Az Ujság, 1920. szeptember (18. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-16 / 219. szám
.jfr/ A Landvay-afiezai sífilkos vallomása. (Na este elsőjük két bűntársát is*) A Weisz Manfréd villájában elkövetett gyilkosság tettesét ma délben a keleti pályaudvarnál sikerült kézrekeríteni. A rendőrség rögtön a gyilkosság után mozgósította az összes detektíveket, akiknek bravúros munkája már az éjszaka folyamán nyomva vezetett. Biztosan tudták, hogy a gyilkos betörő Budapest - tét és félelmes fertőjének melyik zsombékjában rejtőzik. Megtudták, hogy kikkel szokott érintkezni és személyleírása is ismeretes volt. A detektívek éberen figyelték a Csikágó sötét rejtekeit és biztos volt, hogy a gyilkos nem menekülhet. Déltájban eztén a keleti pályaudvar kirendeltségét figyelmeztették egy fiatal, parasztos külsejű fiatalemberre. Egyik detektív rögtön utána eredt. Ez, amint észrevette üldözőjét, futni kezdett és revolvert fogott rá, de amikor látta, hogy segítség érkezett és körülfogták, eldobta fegyverét és könyörögni kezdett, hogy ne bántsák, inkább mindent bevall. Erre beszállították a főkapitányságra, ahol először Nagy Károly detektívfőnök hallgatta ki. Bevallotta, hogy ő a tettes, Kun Sándornak hívják és a czeglédi fogházból szökött meg néhány nappal ezelőtt, ahol betöréses lopás miatt ült. (István út 10. szám.) Közben a detektívek lázasan folytatták a munkát, hogy a gyilkos környezetét és esetleges bűntársait felkutassák. Halász Ferencz detektívfelfigyelő, Nagy Sándor, Kiss Lajos, Szathmáry Ferencz, Szűcs Kálmán, Csontos János, Imre János és Widlicska Mihály detektívek, a Fazekas-csoport tagjai egész nap dolgoztak és délután öt óra tájban már fel volt derítve a gyalázatos bűntény minden részlete. Kiderítették, hogy a gyilkos állandó tanyája Atal Lajosné István út 10. szám alatti vendégleft volt, amely egyik legkedveltebb találkozóhelye a keleti pályaudvar környéki betörőknek és tolvajoknak. A gyilkosság után Kun ide menekült, itt elmondta a dolgot egy havernének, aki Rigó Józsi néven ismeretes, ez elszakadt katona nadrágja helyett egy fehér nadrágot adott neki, innen elment a Dohány-utcza 54. szám alatt lakó barátnőjéhez, Hegedűs Mancz.1 cselédleányhoz és ott töltötte az éjszakát. Reggel visszatért az István-úti lebujba, majd déltájban a keleti pályaudvarhoz ment, hogy elutazzék, azonban felhívták rá Windisch, Waekler és Magyari detektívek és Magyari rendőr figyelmét- A gyilkos azt mondja, hogy barátai árulták el. Az István-úti vendéglő főpinczéra azt állítja, hogy nem tűnt fel Kun gyanús viselkedése és két társával nyomon követte a pályaudvarhoz és ők szóltak a detektíveknek. (A gyilkos vallomása.) Este hat órakor a főkapitányságon megkezdték a gyilkos Betörő részletes kihallgatását. Pufók és szelíd arcú, középmagas termetű fiatalember Kun Sándor. Saját állítása szerint még nincs tizennyolcz éves. Az első ijedelmen már túl van és nyugodtan ül a detektivszobában. Kezéről levették a köteléket és az egyik detektiv czigaretát sodor neki, aztán megkezdődik a kérde-zősködés. Kun nagyokat szippant a czigarettából és közben csöndes hangon, mintha mesét mondana, elbeszéli véres tettét: — Négy-öt házba bementem, de semmi sem volt. Itt előbb a pinczébe mentem, ott találtam egy vaskapcsot, azt a belső zsebembe dugtam, azután felmentem a második emeletre. Egy ajtón bezörgettem, hogy lássam, van-e ott valaki, mert ha igen, akkor eljöttem volna, hogy máshol próbáljak. Be csend volt, erre benyomtam az ajtót és dolgozni kezdtem. Egyszerre csak hallom a nyitást. Megijedtem és elbújtam a szekrényajtó mögé. Nem igaz, hogy a befőttet megettem, mert rothadt volt vagy milyen. . . Hallom, hogy aki bejött, azt mondja:) Istenem, itt jól betörtek !«Aztán beljebb jött és kiabálni kezdett: »Na, itt is elvittek egy csomót.« Megállt » konyhaajtóban és nézett szanaszét, azután meglátta a csipemet és a kulcscsali nekem jött. Kezemben volt a rövérrel, egyet lőttem találomra. A balkezem megfogta, kirántottam, megvágott és láttam, hogy vérzett. Ez most már komoly, gondoltam és négyet lőttem egymásután belé, amint le akart nyomni a földre és kapkodott a ■pisztolyést. Ekkor leesett és én kiszaladtam. Lem kérdezték, hogy ::M. van, mi van Te 'Mire én azt mondtam ijedtemben, hogy: *Clit fenn van egy ,bácsi.« A soffőr is meg akart fogni, de nem mert. Elfutottam és üldözni kezdtek. Láttam, hogy az autó háttal jön utánam, meg se fordították, úgy siettek. A házakon és udvarokon át a Ligetbe menekültem. Ott eltévesztettek. A Ligetből bementem az István-út tízbe, ott ismerős vagyok, ott volt a barátom, a Józsi. Elmondom neki, hogy megöltem egy embert. Nagyon megijedt, hogy most végem és hozott egy fehér nadrágot. Azután vártam a kis szobában este fél kilenczig és vacsorát kértem az asszonytól. Pörköltet ettem, de semmit sem fizettem érte. Leszámolásra ment. Ott csak a amikor száj ra van, akkor fizetünk. Én egyszer már fizettem 700 koronát az asszonynak. Azután elmentem egy pinezehelyiségbe és onnan a lényhez a Dohány-utczába. Nagyon meg volt ijedve, mikor elmondtam a dolgot. Ott voltam éjjel a cselédszobában, de nem aludtam, mert izgatott voltam. Reggel visszamentem az István-pt tízbe, a kis szobában lefeküdtem és fél tizenkettőig aludtam. Délben, amint a pályaudvarhoz megyek, egyszer csak jön utánam valaki. Lőni akartam, de aztán eldobtam a leverveit. És ide hoztak . . . Elmondta ezután Kun, hogy az apja Tápióságon napszámos, mindössze három osztályt járt, hazulról rég elűzték, azért volt kénytelen lopni. A forradalom alatt önként katonának ment, de onnan is megszökött. Soha sem volt rendes foglalkozása. A további kérdésekre elmondja, hogy a revolvert még a kommün alatt szerezte és otthon rejtegette. Most, hogy a fogházból megszökve hazament, vette magához. (A bűntársak rendőrkézen.) A detektívek az esti órákban kézrekerítették Kun jó barátját, Rigó Józsit is, akitől a fehér nadrágot kapta. Rigó Józsi szintén 18—20 év körüli fiatalember és jól ismert alakja a pesti tolvajkrónikának. Tagadja, hogy Kun betöréseiről előzetesen tudott volna. Ugyancsak este előállították a gyilkos betörő szeretőjét, Hegedűs Margit cselédleányt is, akinél a tegnapi éjszakát töltötte. Azt állítja, hogy Kim nem mondta el neki a gyilkosságot, különben nem mert volna vele egy fedél alatt maradni. Beidézték a rendőrségre Kun két leánytestvérét is, akik elkeseredett zokogással panaszkodtak, hogy a rossz fiú egész életükettönkretette. Kihallgatás" után elbocsátották őket. Kun Sándort csütörtökön délben átkisérik az ügyészségre és amennyiben megállapítást nyer, hogy tizennyolcadik évét betöltötte, statáriális bíróság elé kerül. Megválasztották az alpolgármestereket (Folkushájey — Rényi— Buzáth dn.) A tisztújítás során a székesfőváros törvényhatósági bizottsága megválasztotta az alpolgármestereket. Azeredmény — minthogy a liberálisnak a szavazásban nem vett részt — nem volt kétséges ; a közgyűlés Folkusházy Lajos eddigi alpolgármestert, Rényi Dezső és Buzáth János dr. eddigi tanácsnokokat emelte az alpolgármesteri díszes tisztségre. Valamennyien régi, kipróbált munkásai a főváros közigazgatásának és méltóak rá, hogy a főváros ügyeinek intézésében vezető és döntő szerepet játszszanak. Forkusházy tevékenységét ismeri a főváros közönsége. A háborús közélelmezés zavartalansága és az, hogy a háborús években Budapest volt Európa legjobban élelmezett városa, — amint Sipőcz polgármester üdvözlő beszédében mondotta — Folkusházy elvitázhatlan érdeme. — Rényi Dezső, a tanácsnak a múltban méltatlanul mellőzött tagja, aki mindig or volt és soha nem kereste a klikkek kegyét, aki mindenkor fontos ügyosztályok élén állva, csendben és becsülettel állotta helyét, azok közül való, akinek megválasztása nemcsak jogos és kívánatos volt, de a kinek alpolgármesterré történt előléptetésével a törvényhatóság önmagát tisztelte meg. — Buzáth János dr. alpolgármester az erős, érhetetlen meggyőződésű emberek közül való. Képzett, nagyeszű munkaerő, aki a főváros hűséges szolgálatában majd három évtizedet tölt el; egyike azoknak a főtisztviselőknek, akiért ügyosztályának személyzete rajongott, akit minden ügyosztályban, ahol megfordult, a tisztviselők szeretete és —gt. . v* ragaszkodása vett ke- f /) <’ ske/vA sírül. Igazságos,. szi-L/C goru, de jóságos, melegszívű ember. Mint már említettük, a közgyűlés liberális elemei a szavazásban nem vettek részt. Nem pedig azért mert a kijelölő választmány Déri Ferencz dr.-t, az eddigi első alpolgármestert kizárta a választásból A választmánynak ezt az eljárását, amelynek igazságtalan és méltánytalan voltára már ismételten rámutattunk, a demokraták részéről Pető Sándor dr., a városi polgári spárt részéről pedig Gaál Vilmos dr. tették szóvá. Pető az elismerés meleg szavaival emlékezett meg Déri eddigi önzetlen, becsületes munkásságáról és a közgyűlés színe előtt szeretettel és tisztelettel búcsúzott tőle. Beszédének egyes részei, amelyekben élesebb kritika is volt, az ellenmondások és közbeszólások egész ITM özönét váltották ki./ j/4, • , »Boldog újévet kivánunk ! Menjen Jev / • / ruzsálembe! Maguk • alatt is igy volt !« — ilyen és ehhez hasonló közbeszólások hangzottak el. Pető felszólalására Wolf Károly dr. válaszolt és kijelentette, hogy a kijelölő választmány csak a főváros érdekeit szolgálja, függetlenül attól, kinek tetszik a jelölés, kinek nem. Három indítványt is letárgyaltak: Baranski Gyula dr.-ét arról, hogy a katolikus plébánosokat csak katolikus bizottsági tagok válaszszák. Ezt egyhangúan elfogadták. — Kovács Andor az aprópénzhiány megszüntetésére tett indítványt, amelyre vonatkozóan a polgármester kijelentette, hogy a tanács ebben az ügyben már felért a kormányhoz. — Nagyobb vihart váltott ki Gál Jenő dr.-nak a Dunabizottság székhelye ügyében tett indítványa, amelynél Csetty Ferencz azt a taktikai hibát követte el, hogy a kormány iránti bizalomra hivatkozva, napirendretérést javasolt. Óriási lárma tört ki erre. A szituácziót Sipőcz polgármester mentette meg azzal, hogy az indítványt a tanárihoz utasította. Erre azután helyreállott a csend. Kínos feltűnést keltett, hoyz a közgyűlés tartama alatt nyomatott czédulákat osztogattak a zsidó és 1920. AZ ÚJSÁG IX. 16. 3 szabadkőműves tisztviselőkről. A czédula, amely számos valótlanságot tartalmaz, azzal fenyegeti meg a közgyűlést, hogy ha nem választ kizártan keresztény magyar tisztviselőket, a közvélemény majd méltó ítéletet tart felette. A czédulát megmosolyogták és feldobták. Ennyi volt a hatása. (Zó.) Az olasz-franczia barátság (Nem alkotnék közös külpolitikai frontot. — Új franczia-angol találkozó.) A franczia lapok az aix-les-bainsi értekezlet eredményéről megelégedéssel nyilatkoznak. A találkozás eleinte hűvös és várakozó jellegű volt, később aztán mind barátságosabb és bizalomteljesebb lett. Az olasz sajtó a tanácskozás eredményét lényegesen másképp közli, mint a franczia sajtó. Az olaszok a m megbeszélések fő eredményeként azt szögzik le,hogy mindkét kormány megállapodott arra nézve, hogy a jövőben minden alakban lemondanak arról, hogy közös külpolitikai frontot alkossanak. A két ország viszonyát inkább úgy képzelik, hogy szabadon fognak együttműködni és esetről-esetre egymást támogatni. A római lapok részletesen foglalkoznak Millerand és Giolitti találkozásával, de tartózkodnak minden politikai kommentártól. A tanácskozás eredményét általános pesszimizmussal fogadják. Megállapítják, hogy a franczia-olasz szempontok némely kérdésben fedik egymást,Oroszországra és Németországra vonatkozóan azonban áthidalhatatlan nézeteltérés választja el őket egymástól. Az Adria-kérdésben szintén bizalmatlanság uralkodik. Párisban tudni vélik, hogy a franczia külügyminisztérium és a párisi angol nagykövet közvetlen tárgyalásokat kezdett, hogy minél előbb találkozás jöjjön létre Lloyd-George és Millerand között. Londonnak állítólag máris javaslatot tettek a körülbelül két hét múlva tartandó találkozásra, amely állítólag Biaritzban lesz. hirek. * * * IV. * * * * * * XI. — Lesz-e annyival kisebb a zsemlye, amennyivel nagyobb lesz az ára ? — IV. Károly és a délszlávok. Ha a történelem — mint Carlyle mondja — csakugyan nem más mint a hírek kivonatos összefoglalása, akkor az újságírás is történetírás és az újságíró történetíró. Ezt a felfogást megalapozza és igazolja Lakatos Sándor könyve, mely IV. Károlynak a délszláv kérdésben való magatartását ismerteti. A munka az 1918-iki események következtében politikai nézőpontból alig lesr jelentőséggel, mert hiszen bármennyire is megvilágítja az eseményeket, a helyzeten változtatni aligha tud már. Annál értékesebb a történetíróra nézve, aki valamikor az egykori osztrák és magyar birodalom összeomlásának rejtett okait fogja keresni. Bizonyos, hogy a délszláv probléma nagyban elősegítette a katasztrófa kialakulását. Ezt sohase láttuk világosabban, mint most, Lakatos Sándor könyvének átolvasása után. Láttuk, talán csak sejtettük, hogy ez a kérdés is, mint minden más kérdés, mely rajtunk kívül eső tényezők beleszólását is provokálja, mozgásba hozott minden magyarellenes erőt s ha a látszat a mellett is szólott, hogy a délszláv kérdést a mi javunkra akarják megoldani, az igazi törekvés az volt, hogy Szent István birodalma ne gyarapodhassék még abban a mértékben sem, amely őt a történelem adta jogánál fogva megilleti. Az aknamunkák sötét boszorkánykonyhájának füstje árad ki Lakatos könyvéből s látjuk, hogy titokban még azok is két színű játékot folytattak, akik a nyilvánosság előtt Magyarország barátainak mutatkoztak. Inkat!’ a késleltetés, mint a megoldás volt a czél és a késleltetés, mely örök sorsa volt az osztrák és magyar közös problémáknak, erős lökést adott a katasztrófának, holott az idejében való megoldás értékes erőszaporulatot jelentett volna nekünk és rajtunk keresztül annak az erőnek, melyet a monarchia megmentése érdekében harczba vetettünk. Ez a tudat igen fájdalmas, de a történelmi igazságokat fel kell fedni még az esetben is, ha azok nem kellemesek. Lakatos Sándor fáradhatatlan szorgalommal és minden méltánylást megérdemlő lelkiismeretességgelgyűjtötte össze azokat az adatokat, amelyek ezt a kérdést minden oldalról megvilágítják. A történetíró, aki a világháború és a katasztrófa okainak egész komplexumát egybefoglalja valamikor, igen nagy hasznát veszi majd Lakatos Sándor könyvének. A száz oldalas munka a Kultúra kiadásában jelent meg. Ára 24 korona. — A kisgazdaminiszter az árumintavásáron. Sokorópátkai Szabó István kisgzdaminiszter ma meglátogatta a XI. áruminta vásárt és az üdvözlő beszédre adott válaszában k jelentette, hogy a kiégsz faosztály teljesítőképessége határához ért, ha az ipar nem jön segítségére. A látogatás után bankett volt, amelyen rámutatott a miniszter, hogy a két termelő osztálynak vállvetve együtt kell működnie. — Kossuth Lajos sírjának megkoszorúzása. A függetlenségi párt ma megkoszorúzta Kossuth Lajosnak a kerepesi uti temetőben levő sírját. P. Ábrahám Dezső nagyhatású beszédet mondott az ünnepségen. Meghosszabbították a czukorszelvények érvényességét. A tanács közli, hogy az augusztusi élelmezési jegyek »K 18.« számú szelvényére szeptember 30-ig szelvényenként 50 dekagramm importczukor vásárolható, kilogrammonként 119 koronáért