Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-20 / 79. szám

Szombat, 1915. márczius 20. AZ ÚJSÁG az első­­sorozáson fegyveres szolgálatra ideiglene­sen alkalmatlanoknak mutatkoztak, zászlók alá kell állítani. A rendelet szerint nemcsak a könnyebb testi fogyatékosokat, hanem azokat is be kell so­rozni, a­kik az előbbi sorozáson általános testi gyengeség miatt kiszabadultak. A teljesen rokkan­tak olyan szolgálatra alkalmazandók, hogy felvált­hassák a harertérre küldhető emberanyagot a hely­őrségeken. Egy másik rendelet arról intézkedik, hogy egyes várakból sürgősen kell ágyukat küldeni a harertérre megfelelő muníczióval.­Ez is­ annak bizonysága, hogy az orosz hadseregben már erősen érezhető az ágyuhiány. Zsidóüldözés Finnországban, Helsingfors, márczius 19. A Hufvudstadsbladet a zsidóknak az Ywinge-szanatóriumból való elűze­­téséről a következő részleteket írja : Vasárnap egy rendőrhivatalnok jelent meg a szanatóriumban és felmutatta a kormányzóság rendeletét, mely szerint minden zsidó, a­kinek csak nincs valami különös engedélye, köteles azonnal elhagyni a szanatóriumot. Még azon a napon a szanatóriumban tartózkodó körülbelül 30 zsidó Tsiwischtehus kormányzóhoz fordult azzal a kérelemmel, hogy a szanatóriumban maradhassanak. Négy nap múlva érkezett meg a kormányzóság válasza, hogy a zsidóknak még aznap­­ kell hagyni a szanatóriumot. Csak az ágy­ban fekvőknek adtak halasztást. Mihelyt állapotuk megengedi, ezeknek is el kell hagyni a szanatóriu­mot. A kormányzóság rendeletéhez semmiféle indo­kolás nem volt csatolva. Hasonló sors érte a Riehinjakiban lévő szanatóriumban tartózkodó zsidókat,a­kiket arra kényszerítettek, hogy kedden hagyják el a szanatóriumot. A czár neheztel... Róma, márczius 19. Pétervári híradás szerint a czár élénken neheztel az Ausztria-Magyarország ellen küzdő orosz csapatok több vezénylő tábornokára. Ez a körülmény indította a czárt arra, hogy az arczvonalon való látogatását erősen megrövidítette. ffl Dardanellák , Törökország háborúja. Közel négy hete, hogy a szövetséges flotta a Dardanellák ellen felvonult s máris meg­látszik, hogy akc­iójuk sokat veszített abból a győzelmi bizakodásból, a­melylyel megindí­tották. Mindegyre hosszabb szünetek állanak be az ostromban, melyek alatt a partvédő hősi csapatok kényelmesen kijavíthatják azokat a csekély sérüléseket, a­miket az erődök szen­vedtek. Viszont a szövetségesek Dardanella­­flottájának csaknem fele többé-kevésbé súlyos sérülésekkel kénytelen volt a színtérről el­vonulni. Súlyos veszteség érte tegnap — mint már jelentettük — a franczia flottát. A Bouvet pánczélos czirkáló, mely a tegnapi tüzelésben részt vett, oly súlyos sérülést szenvedett, hogy harczképtelenné vált; elsülyedt Ugyanekkor egy torpedónaszád s egy másik nagyobb czir­káló is sérülésekkel volt kénytelen vissza­vonulni a tűzvonalból. Ha ezeket a vesztesége­ket, a­melyeket még tetéznek a Szmirna előtt szenvedett veszteségek, egybevetjük azzal az eredménynyel, a­melyet a szövetséges flotta eddig elért , illetve el nem ért, konstatálhat­juk, hogy a Dardanellák ostroma a tengeren kezdi elveszteni minden érdekességét s remél­hető, hogy a szárazról megkísérlett ostrom — ha ugyan sikerül elegendő csapatokat partra­­szállítani — épp oly sikertelen marad, mint a tengeri támadás. A török partvédő ütegek és hősies török csapatok erején meg fog törni az a kalandos vállalkozás, melyre az angol és fran­czia flotta­­ az orosz érdekek szolgálatában vállalkozott. Az ellenséges flotta veszteségei a Dardanelláknál. Konstantinápoly, márczius 19. A főhadi­szállás jelenti : Déli féltizenkét órakor tizen­négy ellenséges pánczélos hajó tüzelést kezdett a Dardanellák ütegeire. Délután három órakor a pánczélos hajók egy része tüzünk elől vissza­vonult, míg nyolcz pánczélos délután öt óráig folytatta a bombázást nagy időközökben. A Bouvet franczia pánczélos czirkálón k­ívül egy ellenséges torpedónaszád is elsülyedt. Egy Irresistible-tipusu angol pánczélos hajó harcz­képtelenné vált. Egy Cornwallis-tipusu hajó meg­sérült és kénytelen volt a tűzvonalból összavonulni. Konstantinápoly, márczius 19. A Darda­nellák tegnapi bombázásáról a főhadiszállás még a következő kiegészítő, illetőleg helyes­bítő részleteket közli : Az ellenséges flotta tizenhat pánc­élos ezirkálóból, — ezek között négy franczia — három ezirkálóból és több torpedóauzóból állott. Az ellenséges flotta délelőtt fél tizenegy órakor kezdte meg a tü­zelést, a­melyet csak este hat órakor szünte­tett be. Ekkor az ellenséges hajók eltávoztak. Egy Irresistible-típusú angol pánczélos, a­mely erősen megsérült, annyira baloldalra dőlt, hogy ágyúi részben a vízbe merültek. A hajó ebben a helyzetében maradt, a­nélkül hogy bármilyen mozdulatot tudott volna végezni.. Hasonlóan megsérült egy másik angol hadi­hajó, az Afrika nevű pánczélos cz­i­dó, a­mely szintén féloldalra dőlt, azonban nagy fáradsággal vissza tudott vonulni. Hogy a mi ütegeink milyen károkat okoztak az ellenséges flottában, nem lehetett megállapítani. Ezen a két hajón kívül még másokat is eltaláltak lövedékeink. Ez a heves, hét óra hosszat tartó küzdelem, a­melynek során, mint már jelen­tettük, a Bouvet nevű franczia pánczélos czirkáló és egy ellenséges torpedónaszád is el­sülyedt, elődeink győzelmével végződött. A mi veszteségünk mindössze két vértezet és lövész­árkaink egyes részeinek könnyű megrongáló­dása volt. Konstantinápoly, márczius 19. (Milli-ügy­­nökség.) Egyik repülőnk megállapította, hogy a tegnapi harczban megsérült Cornwallis­­tipusú pánczélost több hajó Tenedosba vontatta. Öröm Konstantinápolyban. Konstantinápoly, márczius 19. A Bouvet pán­­czéloshajó sorsa. Sztambulban óriási örömet keltett. Röviddel a hit elterjedése után rendkívül sok zászlót tűztek ki az ottománok és a szövetséges­ államok színeivel. A Dardanellák összes erődjei és ütegei sértetlenek. Konstantinápoly, márczius 19. A hadügy­­miniszter abból a czélból, hogy a hármas entente részéről terjesztett hamis híreszteléseket pártatlan és illetékes tanuk személyes tapasztalataival meg­­c­áfolja, Morgenthau amerikai nagykövetet, Pho­­miankovszki vezérőrnagy, osztrák-magyar katonai meghatalmazottat, Ibrahim bey igazságügym­inisz­­tert, Fuad pasa tábornagy, szenátort, Ali Haidar Midhad képviselőt meghívta a Dardanellák meg­tekintésére. Az említett személyiségek, a­kik a I. lapokon visszatérése Elba szigetéről. A századik évforduló (1915. márczius 20.) alkalmából írta Bloch Henrik. Minden jel arra vallott, hogy nem fog I. Napóleonnak soha többé eszébe jutni, hogy véget vessen rákényszerített, de, mint lát­szott, már neki kedves elbai számkivetésének. Törekvése azonban mégis odairányult. Lehe­tetlen azt megállapítani, hogy mikor pendítette meg Napóleon legelőször Francziaországba való visszatérésének tervét. A valószínűség a követ­kező tény mellett szól. Egy napon a császárnak egyik elbai tanácsosa, Pons de l’Hérault Endre Francziaországból három levelet kapott, a leve­lek között volt egy Cambon barátjától, a­ki szi­gorú köztársasági érzelmű ember volt. A csá­szár ezt megtudta és kérdezte Ponstól, hogy vájjon nem engedne-e neki beletekintést a leve­lekbe. Pons a császár kívánságát azonnal tel­­jesítette. Pons észrevette, hogy Cambon levele a császárt mélyen meghatotta. Cambon ugyanis többek között azt is írta : »A császár soha el nem­ bukott volna, ha a szabadságot úgy sze­rette volna, mint a hazát. Mint konzul sokkal nagyobb volt, mint császári méltóságának bir­tokában«. Cambon levelében a Bourbonokról is tett említést és éppen ez a helye a levélnek keltette fel a császár figyelmét. »Elűztük a Bourbonokat Francziaországból, most önmagu­kat űzik el a francziák szivéből, ők Anglia szol­gái, csak Anglia által és Angliáért élnek. Ez nem maradhat így.« Miután Napóleon ezt a helyet elolvasta, azt mondta, hogy Cambon éleseszű és tapasztalt férfiú, kinek szavai figyelemreméltók. Azok a szavak, hogy »ez nem maradhat így«, jóslatnak látszottak. Pons határozottan állítja,­ h­ogy Cambon idézett szavai legelőször érlelték meg Napóleonban a Francziaországba való vissza­térés gondolatát. Könnyen megértjük, hogy a császár szí­vesen vette mindazokat a híreket, melyek a Francziaországban uralkodó hangulatra vo­natkoztak. Éppen akkor egy gránátos Verdun­­ben élő anyjától kapott levelet, mely Napóleon elé is került. A levél így szólt : »Jobban szeretlek, mióta tudom, hogy drága császárunknál vagy, így cselekszenek becsületes emberek. Szívesen elhiszem neked, hogy a világ összes vidékeiről jönnek, hogy lássák, mert itt is­ összeszaladtak az emberek, hogy leveledet olvassák, és mindnyájan azt mondták, hogy becsületes ember vagy. A Bourbonok még nem érték el czéljuk­at és mi nem szeretjük őket.« Midőn a császárnak kivonatára felolvasták ezt a levelet, környezete nevetett, csak ő egye­dül maradt komoly. A levelet még egyszer fel­olvastatta, aztán azt jegyezte meg : — Ez a levél nem nevetséges ; noha nin­csen akadémiai stílusban írva, mégis többet mond nekem, mint az újságok. Azután magához hivatta a gránátost, ki­nek néhány aranyat adott és azt mondta : — írd anyádnak, hogy köszönöm jó­indulatát. De Napóleon mindezt nem vette volna tekintetbe, ha azt nem hallotta volna, hogy a bécsi kongresszuson komolyan tárgyalják Szent- I­onára való számkivetését. Midőn Elbán erről a tervről értesültek, mindnyájan megdöbben­tek, a császár azonban nyugodtnak látszott. De csak látszott annak, tényleg nem volt az. A bányák gondnokának abbeli kérdésére, hogy várjon igaz-e a keringő hit, Napóleon azt felelte : — Nem fogják azt tenni. Szent­ Ilona közel van Indiához. Különben itt két évig véde­kezhetünk. Napóleon ettől a percztől fogva már nem tekintette magát a párisi szerződés által kötött­nek, annál kevésbé, mivel a Bourbonok a neki­járó pénzt nem küldték. Fölötte fájt neki az, hogy a Bourbonok tűrték, hogy a szövetkezett államok Francziaországgal úgy bántak, mintha az gyarmatuk volna. Ehhez még az is járult, hogy több ízben megkísérelték Napóleont meggyilkolni, még­pedig — mint Pons álltja — a szövetkezett hatalmak unszolására. Mindezek az okok, valamint Napóleon rendíthetetlen meggyőződése, hogy a Bourbonokat gyűlölik Francziaországban, azt a határozatát érlelték, hogy újból elfoglalja a franczia trónt. Ettől a pillanattól fogva titokban megtette mérési tervének keresztülvitelére való előkészületeit. Ezeknek befejezése után 1815 február 26-án Elbából elhajózott. Aznap reggel a reá várt urak előtt megjelent. Arczkifejezése komoly, d® nyugodt volt, szavai meghatók. Végre azt kö­zölte velük, hogy el fog utazni. Utazásának czéljáról azonban nem beszélt. Aztán búcsú­zott. Mindnyájan nagyon meg voltak indulva. A császár anyja a legnagyobb nyugalmat él .

Next