Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-23 / 82. szám
Sedd, 1915. márczius 23. AZ ÚJSÁG a németek minden egyes házat külön védtek Sok házban volt gépfegyver felállítva s ezek az angolok százait semmisítették meg. Az angol munkás igazat akar hallani. Rotterdam, márczius 22. Az angol kormány figyelmeztetésével szemben, a melyet a munkásokhoz intézett, Thomas, az alsóház tagja, a vasutas-gyűlésen ismertette a munkásság álláspontját. Thomas a cenzúra szigorát teszi felelőssé azért a körülményért, hogy a munkások jóformán nem is tudják, hogy mi történik az egész háborúban. »Folyton elfoglalt lövészárkokról hallunk, de még soha nem hallottuk azt, hogy egyet is elvesztettünk volna. Ne mint gyermekkel, hanem mint férfival bánjanak az angol néppel. A munkások nem mondhatnak le számos éveken keresztül szerzett jogaikról, anélkül hogy garancziát kapnának arra, hogy egykor újra visszakapják jogaikat. Ezt a garancziát a kormánytól várják.« Fegyver- és muníczióhiány Angliában. London, márczius 22. Lord Aberconwey a Times-bal intézett levélben a következőket írja: A közönség most Kitchener és Lloyd George beszédeiből megállapíthatja, hogy az angol magánfegyvergyárak nem tudják egyedül az ágyukban és muníciókban hatalmasan fokozódó szükségletet kielégíteni. A gyárak produkciója elégséges volt egy aránylag kis sereg szükségleteinek fedezésére, sőt néhány külföldi rendelés teljesítésére, a hadsereg azonban hirtelen félmillióról három millióra emelkedett (!). Ezért szükséges volna valamennyi ebből a szempontból felhasználható gyárat a fegyvergyártás szolgálatába állítani. A fegyvergyárak képviselői a háború megkezdése után sorra látogatták a tekintetbe jövő gyárakat, amelyeknek megfelelő gépeik vannak és legalább húszat találtak, amelyek, ha nem is egész muníciót, de ennek részeit elő tudják állítani. Ekkor szakképzett műszaki erőket kerestek e gyárak személyzetének betanítására. Képzett technikusok és munkások hiánya következtében, valamint a kellő műszaki felügyelet híján öt hónapig tartott, amíg a hadsereg raktárai rendszeres kielégítést nyerhettek ezekből a gyárakból. Az ipari fellendülés időközben arra indította a gyárakat, hogy a fegyvergyártástól ismét elforduljanak, amiért a kormány drasztikus akcióhoz folyamodott, mert mindennemű fegyverben és municzióban nagy szükséglet van. A levél végén lord Abber Sconway javaslatokat tesz a municzió és fegyvergyártást szorgalmazó bizottság szervezésére. Az angol nép a háború ellen. Rotterdam, márczius 22. Nagy feltűnést kelt az angol munkásság elterjedt lapjának, a The Labour Seculer-nek egy czikke, amely megállapítja, hogy az angol nép egyáltalán nem lelkesedik ezért a háborúért. A nép nagy tömege inkább Asquith és Grey, továbbá Harmswort, a Daily Mail és más londoni népbujtó újságok tulajdonosa magánügyének tekinti a háborút , az ő cselszövéseik idézték fel a rettenetes következményeket. Ez az oka annak, hogy hiábavaló a háború felidézőinek minden erőfeszítése, a népet nem fogják ellenségévé tenni mindennek, ami német, mint ahogy sem angol parasztot, sem angol munkást nem fog hadseregébe besorozni Kitchener lord. Ellenséges repülő Baden fölött. Mühlheim (Baden), márczius 22. Tegnap este 7 órakor ellenséges repülő a városra három bombát dobott le. A tüzérkaszárnyában egy ember súlyosan, kettő könnyen megsebesült. Wilson meghitt barátja Berlinben. Berlin, márczius 22. A Berliner Zeitung am Mittag jelenti: House amerikai ezredes péntek óta Berlinben van. Az ezredes meghitt barátja Wilson elnöknek és annak idején Vilmos császárnak is bemutatták. Ha House ezredes, aki a németországi viszonyokat tanulmányozza, nem is tartózkodik itt hivatalos misszióval, mégis föltehető, hogy Wilsonhoz való személyes viszonyánál fogva, jó hatást fog gyakorolni annak elhatározására. Egy noteszból kitépett levelek. A nagy esőben bejöttünk O.-ba és egy szétrombolt lakásban húzódtunk össze. Az asztal a szoba közepén felfordulva négy lábát mereszti fölfelé, mint mikor az ökröt nyúzzák. Függőlámpa a sarokban a földön, eltört, ernyős apja behorpadt, körülötte gabalyodnak összeveszett rézlánczai. Kályha, cső nélkül, a cső nyilasa feketén néz a falból és kihúzott szögek lyukai vakoskodnak össze-vissza a falban. Virágos zöld tapéta itt-ott lehasítva, alatta az őszinte durva fal. Egy szék, szabályos nádfonata a közepén beszakítva. Falitükör nagy csorbája lenn a falnak támasztva, ezen is törés sugarai szaladgálnak. Egy megsebzett fekete bőrdiványból szürke kóczok felhoznek föl. Egy leszakadt ágy, szalmazsák és piros derékalj van benne, másik ágyon csikós matrácz, a matráczot is felhasgatták, a kaszált drótruganyok rémülten és kíváncsian ugrálnak ki. Fehér bádog gyermekágy az ajtó mellett, azon tépett ruhák, rongyok. Csupa betört ablaküveg, árad be a hideg rajtuk. Egy fél vörös függöny lóg, a függöny rúdja ferdén csüng a szegen. Egy kredencz áll, kirángatott fiókjai üresek. A kredenczen ordináré nagy kék virágváza, benne 411 a fedete kályhacső. A pádimentomon szalma, száradt sárdarabok patkós csizmasarkoktól lapulva, egy tépett, czimtelen német regény, elgázolt fénykép, iskoláskönyv, Irka, árjegyzék, borítékok, gyűrt, tépett, piszkos levelek, egy német kiadású Schumannkorda besározva . . . Schumann, férfizokogás hervadt csokor fölött, elhalt remények szelíd gyásza, oh, drága fájdalom bájos reggel után, mikor a gyermekek elfutnak nevetésükkel a virágágyak közt, a bokrok mögött eltűnnek és hangjuk elalszik, Schumann ... A konyhában nyugodtan vaczkolnak a tisztiszolgák a feldarabolt stelázsi, elrontott tűzhely, tört üvegek, elhányt tepsik, cserepek, szétszórt rongyok közt. A kályhacsövet betétettük a falba, befüttettünk, a kályha füstölt és paff, paff, paff, patronok robbantak fel a tűzben, mintha cnock-aboutok találták volna ki az orfeumban. Kiki lefekszik a hová tud, a gyertyát elfujják, egy sóhaj erőlködik föl : aj haj haj ... a hold süti hidegen a dermedt rendetlenséget. Minden olyan nyugodtan van ott a hol van, tükör, lámpa, fotográfiák, könyv, kotta, füzet, levelek. És függöny, dívány, tépett tapéta oly csökönyösen marad perczrőlperezre úgy ahogy van ... Egy pillanatban mintha valami távoli felvilágosítás jönne, a megbántott szűz emberi lélek, amely a világot próbálta, valami fájó elégtétel sejtelmével lelkendezik. Mintha egy hatalmas láb rúgott volna bele a rendbe a vitágon. Mintha egy óriási boszus és türelmetlen mozdulat szórt volna egy széjjel mindent, amit más összeállításban szoktunk meg. Mintha örökre elmúlt volna az a rend, amelyben éltünk, mert csalódtunk mindig. Mintha boszu lenne ez a rendetlenség itt az úgynevezett rend helyén valami őzésért és üdvért, amit sóvárogva vártunk házban, nyaralóban, hotelben, mindenütt. Hol az ajtó ? Nincs ajtó. A sötét konyhában horkolnak már a puczerek. Ajtó volt itt, a fekete ásításban, folyton nyomták a kilincset és az ajtó mindig sétált be és vissza, mennyit jött-ment szegény. Nincs ajtó. ❖ Az éjszaka erdő alatt mentünk az árokban. Az árkban egyszer sak egy kis jég ott. A befagyott részen a fáradt bakák mind sebesen átuakáltak. Bombával, puskával, köpenynyel, kenyérzsákkal, ásóval, sátorfával úgy tetek előre egy kit, mintha úsztak volna egymásután a sötétben. Megállottak hátul, nekiszaladtak, úgy sikánkoztak végig a kemény kis jégen. Nevetés, kunjongatás szállott fe a sötét esőbe. Némelyik baka ii szaladolt, hogy még egyszer végigcsúszhasson a jégen. A derekuk ingadozott és a karjukat éppen úgy kapkodták fel, mint azok a gyerekek, akikkel együtt kanyargóztam valaha a befagyott patakon. A jég után frissebben mentek és egy darabig olyan vidáman zajongtak. .:• Megyünk, megyünk mindig. Az ég milyen magas, végtelen kék szerencse a boldogtalan emberek feje fölött és úgy érzem, hálásnak kell lenni, hogy a nyakunkban olyan izmok vannak, amelyek megengedik, hogy felemelhessük a fejünket és láthassuk a felhőket és a csillagokat. De mindig megyünk és sokszo oly letörő és elgyöngítő észrevenni, hogy a felhők egy helyben merengenek utunk fölött s a sillagok mozdulatlanul tündökölnek és nem indulnak. És milyen lealázottan kicsik vagyunk, mily kiszámíthatatlanul alacsonyak és vkonyak vagyunk az ég alatt. És az erdőben megyünk a komoly fák közt és a fák is milyen magasak hozzánk képest. A fák nem nőnek az égig, de az it jó magasra nőnek. A lélek az emberben mintha elpirulna, mikor a fa alatt elmegyünk. És a fa is ott marad, nem mozdul, nem jön. A hegy alá ragaszkodott bokrok és a kiálló sziklák mind némán elmaradnak, elmúlnak mellettünk. És az erdő csodálatos pártfogásában megőrződött, sárga és piros téli virágok is makacsul összehúzzák magukat a fák tövében és a bokrok alatt és tündért nemtörődömséggel és bájoló szívtelenséggel nézik, hogy megy a sok ember és megint megy, mennyi, mennyi és mindig csak mennek. A lovat, szamarat, öszvért, ökröt, juhot, disznót hurczoljuk magunkkal. Egy-két kutyát is magunkkal bolodítunk. Más nem tart velünk. A madarak, akik felmenekülnek a földről, füttyentgetnek, hogy nézzünk föl és keringetnek fölöttünk erre-arra, hiú és kellemes körökben és magasabbra szaladnak és eltűnnek előlünk a gyönyörű kék semmiben. Szép Ernő: A német szzeziáldemokrata párt Liebknecht és Riihle párttagok ellen. Berlin, márczius 22. A Vorwärts a szocziáldemokrata birodalmi gyűlési frakció következő nyilatkozatát közli : A párt 1915. február 2-án elhatározta, hogy a kebelébe tartozó birodalmgyűlési képviselők egységesen szavazzanak, ha csak egyes kérdésekben kimondottan nem nyújtanak szabad kezet a tagoknak. Amennyiben a pártnak valamelyik tagja azon a nézeten van, hogy nem vehet részt a szavazásban, joga van a szavazástól magát távol tartani, de ennek nem szabad tüntető jellegűvé válnia. A párt továbbá elhatározta, hogy a szőnyegen volt költségvetést egységesen megszavazza. Ezeknek alapján a leghatározottabban elítéli Liebknecht, és Rühlepárttagoknak e határozatba ütköző vielkedését. Franczia propaganda-bizottság. Páris, márczius 22. A kamara külügyi bizottsága Leygues képviselőt bízta meg propagandabizottság szervezésével. E bizottság több csoportra oszolva, propaganda czéljából bizonyos semleges államokba menne. A bizottság, melynek Leygues lesz az elnöke, legkésőbben kedden megalakul. Belga polgárok támadása német hatóságok ellen. Berlin, márczius 22. A Wolfi-ügynökség jelenti Brüsszelből: Ternath belga kerületi székvárosban a belga lakosság egy csoportja kihágásokat kísérelt meg a német hatóságok ellen, akik a távollevők lajstromát állították össze, valamint az őket kísérő német népfelkelők ellen. A kötelességszerű fegyverhasználat következtében a vezető criokosok közül öt megsebesül, ketten a sebesültek közt belehaltak sebeikbe. Csak a német katonák épp oly erélyes, mint mérsékletes fellépésének köszönhető, hogy aggasztóbb kihágásokra, vagy ezeknek nyomában a városra és a lakosságra hátrányosabb következményekre nem került sor. A Dardanellák ostroma. A márczius 18-iki nagy támadás, érdekes részleteit adja elő egy alábbi konstantinápolyi tudósítás. Nyilvánvaló abból, hogy a Dardanellák hősi védőinek elszántságán s a védelem nagyszerű rendszabályain tört meg az a rettenetes ostrom, melyet a szövetséges flotta megkísértett. S a veszteségek, amelyeket szenvedett, megmutatják, mire kell elkészülniük .