Az Ujság, 1920. május (18. évfolyam, 105-129. szám)
1920-05-23 / 123. szám
Budapest, 1920, XVIII. évfolyam, 123. szám. R Vasárnap, márxs 1331 |TI"" -- ' DlT—i. I ..IWHIW III ■■ II ■ i ■ ■■ ■ — ■ ~ ” 1 '■"""* ' * Előfizetési Arak: ***-. ".. ' ‘ " mm SZERKESZTŐSÉG: ^gész évre......... 280 K — f ___ j. ^BSHB Budapest, Rákóczi-ut 54. sz. /tOVAS. Javarban, a mikor Apponyinak átadták a bjetöltételeket, álmodhattunk-e arról, hogy Sztádonban fogják az ország szétdarabolását képtelenségnek vallani? Hihettük-e, hogy Olaszország, mely egyetlen kikötőnkre teszi rá kezét, szinte a maga egészében a magyar nemzet védelmére fog kelni? A háború bűnöseit akarták akkor sújtani s a volt ellenséget újabb erőkifejtésre képtelenné tenni. Remélhettük-e, hogy nemsokára fölismerik szükségét a magyar erőnek s fogják-e valaha fölismerni az ártó ellenség magatartásában a hűséget és férfias helytállást a vállalt kötelezettség mellett? Nem történt semmi.s mintha minden megváltozott volna. Szóhoz sem engedtek jutni , a maguk megismerése utján tudták meg mindazt, amit tőlük hallani sem akartak. A dolgok igazsága hat rájuk s ezek a mi igazságaink. Rájuk bizhatjuk magunkat, kisúlélőket csoportosítanak határainkon, mitől félnek? Horthy Miklós kormányzó épp most jelentette ki, hogy mi fegyveres lépésre nem gondolunk. Hátha éppen ettől félnek? Hátha éppen erre akarnak bennünket provokálni? Az újszegedi mozgolódás mintha erre vallana. Ott legtöbb a puskapor, ott gyújtanak pipára. Hiába. Nem fogunk nekik bedőlni. A békekonferenczia nem fog újabb tényekkel való számolásra kényszerülni. A magyar kart a magyar esz őrzi. Azon nem járnak fól. Féken tartja ez a magyar szenvedélyt is. Sem Újszegeden, sem a cseh határon, sem másutt nem fognak bennünket pofozásra ingerelni, akár ahány okot adnak is reá. Bopwir Law szerint, nem járja, hogy a régiö/Jitok pénzügyileg jobb helyzetbe kerüljesseK, mint a győztesek... Hát nagyon szeretnék, ha ez a reklamáczió nekünk is szólna, de, fájdalom csak Németországnak szól. Tehátobjektívek lehetünk. Járja, vagy nem járja, — erről semmifélegyőzelem nem tehet. — ezt semmiféle ideológiával megváltoztatni nem lehet, mihelyt igy van. A franczia frank esik s a német márkának épp oly kevéssé lehet megtiltani az emelkedést, mint virágnak a nyílást Ez már a nemetnek a legsajátabb dolga, hogyan tud helytállani a Katoly közepette, mikbe a háború és a béke döntött be. Itt a győztes ne rekrimináljon, hanem vnuljon, okuljon. A német ágyukat el lehet szedni, s francziákká tenni őket, de a német életrevalóságot nem. Ez épp oly adoty is elidegeníthetetlen, mint az ősi magyar halész. A hivatalos nyilatkozatok és a valóság közötti különbség azt az ellentálást, méri meg, melyet a politika egyéb tényezői ésezeknek irányítása következtében a társadalom kifejt a hivatalosan vallottakkal szemben. Nincs itt szó félrevezetésről, nincsen szó inkonzekvenciáról. A kormány nem képes mindenre, amit akarna. Szenvedélyek forronganak még, jelszavak uralkodnak még és önzések és előítéletek hatalmaskodnak még. De amilyen elfogulatlanul konstatáljuk ezt, épp oly elfogulatlansággal rá kell mutatnunk arra is, hogy a kormány szándéka mellett az erő mind erősebb lesz s a különbség a helyes programra és helytelen valóság között mind kisebb. Szükségünk van tehát a legnagyobb erényre, a türelemre, hogy elérjük belső politikánkban a leghasznosabb eredményt, az elfogulatlanságot. Mert az ellentétek nem lényegbeliek. Nem érünk most rá, hogy végigkövessük intána mozgalmat, mely a keresztény nemzeti kurzust ellenlábasává tette meg a liberalizmusnak, lényegileg csak ellenlábasa a bolsevizmusnak, de szintén demokrácziát hirdet, igazságosságot, az egyéni felelősséget és a törvények uralmát, mint a liberalizmus. A bolsevizmus a liberalizmus után következett be, de épp úgy ellensége ennek, mint a keresztény kurzusnak. Ami a liberalizmussal a gyakorlatban ellenkezik, azt a keresztény nemzeti politika maga is elutasítja magától. S a bolsevizmusért a liberalizmust felelőssé tenni, mert időben utána következett, sokkal felületesebb eljárás, semhogy komoly politikai alapul szolgálhasson?""A bolsevizmus a történelmi folyamatmegszakítása és ezért idegen mindenkitől és ezért volt halálra ítélvekeletkezése perezétől fogva. Jzt tehát, mint nem szerves epizódját a háborús evolucziónak ki kell kapcsolnunk , s ekkor marad a keresztény nemzeti politika mint egy uj fejlő- dési fok a nemzet történelmében, mely a magui igazi mivoltában föléje emelkedhetik a liberalizmusnak,de nem ítélheti, el, ahogy a második lépcsőfok nem tekintheti károsnak az elsőt, mivel alatta van. Ennek az átlátásnak okvetetlenül eljön az ideje, mivel nem jöhet el az ideje a keresztény nemzeti politika bukásának. Itt Apponyira emlékedtetünk teljes helyesléssel, hogy ha ez az irányzat nem vezetne jóra, csak az emberek a hibásak, nem maga az irányzat. Az emberek még tele vannak hibával. Hátrafelé tekintve még telvék gyűlölettel, a bajokért egymást okolással. Előre tekintve még mind'-; agitátorok s nem fölvilágosítók. A népet maguk mellé tüszesitik, nem pedig, megnyerik. A széljük csak annyiban értékes nekik, a mennyiben maguk érik el s nem engednek részt a sikerből a másiknak. Innen való a legegyetütttevőbb politikai világnézet mellett, mely szinte kizárja még az árnyalatokat is, a legszenvedelmesebb pártvetélkedés. Az izgató módszer, mely tárradalmi légkörben egy szertelenségében• na jogosult irányzatba gyűjtötte a nemzetet, mostvábbra is alkalmazva, lobogó gyűlöletben lélle bontja a tábort. Ezek az emberek hibái és aggódva nézzük e hibák eluralkodását. De sok kárt okozván országnak, végzetesen késleltetve a reedbetorillést, ezekben a hibákban, csak a bennek bűedzőknek a végső kudarczát látjuk, az irányzatét nem, melyben hibáikat elkövetik. S ezért csöndes szemlélő létünkre abszolút bizalommal nézünk az aránylag közel idő elébe, amikor a tévedések tisztul,pák s a magyar politika a gyakorlatban, tökéletesen fedni fogja azt a programom,melyet a felelős vagy exponált állásban levő?, a meggondoltak nagy sokaságának, Jártanan, helyeslése mellett vallanak. Smmléfat. Az imeáj rendjében, májusi esőt sóvárogva, mély fejeik fölött lebeg s nem ereszkedik le, kikapcsolva minden aktualitásból, elgondol kodunk hazánk külső és belső állapotán. Melyik sivárabb? Nem tudjuk eldönteni. De a külső nyomással szemben a nemzet egységesen és tökéletesen teljesíti kötelességét. A belső bajokkal szemben? Nem mondhatjuk ugyanazt. Huszár Károlytól, sőt Friedrich Istvántól kezdve mind a mai napig, amikor Horthy Miklós kormányzó nyilatkozott a hollandul ujánízónak, a hivatalos fölfogás tökéletesen megfelelt mindenikk, amit a magyar nemzet önmagától s amit tőle Európa követelhet. Egészen szabatosan, egészen a helyzet követelményeinek, teljesen a súlyos tapasztalatok tanulságainak megfelelően megtisztult erkölcsöket, megfeszített munkát, nemzeti egyetértést és törvény és jog uralmát jelölik meg annak az alapnak, melyből az uj keresztény és nemzeti Magyarországnak ki kell bontakoznia. Istennek és hazáinak kell uralkodnia s a bűnösnek meg kell lakónia, a hímtelennek pedig továbbra is az erény utján kell járnia és munkájával szolgálnia. A közérdeket, — S Bődy — Bárczyról. • A polgármttester nyilatkozik Bárczy működéséről és a főváros háztartásáról.M i 3hjunkatársunk ma felkereste Bády Tivadar Fpoladmestert és felkérte, nyilatkozzék a főrfe. . háztartásának rendbehozataláról. A beszél. VFitetés során szóba került az a támadás is, amely a parlamentben Bárczy István ellen elhangzott. — Mondanom sem kell talán, — kezdte a polgármester — hogy a támadást méltatlannak és igazságtalannak tartom. Bárczynak emléket■ kellene állítani azért, amit a főváros fejlesztése terén tett. Az ő nevéhez sok szocziális, kulturális, üdvös és hasznos• alkotás • fűződik. Ő volt az, aki valóra váltotta azt az elvet a fővárosnál, hogy egy metropolis első polgárának ne csak az legyen a gondja, hogy az utczák világítása, seprése, öntözése rendben történjék, hanem az is, hogy előmozdítsa a lakosság anyagi és kulturális jólétét és gondoskodjék arról, hogy a szegény, nyomorgó és beteg emberek, különösen pedig a heten gyermekek megfelelő támogatásban, segítségben, gyógykezelésben részesüljenek. Báróni István örök időkre emlékezetes módon segítette elő és nagyrészt meg is valósította ezeket a humanitárius gondolatokat. Bárczynak megvolt a bátorsága ahhoz, hogy ezeknek a fontos, nagy közérdekeknek a megvalósításánál ne kíméljen semmi költséget, — de ahány milliót fordított erre a czélra, az ma annyi millárdot jelévé." Támadni könnyű, de alkotni nehéz. És Bárczy sokat alkotott, — /a mi , háztartásunk kérdését illeti, erre nézve csak azt mondhatom, hogy aköltségletes munkában van s az új törvényhatóság , amennyiben még a nyár folyamán megalakul, ennek a letárgyalása lesz első feladata. A költségvetésben kell gondoskodnunk az egyen --py nolgikáilitásáról. Ha a kórházak havi tíz millió körüint, meghaladó költségeit a kormány ígéretéhez mérten vállalja és ha a különböző közszolgáltatások díját megfelelően felemelhetjük, hogy az egyes üzemek milliós deficitjét elimímítjük ; ha a községi pótadó nagyobb méretű emelését keresztül tudjuk vinni és a luxusadókat is tetemesen elrtjük; ha az Egyesített Városi Vasutak a közlekendési adót és a területhasználati díjat nd elvégül,ha nemkell már nagyobb munkabér anyagáremelésekkel számolnunk, akkor -páz tartás egyensúlya bi-tosítottnak mond,azonban még korántsem jelenti egyúttal a főváros háztartásának rendbeha?'igáé is. Ibishez ", vé -szegekre rugó új bevételeikre van szükség. Az erre vonatkozó javaslatok most kidolgozói aiy.i . állanak és rövid időn belül tárgyalásra ker úm.— A tervezett uj bevételek között első h.?U :i szerepel a községi áruforgalmi év sránya’r: ■'-r ' a mely Németországban már megvan.r v - ‘ - mindenki fizetni tartozik. » ki vendég’őh... v ig.kávéházhím fogyaszt, a ki vásáról Vagy fiau. Nagyobb bevételeket remélünk még a tejtekre rirkadóből, a városi bélyeg V.cifkból, az átírási díj felévéséből, a tűzbiztosító társaságok résziről, értendő tűzoltási járulékból és az útadó felemelőből. Sok és nehéz feladat vár reánk, de majd csak megküzdünk velük ! törvény s®tsa-tera Rté^^tjaluror^Rylavaslatot. — Két S»onsigio» Ssatlil Seys a WHI©sz2£.s.5 Szabó József^reszténypárti képviselő, a keresztényszoczagma munkásság vezére, Bródy Ernő és Pető Sándor nemzetgyűlési beszédének hatása, alatt mozgalmat indított abból a czélból, hogy a, napirenden levő törvényjavaslat a demokratikus elvek és a ’poripolitiki valament igazság realizálása ezé!jóból módosíttassék. Ő is kirívónak' találta, hogy a 'belváros tizenötezer választója ugyanannyi l.épviselőtrgot küldjön a főváros Jépviselőtestületéhe. mir-; például aVII. kerület, a,ind mintegy njf.öiczi;»r.-szer mílasz-ó lakik ő-(- •) konkrét javaslatot tette, hogy:a VI.,-ViL és VlII. kertM m lessék és mindegyik körzet köszennégy-huszonnégy képviselőtestületi tagot Válaszszon. Munkatársunk megkérdezte Hiller József dr.-t, a törvényjavaslat előadóját, hajlandó-e honp' a párt Szabó József kívánságát? Az előadó -ügy ?!yiiatl:Vzot.r, hogy szó sem lehr: a tör ringj-.en-kilvrtk fhmv értelmű módosításáról A kérdést az agrárpárt dönthetné el, de a kisgazdák előtt közömbös a fővárosi törvény ser.- és a szavazó során nem igen fognak szembélhelyezkedni a b'elügtministerffl' törvén .y va datárfd. Valószínű, hogy a nemzeti'ülés a jörf bús'-