Az Ujság, 1913. március (11. évfolyam, 52-64. szám)

1913-03-13 / 62. szám

­ VERIK A VÁLASZTÓJOGI NŐKET. — Az örök botrányok után. — Egy cseppet se meglepő a dolog. Igaz ugyan, hogy szépen és bölcsen, szivrehatóan és poétika­­ian meg vagyon írva, hogy nőt megütni nem sza­bad, még rózsalevéllel se, — de hát minden szabály alól vannak kivételek. Sőt olyan szabály is van,­­­ mely alól csak kivételek lehetnek. S ez olyanféle. Nőt megütni nem szabad. Még rózsalevéllel se. De nő-e a nő, a­mikor férfijogokat követel­, a­mikor férfimódra akar élni, a mikor a férfiakkal akar egy­­sorba kerülni ? A­ki lóra ül, le is eshetik a lóról, a­ki karózba megy, nemcsak osztogat, hanem kap­hat is csapásokat, a­ki ablakokat tör és fejeket, legyen elkészülve rá, hogy betörik az ablakait és a fejét. A­miket a szavazati jogért harczoló londoni asszonyok csináltak heteken és hónapokon keresz­tül, napról-napra megszakítás nélkül, egy kissé több volt a kelleténél. Már nem is férfiak, hanem csirkefogók és gonosztevők módjára viselkedtek. Minden napra botrány és kártevés, pusztítás és rombolás.­l tomboltak, csakhogy rombolhassanak, károkat okoztak, csakhogy jajgassanak és sirán­kozzanak a kárvallottak. Telefon, telegráf, ablak, postaszekrény, kirakat, m­agánlakás, semmi se volt biztonságban, sőt gyújtogatástól és bomba­­vetéstől se riadtak vissza. Igaz , »c’est la guerre ! Ez a háború. De nem­csak ez a háború. A háború az, a­hol nemcsak ütnek, de visszaütnek is. A háború az, a­hol nem­csak kárt okoznak, de károkat is szenvednek. A háború az, a­hol egyszer nekem, egyszer neked. Most rájuk kerül a sor, a választójogos asszo­nyokra. Most őket is ütik, őket is pücölik, őket is meg­szalasztják. A ruhájukat tépik le a testükről, a hajukat megtépázzák és patyolat bőrükön durva tapsoló öklök csinálják a kék foltokat, nem pedig lázasan szívó ajkak. A­ki háborút vet, tisztelt hölgyeim, az háborút arat. Ez szomorú, de nem lehet másképp. És — itt van a bökkenő — akárhogy nézem a nők választójogi harczát, nem tudok teljes rokon­­szenvvel feléjük fordulni. A türelmetlenség, az erőszak, a brutalitás fegyvereit választották fegy­verül, pedig egyik fő asszony kezébe való. És mindegyikről tudott dolog, hogy nem is a legbizto­sabb, nem is a legjobb fegyver. Az erőszaknak és brutalitásnak nem lehet szelídség és engedékeny­ség a gyermeke. A nők tehát olyan fegyvert hasz­nálnak, a­mi nem az ő fegyverük, s a­mi nem jelent­het soha és semmi körülmények között sem diadalt. S a nők — ők bizonyosan jobban tudják, mint én — tartogatnak olyan fegyvereket is az arzenáljukban, a­mi biztos és csalhatatlan. S essük ágába sincs azokat elővenni. Itt van például a rábeszélés. Itt van az ígéret. Itt van a jutalom. Van-e nő a világon, a­ki csak kicsit csinos, formás és életrevaló, s ne tudna két, vagy három férfit lebilincselni, kapac­it­álni, a maga vélemé­nyének és akaratának megnyerni . Nő legalább annyi van a világon, mint férfi. Sőt több is van. Ha csak egyet is megnyer minden asszony a férfiak közül, már az ő akaratuk a több­ség az egész világon. S egy idő buzgósággal nem egy, de tíz férfit is levesz a lábáról minden asszony. Ne merjen senki rosszat gondolni. Minden félrelépés nélkül is sikerül ez. Hát még félre­lépéssel. Ne mondjuk, hogy ez a fegyver m­ég nem szerzi meg a teljes diadalt. Akkor itt van a tömeg­­sztrájk. A szerelmi tömegsztrájk. ( Olyan) egyszerű, olyan kínálkozó, olyan ter­­mészetes, hogy spixije érthetetlen, miért népi nyul­­■ nak hozzá az asszonyok. Nem hónapok, nem hetek, sőt nem is napok kellenének hozzá, órák alatt nyélbe lehetne ütni a nők választójogát. De nem. Ők nem is gondolnak rá. Eszükbe se jut. Ők csak áldozatot követelnek, de áldozni nem akarnak. Csak ablakokat vernek be, de a­ magukét féltik. Különben mindenben ilyen a politika. Vulpes. AZ UJSAO Csütörtök, 1913. márczius II. HÍREK, . Letartóztatott konzulátusi titkár. — Saját tudósítónktól. — A rendőrség ma délután letartóztatta Burján Józsefet, Argentina budapesti konzulátusának volt titkárát. Ez a veszedelmes szélhámos tizenkét évvel ezelőtt került fel a fővárosba mint húsz éves fiatalember, a nyolcz gimnázium elvégzése és sikertelen érettségizési kíséreltek után. Oda­haza, Csatádon, az apjának, egy jámbor szatócs­nak, már sok baja volt vele. Azért örültek, a­mi­kor egyszer némi pénzt adva a kezébe, meg­szabadulhattak tőle. Burján József felkerülve a fővárosba, semmit­tevésre való hajlandóságával beleszédült az éj­szakai életbe s hamarosan elvette az apjától ka­pott pénzt. Mulatós természete gyorsan a lejtőre ragadta. Mikor megszorult, meglopta egy vele lakó barátját. Ezért letartóztatták s hat hónapi fogházra ítélték. Mikor kitöltötte büntetését, nem volt mara­dása Magyarországon. Kiment Amerikába, tizen­egy évvel ezelőtt; bejárta Észak- és Dél-Ameri­­kát, sehol néhány hónapnál tovább nem tartóz­kodva. Végre Argentínában telepedett le s ott töltött éveket. Állítása szerint Buenos­ Ayresben filozófiai doktorságot szerzett a hallei egyetemen (senki sem tudja, mikor) kapott gazdasági mér­nöki okleveléhez. Később újra felszedte sátorfáját és az afrikai gyarmatokat csatangolta be. Köz­ben pedig megtanult kitűnően tizenkét nyelvet, köztük az összes európai kulturállamok nyelvét. Elsajátította néhány exotikus faj nyelvét is. Külföldi barangolásai után négy évvel ezelőtt visszatért Budapestre. Volt valamelyes pénze. Elsőrangú hotelekbe szállt meg, előkelően öltöz­ködött és befurakodott a jobb társaságba. Nyelv­­ismeretei révén bejutott a budapesti argentínai főkonzulátushoz titkárnak, nem nagy, csak száz­ötven koronás fizetéssel. De neki ez is elég volt, mert a tájékozatlanok előtt jóhangzású czímét jól tudta kamatoztatni. Oly ügyes volt, hogy feleségül kapta egy gazdag gyáros fiatal leányát, s pazar életmódot kezdhetett. De feleségének családja hamarosan kiábrándult a barnaképű lovagból, felismerte hazug pózainak valódi érté­két és megszabadította tőle magát. Burján József azonban már révbe érkezett. Városszerte ismer­tek voltak hódításai. Sokat tudtak és beszéltek róla, hogy ezreket költött el Bécsben, Berlinben, Parisban egy dúsgazdag bojár feleségével. Persze nem a saját ezreit. Ismeretessé vált utóbb egy színésznővel való tántoríthatatlan, bár nem ön­zetlen barátsága is. Az argentínai konzul, Ignacio Bele is pedig nem ismert kedvesebb és szolgálatkészebb embert Burján Józsefnél, a­ki a konzulnak minden dol­gát szíves örömest vállalta magára. A betegeskedő konzul sokat időzött Rómában, s ezidő alatt min­den teendőjét, hivatalának vezetését titkárára bízta. Burján, a­mikor már eléggé befészkelte ma­gát a konzulátusnál, mellékkereset után nézett. Elsősorban is segítőtársat keresett. Meg is találta Farkas Imre dr. budapesti ügyvéd személyében, a­kit röviden megtett az argentínai főkonzulátus jogtanácsosává. Ők ketten azután a czimekre és rendjelekre vágyó emberek után vetették magukat. Ügyesen megkörnyékezték kiszemelt áldozatukat, megígér­ték nekik még azt is, hogy délamerikai konzuli és főkonzuli czimet szereznek nekik és külföldi csillogó erdőhez juttatják. Természetesen némi ellen­­értékért. Az volt a furfangosan kieszelt meséjük, hogy a déli kisebb államok a Panama-csatorna átvágásá­val óriási gazdasági átalakuláson mennek át , s a fejlődés első követelménye az új konzulátusok szervezése mindenfelé. A vége a mesének mindig az volt, hogy szép pénzért, húsz—harminczezer koronáért ők megszerzik bárkinek a Budapesten szervezendő új konzulságot. így jutott el hozzájuk egy fővárosi háztulaj­donos Abonyi József dr. orvos is, a­kire még ISIS novemberében kivetették a hálót. Abonyi dr. felült a szélhámosoknak, a­mikor azok egy alkalommal — Ignacio Belvis távollétében — felvitték az Anker-közben lévő konzulátusra s ott Burján mint főkonzul és jogtanácsosa, Farkas dr. megállapod­tak vele abban, hogy kineveztetik Kolumbia fő­­konzulává. A kinevezésért huszonötezer koronát kértek Abonyitól, meg is kapták tőle nyomban a kialkudott összeg egy részét, ötezer koronát. A húszezer korona írott megállapodásuk értelmében akkor lett volna esedékes, a­mikor megérkezik a kinevezés. Két évig várt Abonyi a kinevezésre türelem­mel. Utóbb érdeklődni kezdett a két jóbarát dolgai iránt s hamarosan rájött, hogy azok csúnyán be­csapták őt. Erre a rendőrséghez fordult s feljelen­tette a csalókat. Két napig tartó nyomozás után Kerny Géza dr. rendőrkapitány megállapította, hogy Burjánban veszedelmes szélhámosra akadt. A terhelő adatokat összegyűjtve, ma délben a főkapitányságra vezet­tette Burján Józsefet s megidézte társát, Farkas Imre dr.-t is. Kihallgatásuk során váltig azt erősit­­gették, hogy tényleg előkelő összeköttetéseik van­nak s ezeknek révén módjukban állott megszerezni a megígért kinevezést. Burkoltan azt is gyanittat­­ták, hogy Pants Enrico párisi főkonzul, kinek Rothschild-leány a felesége, mögöttük állt, s hatá­rozottan tagadták, hogy szélhámoskodni akartak volna. Iverny kapitány a kihallgatás után Burjánt letartóztatta. Farkas Imre dr. ellen is folytatják az eljárást. Időjárás. Hazánk­ban a változékony, helyenkint szeles idő egyre tart. Kisebb csapadék az Északi- Kárpátokon, meg a máramarosi hegyek között esett.­­ A hőmérséklet több­nyire tovább emel­kedve Erdély kivé­telével néhány fok­kal a normális fe­lett tartózkodott; a maximum + 17 C fok volt Fiuméban, a minimum —6 C fok Botfalun.­­ Az északkeleti depresszió-c­en­­trum visszahúzódott ugyan, a levegőnyomás azon­ban keleten még ált­alánosa­n alacsony maradt, míg a magas nyomás Európa nyugati és déli részeit foglalja el. Jóslat: Még változékony idő várható, lényeg­telen hőváltozással és elvétve csapadékkal. Sürgönyjóslat: Változékony, elvétve csapadék. — Előfizetőink és olvasóink szives figyel­mébe. Lapunk tegnapi számának nyomásinál a késő éjszakai lázas munka közben sajnálatos hiba történt, a­mennyiben olyan példányok is kerültek ki a gépházból az expedíc­ióba, me­lyekben a 4-ik oldal helyére a 12-ik oldal nyo­módott, a 4-ik oldal pedig teljesen kimaradt. Azoknak, a­kik ilyen hiányos számokat kap­tak és megreklamálják, a kiadóhivatal kész­séggel és azonnal továbbítja a hibátlanul nyo­mott példányt. — új regényünk. Mai számunkban új re­gény közlését kezdjük meg. A történet Afrika földjén, Marokkóban játszik, s norvég író a mestere : Lieblein Szeverin, ki most jelenik meg először »Az Újság« olvasói előtt. A regény czíme: Kiszmet. A fátum, melyet ez arab szó kifejez, Európa három nagy nemzetének képviselőit hozza össze az érdekes és aktuális afrikai or­szágban, s teszi őket egy mindenképpen ere­deti, megragadó és mindenekfölött mulattató cselekmény középpontjává. — Személyi hírek. Pécsről jelentik: Frigyes Jár, herczeg ma reggel Alice kir. herczegnővel és kisebb kis­eérettel vadászatra béllyei birtokára érkezett. --­­F­i­ckt’s'-Colbins Ágost kassai megyéspüspök ma töltötte be püspökké szentelésének nyolczadik évfordulóját. Ez alkalomból a dómban Krajnyik Mihály apátkanonok fényes segédlettel nagymisét czelebrált a káptalan összes tagjai cs előkelő, nagyszámú közönség jelenlétében

Next