Az Ujság, 1908. november/2 (6. évfolyam, 275-286. szám)
1908-11-17 / 275. szám
Budapest, 1908 0. évfolyam, 275. szám Kedd, november 17. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. KÁ Telelőn 56—18. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. ss, Telelőn 64-01-02-03. Kebelen hétfő kivételével minden nap, Ünnep után is. QBfizetési árak: Bgiez évre _ 28 k. — £ FölöTT# 14* — » ^Negyedévre _ _ 7 » — » Egy kór», _ _ _ 2 » 40 * Egyes szám óra helyben és vidéken 10 fillér. ROVÁS. A kétszer kettő négy szent igazságát épeszű ember nem fedezi fel többé, s arról, hogy becsületes, erős ellenzék nélkül a parlamentarizmus hazugság, nem beszél. Ha lehetséges volna ilyennek kialakulni a mai Házban, nem térnénk egy kézlegyintéssel napirendre valamely ellenzéki blokk vajúdási kísérleteinek nagyképű hírei felett. De lehetséges-e, hogy egy otromba, elvtelen koalíciós kormányrendszernek becsületes, erős parlamenti ellenzékét épp azok blokkolják össze, akik ezt a rendszert leginkább csinálták, akik ebbe az országot belehajszolták. S komolyan vehető-e, mikor a rendszer prédaosztásából valamiképp kimaradt rendszercsinálók még azzal is fenyegetőznek, hogy leteszik mandátumaikat s a rendszer ellen passzív rezisztenciába mennek ? Hiszen mindenki tudja, hogy a koalíczió valódi ellenzéke ezt már rég meg is tette, hogy az tényleg megvető passzivitással szemléli a dolgok folyását, s hogy a Házban lévő ál-ellenzék csak olyan dicsőségi szükséglete a koalícziónak, mint a nyúlnak a béka, mely még a nyúl csörtetésétől is ijedten lebukik a pocsolyába. Erre az ellenzékre mutatva, még a koalíció is azzal dicsekedhetik, hogy van nála valami kevesebbet érő is a világon. * A Margitsziget megvásárlására vonatkozó kormányjavaslatokat is hamarosan megszavazták a Házban, s ezzel egy fenséges vállról lekerül a nehéz teher, melylyel a székesfőváros legszebb közligetének fentartása jár. A terhet átveszik az adófizetők, ami nekik nem kellemes ugyan, de nem is nagy igazságtalanság, mert az a noblesse oblige, hogy egy közkincsért a végtelenségig áldozzon, még királyi herczegi vagyontól sem várható el. Hanem, ha véletlenül a tehermentesített fenség nem áll abban a hírben, hogy az új rendszernek régi kegyes patrónusa, s ha ezzel a javaslattal már a régi rendszer kormánya mert volna előállani ? ... óh, akkor ugyanez a szigetvásár a leghitványabb bizantinizmus s a szegény adózók legfelháborítóbb megsarczolása volna ugyanazok szemében, akik ma hódolatteljesen megszavazták.* Simkót kiröhögték a simkók, mikor azt a módosítást indítványozta, hogy a törvényben Budapest fő és székváros helyett székesfővárosnak neveztessék. S uffent kiröhögték, mikor Székesfehérvár nevével érvelt az osztrákos Haupt- und, Rezidenzstadt szolgai fordítása ellen. Mindazonáltal a simkók egyhangúlag elfogadták Simkó módosítását; nem azért, mert igaza volt, hanem, mert Wekerle is elfogadta. Wekerle pedig alighanem csak azért fogadta el, mert neki mindegy, akár rosszabb, akár jobb magyarság kerül a törvénybe. Simkót azonban ez alkalommal kiengesztelhette, a mért nevét éppen ő általánosította az alacsony színvonalú koalíciós képviselők köznevezetévé. Az most már meglehet, hogy Simkó maga is simkó, de bizonyos, hogy azok a sokak még nála is simkóbbak, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy Simkón miért röhögtek. Új járvány. írta Szász Zoltán. Olvasó hölgyeim és uraim, önök közül a legtöbben bizonyára azt hiszik, hogy ez a szó dohány egy elfüstölésre alkalmas levelű növényt jelent csupán, a fiatal és öreg szavakban szintén csak kormeghatározásokat sejtenek s Palit és Pistát egyszerűen csak kicsinyített tulajdonneveknek tartják. Ha ez így van, akkor önök határozottan a korszellem legújabb szellőjétől érintetlenek maradtak, a szellemi divat legújabb kiáltását nem hallották, a modernség legfrissebb fejlődési mozdulatában nem vettek részt. Mert ha mindez a mulasztás nem volna önöknek felróható, akkor tudnák, hogy dohány mellesleg, sőt talán már elsősorban pénzt is jelent, a fiatal és öreg szavak az emberek kortól független minőségmeghatározását szolgálják. Pali a gazdasági kifosztásra alkalmas áldozat s Pista az önzetlen szerelem rettenetes botorságába esett ember megjelölésére használódik. S ezt tudván, meg is értenék az ilyen titokzatos mondatokat: »Nincs dohányom, kell egy Palit keresnem . . .« Vagy az immár igazán széles körben hangzó igét: »maga nekem ilyen fiatal«, amit vízszintesen az áll ala tartott kézfej egy sajátságos színvonaljelző mozdulata kisér. Nemkülönben az »öreg fiú« hangzású elismerést, amivel igen gyakran húsz éves kamaszokat illetnek, s még egy csomó, de az előbbi szótárból ki nem állítható szólásformát. Ilyen és ezeknél még meglepőbb zagyvaságú mondatok röpködnek most Budapest levegőjében. Az ember bemegy egy kávéházba s elegáns urak, a quatre cpingle öltözött dandok szájából hallja őket. Estélyeken és zsurokon szocziológiai szakkifejezéseket selypítő hölgyajkak tarkítják velük magasröptű szóáradatukat. Kabarot-foyer-kban borotvált arczu iró-ifjak, akik oly önérzettel hallgatnak, mintha a szabad akarat problémáján törnék a fejüket, egyszerre egy ilyen mondatban sütik ki visszatartott temperamentumosságukat. Sőt a képviselőházban is fel-felhangzik egy-egy ilyen szó. Csupa olyan hely, ahol az emberek világos, sőt esetleg az emelkedett kifejezésmódot is elvárná. S e helyett a járatlan fül egy furcsa zsargonra talál, mely a határozatlanság, értelmetlenség és zagyvaság bizonytalan benyomásai mellett csak egy bizonyos érzést idéz elő : az undort valami ismeretlen utálatosság iránt. Persze, ez a tájékozatlanság csak az új áramlattól még száz ember érzése. A hozzáértő tisztában van e szavak és szólásformák származásával s igy, bár ellenszenve velük szemben fennáll, undora nem ily tétova. De e mellett, most minden szokatlan, sajátságos társadalmi jelenséggel szemben, a hozzáértő ezzel az uj divattal szemben is az ellenszenv éreztetésétől a keletkezési okok kutatására tér át. Budapest mai szellemének, ezidei társadalmi életének egyik jellemző tünete ennek az új nyelvnek szétömlése a rendes magyar köznyelven. Igaz, hogy számbelileg egy kis csoport használja , de ez a csoport széles társadalmi skálát képvisel, felirat igen magas és igen művelt körökbe. Érdemes tehát keresni ennek a bizarr járványnak fonását és szétterjedési törvényeit. A forrása lent, a társadalom legalsó rétegeinek mocsárterületében buzog. Ezek az új, bizarr szavak a csirkefogók, tolvajok, prostituált nők ajkán születtek meg. A büntetők társadalmonkívüli társadalmának már régtől fogva megvan a külön nyelve. Míg azonban ez egész a legutóbbi időkig az ősi zsidó-németczigány zsargont beszélte, legújabban a magyarosodás e téren is elnyerte a maga jogait. Egy tekintélyes hányad magyar szó vonult bele a régi szótárba. Hogyan, milyen körülmények folytán részesültek egyes ártatlan szavak ebben a tisztességben, ennek kutatása nem az én feladatom. Tény, hogy különösen Budapest külvárosának az az emberanyaga, mely rendőri felügyelet és rendőri szemmeltartás alatt áll, elfogadott és elfogad egyre több magyar szót eredeti értelmüktől rendesen teljesen különböző fogalmak megjelölésére. Ez azonban eddig persze csak a kriminálszocziológust, esetleg az etnográfust érdekelné. Az a folyamat azonban, melylyel a társadalom sötét, dohos pinczéi eme lakóinak, a csirkefogóknak és jasszoknak nyelve egészen a társadalom ormáig felszivárgott, már szélesebb és kevésbé szaktudományos érdeklődésre is tarthat számot. Végre is meglepő s épp ezért okokat kereső kíváncsiságra érdemes jelenség az, hogy bankár-kisasszony aranyplombás fogazata közül, vagy a legutolsó szellemi divat szerint öltözködő divatifjak borotvált ajka alól ugyanazok a kifejezések röpködnek világgá, amelyeket a Városliget bozótjaiban meg a Chicago pálinkaméréseiben torzsalkodó csőcselék kurjant egymás fölébe. Mi a varázsa ezeknek a részben érthetetlen, részben bárgyú szólásoknak ? Mi a társadalom-lélektani oka annak, Elvek. Tisztelettel és megilletődve köszöntjük Kossuth Ferenczet születése hatvanhetedik évfordulóján. Sárguló leveleket emleget, mik élete fájáról leperegnek. A szenvedéseket idézi, mik között nehéz tisztét lankadatlan lélekkel betölti. Álljunk meg elismeréssel ennyi tiszteletreméltóság előtt s kivánjunk neki friss erőt és újabb egészséget, mert az ő egyénisége az, ami a mai hazug korban a hitet képviseli. A többi hazudja azt, amit Kossuth Ferencz lelke szerint vall. S ne vegye Kossuth Ferencz az ő őszinteségében való kételkedésnek, ha mindabban, amit a születése évfordulóján konfesszióként mondott, meglátjuk a megtévesztést, a való igazságtól való messze elkalandozást. Rajta kivid majd összes elvtársai, fegyvertársai pedig kivétel nélkül tudják, hogy mindaz, amit a függetlenségi elvekről, az önálló vámterülethez és a nemzeti bank fölállításához való ragaszkodásról mondott, csak neki magának komoly gondolat és szándék, a többiben mindben s a politikában egyáltalán csak célzatos megtévesztése a vélekedésnek. Nem először mondja ő, hogy amíg a függetlenségi párt ellenzék volt, csak az elvek hirdetése volt a hivatásuk, de kormányra jutván, kötelességük a helyzethez való alkalmazkodás és az elvekben való válogatás a belátás és gyakorlatiság szempontjából. S nem először mondjuk erre mi, hogy a politikai elvnek próbája a gyakorlati érvényesíthetése, s ha egy politika olyan elveket hirdet, miket, mihelyt a hatalom kezébe kerül, mint gyakorlatilag értékteleneket félre kell tennie, akkor ez a politika elvestül megbukott. Mi haszna az országnak a függetlenségi elvek hir- ly-WWi---------------------------------------------------9--------------------- Lapunk mai száma 36 oldal.