Az Ujság, 1915. szeptember (13. évfolyam, 243-272. szám)
1915-09-27 / 269. szám
l mával Neuvilletől északra a főtámadást kellett kivédenie. Itt több mint 1281 embert, köztük egy angol dandárparancsnokot és több tisztet foglyul ejtettünk és 1® géppuskát zsákmányoltunk. A Reims és az Argonneok között dúló viaskodásban szintén kénytelen volt egy német hadosztály Perthestől északra csaknem 70 órás szakadatlan lövetéssel elpusztított legelső állását kiüríteni és a 2—3 kilométerrel hátrább fekvő második állást elfoglalni. Egyébként az ellenség összes előretörés! kísérletei itt is meghiúsultak. Különösen heves volt a harez Mourmelon le Grand-tól északra és közvetlenül az Argonneoktól nyugatra. Itt aztán derék csapataink a legnagyobb veszteséget is okozták az ellenségnek. üszaK® német és hesszeni landwehr kiválóan verekedett. Több mint 378 francia, közöttük tiszt esett fogságunkba. A légi harczban repülőinknek szép sikerei voltak. Egyik barczi repülőnk Cambraitól nyugatra lőtt le egy angol repülőgépet. A próbarepülésére felszállott Bölke hadnagy Metztől délre idézte elő egy Voisin-repülőgép lezuhanását. A Freiburg ellen támadásra készülő három gépből álló franczia repülőraj elűzésére felszállott Böhm altisztnek két repülőgép lezuhanása köszönhető. Csak a harmadik menekült meg előle. Keleti hadszíntér: Hindenburg tábornagy hadcsoportja. Vilejkától keletre az oroszok újabb támadásait visszautasították. Vilejkától nyugatra heves harcz folyik. A Smorgon és Visney közötti arczvonalon több ponton behatoltunk az ellenség állásaiba, a harcz még tart. Saberesmától északnyugatra támadásunk az oroszokat a Berezina mögé vetette vissza. Tovább délre Djeljaticsinél és Ljubsánál elértük a Nyement. 909 oroszt elfogtunk, 2 géppuskát zsákmányoltunk. Lipót bajor herczeg tábornagy hadcsoportja: Az ellenséget még hátrább szorítottuk. Ötszázötven foglyot szállítottunk be. Mackensen tábornagy hadcsoportja: A helyzet változatlan. Délkeleti hadszíntér: A német csapatoknál jelentősebb esemény nem történt. Az érczfal. Emberi fantázia képtelen egybefoglalni és képbe rögzíteni egy ötven órát tartó tüzeset ötszáz kilométeres fronton. Ezzel kezdődött ugyanis a nyugati harcrtéren az angol-franczia új offenzíva. A pokol torka, ha megnyílnék, nem okádna borzalmasabb tüzet s a legvadabb képzeset sem tudná leírni vagy megfesteni, a mi utána következett : a többszörös sorokban megindult rohamot a német állások ellen. Az Északi-tengertől a Vogézekig vulkánná lett a föld s az emberirtás borzalmas folyamokká dagasztották a kiomlott vért. Joffre és French a gorliczei áttörést próbálták utánozni : ami erőt csak össze bírtak hozni a legutóbbi hónapokban, mind belevetették az új offenzíva gigantikus próbálkozásába. De ami a központi hatalmak seregeinek oly fényesen sikerült a Dudajecznél, hogy a széttépett és szétmorzsolt orosz haderőn kierőszakolt rettenetes résen át Oroszország szívébe hatolhattak, az a két hadvezér egybevetett erőlködése és a franczia és angol katonák hősiessége daczára a nyugati harcrtéren eredménytelen maradt. Sem áttörni, sem megingatni nem tudták a német ércfalat. Borzalmas áldozataiknak ha volt is itt-ott efemer sikerük, a német front ereje most is épp oly ellentállónak bizonyult, mint a szövetségesek eddigi sikertelen offenziváinál. S ha viszszagondolunk arra, hogy például a decemberi offenziva azoknak százötvenezer emberébe került s márcziusban csupán egy kis falunak, Neuve-Chapellenek megszerzéséért tizennyolczezer embert, áldoztak, megborzadunk azon a szörnyű emberirtáson, mely a mostani offenziva nyomában járhatott. Ha a jelek nem csalnak, a szövetségesek ezúttal döntő csapásra készültek, olyanra, mely az entente kudarczait a nareztereken és a diplomácii úsan kireparálni lett volna hivatva. Vaskényszer volt reájuk nézve ez a próbálkozás, mert ahová tekintetük esik, mindenütt a vereség és csalódottság lesújtó képei merednek feléjük. Az északi szövetséges már hónapok óta egyre dühösebben sürgeti a nyugati offenzívát, attól remélvén legalább pillanatnyi könnyebb ülést a német, magyar és osztrák seregek fojtogató ölelésétől. Az olasz szövetséges immár ötödik hónapja töri véresre a fejét az Isonzo-fronton s a Dolomitok szikláin s egy tapodtat sem jutott előbbre, mint támadása első napjaiban. A szerb parton újból megszólaltak az ágyuk s Bulgária, mozgósítása kezdetét jelenti mindama remények összeomlásának, a miket az entente a balkán segítséghez fűzött. A Dardanelláknál egyetlen ellenséges hajó sem tud a bejáratnál tovább jutni, Gallipoli sziklás partjain pedig tízezrével fehérlenek a szerencsétlen ostromló katonák csontjai. A szégyen, a kudarcz és a düh fellángolása is kíséri a most megkezdett új offenzívát a nyugaton. Az entente-országokban a nép hangulata veszedelmes pesszimizmusba kezdett már átcsapni, s a henczegő és hóbortos gondolkodású angol is »unalmasnak« kezdte már hirdetni a háborút. Sok hónapos veszteglés, töprengés és csodákban való bizakodás után végre ki kellett államok Joffre-trak és Frenchnek is a mérkőzés színpadjára, ha azt nem akarták kockáztatni, hogy szövetségeseik cserben hagyják és népeik bizodalmukat vesztik. S az offenzíva óriási méreteit nagyon is indokolja az a föltevés, hogy annak kudarca könnyen végzetessé válhatik az egész háborúra, és a mi fő, az entente összes számításaira. Hogy helyes volt-e a stratégiai gondolat, mely az ötszáz kilométeres fronton egyszerre történő támadást szülte, azt a katonai szakértők és a végeredmény fogják majdan eldönteni. De hogy a németeket meg ez a gigantikus offenzíva sem lepte meg, hogy elkészültek minden eshetőségre és egy pillanatra sem veszítették el bizalmukat a nyugati front defenzív erejében, azt fényesen igazolja egyrészt az a tény, hogy nem vontak el más harcterekről segéderőket, s hogy a kétnapos tüzérségi előkészítés után állásaik ellen intézett vad rohamok csaknem mind összeomlottak a német katonák ,páratlan és csodás hősiessége előtt. Az a fölény, mely a világ csodájára képessé tette a két központi hatalmat az ellenségek özönével sikeresen fölvenni a küzdelmet, mindkét főharcrtéren, az északin és nyugatin, egyaránt állandónak, a hadseregek anyagi és erkölcsi struktúrájában megalapozottnak bizonyult. Az új offenzíva a régi német erőt találja magával szemben ; az új támadás a kipróbált régi ellentálláson fog megtörni. Fest steht und treu die Wacht. .. A20 TF18 Hétfő, 1615. szeptember 27. A háború mai képe. Már megemlékeztünk a Novo-Alexiniecznél folyó páratlanul heves küzdelemről, amely az oroszokat tizenegysoros oszlopokban küldi rohamra jól megerősített állásaink ellen. Tegnap is hogy haderők alkalmazásával folytatta az ellenség azt a törekvését, hogy ezen a ponton áttörje harczvonalunkat, de a több nap óta folyó csata a támadók teljes vereségével ért véget. Egyes pontokon megtörtént ugyan, hogy a rendkívül heves ágyút űzzelmegpuhított, valamely lövészárkunkba behatoltak az oroszok, de az ügyesen bevetett tartalékok ellentámadása elől óriási veszteségekkel vonultak el. Novo-Alexiniecztől délre tegnap délután és este tízszer megismételt támadás omlott össze. Ez a hevesség, amelylyel itt támadnak az oroszok, azért indokolt, mert Novo- Alexiniecznél akarják egy áttöréssel elvágni egymástól kelet -galicziai és volhyniai frontunkat. „ A hónapok óta előkészített franczia-angolbelga offenziva, amely inkább franczia offenzivának mondható, mert ezt a vitéz és nemes, de szerencsétlen népet ugratja be a perfid Anglia újabb verhekatombákba, mára az angoloknak egy súlyos yperni vereségét eredményezte. Valószínű, hogy a balkáni helyzetre és a dardanellai operációkra gyakorolható hatásunkat akarják gyengíteni azzal, hogy a németeknek dolgot adnak nyugaton. Ez azonban azért nem fog sikerülni, mert nyugaton maguk a mesteri német állások elvégzik az ellenséges offenzíva ellensúlyozását. * Höfer altábornagy ismét kénytelen megbélyegezni a leghitványabb ellenséget, amely j