Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-19 / 78. szám

Péntek, 1915. márczius 19. AZ ÚJSÁG Francziaország emberanyag-tartaléka, Stockholm, márczius 18. A Dagens Nyheter entente-barát újság érdekes beismerésre kény­szerül, a­midőn ezeket írja : Hogy milyen ha­tárig megy valamelyik állam katonai erejének alkalmazásában, arra nézve az újonczkorosz­­tályoknak a normális idő előtt való behívása a mérték. Ebben a tekintetben kiváltképpen Francziaországban aggodalmas a helyzet. Az 1914-iki és az 1915-iki ujonczkontingensekre nézve közzétett számadatok arra engednek kö­vetkeztetni, hogy a sorozásnál a fizikai alkal­matosság iránt támasztandó követelményeket a minimumig leszállították. Francziaország e szerint kénytelen összes emberanyag-tartalékát felhasználni, míg Németországban még egyetlen újonczot sem hívtak be a normális idő előtt. Ez az összehasonlítás is bizonyos támaszpontokat nyújt annak megítélésére, hogy melyik részen haladt előbbre az összeroppanás folyamata. Az angol ipar állami ellenőrzés alatt. London, márczius 18. (Reuters) Tegnap délután a kormány kezdeményezésére nagy nemzeti munkás-konferenczia volt, a­melyen nagyobb hadianyag-készletek előállításáról tár­gyaltak s hét munkásvezérből bizottságot ala­kítottak, a­mely mint tanácsadó bizottság fog a kormány mellett működni. A konferenczián Lloyd­ George rövid beszédet tartott. A mun­kásság viszonyait is megtárgyalták a kormány új terve szempontjából, a­mely arra irányul, hogy az ipart állami ellenőrzés alá vegyék.­ ­ Dardanellák : Csend a Dardanellák körü I. Konstantinápoly, márczius 18. A Wolff-ügy­­nökség levelezője jelenti a Dardanellákból: A Csarak Kaleh és Kilid Bahr közelében lévő két erőd sikertelen ostroma után az angol-franczia hajóraj tevékenységében szünet állott be. Kétségtelen, hogy az ellenség tanácstalanul áll a körültekintő védelemmel, a parti védművekkel és az akna­mezőkkel szemben. Egy angol hid­roplán napon­ként elrepül a török állások felett, azonban a török ütegek heves tüze csakhamar visszavonulásra kény­szeríti, a­nélkül hogy sikerült volna megfigyelést tennie. Ugyancsak sikertelenek maradtak az ango­lok törekvései, hogy az aknákat felkutassák és hogy ártalmatlanokká tegyék és a fényszórókat megsemmisítsék. Hétfőn reggel egy angol czirkáló igen rövid harcz után visszavonult, a­mikor egy hatalmas lövést kapott. Azóta csönd van a Darda­nellák körül. Genf, márczius 18. Tengerészeti szakértők véleménye szerint nagyon könnyen megérthető, hogy miért oly tétlenek a szövetségesek a Dar­danellák előtt. Valószínű, hogy eddigi, különö­sen az aknakereső hajókban szenvedett súlyos vesz­teségeiket ezentúl ki akarják kerülni. Talán más eszközöket is ki akarnak próbálni a talált aknák kártalanná tételére, mert az eddigi aknakere­­sési mód még ezen a héten is hajóexplodálá­so­­kat eredményezett. Az angolok félreálltak a Dardanellák előtt. Rotterdam, márczius 18. Kerülő után ér­kezik Párisból a hír, hogy a Dardanellák bom­bázásában az utóbbi időben az angol hajók nem vesznek részt és a támadást csak a franczia hajók végzik. Ebből arra következtetnek, hogy az angol hajók, a­melyeknek nagy része megsérült, kénytelenek voltak egyelőre visszavonulni. Fel­tűnik az is, hogy a Dardanellák bombázásáról egy idő óta alig jelenik meg franczia vagy angol jelentés, a­mi az ostrom intenzitásának csök­kenésére enged következtetni. Felrobbant aknakereső, Páris, márczius 18. Az Echo de Paris jelenti Athénből . A Dardanellák ellen operáló hajó­raj egyik aknakeresője aknába ütközött, melyet ki akart halászni. Az akna felrobbant, a hajó el­­sülyedt. Több ember a robbanástól elpusztult, mások a tengerben elmerültek. A török ütegek az Ametisz pánczélzatát és egyik ágyúját el­pusztították. A hajó falát a vízvonalon öt gránát átütötte. Szemtanú a Dardanellák ostromáról. Berlin, márczius 18. Ludwig Emü dr., a Ber­liner Tageblatt tudósítója a következőképpen írja le a Dardanelláknál tett látogatását: — Éppen most jövök a Dardanelláktól, hol a hadügyminiszter engedélyével három napig min­dent megtekinthettem és két harczot láttam is. Egy olyan helyzetben, hol minden a hajók ágyúi­nak hordképességéről, szerkezetéről és lőszeréről, meg a védő battériáktól és az elhelyezett aknáktól függ, a laikus nem mondhat véleményt. Mégis mindaz után, a­mit láttam, kijelenthetem, hogy jelenleg nincs veszély, és hogy az eddigi rendszer szerint nem lehet a tengerszorosokon való áthatolást kierőszakolni. Erre egyelőre nincs elég ereje az ellenségnek. Három hete az ellenségnek mintegy tizenkét hajója milliókat lövöldözött el, a­nélkül hogy a legkisebb kárt is okozta volna és akár szá­razon, akár vizen előbbre haladt volna. Az a sok ezer gránát, melyet az ellenség elpazarolt, és a­melyeket mintegy tizennégy kilométerről lőttek a Dardanos, Hamidieh és Medjidjeh erődök ellen, mind eltévesztették a czéljukat. Csak értéktelen házak pusztultak el. Ezzel szemben öt angol hajó használhatatlan lett , el is kellett távozniuk. A 10-ről 11-re virradó éjjelen három aknakeresőt sülyesztettek el. A külső erődöknél lefolyt harczok óta egy török sem halt meg, vagy kapott sebet. Az ágyuk fényes sorai úgy állanak, mint a béké­ben. Úgy a német, mint a török tisztikar és legény­ség hangulata csupa bizakodás. Ezzel szemben az angolok és francziák oly idegesek lettek, hogy min­den nap igazi golyózáport zúdítanak az égő Kum Kalehba. Az még nem derült ki, hogy Tenedosznál tényleg vesztegelnek-e transzporthajók. Hogy azon­ban a partraszállás, melynek csónakokon kell meg­történnie, és a­hol minden ezrednek legalább egy napra lenne szüksége, milyen nehéz, azt megmu­tatta már a márczius 3-iki kísérlet. A német tisztek a legnagyobb elragadtatás hangján emlékeznek meg a török katonák hősiességéről és, védekezési erejéről. Hiszen ezek között a sebesültek még kő­­dobásokkal is kergették vissza az ellenséget a csónakjaiba. Levegőbe röpült halászhajó. London, márczius 17. A Reuter-ügynökség jelenti Tenedosból: Halászhajók tegnapelőtt egy hadihajó védelme alatt ismét megkezdték az aknák eltávolítását. E­közben egy halászhajó a levegőbe repült. . . ■ . ■■ eredt, a valóságokat ültessük, a­melyek igazak és istentől származnak. A harcz első fele — boldog vagyok, hogy ezt láthatom — elintéz­tetek s nem végződhetik máshogyan, mint győzelemmel ; de látom azt is, hogy a további h­arcznak, hogy meg ne hiúsulhasson, jobb veze­tésre van szüksége, mint a milyen a francziáké. Nem a kelta, hanem a germán fajnak kell át­venni az első szerepet a világdrámában, és a germánoktól jobb eredményeket várok. Fran­cziaország 81 év óta (a forradalomtól 1870-ig) keveset ért el ebben a tekintetben. Prófétái hiú dolgokat jósolnak ; népei a sötétségben té­­velyegnek. Ilyen próféták és ilyen népek, a­kik sokra vitték az önámitásban és öncsalásban ! És úgy látszik, hogy a fojtogató szükségben és végső veszedelemben nincs más segítségük, mint újból az öncsalás és a hősködés gaszkonádjai. Abban tetszelegnek maguknak, hogy ők a népek Krisztusa, egy ártatlan, istenhez hasonló nép, melynek az a rendeltetése, hogy valamennyiün­ket megváltson és valamennyiünk bűneiért szenvedjen.« Minden szó úgy cseng és úgy vág, mintha a mai Francziaország czimére lenne irányítva, a mai Francziaország és az egész kontinens mai generácziójára. Hát nem vagyunk-e vala­mennyien bűnösök abban, hogy elismertük ben­nük az egyetlen vezetésre hivatott nemzetet ? Nem vétkeztünk-e abban valamennyien vagy legtöbben, hogy leborultunk a megváltó előtt, melyet Francziaország faragott önmagából ? A hazugságra, melyet a franczia táplált és nagy­­ra nevelt önmagában, mi rásütöttük a való­ság vélyegét és igaz értékekként hoztuk magunk közt forgalomba. A magyar snobizmus elveszett­­nen­ tartotta a napot, a melyen nem fogadha­tott szalonjában franczia írót, művészt, költőt. A modern kultúrához való rokonságunkat azzal a nyugtával hittük legjobban, leghiteleseb­ben bizonyítani, a­melyen a franczia író, költő és művész elismerte, hogy előadásáért az ezre­ket hiány nélkül felvette. Magyar író, magyar művész sohase kapott a magyar snoboktól ak­kora tiszteletdíjakat, mint ezek az idegen apos­tolok. És talán azért is nem tudnánk hinni an­nak a vérünkből való bírónak, a­ki ezekről az apostolokról akarna ítéletet mondani. Mi istení­tettük őket, tehát nem közelíthetjük meg és nem bírálhatjuk meg őket mint embereket. Az elfogultságunkat különben is nyilvánvalóvá teszik a beállott esemény­ek. Ellenfelek lettünk és éreznünk kellene, hogy véleményünk meg­­másítása nem esztétikai érzésünk finomodásá­nak, hanem életbevágó körülményeink meg­változásának következménye. És elfogultsá­gunkat érezve, meg tudjuk ítélni, hogy nem illenék­ olyanok felett bíráskodni, a­kikkel szem­ben ítéletünknek még akkor sem lehetne súlya, ha igazságos is lenne. Carlyle — az más. Az ő lá­tását, igazságszeretetét és tárgyilagosságát nem befolyásolhatták a két nemzet ellenségeskedé­séből fakadó érzületek. Neki szabad az igazsá­got hirdetni s nekünk, még az elfogultaknak is, szabad az Ítéletet megtapsolni. Az Ítéletet fél­századdal ezelőtt hozták és a francziák hibája, hogy ez az Ítélet teljesen rájuk illik még ma is. Az Ítélet egyik-másik pontjában túl szigorú, de ezzel a kifogással nem annyira a francziákat, mint inkább önmagunkat védelmezzük. Ön­magunkat, mert saját szemünkben lealacsonyí­­tana, hogy ennyire pőrére vetkőztetve kell lát­nunk azt, a­kit fantáziánk még csak pár hó­nappal ezelőtt is az istenek és szentek glóriá­jával felékesített. A hangulat Egyiptomban, Berlin, márczius 18. A Vossische Zeitung-ban egy Egyiptomból nemrég visszatért német keres­kedő a következőket mondja el az Egyiptomban uralkodó hangulatról és az ottani eseményekről: November 1-én a szenussziak nagysejkje, a­ki mintegy 70.000 harcros felett rendelkezett, elfog­lalta a Szivah oázist és az angol határőrséget le­mészárolta, úgyszintén a Nílustól három napi járásnyira a hozzá küldött angol külön követség legnagyobb részét. A szenussziak az ellenük kül­dött angol haderők elől déli irányban kitértek, szétrombolták a vasútvonalat és állandóan nyug­talanították az országot. November végén Kordo­vánban, valamint Szennár és Kasszala kerületek­ben elszigetelt felkelések törtek ki, a­melyek általá­nos felkelésre vezettek. A­mikor Mahur el Asil der­vis, a­kit uj mádinak neveznek, a szent háború vérvörös zászlóját a Nílus völgyébe vitte, az elé­gedetlenek mindenfelől köréje sereglettek. Novem­ber 13-án mintegy 40.000 dervis Fáshrodába vonult. Hawley tábornok mintegy hatezer emberből álló brit egyiptomi csapattal szállt velük szembe. E csapatok soraiból valamennyi benszülött katona átpártolt a dervisekhez, úgy hogy a kormány­csapatokat, alig kétezer embert, a lázadók első rohama elsöpörte. Hawley tábornok valamennyi tisztjével elesett. A katonák legnagyobb részét a vad pusztai lovasok dárdáikkal öldösték le. Ezen­ első nagy fegyvertény következtében valamennyi törzs, a­mely eddig Angliával tartott, elpártolt "a kormánytól és az egyiptomi kormány kénytelen volt jelentős csapattömegeket, a­melyeket külön­ben a törökök ellen a Szuezi csatornánál használ­tak volna fel, a fenyegetett Szudánba szállítani. A keleti harcitér sebesültjeit Málta szigetére szállítják. London, márczius 18. A Daily Telegraph je­­lenti Máltából. Itt előkészületeket tesznek a ke­­leti harcztérről való sebesültek felvételére. A se­besültek egy része már megérkezett. 5

Next