkezett Budapestre Zichy Aladár gróf, a király személye körüli miniszter is. (A delegáczió.) A magyar delegáczió — amint Bécsből jelentik — ma délelőtt tíz órakor Zichy Tivadar gróf elnöklésével ülést tartott. A közös minisztériumok részéről jelen voltak : Pitreich hadügyminiszter, Urban ezredes, Burger kapitány, Toldalagi gróf főhadnagy, László Elemér sorhajókapitány, Lussics sorhajóhadnagy ; a magyar kormány részéről : Wekerle Sándor miniszterelnök, Kossuth Ferencz kereskedelemügyi és Darányi Ignácz földművelésügyi miniszterek. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az országos bizottság elfogadta a hadügyi albizottság jelentése során hozott határozatokat és megszavazott összegeket s elhatározták, hogy a határozatokat közlik az osztrák delegáczióval. Az elnök jelentette ezután, hogy az országos bizottság befejezte működését, mivel azonban az osztrák delegácziótól még nem érkeztek be az átiratok és üzenetek és így az egyeztető hetes albizottság még nem terjesztheti elő jelentését, javasolja, hogy az üléseket függeszszék föl mindaddig, amíg az osztrák delegáció a hozott határozatokat közölni fogja. Felhatalmazást kért még arra, hogy a legközelebbi ülés idejét meghatározhassa. Végül bejelentette, hogy az összeegyeztető albizottság a legközelebbi ülésen teszi meg jelentését. Az országos bizottság a javaslatokat elfogadta, hitelesítették a jegyzőkönyvet s az ülés ezzel bevégződött. (Goluchowski Pitreich ellen.) A bécsi Fremdenblatt, a külügyi hivatal elismert félhivatalosa igen éles kirohanást intéz Pitreich hadügyminiszter ellen, amiért a magyar delegáczióban elhangzott különböző óhajokkal szemben előzékenyen viselkedett. Azt írja többek közt, hogy Pitreich a magyaroknak sok nagy és kis követelését teljesítette s csoda lenne, ha a magyar urak nem volnának vele megelégedve. Elég világosan látszik, hogy még sohasem volt ily hadügyminiszterük s ezzel — ezt is belátják az urak — egészen másképpen lehet dolgozni, mint elődeivel. Persze az osztrák históriairás a mostani hadügyminiszter tevékenységének magyar részéről másként fog ítélni s konstatálni lesz kénytelen, hogy a magyar külön törekvések teljesítése rövid idő alatt odáig vezetett, hogy az egységes hadsereg radikális átalakulási processzuson kezdett átmenni, aminek eredménye csakhamar jelentkezett is a magyar többségi párt ama kívánságában, hogy az önálló magyar hadsereget akarja. Föltehető, milyenformán szólhatna az a történetíró, akit a Fremdenblatt gondol — hogy Pitreich úr mindenekelőtt iparkodott a hadseregnek megszerezni a közös exisztencziá- shoz szükséges anyagi eszközöket. S mivel belátta, hogy ez csak úgy sikerülhet, ha a magyar követelések teljesittetnek, — hát teljesítette azokat. Ezt az áldozatot azonban hiába, hozta, mert az 1906. évben, amikor hivatali tevékenységének mérlege felállítható volt, még mindig nincsenek tábori ágyúi, nincs ujonczemelése, nincs uj védtörvénye stb. A maga lojálisan megfizette a maga részét s ezzel megteremtette egy jövendő magyar hadsereg alapjait. 11 Még egy sereg szottizt vág igy a Fremdenblatt Pitreich fejéhez, azután figyelmeztet arra, hogy az osztrák dlegátusok jól jegyezzék meg maguknak miről van szó : arról, hogy Ausztria fizessen tovább is mint eddig, közben pedig a magyarok majd önállóvá teszik haderejüket. Felsorolja a kirohanás a legutóbbi delegáczióban történteket, hogy egy csapattest csoportjaiba való beosztásnál a legénység nyelvtudása mérvadó. Ezt úgy magyarázza, hogy Magyarországon nem az anyanyelve az ezrednyelv, hanem a magyar. Ez pedig — úgymond — degradálása a hadseregnek magyarosító eszközzé. Azt is zokon veszi a czikk, hogy a saraje-vói nevelőintézetben való magyar tanítás óhajára a hadügyminiszter azt válaszolta, hogy megfontolja a dolgot. Az eddigi tapasztalat szerint ez azt jelenti, hogy az óhaj teljesítetik ! Persze a horvátok is előálltak követeléseikkel. Ugyanazokat a jogokat akarják mint a magyarok s Urban ezredes kijelentette, hogy minden megtörténik, ami a törvényekben van. Panaszkodik a czikk,„ hogy a hadügyminisztert az ezredes nem nevezte birodalminak s nem tette eléje a közös jelzőt s hogy a horvát városokat magyar nevükön említette. Érthető ezek után, hogy a czikk nagy szenzácziót keltett. Fájdalom, a mi ránk magyarokra örvendetes lenne, az csak szatirikus formában van benne. Mert mi bizony semmit sem látunk azokból a nagy vívmányokból, amiket a magyarok a hadügyminiszter révén hazahoztak s nem is reméljük, hogy ez a kormány és többsége valaha komoly, lényegbeli vívmányokat fog kieszközölni. Annyi igaz a dologban, hogy a hadügyminiszter, illetve helyettese udvarias volt. Adott egy pár frázist, ígért tanulmányozást s megkapván mindent, most markába nevethet. Hogy troluchowskinak fáj, mert vele rosszul bántak, Pitreichal pedig jól, az az ő privát baja és emberileg érthető. De hogy nyíltan, a saját lapjában rohan neki s denuncziálja őt az osztrákok előtt, mint magyarbarátot, az igazán elsőrangú politikai pikantéria. Andrássy Gyula gróf személyes újságja ma este megpróbálja tisztára mosni a szépszakállú grófot, bécsi munkatársával megintervjuáltatván a hadügyminisztérium egyik legmagasabb állású méltóságát, aki ezeket nyilatkoztatta ki : A Fremdenblattnak már nem kell olyan nagy fontosságot tulajdonítani, mint azelőtt s igy a mai támadása sem bir komolyabb jelleggel. A lap mögött ezidőszerint senki sem áll s egyetlen politikai faktor sem azonosítja magát a lappal. A Fremdenblatt ----------------------------------------------------------------- szegény nemes. írta Abonyi Árpád. Világ eleje óta mindig tekintetes Gálfi Tamás volt, nem »nagyságos«. Kemény dereka, csontjai, szép öreg feje büszke maradványai ma is a múltnak, mely sokféle szenvedelmekben futott el tőle. Nem igen hagyott rajta valamely feltűnő véritő nyomokat múlása hatvan évnek ; kicsit megderesedett a haja, szakála, annyi. Járása lassúbb, térde lágyabb s valamivel gyengébb szemeiben egykori tüze a vérnek. S szegényebb állapotban van háztája is, mióta utolsó száz holdja szintén valamelyik osztrák bank éhes beleibe került s pénz hjján egy négyemeletes budapesti bérház kétszobás lakásában kellett meghúzódnia. Nem búsulna a dolgon, ha bukása után egyedül maradt volna, majd csak végig bujkálná életét valahogy ő is, mint a többiek, kik könnyelműen, léhán és főleg hálátlanul bántak apáik vagyonával. Itt van azonban vele a fia és hűséges cselédje, az öreg Kovács Mihály. Fia huszonkilenc éves, okos, jóravaló fiatal ember — mérnök a vasutaknál — és sohasem beszél a múltról, úgy tesz, mintha nem tudna semmit. És itt van egykori huszárja, a jó Miska, aki szintén megosztja vele bukását, egy krajczár fizetés nélkül, rendben tartja a lakást, s harsány veszekedést rendez a tejhordó svábasszonynyal, ha vagy egy fél fertály meszelylyel kevesebb tejet találkozni, mint a mennyit nekik dukál. Körülnézvén a lakás két kicsi szobájában, melyekből mintha kifelé kívánkoznék az ódon, faragott, bronz veretes bútor, a szegény nemes fejét sokszor elborította a keserűség. Haraggal tűnődött bele a levegőbe , ellenséget szeretett volna látni, akibe belekössön, de nem volt senki. Gyurka fia valahol künn a budapest- hatvani vonalon baslakodott a munkásokkal, a vén Miska huszár meg rendszerint a konyha padkáján üldögélve dohogott valamit a nyárád-katolnai Gálfi-kastély egykori fényéről, mely soha többé nem fog visszatérni. Azon ordináré németek gyárat csináltak az ősi kúriából. Három rengeteg kémény ontja szakadatlanul a kőszénfüstöt , óriási gőzkalapácsok dörögnek rettentő aczél üllőkön s valami négyszáz, évig meztelen, izmos, fekete ördög önti, kalapálja, vágja és igázza formába a vasat. Hát hiszen igaz, ami igaz ... a gyár bőven adja a kenyeret az egész völgynek, de mégis csak német kenyér az, és mégis csak szebb és rangosabb világ volt a régi. . . haj, uram Jézus, bár vissza jönne ! Lehet, hogy ura is valami effélére gondolt odabenn a belső szobában, de sok keserűség vegyülhetett az ábrándozásba, mert mintha törpébbé vált volna tőle a szegény nemes. Úgy ült ott összezsugorodva a karosszékben, mint aki igen rutt vétekben találtatott. Idomtalan torzalakokkal népesedett be deresedő feje körül a levegő, denevérfülű lidérczek öltögették rá nyálkás nyelvüket s csufondáros gúny sziszegett szemei közé a szegletekből. Hallotta hangjukat is : vádolták ezek a torzalakok s megrajzolták fantáziája elé az igazságot. Az igazság pedig az, hogy senki más nem oka ennek a mostani kopott nyomorusáágnak, csak ő. Nincs, akit vádolhasson. Ő vezette, ő aratja, ő eszi meg ... de nagy baj, hogy fia is szenved miatta, aki ártatlan és jobb sorsot érdemelt volna az édesapától. »A nyomorult gazembertől . . .« — mormogta kegyetlen önváddal. Mert így van, ez az igazság, nem szépít semmit. Megérdemli, mert rossz ember volt. Nem hallgatott a feleségére sem; nem szerette a szenvedő, sápadt aszszonyt, — irtózott panaszaitól, fölingerelte a zokogása, a hangja, az arcza. Az asszony csupa nőies, finom érzékenység volt, — az ő bivaly vére csupa ostoba dacz, hevesség és ellenmondás. Felesége halála után a vármegye előkelőbb családai közül többé senki sem jelent meg a kastélyban. Elkerülték és ebből nem is csináltak titkot. Nyílt hite ment parasztos kalandjainak, — beszélték mindenfelé. Ő sem titkolódzott. És — úgymond —— a mint neki tetszik. Senkinek a saját lelkiismeretén kívül nem felelős. Akinek nem tetszik, hunyja be szemét, vagy álljon a feje tetejére. Ekkoriban vívott párbajt a megye alispánjával, ki még a párbaj előtt elűzte feleségét a házból és válópert indított az asszony ellen. Ez az asszony nem volt szép, de csupa érzéki szikra, dölyf és vakmerőség. Kincstári kisasszony volt, egy penzionált bécsi dragonyos alezredes leánya ; gazdag, müvelt,szellemes asszony, de gonosz, — beszélték mint az ördög. Három vagy négy hónapig lakott a nyárád-katolnai kastélyban s kigunyolta frivol romlottságában az egész szörnyűködő megyét. 3